„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Hegyi Gyula írása a #moszkvater.com számára
„Szevasztopol nemzetközi jogilag ma is Ukrajna része, státusza a most folyó orosz-amerikai-ukrán egyeztetések egyik központi kérdése. Nehéz elképzelni, hogy Oroszország önként valaha is lemondana róla”
Fotó:EUROPRESS/VIKTOR DRACHEV/AFP
Tolsztoj remekműve, a Háború és béke valószínűleg nem született volna meg, vagy egészen másképp sikerült volna, ha az író 1854-55-ben nem tölt el tíz hónapot az ostromlott Szevasztopol városában. A huszonéves gróf addig gondtalan életet élt, szép nők és izgalmas kártyacsaták töltötték ki napjait, és a gyermekkoráról is kiadott egy regényt. Amikor aztán a brit-francia expedíciós erők megtámadták Oroszországot, a hazafias lelkesedés őt is elragadta. Csatlakozott a hadsereghez és részt vett a kikötőváros védelmében. A korábbi gondtalan ifiúr és a későbbi pacifista gondolkodó orosz katonaként hősiesen harcolt, részt vett a legvéresebb küzdelmekben is. Élményeit Szevasztopol című elbeszélés-kötetében írta meg, amelyet haditudósításnak is nevezhetünk. A brit-francia támadókkal szemben a város közel egy évig védte magát, és e különösen véres harc megörökítése Tolsztoj első igazi irodalmi remeklése. Ezek az élmények kellettek ahhoz, hogy a Háború és béke lapjain olyan hitelesen tudja megidézni a születése előtti napóleoni háború hangulatát is.
„A nyugatiak vágya, a Krím és benne a Fekete-tenger egyik gyöngyszemének nevezett Szevasztopol meghódítására azóta is töretlen, amint azt napjaink eseményei is biztosítják”
Különösen azért, mert a kellemes éghajlatú, szép város nem csak esztétikailag, hanem hadikikötőként stratégiailag is nagyon fontos. A hadikikötőt paradox módon egy skót származású ellentengernagy, az oroszoknak szolgáló Thomas MacKenzie alapította 1783-ban. A kikötő köré fokozatosan épült ki a vár és a város, amelyet Nagy Katalin cárnő társaságában 1787-ben a „mi” II. Józsefünk is meglátogatott. A város neve görög eredetű, a σεβαστός (sebastos) tiszteletre méltót jelent, a „pol” pedig a polis, város szóra utal. (Ugyanúgy, mint Mariupol vagy Melitopol esetében.) A görög név ellenére a városban egy-két romon kívül semmi sem emlékeztet a hellén időkre, az Arany Horda és a folyamatos háborúk teljesen elpusztították az eredeti települést.
„Fél évszázadnyi békés fejlődés után a törökök <megsegítésére> érkező brit-francia erők heves ostroma tette világszerte ismertté a város nevét. Ez volt az első olyan modern háború, amelynek az eseményeiről a média napra készen tudósított, amelyről fényképes beszámolók is születtek”
A sebesültek borzalmas szenvedéseit látva itt született meg a Vöröskereszt, és Párizs egyik legismertebb útja ma is a Boulevard de Sebastopol nevet viseli. A győztesek eltiltották Oroszországot attól, hogy haditengerészeti bázisai legyenek a Fekete-tengeren. De az oroszok hamarosan visszaszerezték a jogaikat, és Szevasztopolt erős hadikikötővé fejlesztették.
Amikor a náci Németország 1941-ben lerohanta a Szovjetuniót, első hadicéljai közé tartozott Szevasztopol elfoglalása. Olasz és román csapatok közreműködésével 250 napon át lőtték, ostromolták, rombolták a város védműveit. Szevasztopol hősies kitartása majdnem olyan fontos része a mai orosz emlékezetpolitikának, mint Sztálingrád védelme. A németek a szárazföldről, a tengerről és a levegőből is lőtték a várost, volt olyan időszak, amikor a Luftwaffe napi 1300 bevetésben bombázta. A fél milliós orosz védősereg nagy többége elpusztult a harcban. Szevasztopol végül elesett, de a háromnegyed éves kitartása lassította a Kaukázus megszerzésére indított német offenzívát. 1942-ben a nácik megpróbálták Theodorichshafen néven német várossá átalakítani Szevasztopolt.
„A várost egy évvel a Győzelem Napja előtt, 1944. május 9-én szabadították fel a szovjet erők. Nem sokkal később megkapta a Hős Város címet, és a maradék Krímtől leválasztva szövetségi város besorolást kapott”
Mint ismeretes, Hruscsov 1954-ben a Szovjetunió ukrán tagköztársaságához csatolta a Krím-félszigetet. A város közigazgatásilag továbbra sem tartozott a krími oblasztyhoz, de képviselőit a kijevi szovjetbe küldték be. A hadikikötőt a Szovjetunió felbomlásáig természetesen a szovjet Fekete-tengeri flotta használta. A flottát 1991 után kettéosztották ukrán és orosz részre, 1997-ben az oroszok hosszú távú szerződést kötöttek a hadikikötő használatára. Természetesen a NATO érdeklődése is megnőtt a kikötő iránt, különösen Románia és Bulgária csatlakozása után. 2014-ben a stratégiailag oly fontos város megvédése is motiválta a Krím, és benne Szevasztopol Oroszországhoz csatlakozását. A város a 2022-ben kitört ukrajnai háború óta az ukrán dróntámadások kiemelt célpontja, de láthatóan nem készül megadni magát.
„Szevasztopol nemzetközi jogilag ma is Ukrajna része, státusza a most folyó orosz-amerikai-ukrán egyeztetések egyik központi kérdése. Nehéz elképzelni, hogy Oroszország önként valaha is lemondana róla”
Jellemző, hogy míg Putyin elnök a Donbassz esetében megelégedne a négy oblaszty Oroszországhoz tartozásának de facto elismerésével, addig a Krím és Szevasztopol esetében az orosz fennhatóság nemzetközi jogi elismerésére törekszik.
A város himnusza mindenesetre már megelőlegezi ezt. „A legendás Szevasztopol/ Bevehetetlen az ellenség számára, /Szevasztopol, Szevasztopol /Az orosz tengerészek büszkesége!” Bár csendben azért hozzá kell tennünk, hogy hősi kitartás után, de kétszer azért időlegesen elesett a város. Mai védelmét mindenesetre drónok, rakéták, légelhárítók és távlatosan nukleáris fegyverek is biztosítják. Ha ez sem lenne elég, „katonai kiképzésen” átesett delfinek is védik a kikötőt, akiknek a száma megkétszereződött a háború kitörése óta.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
brüsszelita says:
Azt még hozzátenném, hogy a Krímre amerikai zsidó szervezetek vetettek szemet a húszas években (American Jewish Joint Distribution Committee, JOINT), jelentős hiteleket adva a Szovjetuniónak annak fejében, hogy a Krímbe zsidó telepesek költözhetnek, és ott nagyfokú autonómiát élvezhetnek. A projekt beindult sok tíz, ha nem százezer zsidó áramlott a Krímbe Belaruszból, Ukrajnából, de még Bulgáriából is, az Orosz Föderációról nem is szólva, aminek a harmincas évek második felének tisztogatásai vetettek véget. A negyvenhármas teheráni tárgyalásokon téma volt az akkor még náci megszállás alatt állt Krím autonomiája, de inkább a Szovjetunióból való kiszakítása, hisz a felvett hiteleket Sztálin nem fizette vissza, de azt követően is agyaltak rajta. A további részletekbe itt nem mennék bele, pedig érdekes lenne, magyarázatot adhatna a hruscsovi manőverre a félsziget Ukrajnának ítélésére. Talán itt valamelyik cikk majd feldolgozza, mert nagyon nagy a kuss róla, bár kétlem, hogy lenne hozzá bátorsága, remélem engem se tiltanak le, és nem törlik a kommentem. De ha már lúd, akkor legyen kövér, ezért még annyit, hogy Janukovics 2013 decemberében szándéknyilatkozatot írt alá Pekingben a Krím erőforrásainak kínai bérbe adásáról és ott hatalmas léptékű kínai beruházásokról, amibe a szevasztopoli hadikikötő fejlesztése és kereskedelmi célú bérbevétele is beletartozott, amit se az amerikaiak, se az oroszok nem tűrhettek, úgyhogy kérdéses, hogy a Krím annexiójávak ki kit előzött meg.