„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”

A finnek esete az orosz fával

2024. aug. 23.
Vendegoldal

MEGOSZTÁS

Sokat hallhattunk arról, hogy Európa a szankciókkal leginkább önmagának okoz gondot. Ez legjobban egyes országok konkrét ágazatainak példáján szűrhető le, mint ahogy a finn faipar került lejtmenetbe. Csak azért, mert hiányzik nekik az a nyersanyag, ami az orosz erdőkből érkezett. Nem képesek pótolni más beszállítóktól, pedig vannak köztük már olyanok is, akik csak átcímkézik az árut. Médiapartnerünk, a Makronóm Intézet írása.

Makronóm Intézet

„A szakértők felhívták a figyelmet, hogy az Európai Uniónak valójában nincs alternatívája az orosz ellátással szemben” #moszkvater

„A szakértők felhívták a figyelmet, hogy az Európai Uniónak valójában nincs alternatívája az orosz ellátással szemben”
Fotó:EUROPRESS/Beata Zawrzel/ANADOLU AGENCY/AFP

Immár két éve, még 2022 nyarán az ötödik szankció csomagban vetett ki embargót Európa az Oroszországból érkező fára. Érdekes módon, például Japán vagy az Egyesült Államok, bár csökkentette a mennyiséget, mégsem állította le az orosz fa behozatalát.

„Korábban Kína után Oroszország volt az EU második legnagyobb fa beszállítója, 2021-ben ezt az importot 4,6 milliárd dollárra becsülték”

Finnországot érintették leginkább a szankciók. Bár más európai országoknak sem kedveztek, ezek kevésbé függtek az orosz fától, vagy mint a svédek, pótolni tudták a hazai erdőkből.

A lábon lövés annyira sikeres volt, hogy a finn faipar máig küszködik, és nem képes megtalálni az orosz faanyag pótlását – gyárak zártak be, az árak pedig megugrottak.

„Az oroszok ugyanakkor meglehetősen büszkén megállapítják, hogy nemcsak új piacokat találtak, hanem az exportjukat is növelni tudták. Ráadásul a külpiacokon megnyerték a versenyt finn fűrészáruval szemben”

A finnek 2021-ben mintegy 12 millió köbméter fűrészárut állítottak elő, mára ez a 10,5 millióra csökkent. A faárak az országban megemelkedtek, és várhatóan egy ideig még magasak is maradnak. Ennek súlyos gazdasági következményei lehetnek, hiszen e drágulás miatt csökkent az ottani vállalatok versenyképessége.

„Finnország elsősorban feldolgozatlan fát, kisebb mértékben fűrészárut, valamint tűzifát importált Oroszországból. Mindegyik termékcsoportban az oroszok részesedése körülbelül kétharmados volt”

Úgy tűnik, Finnországnak egyedül a tűzifára sikerült új beszállítókat találnia (ezek a balti országok, Svédország és Dánia), a többi faimport nem megoldott. A baj ilyenkor nem jár egyedül, a finnek kénytelenek voltak a fűtésre elégetni saját papír- és építőipari fájuk egy részét is, ami bizonyosan hiányzott a fűrésztelepekről.

Az országban 2021-ről 2023-ra a feldolgozatlan fa behozatala a harmadával, a fűrészárué pedig a harmadára csökkent. Ennek az oka nemcsak a magasabb ár, hanem a világpiaci kínálat hiánya is lehetett.

„Elméletileg elkezdhetett volna vásárolni Kínából, ahol van faanyag, hiszen ők növelték a behozatalt az oroszoktól. De ez a megoldás már jóval drágább, főleg a logisztika miatt, másrészt az ázsiai ország sem ellensége önmagának, számukra is sokkal jövedelmezőbb a késztermékek előállítása és értékesítése, mint a nyersanyag viszonteladása. Emellett a kínaiak kínálata nem teljesen elégítik ki Finnország igényeit a fa minőségét illetően”

Ennek eredményeként az észak-európai országban áprilisban becsukta a kapuit az évi mintegy 220 ezer köbméter fűrészáru-kapacitású merikarviai gyár, nemrég pedig létszámleépítés volt az orosz határtól 9 km-re, Lappeenranta közelében található Joutseno cellulózüzemben.

„Az orosz vállalatoknak viszont kevesebb mint egy év is elég volt ahhoz, hogy megbirkózzanak az embargóval”

Az ország fűrészáru exportja 2022-ben, amikor a szankciókat bevezették, 22 százalékkal, 23,4 millió köbméterre esett, 2023 első negyedévében pedig további 21 százalékkal csökkent. Az orosz faipar azonban új piacokra talált, Európa helyett Észak-Afrikába, Japánba és Kínába szállít fűrészárut. Viszont ezek az országok a finn cégek számára is fontosak, márpedig azok a 10,5 millió köbméter megtermelt fűrészárujuk nagy részét exportálják (8,5 milliárdot).

A tavalyi év második felében tehát helyreállt az orosz kivitel, az új piacok nem csak pótolni tudták a kiesőket, de a mennyiséget is növelni tudták. Ha a 2023-as év egészét vesszük, megállapítható, hogy Oroszországnak sikerült harmadával növelnie a fa és a fatermékek exportját a „baráti országokba” a 2021-es szankció előtti állapothoz képest. Ezzel 4 milliárd dolláros forgalmat értek el.

„Továbbra is Kína a legnagyobb orosz fűrészáru-vásárló, a teljes export több mint 85 százaléka ide irányul”

A vásárlók között a második helyen Üzbegisztánt és Kazahsztánt találjuk, de a törökök is felfedezték ezt a piaci lehetőséget, és a faexportjuk Oroszországból a 2,3-szorosára emelkedett. Az orosz szállítások emellett nőttek Kirgizisztánba, Dél-Koreába, Egyiptomba, Hongkongba, az Egyesült Arab Emírségekbe, Libanonba, Iránba, Irakba, emellett megkezdődött az export Szíriába, Izraelbe és Afganisztánba.

Nehéz leszakadnia Európának az orosz fáról. Oroszország kijátssza a szankciókat, és a szankcionált árut párhuzamos csatornákon hozza be. A fa esetében viszont az európai üzletemberek keresik az alternatívákat. Cikkünkből kiderül: inkább nagyobb, mint kisebb sikerekkel. Európa ugyanis nem tud meglenni az orosz fa nélkül. Az orosz és belarusz fa tiltása számos nehézséget okoz. Kiderült, hogy ez az importcikk rendkívül fontos az EU számára, és megszűnése a legalapvetőbb termékeknél is gondot jelentett.

„A behozatali tilalom érinti például a nyírfát is. Ennek fapépje speciális rövid szálakból áll, ami nagyban hozzájárul a toalettpapír puhaságához”

A tilalom miatt gyorsan megdrágultak a parketták, hiszen ezek 80 százaléka nyírfából készült. Ezután a WC-papíron volt a sor, amely az egész világon vékonyabb lett, és egyre drágább.

A vállalkozások igyekeztek kreatív megoldásokat keresni. Az észt sajtó szerint Oroszországból és Belaruszból továbbra is bejut a fa az Európai Unióba. A ravasz üzletemberek fiktív számlákkal, Közép-Ázsia államain áthaladó tranzit folyosók segítségével kerülik ki a szankciókat. Egykor Oroszország és Belarusz volt az Európai Unió egyik legnagyobb fa szállítója. 2021-ben például az EU-ba irányuló orosz és fehérorosz faexportot összesen közel 4,5 milliárd euróra (mai árfolyamon közel 1700 milliárd forintra) becsülték.

„A szankciók bevezetése után váratlanul olyan országok kerültek az élre, mint Kazahsztán és Kirgizisztán, amelyek területének kevesebb, mint 6 százalékát borítják erdők” 

Az Eurostat adatai szerint, a közép-ázsiai államokból származó faimport már egy hónappal a Belarusz elleni szankciók bevezetése előtt növekedésnek indult, és tovább erősödött az orosz faanyag behozatalára vonatkozó tilalom életbe lépése után is. Míg az ukrajnai konfliktus előtti két évben félmillió eurónál kevesebb fát importáltak a közép-ázsiai köztársaságokból az EU-ba, addig 2022 júniusától októberig ez több mint 30 millió euró értékre ugrott. Az EU statisztikai szolgálata szerint a „kazah” és „kirgiz” fa zöme Litvániába, Lettországba, Lengyelországba, Németországba és Dániába került.

„Hasonlóan ahhoz, amit az ukrán gabona okozott a kelet-európai országokban, az illegális import nemcsak plusz bevételt hoz Oroszországnak a háború alatt, hanem árt a balti faipari vállalkozásoknak is”

Például az Oroszországból származó rétegelt lemez harmadik országokon keresztül történő értékesítésével el tudták kerülni az egységes piac védelmét szolgáló 15 százalékos uniós dömpingellenes vámot. Természetesen a helyi vállalkozások kénytelenek betartani minden előírást, ami persze megjelenik az áraikban is.

„A szakértők felhívták a figyelmet, hogy az Európai Uniónak valójában nincs alternatívája az orosz ellátással szemben”

Ennek eredményeként létrehozták a saját „párhuzamos importjukat” az európai fogyasztók és az orosz eladók örömére, de az uniós politikusok bánatára, akik sikertelenül próbálják a lyukat betömni a szankció gátba. (Forrás: Vzgljad orosz hírportál)

Az írást jegyezte: Matus Tibor

(Az írás eredetileg a makronom.eu blogon jelent meg, itt olvasható.)

MEGOSZTÁS

Vendegoldal
Más oldalaktól kapott tartalom.

Hozzászólások kikapcsolva

  1. Az en generaciomba az lett besulykolva, hogy a szabad piacgazdasag a vilag legjobb, legsikeresebb gazdasagi modellje, mert csak a piac törvenyei hatnak es igy nem függ, nem függhet ideologiai, tehat “piacidegen” tenyezöktöl. Aztan latta az ember, amikor eszrevette pl. a globalis jatszadozasokat a tözsden mondjuk az elelmiszerekkel vagy barmi massal, hogy ez igy nem teljesen igaz, igencsak hat ott eleg, nem csak a kereslettöl es a kinalattol függö motivum. Az viszont, hogy egesz nepgazdasagok önkentesen karositjak meg politikai-ideologiai okokbol önmagukat, teszik tönkre addig viragzo, jol teljesitö gazdasagukat es hogy meg az önvedelem legalapvetöbb formait sem kepesek alkalmazni, az a legradikalisabban ellentmond mindennek, ami eddig a piacgazdasag elönyeiröl lett mondva. Mi lesz (ha lesz egyaltalan) majd itt a veszfek? Remelhetöleg nem az EU-szinten centralizalt tervgazdasag..

KAPCSOLODÓ CIKKEK

LEGUTÓBBI CIKKEK

CÍMKÉK