„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Résztvevők Julia Timosenko választási gyűlésén Kijevben 2019. február 9-én
Fotó:EUROPRESS/AFP/Sputnik
– Néhány hete már Moszkvától Berlinig azt találgatják – Washingtonban talán már tudják is -, hogy ki lesz Ukrajna elnöke. Lényeges lehet az államfő személye a jelenlegi helyzetben, amikor a külpolitikai irányvonal aligha változhat? E tekintetben fontos egyáltalán ez a választás?
– Azért van annak tétje, hogy ki lesz Ukrajna elnöke. Egy ilyen helyzetben, mint a mostani, a választásnak mindig van tétje. Mindenek előtt az ukránok számára.
– S lát-e bármilyen lehetőséget arra, hogy finomodjon, rugalmasabbá váljon esetleg a keleti szomszéd felé is a jelenlegi a külpolitikai irányvonal?
– Ha marad az elnök Petro Porosenko, akkor aligha számíthatunk bármilyen változásra, ha Julija Timosenko, akkor sem sokra. Megváltozhat ugyanakkor a Naftohaz Ukraini vezetése, ami Moszkva számára fontos lehet. Az év végéig ugyanis a gáz kérdésében meg kell állapodni. Igaz, Firtas már nem játszik, s a körülmények megváltoztak, Timosenkónak azonban ebben nagy tapasztalata van Putyinnal. E tekintetben nem mindegy, hogy Timosenko vagy Porosenko győz. Azt azonban tényleg nem lehet várni, hogy ő vagy akár más kelet felé fordulna. Ha bárkinek megfordulna ez esetleg a fejében, egy ilyen lépést újabb Majdan és felfordulás követne. A nacionalisták felgyújtanák az elnöki palotát. Erről tehát szó sem lehet! Még akkor sem, ha az ukrán felmérések alapján a lakosság 80 százaléka úgy gondolja, hogy az ország rossz irányba megy. A többség békét akar, még ha nem is bármilyen áron. A béke pedig azt jelenti, hogy megbékélni, kiegyezni valahogy Oroszországgal. Ezért aztán előbb vagy utóbb Kijev és Moszkva beszélni fog egymással. Ez az idő persze még nem a következő elnöki ciklusban jön el. Erre csak Vlagyimir Putyin után kerülhet sor. Addig is az idén tárgyalni kell a gázról, és ha kompromisszumra jutnának a felek, az impulzust adhatna az előrelépéshez más kérdésekben is. Ennél többet várni értelmetlen.
– Visszatérve az esélyekhez, a két régi motoros között dől el a verseny, vagy azért – mint azt a legutóbbi felmérések is mutatják – beleszólhat ebbe az új arc Volodimir Zelenszkij is?
– Zelenszkij most vezet, ám ne feledjük el, hogy Ukrajnáról beszélünk, és még sok minden történhet március végéig. A két forduló között pedig főképp. Mert biztosnak csak az tűnik, hogy az elnök személye csak a második fordulóban dől majd el. Sok tehát a bizonytalanság, a felmérések is változnak, s ami a legfontosabb, a szavazni készülők mintegy 40 százaléka még nem döntötte el, hogy kire adja a voksát. Ők döntenek majd az új elnökről, de csak az utolsó pillanatban. Addig nagyon mocskos kampányra számíthatunk, amelyben a „kompromatoktól” a letartóztatásokon át a Donbaszra koncentráló provokációkig minden megengedett. Ezért aztán hiába vezet a sötét ló Zelenszkij, egyáltalán nem zárnám ki, hogy végül mégis Porosenko lesz a befutó. Ő és a köre ugyanis bármire kész a hatalom megtartása érdekében. Persze, Timosenko sem „szűzleányka”, ám a lehetőségei – mindenek előtt a médiatámogatottsága – behatároltak. Zelenszkijt már komolyan kell venni, ám figyelmeztető, hogy már megszellőztették az oroszországi bizniszeit, s hát ő a Porosenkóval rossz viszonyban lévő oligarcha Ihor Kolomojszkij embere. A felmérésekben egyre magabiztosabban vezet, így már az elnökválasztás végső győzelemre is esélyes jelöltjének tekinthető, ám még egyáltalán nincs lefutva ez a meccs.
– Kényes és nagyon fontos momentumra mutatott rá. Ukrajna berendezkedése továbbra is oligarchikus, és alapjában maga a választás is az oligarchák vetélkedése. Ki kivel van?
– Kolomojszkijnak az a legfontosabb, hogy ne Porosenko győzzön. Ezért felépítette és támogatja tévécsatornájának arcát Zelenszkijt, de ugyanígy Timosenkót is. Ugyanezzel a lendülettel elszívja az úgynevezett oroszbarát szavazók egy részét. Aztán ott van Donyeck egykori királya Rinat Ahmetov, aki lényegében megfúrta Putyinnak és Medvedcsuknak a „régiósok” táborának egységes fellépését célzó tervét. Itt azonban most mindenről beszélhetünk, csak egységről nem. A Vilkult támogató Ahmetov ezzel elérte, hogy a második fordulóba se jusson be oroszbarát jelölt, s ezzel lényegében Porosenko kezére játszik.
Arnaud Dubien
– Ki ne felejtsük Arszen Avakov belügyminisztert, aki kulcsember a hatalom oldalán…
– Róla nehezen tudom elképzelni, hogy csak úgy lelépne. Olyan hatalom koncentrálódik a kezében, hogy őt kipöckölni szinte elképzelhetetlen. Az ő érdeke, hogy Porosenko maradjon, s akkor még öt évre övé a rendkívül fontos belügyi poszt. A lényeg az ő szempontjából, hogy ne legyen váltás, ám Porosenko közben gyengüljön, és még inkább rászoruljon.
– Közben azt se hagyjuk ki a számításból, hogy Ukrajna legfeljebb részben szuverén állam. Pártfogóinak, a nyugati hatalmaknak az érdekeivel szemben tehát a jelenlegi kiélezett nemzetközi helyzetben aligha lehet elnök valaki. Mekkora hatása van az Egyesült Államoknak erre a választásra?
– Az ukrán politikai mező tiszta. Apró nüanszokkal, de minden lényeges erő nyugatos és mindenek előtt Amerika befolyása alatt áll. Alternatíva tehát a 2014 előtti választásokkal ellentétben most nincs, így e tekintetben nem igazán elvi kérdés, hogy ki lesz az elnök. Az országot így is, úgy is a Nyugat tartja fenn. Az azonban az érzésem, hogy Amerika nem nagyon akarja, hogy Timosenko győzzön.
– S mit akar Európa? Egyes elemzők szerint Timosenko például Berlinhez áll közel…
– Európában sokak szerint Timosenko már a múlt. Európa új arcot szeretne. Porosenkóban csalódtak, Timosenkót nem akarják, Zelenszkij pedig tapasztalatlan. Jó forgatókönyv nincs.
– Ezt az ukránok is mondhatják. Éppen ezért van igény az új arcra, s ez megnövelheti Zelenszkij esélyeit…
– Persze, igény van. De ez lehetne Anatolij Gricenko is, aki szintén nem mai gyerek, de legalább nem korrupt.
– Moszkvának igazi befolyása az eredményre hosszú idő után nincs, ám mégis mit szeretne?
– Különösebb illúziói Moszkvának már nincsenek, ám azt azért szeretné, ha Porosenko bukna. Ez talán lehetőséget adna arra, hogy a gáz kérdésében kompromisszumra jussanak, az egyházak közötti feszültség pedig csillapodjon. Legfeljebb abban bízhatnak, hogy a „régiósok” a parlamenti választásokon jobb eredményt érnek el, ám erre is kevés hatásuk van.
– A legfontosabb azonban most mind az ukránok, mind Európa, de talán még Oroszország számára is, hogy megálljon az ország szétesése, az állam működjön. Ez ugyanis erősíthetné a biztonságot. Mennyi esély van arra, hogy megállnak a széttartó folyamatok? Mi lesz például a Donbasszal?
– A helyzet kilátástalan, a rendezés zsákutcába jutott, egyik fél sem kész a kompromisszumra. Itt a közeljövőben semmi sem fog változni. Közben a Donbaszt sem akarja a magáénak vallani valójában már senki. Sem Oroszország, sem pedig Ukrajna. Aki viszont majd „megnyeri”, annak fenn kell tartani ezt a régiót, ami sokba fog kerülni.
– Közben a kercsihez hasonló esetek csak borzolják a kedélyeket…
– Így van, s hasonló provokációt mondjuk az első forduló előtt egyáltalán nem zárok ki. Porosenkónak szüksége van rá, mert mint láttuk, ez felviszi a támogatottságát, de kapóra jön a szankciók híveinek is.
– A szankciók szigorítása azonban Európának nem jó. A konfliktus Oroszországgal őt is gyengíti, nemcsak Moszkvát. Ez a feszültség csak a széles értelemben vett régión kívüli geopolitikai játékosoknak kedvez. De tud-e, akar-e tenni valamit Európa ez ellen?
– Azért ne felejtsük el, ez a helyzet Nyugaton sokaknak nagyon is megfelel. Oroszország számukra ellenség, amellyel nem is kell együttműködni. Európát egyébként sem ez, hanem a brexit aggasztja. Ezen kívül még az EP-választások. Nyárig tehát sem Ukrajnával, sem Oroszországgal nem foglalkozik Európában komolyan senki. Már csak azért sem, mert ma Európában nincs stratégiai gondolkodás.
– A kérdés azonban most már nemcsak úgy merül fel, hogy kell-e ilyen Oroszország Európának, hanem fordítva is. Kell-e ilyen Európa Oroszországnak? Kell?
– Az Európa Tanács körüli viták jól mutatják ezt a helyzetet. Elmozdulást azonban az Európai Unió és Oroszország viszonyában belátható időn belül nem várok. Mindenki a másiktól várja az első lépést. Moszkvát közben lefoglalják egyéb dolgok, Amerika, Kína, a Közel-Kelet. Ráadásul nem látja az EU-t komoly játékosnak. Ehhez jönnek még a szankciók. Így aztán mindenkinek megfelel egyelőre, ami most van. Már csak azért is, mert ezzel az európai vezetéssel Moszkva már nem akar kezdeni semmit, míg Európa mintha a Putyin utáni időkre várna. Az olyan projekteket pedig, mint az Északi Áramlat, a Török Áramlat vagy az atomerőművek építése, ez a helyzet nem akasztja meg.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
