Kezdőlap » Fókuszban » A felülről irányított jászvásári pogrom
Razzia az 1941-es jászvásári pogrom ideje alatt #moszkvater

A felülről irányított jászvásári pogrom

Ion Antonescu parancsára több mint 13 ezer zsidót irtottak ki a kelet-romániai Jászvásáron (Iaşi) 78 évvel ezelőtt, 1941. június 28-29-én. A történteket egészen a rendszerváltásig megpróbáltak a magyarokra fogni

Razzia az 1941-es jászvásári pogrom ideje alatt #moszkvater
Razzia az 1941-es jászvásári pogrom ideje alatt
Fotó:Yad Vashem Photo Archives 1214/2

Az újkori román történelem egyik leggyalázatosabb napjainak évfordulójához érkeztünk el. A jászvásári pogrom – románul: Pogromul de la Iaşi – egy 1941. június 27–29. között végrehajtott, felülről szervezett zsidóellenes pogrom volt a kelet-romániai városban, amelynek során román adatok szerint 13 236 zsidó személyt öltek meg.

„A napokig tartó gyilkosságsorozat egyike a valaha volt legvéresebb pogromoknak a zsidóság történelmében”

Mi volt az oka annak, hogy a már üldözött és rengeteg jogától megfosztott romániai zsidóság ellen ilyen szintű lincselésre került sor? Nos, mint minden hasonló cselekedetre, itt is a Harmadik Birodalom a magyarázat. Ugyanis a Szovjetunió elleni támadásához 1941 júniusában Románia önként és az elsők között csatlakozott, és ennek hatására felerősödtek a zsidóellenes pogromok is. Persze nem volt mindez váratlan, ugyanis 1938-39 folyamán a román kormány körülbelül 270 ezer zsidótól vonta meg az állampolgárságot, majd amikor megkezdődött a hatalmi harc a Vasgárda és Antonescu között, mindkét fél a zsidóságon vezette le az indulatait, és megnövekedtek a lincselések.

Jászvásár (Iaşi) az akkori a szovjet-román határ közelében fekvő város volt, a történelmi Moldva közigazgatási és pénzügyi központja, ahol az 1930-as népszámlálás adatai szerint 34 662 zsidó élt itt, ők alkották a város lakosságának 34 százalékát. A németek támadása a Szovjetunió ellen hirtelen elképesztő indulatokat is felszabadított, és a városban elkezdték elterjeszteni, hogy a helyi zsidó közösség szovjet ejtőernyősöket segít, és lő a román katonákra.

„Előbb megjelölték a zsidók lakta házakat, majd jött a következő propagandaszöveg, miszerint a jászvásári zsidók árurejtegetők, uzsorások, sikkasztók”

Arra kényszerítették őket, hogy árkokat ássanak a zsidó temetőben. És innen már csak egy lépés volt az, amikor Ion Antonescu, a Conducator június 27-én telefonon kiadta a parancsot a városi helyőrség vezetője, Constantin Lupu őrnagynak, hogy  tisztítsa meg Jászvásárt zsidóktól. Ugyanezen a napon az állami média hivatalosan is azzal vádolta a jászvásári zsidóságot, hogy az utcákon román rendőrökre és katonákra támadott.

És másnap elszabadult a pokol a városban, és brutális mészárlás kezdődött, melynek csúcspontja volt június 28-29-e. A zsidók legyilkolásában rendőri, csendőri, valamint katonai egységek vettek részt, akikhez még az első napon csatlakoztak a zsidó lakosok szomszédjai, rosszul fizetett állami hivatalnokok, valamint a csőcselék, akiket azzal uszítottak, hogy a gazdasági nehézségekért a zsidók a felelősek. A június 28-án délelőtt kezdődött akció azzal kezdődött, hogy elkezdték átkutatni szovjet ejtőernyősök után a zsidók megjelölt házait, miközben körülbelül 8000, más adatok alapján ennél valamivel kevesebb zsidót kivégeztek az utcán, a rendőrségen vagy már az otthonukban.

„Azokat, akiket akkor életben hagytak, zsúfolt vagonokba kényszerítették, és a „halálvonat” addig bolyongott Romániában, amíg a vagonokban lévők megfulladtak vagy szomjan haltak”

Aki szökni próbált, azt lelőtték. Az így megöltek számát 4-5 ezerre becsülik, és a hivatalos jelentés alapján összesen 13266 áldozatot azonosítottak, akik a jászvásári pogromban veszítették el az életüket, de más források szerint ez a szám 15 ezer főt is meghaladta.

Ugyanakkor Ó-Romániában nem rendeztek hasonló vérfürdőt, ott más elbánás alá kerültek a zsidók. Ugyan az üzleteiket, vállalkozásaikat nem árjásították, de a közösségtől először 5000 ruhát és kórházi ágyat, majd egy 2 milliárd lejes kényszerkölcsönt zsaroltak ki. Antonescu 1942-ben ugyan megállapodott a németekkel az összes romániai zsidó átadásáról, ám végül a külső nyomás és a külpolitikai események hatására a Conducator végül elállt a tervtől. Persze nem emberségből, ugyanis az életükért cserébe négymilliárd lejt fizettetett ki a zsidó közösséggel, és palesztinai kivándorlási engedélyeket kezdett árusítani fejenként 1336 dollárért.

„Ennek ellenére – noha csak becsült adatok állnak a rendelkezésünkre – 1941-44 között a romániai holokauszt áldozatainak számát mintegy negyedmillióra teszik a történészek”

A háború után, 1946-ban a Román Népbíróság 57 személyt fogott perbe a pogrom végrehajtása miatt, 22 civilt, 21 csendőrt, továbbá 12 katonai vezetőt. 165 tanú állt rendelkezésére a vádnak, többnyire a mészárlás egykori túlélői. A legtöbb vádlottat emberiesség elleni bűnökkel, valamint háborús bűnökkel vádolták meg, akik közül 23 fő – főleg a magasabb katonai vezetők – kaptak életfogytiglant kényszermunkával, és 100 millió lejes kártérítéssel együtt. 12 vádlottat 20 évnyi kényszermunkára ítéltek, halálos ítélet nem született, míg volt, akiket felmentettek a vádak alól.

„A román állam csak a kétezres évek elején ismerte el Antonescu kormányának bűnét, korábban tagadták a romániai holokausztot, és kizárólag Magyarország felelősségét hangoztatták az észak-erdélyi területekről deportált zsidók vonatkozásában”

A beismerést követően Romániában megalakult a holokausztkutató intézet, október kilencedikét, a bukovinai deportálások kezdetének napját pedig 2004-ben a holokauszt romániai emléknapjává nyilvánították, míg a jászvásári pogrom áldozataira állami rendezvényeken emlékeznek meg.