Egyre homályosabb és bizonytalanabb a körülöttünk lévő világ. A sok-sok beszéd és mellébeszélés után ebben a sűrű ködben igyekszik rendet vágni Neumann János Egyetem Eurázsia Központja geopolitikai kutatócsoportjának tanulmánykötete, amely a felszíni jelenségeken és tüneteken való tétlen tűnődés helyett végre az alapvető folyamatok tükrében vizsgálja a nagyhatalmi szándékokat és stratégiákat, s ezek alapján vázolja fel az általuk fakasztott új valóságból született változásokat, és a valószínűsíthető jövőképet.

Peterdi Nagy László írása a #moszkvater.com számára

Hogy kivergődtünk végre, nagy nehezen, a hidegháború romjai alól, nagy, ártatlan szemekkel nézünk most egymásra az oroszokkal. Mintha soha nem is láttuk volna egymást! Mintha nem is lenne semmi, de semmi mondanivalónk egymásnak. Ismerem én jól ezt a nézésüket. Így néznek ők egymásra is azokon a bizonyos zákányos reggeleken, amikor olyan kivételesen nagy körültekintéssel hörpölgetik a teát. És mindig valami másról beszélnek. Mintha mi sem történt volna. Pedig volna ám itt miről beszélni! Különösen most, hogy egy, az előbbinél is kegyetlenebb hideg-meleg háború kezdődött el.  El kell ismerni, hogy ezt az évtizedekig tartó zavart hallgatást Vlagyimir Putyin törte meg a Valdaj Nemzetközi Vitaklub 2022. október 27-i ülésén:

„Tudják, mindig is hittem és hiszek a józan ész erejében. Ezért meg vagyok győződve arról, hogy előbb vagy utóbb a többpólusú világrend új központjainak és a Nyugatnak egyenlő párbeszédet kell kezdeni a közös jövőről. És minél hamarabb, természetesen annál jobb”

Ami minket illet, sok-sok beszéd és mellébeszélés után megjelent végre nálunk a fenti könyv, amely a felszíni jelenségeken és tüneteken való tétlen tűnődés helyett végre az alapvető folyamatok tükrében vizsgálja a nagyhatalmi szándékokat és stratégiákat, s ezek alapján vázolja fel az általuk fakasztott új valóságból született változásokat és a valószínűsíthető jövőképet.

„Hogy a jövő a többpólusú világrend lesz, az ma közhely. A kérdés már nem az, hogy milyen lesz ez a világrend, hanem hogy ki alakíthatja ki majd azt”

„2022. február 24. vitathatatlanul a 21. század egyik legfontosabb dátuma, s a közeli és távoli jövőben is az lesz” – jelenti ki a bevezetésben Bernek Ágnes, a „Világgazdasági helyzetkép a háború árnyékában” című tanulmány szerzője, a kutatócsoport vezetője. /10. old./ Igen, minden valószínűség szerint, ez a dátum egy új világgazdasági és világpolitikai korszak kezdete lesz. Amikor Oroszország 7 legnagyobb bankját, majd az egész orosz bankrendszert lekapcsolták aztán a globális fizetési rendszerről, a SWIFT-ről, a világ legnagyobb országát akarták elzárni a világgazdaságtól.

Ezután a példátlan méretű gazdasági szankciók sora következett, amelytől nem kevesebbet, mint az orosz gazdaság összeomlását várták. Japánt, Dél-Koreát, Ausztráliát és Új-Zélandot kivéve, ezekhez azonban a „maradék” világ, Kínával az élén, egyáltalán nem csatlakozott. A világgazdaság szerkezeti átalakulása ugyanis már a 21. század elejétől megindult.

„A Nyugat és a <globális Dél> között új gazdasági vasfüggöny ereszkedik le”

Az ipari hatalmak addigi versenyének helyébe előbb a világkereskedelem alapján való működés lépett. Az Egyesült Államok iparának nagy részét „kiszervezte” a fejlődő országokba, főként Kínába. E miatt hatalmas ipari függőségbe került. Többlet bevételeit Kína viszont az amerikai partner számára átláthatatlan fegyverkezésre fordíthatta. Amint Faust Anita megállapítja „A nagyhatalmi világrend ajánlatok és a világrend alakításáért folyó küzdelem frontvonalai” című tanulmányában,

„2021-re az Egyesült Államok felismerte, hogy Oroszország és Kína megindította a hatalmi átmenet folyamatát, és már nincsen visszaút”

A Sanghaji Együttműködési Szervezet (SESZ) 2022 szeptemberi csúcstalálkozóján elfogadott Szamarkandi Deklaráció megerősítette ezt. Válaszul az Egyesült Államok 2022 októberi nemzeti biztonsági stratégiája a világkereskedelmen alapuló világrend helyébe újra az ipari és technológiai versenyt, az „újra-iparosítást” helyezte. Ennek értelmében még a stratégiai beszállítóit is a közvetlen szomszédságába, a „vasfüggöny” mögé költöztetné.

„Így az energiaellátását elveszítő Európa, a háborúba bonyolódott Oroszország, valamint a piacaitól elvágott Kína is ártalmatlanná válhatna”

Az Andrékó Gábor által írt „Oroszország nagyhatalmi státusza és világrend felfogása (2008-2022) című tanulmány arra keresi a választ, hogy a jelenlegi orosz-ukrán háború csupán az USA/NATO proxy-háborúja-e, vagy már az új világrendért folyó küzdelem egyik frontja. Értelmezésemben a szerző az utóbbi mellett foglal állást, de megjegyzi, hogy ez a folyamat elhúzódó lesz. A BRICS, vagy a SESZ gazdaságilag erősödő tagállamainak gazdasági és fegyveres ereje még együttesen is elmarad az Egyesült Államok hasonló paramétereitől.

„Bármint alakul is azonban a nyílt háború, a folyamat végén Amerika jelenlegi, hegemón szerepe helyett egy széttagolódott világ, a régiók és megarégiók rendszere alakul ki”

A Kelet-Közép-Európát és Közép-Ázsiát magában foglaló blokk vezető ereje és centruma Oroszország lesz, amely az új világrendet hangsúlyosan „a mértékadó államok kollektív vezetésével” a G-20-ra, a BRICS-re és a Sanghaji Együttműködési Szervezetre támaszkodva kívánja működtetni.

Simon László az „Egyéni fenyegetés hatása a multipoláris hatalmi struktúrára – a digitális partizán definíciója” című tanulmánya szintén ebből a feltételezésből indul ki, lehetőnek tartja azonban, hogy ez a rendszer sem lesz egyszerre a létező világok legjobbika. A Szovjetunió szétesését követő évtizedek túlságosan elkényeztettek bennünket ezekben a dolgokban.

„Az euroatlanti térség vezetői már-már azt hitték magukról, hogy kényük-kedvük szerint utasíthatnak minden helyi és regionális hatalmi tényezőt”

De már akkor is észrevehették volna, hogy ez a kény és kedv a globális méretű gazdasági vállalkozások, a multinacionális nagyvállalatok, a nemzetközi bankok, de még az NGO-k esetében sem érvényesül korlátlanul. Az Egyesült Államok elleni 2001 szeptember 11-i terrortámadásnak kellett rádöbbentenie erre őket.

„Milliárdokat költöttünk el aztán a terrorizmus elleni háborúkban, Afganisztánban és más ázsiai országokban, hiába. Ez alatt Berlinben például, egy magányos terrorista, egy fillérekért bérelt teherautóval halálra gázolt 12 embert a karácsonyi vásárban”

Nem kevésbé volt tragikus a 2017-ben észlelt „Wanna cry”, vagy „Petya” elnevezésű zsaroló számítógépes vírus világméretű támadása, amely nemcsak vállalatokat, de kormányzati szerveket is tartósan működésképtelenné tudott tenni. A „Covid-19” vírusról Európában most illendő hallgatni. Az elhúzódó orosz-ukrán konfliktus még több, egyszerre fegyveres és kommunikatív stressze azonban fenyegetést jelent a világ, Európa és Magyarország lakossága számára ma is.

És mindez folytatódni fog. A negatív hatások előbb-utóbb azonban, válaszra kényszerítik az egyént és a közösséget. És akkor az egyén jogosan veszi át a mindössze egy petícióval végződő tüntetésektől és a tehetetlent játszó államtól a biztonságát fenyegető problémák kezelését. Ez folyik már a globalizáció és a modernizáció határterületein, például a kibertérben, a mesterséges intelligencia elterjesztése, a világűr meghódítása, a nano-, vagy a genotechnika alkalmazása területén.

„Kapcsolódva a létfontosságú infokommunikációs hálózatokhoz, a civil szféra megszervezi aktivitását, a katonai cselekményekhez csatlakozva pedig kialakítja a maga, földrajzi határokat nem ismerő, digitális partizán harcát”

Csak nehogy aztán a jövő évi amerikai választásokba való beavatkozásként értelmezzék a jól tudottan, nem létező „illetékesek” még ezt a kis partizán-kattintgatást is! Nyilván, megpróbálják majd. Sőt, alighanem felhasználják majd a saját céljaikra is. Mondjuk, Moszkva üzleti negyedének az ukránnak álcázott Dávid által való további parittyázása végett.

Alighanem, jól tesszük mégis, ha Simon László jövőképét mi még így is az egyéni és közösségi aktivitás növekedésének biztató tudományos előrejelzéseként, egy jelentős kutató víziójaként értelmezzük.

„A kérdés ma még csupán az, hogy miként tudjuk majd az eddig jórészt csak facebook-fecsegésekre használt rozzant számítógépünkön befolyásolni azokat a kipróbáltan „pragmatikus”, de felkészületlen és lelkiismeretlen politikusokat, akiket még a lángokban álló fővárosok és a földig rombolt országok látványa is hidegen hagy?”

Lehet bizony, hogy szükség lesz majd egyéb, kiegészítő megoldásokra is. Az oroszok, nagyon komoly képpel, háromszor szoktak koppintani ilyenkor az asztal festetlen hátlapján. De végső sorban, a komputer is megteszi. Kopogjuk hát le akkor azon! Ahányszor csak kell!

2022 – A geopolitika által uralt világ

Tények, kérdőjelek és tendenciák egy bizonytalan világban

Geopolitikai Kutatócsoport, Eurázsia Központ, Neumann János Egyetem

2023, Budapest

A kutatócsoport vezetője: Bernek Ágnes

A kutatócsoport tagja: Andrékó Gábor, Faust Anita, Simon László

A kötetet szerkesztette: Bernek Ágnes