Vukics Ferenc írása a #moszkvater.com-on

„az ukránok csökkenteni szeretnék az élőerő és a katonai felszerelések veszteségeit, és emiatt jelentősen lelassult a területek felszabadítása is”
Fotó:EUROPRESS/Anatolii Stepanov/AFP
Az ukránok mostanra rájöttek, a NATO tényleg azt jelenti, hogy „No Action Talk Only” (Nem cselekedni, csak beszélni), de Wallace brit védelmi miniszter azt is megtanította nekik, hogy a NATO „Not Amazon Treaty Organization”, azaz nem lehet nála kívánságlistákkal előállni.
„A probléma lényege valójában az, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia nem keres semmiféle megoldást Ukrajna számára. Sőt Európa számára sem. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a katonai-ipari komplexum csak önmagának keresik a kiutat, ezért a harcok kiterjesztését szorgalmazzák”
Függetlenül Ukrajna veszteségeitől, és az eddig elért rossz eredményektől csak a saját céljaikkal törődnek, amely nem más, mint Oroszország meggyengítése egy hosszú ideig tartó, végkimerülésig tartó háborúban, és a profit maximalizálása a biztonság elsődlegességére hivatkozva. Ehhez pedig mindenkit fel fognak használni, aki hagyja magát belerántani a konfliktusban. Oroszország meggyengítésébe nekik belefér Ukrajna pusztulása vagy egy energia- és nyersanyag éhségtől vergődő EU is. Ilyenkor természetesen tovább dolgozik bennünk a kisördög, hogy a Brexitet sem ok nélkül menedzselték le.
„A Nyugat e cinikus politikája végső soron Ukrajna-ellenes”
A harcnak csak akkor van értelme, ha elfogadható veszteségekkel járó eredményekhez vezet. Ha ez fordítva van, akkor tűzszünetet és megállapodásokat kell kötni. Legalábbis így tanította nekünk eddig a történelem.
Az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és néhány más NATO-ország ugyanis azon dolgozott, hogy Ukrajna csak kvázi legyen a szövetség tagja. Fegyverszállítmányok érkeztek Kijevbe, Washington ukrán csapatokat képzett ki, és kapcsolatokat épített ki a kijevi hírszerző apparátussal, valamint közös hadgyakorlatokra került sor a NATO és az ukrán erők között. Oroszország 2021. évi követelése, hogy vonja ki a szövetség csapatait és katonai felszerelését a határairól, és ragaszkodása Ukrajna semleges státuszához világossá tette, hogy Moszkva nem csupán a NATO-tagsági kártyát akarta semmissé tenni Kijev számára. Ugyanilyen elfogadhatatlannak tartotta a Nyugat egyre kevésbé finomkodó kísérletét arra, hogy Ukrajnát a NATO informális katonai eszközévé tegyék.
„Ted Snider a The Libertarian Institute rovatvezetője szerint Ukrajnának mindkét fél ártott. Minél tovább tart a háború, Ukrajna annál inkább arra kényszerül, hogy olyan feltételekbe egyezzen bele, amelyek rosszabbak, mint amilyenekbe a háború elején Oroszországgal megegyeztek volna”
Mint fogalmaz, Ukrajna egy brutális orosz invázió áldozata lett, de az Egyesült Államok és szövetségesei is kárt okoztak nekik, mert Ukrajna a háború korai napjaiban, még a károkozás előtt olyan megállapodást kötött Oroszországgal, amelyekkel a háborút Oroszország és Ukrajna számára egyaránt kielégítő feltételekkel lehetett volna lezárni. De az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság leállította a megegyezéseket, és arra kényszerítette Ukrajnát, hogy tovább harcoljon – mint Snider aláhúzza – immár nem az ukrán, hanem a nyugati célokért.
Az ismert elemző úgy véli, minél tovább tart a háború, Ukrajna annál inkább arra kényszerül, hogy olyan feltételekbe egyezzen bele, amelyek rosszabbak, mint amilyenekbe a háború elején Oroszországgal megegyeztek volna. Ha a Nyugat továbbra is fegyvereket zúdít Ukrajnába, akkor nem a céljukat fogják elérni, hanem Ukrajna további vereségét, az ezzel járó összes emberélet- és területveszteséggel együtt. A legjobb idő mindenki számára a háború befejezésére most van.
„Jens Stoltenberg szerint senkinek sem szabad alábecsülnie Oroszországot, vagy a világot ma fenyegető veszélyeket. A szövetségnek a további erősödés és bővülés útján kell haladni, és regionális védelmi szövetségből az egész világot behálózó katonai szervezetté kell válnia”
Talán néhányan még emlékeznek arra, mit mondott egy 1996 májusában adott interjúban Madeleine Albright, az Egyesült Államok akkori ENSZ-nagykövete. Lesley Stahl, a CBS tudósítója akkor felvetette az Irak ellen az Egyesült Államok által bevezetett szankciók hatásait, és azt mondta, „hallottuk, hogy félmillió gyermek halt meg”, majd megkérdezte: „Megéri ez az ár?” Albright erre úgy válaszolt, hogy „ez nagyon nehéz döntés, de az ár – úgy gondoljuk, hogy az ár megéri”.
„Ez a hozzáállás igazolja az ukrán életek szemérmetlen semmibe vételét is. Vilnius azt mutatja, hogy a háború addig fog tartani, amíg pénz lesz belőle, vagy maguk az ukránok nem buktatják meg vezetőiket, esetleg elfogy az ágyútöltelék szánt ukrán, kelet-európai szövetséges, és a szélsőséges nézeteket valló (feláldozható) nyugati és közel-keleti zsoldos”
Az Egyesült Államok semmilyen létező NATO-szabályra sincs tekintettel. Amerika hozta össze a NATO-t, és ő határozza meg a jövőbeli irányvonalát is. Az Egyesült Államok alkotja a szabályokat, és amikor csak szükséges, azokat saját céljai érdekében megváltoztatja.
Scott Ritter szerint az afganisztáni kivonulás újraértékelte a NATO létjogosultságát, és annak érdekében, hogy megakadályozzák a szövetség további szétesését, megpróbálják biztosítani annak bővülését. A szövetségnek szüksége van arra, hogy az ukrajnai konfliktus folytatódjon, sőt, talán még azt is várja, hogy Kijev veszteséget szenvedjen a konfliktusban.
„A NATO-nak sok szempontból szüksége van egy ukrán vereségre, mert ez lehetővé teszi számára, hogy azt mondhassa, azzal az orosz hadsereggel, amely képes legyőzni ezt az ukrán erőt, csak egy felbátorodott, megerősödött, egyesült NATO szállhat szembe”
– fogalmaz Ritter, aki az ellentámadás mögött álló politikát részletezve elmondja, hogy viszonylag nemrég, 2021 augusztusában a NATO és az Egyesült Államok az egyik legnagyobb vereségét szenvedte el az afganisztáni visszavonulással. Ritter szerint ez a vereség sokakat arra késztetett Európában, hogy újra gondolják a NATO célját, és megkérdőjelezzék a létjogosultságát.
Ritter úgy látja, Ukrajna szándékos provokáció volt a NATO részéről. Azért provokáljta Oroszországot, hogy megteremtse a válság érzetét, amely igazolást adna a NATO-nak. Tehát amikor az emberek azt kérdezik, hogy milyen célt szolgál, hogy ukránok tízezreit dobjuk korai sírba, hogy miért áldozzuk fel a több milliárd dollár értékű katonai felszerelést, amelynek nagy részét nyugatiak biztosítják, hogy mit nyerünk ezzel, akkor a válasz az, hogy a Nyugat Oroszországot továbbra is olyan fenyegetésként állíthatja be, amely méltó egy megújult NATO-hoz. Ez a fenyegetés pedig igazolja a több száz milliárd dollár értékű katonai újra fegyverkezést, amely szükséges lenne ahhoz, hogy a NATO-t az ukrajnai orosz katonai művelet megindítása előtt létező, szétesett katonai szövetségből átalakítaná egy olyan vízióvá, amelyet olyan emberek, mint Jens Stoltenberg és mások egy megújult, újjáélesztett, kibővített, erős NATO-ról fogalmaztak meg.
„Bár a szövetség megpróbál kifelé tökéletes egységet mutatni, Ukrajnával kapcsolatban azonban lassan egyértelmű lesz, hogy mindenki teljesen mást nyilatkozik, mint amit valójában tesz. Valójában nagy a kapkodás, mert nincs valódi egység a NATO-n belül, amit az is jól mutat, hogy még az új főtitkár személyéről sem tudtak megegyezni”
A NATO vilniusi csúcstalálkozóján egy pillanatra az a veszély is fenyegetett, hogy nyílt szakítás lesz Ukrajna és a Nyugat között. A kijevi vezetést felbőszítette, hogy a NATO felhasználja az Oroszország elleni harcra, de nem hajlandó garantálni a klubtagságát. Zelenszkij elnök megfenyegette a szövetségeseket, hogy nem jön el a találkozóra, ha nem lát egyértelmű kötelezettség vállalásokat Ukrajna szövetségbe való belépését illetően. Az elnök mégis elment, mert úgy érezte – valószínűleg helyesen -, ez az utolsó esélye arra, hogy alapvető döntésekre késztesse a szövetséget. Nem is beszélve Ukrajna leendő helyéről a NATO-ban. Ő már 2008 óta hallgatja őket. Egészen a döntésig.
Miközben a szövetség még a közlemény szövegezésén dolgozott, Zelenszkij a Twitteren adott hangot sérelmének, példátlannak és abszurdnak nevezve, hogy Ukrajna nem kapott hivatalos meghívást a NATO-ba. A közlemény végleges megfogalmazása homályos volt Ukrajna jövőbeli tagságával kapcsolatban. Csak annyit mondott ki, hogy Ukrajna majd akkor kap meghívást a csatlakozásra, ha a szövetségesek ebben egyetértenek és a feltételek teljesülnek.
„A Washington Postnak nyilatkozó források szerint az amerikai delegáció dühös volt Zelenszkij kirohanása miatt, a NATO pedig tisztviselői informális megbeszéléseket tartottak, hogy eldöntsék, miként reagáljanak az ukrán vezető kritikájára”
Európai tisztviselők szerint az Egyesült Államok kategorikusan ellenezte az Ukrajna jövőbeli meghívásának említését is. Végül az amerikai delegáció beleegyezett abba, hogy maradjanak az eredeti megfogalmazásnál. Emmanuel Macron francia elnök azt szorgalmazta, hogy a közleményben maradjon meg az Ukrajna meghívásáról szóló sor, és ezt a közép-európai országok és a balti államok is támogatták.
Miközben a szövetség az egység látszatát akarja kelteni, a vita rávilágított a NATO-n belüli, valamint az Egyesült Államok és Ukrajna közötti megosztottságra. A NATO megismételte a régi ígéreteket, de Ukrajna belépése nem volt téma. Az Ukrajna NATO-tagságáról szóló döntés – még ha csak feltételes módon is – világháborúhoz vezethetett volna. A Nyugat pedig nem fogja vállalni ennek a kockázatát. Egyáltalán nincs felkészülve rá.
„Ukrajna csapdába esett. A kijevi vezetés ugyanis végig reménykedett a NATO nyílt beavatkozásában”
Ez a helyzet Zelenszkij személyes tragédiáját vetíti előre. Most jött rá, hogy az országát ebben a geopoltikai boszorkánykonyhában egyfajta áldozati báránynak használták, és hogy az általa a halálba küldött több százezer ukránt is feláldozhatónak tartotta. Zelenszkij valószínűleg most jött rá arra is, hogy a NATO őt magát is feláldozhatónak tartja. A legfontosabb tanulság az, hogy a szabályokat a játék kezdete előtt kell megismerni, nem pedig közben
„Ebből a csapdából már csak két kiút van. A Krím és a Donbassz visszafoglalásával egy nagy orosz katonai vereség , avagy egy békemegállapodás Oroszországgal, ami Ukrajna felosztását és a több milliós orosz kisebbséggel rendelkező területek elvesztését jelentené. Az első lehetőség irreális elvárás, míg a második szégyenletes eredmény a Nyugat számára”
Az ukránok jól járnának, ha legalább valaki a szabad Nyugatról megmondaná nekik az igazat. Azt, hogy ne számítsanak az EU- vagy NATO-tagságra, hiszen ezek csak ígéretek, amelyekkel a háborúban tartják Kijevet. Méghozzá abban az Oroszországgal vívott háborúban, amelybe a nyugati országok nem akarnak belefolyni, mert úgy gondolják, hogy a saját céljaikra inkább ukrán életeket áldoznak fel.
Természetesen az ukrán elit nagy része tisztában van ezzel, de nincs más választása. Túl messzire mentek az ígéreteikkel. A nyugati pénztől és nyugati fegyverektől függő ukrán vezetés már nem képes önálló politikát folytatni. Kijev csak remélni tudja, hogy Oroszország és a Nyugat nem veszíti el maradék gátlásait, addig pedig megpróbál taktikát váltani. A The New York Times szerint
„az ukránok csökkenteni szeretnék az élőerő és a katonai felszerelések veszteségeit, és emiatt jelentősen lelassult a területek felszabadítása is”
Egyes elemzők szerint már csak az lehet az egyetlen igazán jó hír, hogy a háborúzni akarók nem tudnak csak úgy katonákat nyomtatni, mint ahogy a pénzzel teszik. De ha majd senki sem akar értelmetlen háborúkat vívni – figyelmeztetnek egyes elemzők -, akkor megteremtik a törvényi lehetőségeket arra, hogy akaratukon kívül mások megölésére kényszerítsék az embereket.
A háború előtt Ukrajnában volt az egyik legalacsonyabb a születési ráta a világon. Brienna Perelli-Harris szerint az ukrán demográfusok előrejelzései szerint a termékenységi ráta 2023-ra akár 0,55-re is csökkenhet. Vilnius után már tudjuk, hogy egy ország pusztulását látjuk közvetlenül a szomszédból. Mindenki, aki a háború további folytatását szorgalmazza, az valójában Ukrajna-ellenes!
(Az írás nem okvetlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.)
(A cikk eredetileg a szilajcsiko.hu portálon jelent meg, itt olvasható.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
LASZLÓ LAJOS GYULA says:
CSAK ISMÉTELNI TUDOM MAGAM . NAGYON KESERŰ AZ ÉBREDÉS , ÉS NAGYON , NAGYON FÁJDALMAS A VESZTESÉG. PEDIG LIBIA,SZIRIA IRAQ….STB. UTÁN FELKÉSZÜLHET SAJNOS UKRAJNA IS. KÁR, IGAZÁN NAGY KÁR.
HandaBandy says:
“…Reagan elnök idején az űrfegyverkezési hajszával nyomták le a meglehetősen gyenge szovjet…”
Had szabadjon itt pár fok eltérésű irányszöggel véleményt megfogalmaznom! Tézisem szerint ugyan a szovjet gazdaság már anno
nagyon halódott de a a Pirospozsgás Paprikajancsi csupán csak azt ismerte fel, hogy a az USA az “űrfegyverkezésben” (jelentsen
is ez bármit) bizony elkezdett lemaradni. A Szu fergeteges legyőzése pedig kellően “ütős” demagógia volt ahhoz, hogy ehhez pénzt
is kaphasson odahaza. Szerintem nézzük meg a Szu akkori becsült katonai kiadásainak és projektjeinek a méretét és akkor képet
kaphatunk, hogy az USA kit, mikor s hogyan győzött le.
Vegyünk csak egy fél civil példát! A Buran-t, amit sikerült leállítani egyrészt a költségek miatt másrészről meg marhaság volt az
alapötlet. Az Enyergija rakéta viszont sikeres volt de ennek már nem találtatott akkoriban alkalmazás, max. részleteiben.
A szerencsétlen végsorsú An–225-ről gondolom sokan hallottak és így sikerült a mondókámba némi aktualitást is becsempészni.
Csak egy kis színes fricska. Hajitsunk egy pillantást az N1 és a SpaceX Super Heavy fúvókaelrendezésére!
Köszönöm a figyelmet.
csakafidesz says:
Szerintem a Szovjet gazdaságnak igen nagy hiátusai voltak. Gorbacsov nem véletlenül mondta, hogy embereket tudunk küldeni az űrbe, de nem tud a ipar használható borotvapengét gyártani. Maga a szovjet tervgazdaság és a KGST garantálta, hogy ne legyen versenyképes az ország. (KGST fő szerepe az volt, hogy minden szemetet el lehessen adni jó pénzért.) Elég megnézni azokat a -minőségileg bevizsgált- termékeket amiket importáltunk. Annyira nagy volt a különbség, hogy az itt lévő oroszok nem hitték el, hogy ez a darab is náluk készült. Egy Finnországba szállított Lada gépkocsi hibamentesen futotta az első százezer kilométert, az otthoniaknak olyan jutott, hogy azt ki kellett tolni a gyárkapun, mert magától nem ment.. Ez lett volna a kisebbik baj, mert a hazait valahogy lenyomták az emberek torkán. Azt már nem lehetett sehogyan sem eltakarni, hogy hosszú sorok álltak a boltok előtt egészen hétköznapi dolgok miatt. A élelmiszerhiány pedig Moszkvában is érezhető volt.
Az űrverseny csak hab a tortán. Bár a katonai fejlesztések gyorsabban futottak, de a hatalmas sereg fenntartása békeidőben, ötéves kötelező szolgálattal teljesen leapasztotta a kasszát. Ez a hadsereg már csak számokban volt impozáns. A gyors győzelem reményével elindított, kudarcos afganisztáni hadjárat kellett ahhoz, hogy felébredjenek, és ne a saját propagandájukat tekintsék valóságnak.
HandaBandy says:
Zs mint a viccbéli kikapós menyecske a hamis 100 dolláros bankóval. Megértem a döbbenetét
de késő bánat, eb gondolat. Ezt kb. 10 évvel ezelőtt már látnia kellett volna (pont ezért egy báb
s nem politikus). Volt elég példa erre is, akárcsak a közelmúlt történelméből. Egy dolgot tehet,
megállapodik az oroszokkal a saját szakállára (mégiscsak a népe választott vezére), akár még
plusz, grátisz területek ajándékozásának árán is. Mert bár az oroszok barátsága is a mérgeskígyó
simogatása de az ő jóindulatuk nélkül látható hova fajulnak a dolgok. A hattyúdalában lehetne
Zs. az amit eddig még sohasem próbált ki és rendesen nem is áll neki jól.
Lehetne bölcs.
Laszlo says:
Zselé nem a népe választottja , őt a globalista parazita banda helyezte hatalomra – éppen ezért tetteivel kizárólag őket szolgálja . Neki ugyanazon sors adatott mint minden olyan államfőnek akiknek amerika és a nato segitséget adott – a megsemmisülés –
csakafidesz says:
“A hattyúdalában lehetne Zs. az amit eddig még sohasem próbált ki és rendesen nem is áll neki jól. Lehetne bölcs.”
Van egy régi latin mondás, hogy aki ész nélkül születik, az később úgy is hal meg. Sajnos ebben a melegben nincsen erőm előkeresni.
csakafidesz says:
A brünni (Brno) városházán láttam egy sárgás színű kitömött krokodilt, ezt a török szultán adta emlékbe, mert a morva fegyverkovácsok szállították nekik a fegyvert. Gondosan megmunkált jatagánokat, stb. a megrendelő kívánsága szerint. Tessék? Persze, hogy a morvák és a csehek tisztában voltak a török veszedelemmel. Prágában a Károly hídon és a kisoldali Szent Miklós templom szobrok láthatóak amelyek török rabságban sínylődő embereket ábrázolnak. De a fegyverszállítás már akkor is kifizetődő volt.
A fegyverszállítás ma is kifizetődő. Nem az ukrán emberek érdeke a sok-sok fegyver odaszállítása, hanem az amerikai multiké. Amúgy az az egész egy kicsit, vagy nem is kicsit arra emlékeztet, hogy Reagan elnök idején az űrfegyverkezési hajszával nyomták le a meglehetősen gyenge szovjet gazdaságot. Jó kérdés, hogy a mai Oroszországot le tudják-e nyomni. Szerény személyem a Lenin szobrokból indul ki. Szerintem Oroszország akkor lesz erősebb, ha Lenin szobrait és magát a múmiát eltakarítják, mert önmagában ez a figura jelképezi mindazt a sok bürokratikus ostobaságot ami a Szovjetunió lényege volt. A mindenható pártfőtitkár és az alárendelt a feudális hierarchia maradványait. Ennek ellenére a mai Oroszország már jobban van felépítve, és nem várnak központi utasításra, ha alátétet kell gyártani a csavaranyák mellé.