A „globális Délt” győzködi Amerika

Változnak az idők. Washington eddig látványosan lesöpörte az asztalról az orosz-ukrán háború lezárását célzó elképzeléseket, most azonban már inkább meggyőzné az úgynevezett globális Dél országait az ukrán/nyugati béketerv elfogadásáról. Augusztus 5-6-án a szaúd-arábiai Dzsiddában találkoznak a „globális Dél”, a Nyugat és Ukrajna képviselői, hogy közös nevezőre jussanak a konfliktus lezárásáról. Az egyeztetésnek azonban nem kis szépséghibája, hogy azon nem lesz ott Oroszország képviselője.

Az Ukrajnáról szóló koppenhágai konferencia résztvevői 2023. június 24-én a koppenhágai Eigtveds Pakhus épületénél, amely a dán külügyminisztérium része, ad otthont egy Ukrajna által szervezett, több nemzetet tömörítő találkozónak. beleértve azokat is, akik semlegesek maradtak az orosz invázióval kapcsolatban – hogy megvitassák a béke felé vezető utat
Fotó:EUROPRES/Martin Sylvest/Ritzau Scanpix/AFP

Augusztus 5-én és 6-án Tokió és Koppenhága után Dzsiddában ülnek össze az úgynevezett ukrajnai csúcstalálkozó résztvevői. A Fehér Ház tehát két kísérlet után sem adja fel, hogy a saját oldalára állítsa az ukrajnai konfliktus lezárásának kérdésében a „globális Dél” országait. Jake Sullivan, amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó még július közepén járt Szaúd-Arábiában, majd ezután kezdtek terjedni a hírek a hét végén esedékes találkozóról. Az első kísérletet Washington a G7-ek tokiói találkozóján tette arra, hogy rávegye a „globális Délt” a háború lezárásának nyugati elképzeléseit tükröző, feltételként az 1991-es határok visszaállítását, tehát lényegében Oroszország kapitulációját lényegében  úgynevezett Zelenszkij formula elfogadására. Brazília és India azonban elutasították a béketervet. Ezt követően az Európai Unió és Latin-Amerika csúcstalálkozóján a vendégek beszélni sem akartak erről a kérdésről, és nemcsak Volodimir Zelenszkij meghívását utasították el határozottan, de azt is, hogy a zárónyilatkozatban elítéljék Oroszországot. Aztán Koppenhágában gyűltek össze a „globális Dél” és a Nyugat egyes országainak, valamint Ukrajnának a képviselői, azonban még egy közös nyilatkozatban sem tudtak megállapodni.

„Most Szaúd-Arábiát vette rá Washington egy újabb egyeztetés megszervezésére annak reményében, hogy Rijád közelebb áll az úgynevezett nem nyugati világhoz, és kiváló kapcsolatokat ápol Kínával és Oroszországgal is”

Szaúd-Arábia korábban is próbálkozott béke közvetítéssel, és ezúttal sem mondott nemet. Már csak azért sem, mert az egyeztetés megszervezésével gesztust tehet régi szövetségesének, és javíthat az utóbbi időben megromlott amerikai kapcsolatain. A tervek szerint a találkozón 30 ország képviselői lesznek jelen, mégpedig a legfelsőbb vezetők tanácsadóinak szintjén. A meghívottak között van többek között Indonézia, Egyiptom, Mexikó, Chile, Zambia, és a BRICS három tagországa, India, Brazília és Dél-Afrika is. A Fehér Ház titkon reméli, hogy Rijad meg tudja győzni a részvételről Kínát is. Az asztal másik oldalán pedig az Egyesült Államok, az Európai Unió, Nagy-Britannia, Lengyelország és természetesen Ukrajna képviselőire hárul a feladat, hogy meggyőzzék az ukrán béketerv elfogadásáról a „globális Dél” ettől határozottan húzódozó országait. A cél a nézetek közelítése, amely után az év végéig a legfelső szintű résztvevőkkel rendezhetnék meg az Ukrajna-béke csúcsot.

„A legtöbb ország elfogadta a meghívást, ám sokáig úgy tűnt, hogy Kína Koppenhága után Dzsiddába sem megy el. Oroszországot pedig eleve nem hívták meg, amire hivatkozva a mexikói elnök is visszautasította országa részvételét”

Peking a koppenhágai távolmaradásával is demonstrálta, hogy nem hajlandó asszisztálni a nyugati elképzelésekhez. Főleg azután, hogy saját béketervét lényegében semmibe vették. A Wall Street Journal ezt követően már azt szellőztette meg, hogy Kína a szaúdi kapcsolatokra tekintettel mégis elküldi a képviselőjét Dzsiddába. Végül Pekingben is bejelentették, hogy Kína részt vesz a csúcson, és az országot Li Huj, a külügyminisztérium eurázsiai ügyekért felelős különmegbízottja, volt moszkvai nagykövet képviseli. A döntést Rijad egyértelmű sikerként könyvelheti el, mint ahogy Washington is elkönyvelheti, hogy a szaúdi helyszín kiválasztása jó ötlet volt. Moszkva aligha örül ennek a fejleménynek. Jelzés értékű ugyanakkor, egyben az amerikai-mexikói viszony állását is mutatja az Egyesült Államok déli szomszédjának látványos visszautasítása. Andrés Manuel López Obrador elnök nyilatkozata azt is egyértelműsíti, hogy Mexikó nem partner Oroszország megalázásában és elszigetelésében. Mint ahogy erre a nem nyugati blokk országainak döntő többsége sem lesz rávehető.

„A találkozó célja, hogy egyetlen tárgyalási alapként ismerjék el a Zelenszkij nevével fémjelzett béketervet, és az eddigi, a <Nyugat és Ukrajna Oroszország ellen> konfigurációt a <világ Oroszországgal szemben> felállás váltsa fel. Egyben az információs térben Ukrajna és a Nyugat szeretné felülírni az Oroszország-Afrika csúcstalálkozót is”

Erre nincs sok esély még akkor sem, ha a „globális Dél” országai érdekeltek is a háború mielőbbi befejezésében. Persze, nem a nyugati feltételek mentén, és nem Oroszország megsértésével. Ráadásul mindenki tisztában van azzal, hogy a konfliktus lezárásához, de legalábbis befagyasztásához a fronton lévő helyzetnek is meg kellene változnia. Nem véletlenül ígérte Zelenszkij elnök a találkozóhoz időzítve az ukrán ellentámadás újabb nagy hullámát. Ráadásul amennyiben a nyár eleje óta tartó, és egyelőre teljes kudarcként értékelhető ukrán ellentámadás nem hoz áttörést, akkor a „Zelenszkij-formulát” végleg el lehet felejteni, és az ukrán területvesztés elfogadható magyarázatára kell koncentrálni.

Addig azonban a Nyugat láthatóan nem mond le arról, közelítse a „globális Dél” álláspontját a nyugati/ukrán pozícióhoz, és így próbáljon hatni Oroszországra. Ezzel szemben a nem nyugati blokk államai azért mennek el a találkozóra, hogy a háború lezárása érdekében engedményekre vegyék rá Kijevet és a Nyugatot. A két oldal álláspontja egyelőre távol áll egymástól. A nyugati/ukrán elképzelések szerint a tárgyalások megkezdésének feltétele az orosz csapatok kivonása, míg a „déliek” a front állásától függetlenül azonnal leültetnék a feleket.

„Azt is látni kell azonban, hogy az Egyesült Államok láthatóan levonta a konzekvenciákat az elmúlt másfél év eseményeiből, és elkezdett gondolkodni a B-terven, a hosszú távon már neki sem kedvező, állóháborúvá alakult konfliktus befagyasztásán. Valami érlelődik, amit Kína jelenléte is mutat. Peking is érzékeli, hogy az események  felgyorsultak, ezért aztán fenntartásai ellenére sem akar a folyamatból kimaradni”

Egyre inkább megérik a felismerés, hogy a teljes győzelem katonai úton nem elérhető, sem a háború, sem pedig a szankciók nem kényszerítették térdre Oroszországot, de még a politikai rendszert sem roppantották meg. Ráadásul a háború felgyorsította a világrend átalakulását, lökést adott a „globális Dél” megformálódásának, erősödésének. Washington rájött, hogy ezekkel az államokkal számolnia kell, nélkülük már az ukrajnai konfliktus lezárása is nehezebb. Ez komoly felismerés, ám nem elég. A háború lezárása ugyanis elképzelhetetlen Oroszország, de Kína nélkül is. Ezt persze a Fehér Házban is tudják, de azért nem mondanak le a „globális Dél” országainak megosztásáról. Ez ugyanis hosszú távon javítaná Amerika pozícióit, és kitolná a hegemón szerep feladását.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com