„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Éva Péli írása
A szerző felvétele
A „Lasztocskával” (magyarul Fecske), egy elővárosi vonattal utaztunk 2025. május 11-én mintegy 40 kilométerre Moszkvától Zelenograd-Krjukovóba. Mindössze két nappal korábban, május 9-én ismerkedtünk meg Viktor Lerchhel a moszkvai Győzelem Parkban, és ő meghívott minket magához. Történelmileg ez a hely különleges. Itt állította meg a Vörös Hadsereg 1941-ben a német előrenyomulást a második világháborúban. A villámháború ezen a ponton kudarcot vallott.
„Látogatásunk azonban a jelenről szólt, meg akartuk tudni, hogyan él a <teljesen normális orosz>. De vajon létezik-e egyáltalán a <teljesen normális orosz>?”
A krjukovói vasútállomáson Viktor, unokahúga Szvetlana és férje, Danyiil vettek fel minket autóval. Azonnal készítettünk egy fotót a Vörös Hadsereg győzteseinek emlékművénél. Viktor megmutatta nekünk a frissen felújított, pisztáciazöld színű régi vasútállomást, amelyet elmondása szerint 1941-ben romboltak le, majd német hadifoglyok építettek újjá. „Sokan voltak, és valamit tenniük kellett” – mondta a volgai német, aki maga nem beszél németül. Az állomás most már csak emlékmű, eredetileg le akarták bontani, de a lakosság tiltakozása Viktor szerint megmentette. Nem akarták eltörölni Zelenograd történelmét. A mellette lévő új állomás „megfelel a megnövekedett forgalom igényeinek” Moszkva környékén.
A szerző felvétele
A volgai németek leszármazottja
Viktor vezetékneve, a Lerch, a gyökereire utal. A volgai németek közé tartozik, egy kisebbséghez, akiket az 1930-as években, még a második világháború előtt, a Volgáról Kazahsztánba telepítettek át. A pontos időpontot Viktor nem tudta megnevezni, de hangsúlyozta: „Ez még a háború előtt volt!” A volgai németeknek történelmük során folyamatosan „mozgásban” kellett maradniuk.
Viktor is sokat látott a világból. Katonai szolgálatát Vlagyivosztokban, a Szovjetunió legkeletibb részén, egy hajón a Japán-tengeren és a Kamcsatka-félsziget előtt teljesítette. Ezt már otthon, egyszobás-konyhás-fürdőszobás lakásában mesélte tea és sütemény mellett. Az egyszerű, de rendezett lakás egy sokemeletes új épület tizedik emeletén található egy lakótelepen, sok játszótérrel, futballpályával.
„Hűtőmágnes gyűjteményére pillantva sokatmondó a látvány, hiszen a Krím, Szentpétervár és Moszkva mellett Gagarin, valamint Putyin hokijátékosként látható”
A szerző felvétele
Az 1990-es években Kazahsztánból Zelenográdba költözött, egy „szputnyikvárosba” Moszkva kapujában. Ott telepedett le, és segédmunkásként dolgozik egy fegyvergyárban. „Ott elektronikát gyártanak” – magyarázta Viktor, aki CCCP emblémás tréningruhát viselt. Kint zuhogott az eső. Már aggódtam, hogy gondtalan beszélgetésünk ezzel véget ér. Német újságírók egy orosz fegyvergyár közelében – ez vékony jég.
Viktor családja és a „Tambovi farkas”
Viktor nagy családja különböző országokban szétszórva él. Három testvére késői betelepülőként Németországba ment, egyikük Berlinben él, ahol mi is lakunk. De nem mindenkinek lett Németország otthon, az egyik testvér később visszatért Oroszországba. Oroszországon belül is élnek további családtagok, akiket Viktor rendszeresen látogat. Az unokahúga, Szvetlana szerint ő az, aki összefogja a szálakat. A látogatások során táskája tele van ajándékokkal, tudtuk meg tőle a Zelenogradtól mintegy 20 perc autóútra lévő Új Jeruzsálem kolostorba tartó út során.
A szerző felvétele
Fontos célpont Viktor számára a Tambovban lévő háza – mesélte az autóban visszafelé, félúton Moszkva és Volgográd, az egykori Sztálingrád – között. Ott él az egyik testvére is. Tambov a „Tambovi farkas nem a te tovarisod (elvtársad)” orosz mondásról ismert, ami magyarra fordítva annyit tesz: „Nem kérem a társaságodat”. Ez a mondás a polgárháború idejéből származik, amikor a tambovi régió elkeseredett ellenállást tanúsított a bolsevikokkal szemben. A parasztok, mai kifejezéssel élve, „nem voltak elragadtatva” a kuláktalanítás és a kényszer kollektivizálás gondolataitól. Különleges emlékként Viktor a barátomnak ajándékozott egy sapkát a tambovi farkassal. Ez a viharos történelem és Viktor szülőföldjéhez való kötődésének találó szimbóluma.
Pillantás a hétköznapokra és vissza
Viktor nem panaszkodik az életre, az árak emelkednek, igen, de a fizetések is. A közterületeken sokkal biztonságosabb lett az élet, mesélte. „Putyin molodec” – fejezte ki véleményét az elmúlt évtizedek fejlődéséről, ami annyit jelent, hogy „Putyin jó srác”, és felidézte a vad ’90-es éveket, amikor a fővárosba érkezett. Zelenograd ugyanis hivatalosan Moszkva része. A bérleti díj megfizethető, ezért aztán a fél Moszkva a környéken vesz lakásokat, és feketén adja bérbe őket. Win-win helyzet a bérlők és a bérbeadók számára, ez a háttérinformáció Moszkva elővárosainak lakáshelyzetéről.
A választás az orosz ortodox férfi kolostorra, erre a híres isztrai kirándulóhelyre esett, főleg a szüntelen eső miatt. Zelenogradban magában nem sokat tehettünk az ilyen időben.
„A második világháborúban a 17. századi kolostor szemtanúja volt a brutális moszkvai csatának”
Egy SS-hadosztály pusztított ott, és csak romokat hagyott maga után. Az épület egész részeit kíméletlenül felrobbantották, mások egyszerűen beomlottak. Amikor 1945-ben végre béke köszöntött be, a kolostor helyén csak romok maradtak.
A szerző felvétele
Az újjáépítés évtizedekig tartott. De a Szovjetunió összeomlása után a szerzetesek visszatértek, és a kolostor, amelyet Feltámadás-kolostornak is neveznek, lassan újra életre kelt. Csak 2017-ben állt ismét teljes pompájában az egyedülálló építmény. Viktor otthonosan mozgott a kolostorban, három gyertyát gyújtott, elment a szent vízzel teli kúthoz, megtöltötte vele műanyag palackját, és megmutatott nekünk egy-két ikont.
Modern nomád élet
Viktor unokahúga, Szvetlana körülbelül 30 éves. Negyven kilométerre lakik a nagybátyjától, és jaroszlavli barátjával, Danyiillal egy egyedi üzleti modellt működtetnek: leromlott ingatlanokat vásárolnak, saját kezűleg felújítják, majd eladják.
„Szvetlana szorgalmas üzletasszony és rendkívül tehetséges kézműves, ahogy művészi dekorációi is bizonyítják, amelyeket szintén készít és értékesít”
Szívesen utazik, és Oroszország legkülönbözőbb részein keres ingatlanokat. Néha Szentpétervár közelében, néha az Urálban, vagy akár a Krímben. A felújítási munkálatok idejére odautaznak.
Amikor megláttam tízéves fiát, Kosztyát, alig tudtam leplezni zavaromat, és megkérdeztem Szvetlanát: „És Kosztya? Hogy csináljátok az iskolával?” Válasza megdöbbentett: „Ó, Kosztya online tanul.” „Mindig?” – kérdeztem hitetlenkedve. „Igen” – erősítette meg –, „szereti csinálni.”
Gyorsan világossá vált számomra: Kosztya most tízéves. Ez azt jelenti, hogy négy évvel ezelőtt iratták be az iskolába – a koronavírus-válság kellős közepén. Tehát nem is ismer mást, csak az online oktatást. Vajon ez jól fog menni? Igyekeztem nem túlságosan kimutatni kétségeimet vagy aggodalmaimat.
A Krím, ahol a határok elmosódnak
Viktor családján keresztül bepillantást nyertünk abba, milyen folyékonyan olvad egybe a múlt és a jelen Oroszországban, és milyen rugalmasan kezelik a földrajzi és politikai adottságokat. Ezt sem könyv, sem tévés dokumentumfilm nem tudja átadni. Szvetlana Danyiillal ingatlant vásárolt a Krímben, amit nyaralóként szeretnének kiadni. „A sziget gyönyörű” – áradozott.
„Nem fél. Számára a test, lélek és szellem kapcsolata még érintetlennek tűnik. Az orosz lélek megtestesülése: természethez közel álló, spirituális, de nagyon pragmatikus és földhözragadt is”
A szerző felvétele
A Krímben, mint megtudtuk tőle, mindenki félelem nélkül beszél egymással, legyen az orosz, ukrán vagy tatár. Ott a származás nem számít. Az emberek nem értik, mire jó a háború, ha mindenki jól kijön egymással. „A pénz mozgatja a világot” – mondta Szvetlana tömör, de sokatmondó magyarázata.
Oroszország Szilícium-Völgye és a történelem helyszíne
Zelenograd, a „Zöld Város”, nevét az erdős területről kapta, ahol fekszik. 1958-tól szocialista városként épült az akkor még erdős területen, 1963-ban kapott városi jogokat. 1991 előtt nem volt hozzáférhető külföldiek számára. Itt jöttek létre a Szovjetunió legfontosabb mikrochip-, lézer-, mikro- és nanoelektronikai gyártóüzemei – ma Oroszország Szilícium-Völgye.
„Apropó chipek. Mosógépekben nincs hiány Zelenogradban. Más árukban és termékekben sem, mint ahogy vasárnapi kis bevásárló túránkon – a boltok akkor is nyitva vannak – megállapítottuk”
Az elektronikai boltban számtalan telefont, laptopot, mosógépet láttunk, főleg kínai gyártóktól. Még egy CCCP emblémás és feliratú tréningruhát is találtunk, amilyet Viktor viselt! Csak CD-ket és DVD-ket keresünk hiába. „Évek óta senki sem kérdezett már ilyesmit” – magyarázta az eladó szokatlan kérdésünkre.
A szerző felvétele
2020-ban Krjukovo egyébként megkapta a „Katonai Bátorság Kerülete” megtisztelő címet – és jogosan. 1941. november 30. és december 8. között itt dúltak a legkeményebb csaták, amelyek a német „villámháború” végét jelentették. A fasiszta Wehrmacht nem tudta elérni Moszkvát – már csak 42 kilométerre volt a Vörös tér. A távolság, amelyet új ismerősünk hetente gyalog tesz meg. „Csak úgy” – válaszolta arra a kérdésünkre, hogy miért. „Szeretek erdőkön át sétálni, megfigyelni a növényeket és állatokat útközben.” Még az oda-vissza utat is megtette már egyhuzamban.
„Pókháló” hadművelet: személyes kapcsolat
Ez az utazás, amely eredetileg nem Zelenogradba vezetett volna, az orosz vendéglátás mintapéldájává vált. És ez a délután váratlanul elmélyítette német-orosz (és magyar, volgai német) kapcsolatainkat.
Azóta naponta kapunk TikTok üdvözleteket Viktortól, életjelet Zelenograd-Krjukovóból. Családi kirándulásokról is küldenek nekünk fotókat. Igen, a családi kötelékeket ápolják. Néhány nappal visszatérésünk után egy videó sokkolt minket. Egy hatalmas ukrán drón csapódott be Zelenogradban, a célpont a Mir-kártyagyár – a Mir a Visa és Mastercard alternatívája – volt. Viktor és családja jól vannak, mint Szvetlana biztosított minket, aki jelenleg a családdal a Krímben van. Néhány nappal később érkezett a hír az ukrán „Pókháló” hadműveletről. De előtte mi, egészen spontán, már megfontuk a béke személyes „pókhálóját”.
(Az első részt itt olvashatja: https://www.freie-medienakademie.de/medien-plus/im-park-des-sieges)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
brüsszelita says:
Zelenográd? Az a szomszédban van, Moszkva központjától mindössze ötven kilométer, de lehet hogy tévedek, mert sose mértem. Oda korábban engedély kellett, hogy egy külföldi a szállodájából odáig merészkedjen miután leadta a fényképezőgépét az illetékes hivatalban KGB felirattal. Pedig az még bőven a Kis Moszkvai Körgyűrűn belül van, – nem én találtam ki, ez a neve, – négy sáv oda és ugyanannyi vissza két emeletre egymásra pócolva, persze az a Brooklyn hídhoz képest kismiska, habár milyen lehet a nagy körgyűrűje?? Van ott elég erdő mindenesetre, mocsár, láp, meg miegymás, kiürített rakétabázisok, lepusztult laktanyák, meg földből kiálló hatalmas rozsdás vaskarók, soha be nem fejezett építkezések maradványa.
Úgyhogy Moszkvának van hova terjeszkednie, hogy a kerítését elérje, egy hatalmas területet már kihasított magának dél-nyugati irányba, de először a metrót vitték oda vagy tíz állomással megtoldva. Ez náluk rutinmunka, ennyiért le se hajolnak a korrupt csinovnyikok, úgyhogy egy év alatt megvan, nem szaroznak vele.
Zelenográd ha jól emlékszem Moszkvától észak-nyugatra van, úgyhogy neki még várnia kell, hogy moszkvai kerület legyen, viszont a kóbor turistának így is New York-i fílingje van odautazóban. Merthogy én New Yorkban is voltam, és most büszkén kihúzom magam, igaz hogy csak egyszer, és az is csak fél napra, hogy a szabadságszobrot stikában lefotózzam azt várva, mikor kobozzák el a mobilomból a filmet. Viszont ahogy a gyorsvasúttal, más néven elektricskával mentem be a reptérről Menhettenbe tiszta szovjet hangulat vágott mellbe, habár fecskét nem láttam, lasztocskát meg annyira se, viszont mondtam is magamban – uram atyám, hova kerültem!
Láp, mocsár, vaskarók a földből meredezve, igaz, elhagyott Patriot üteget nem láttam, viszont a Kreml tornyai látszódtak a távolban, és csak később jöttem rá, hogy azok felhőkarcolók voltak. Jó néhány a harmincas évekből, telerakva rozsdás vaslépcsőkkel kívülről mint a Pretty women-ben, hogy tűz esetén a légtornász menekülhessen. Kiábrándító látvány, bár nekem már nyolc emelet is felhőkarcoló, különösen a nyóckerben, – az aztán igazán kiábrándító!
Na mindegy, csak azért jutott eszembe, mert nemsokára a New York-i nyócker Brooklyn néven, de az odavezető híd különösen megkapja a “katonai bátorság” kitüntető címet, ugyanis én még olyan rozsda halmazt életemben nem láttam, amit ott hídnak titulálnak, – mert romhalmazt mégse írhattam – szétszáradt fapallókkal a második szinten, életveszély átkelni rajta. Úgy kellett átugrálnom a réseken, nehogy az autók közé essek, de lehet hogy rosszul emlékszek, mert a második sörön már akkor is túl voltam, és a lábamon bizonytalanul álltam. Viszont azóta is várom a kitüntetésem, hogy itthon a kocsmában mutogathassam, lehet a legmagasabb is, és a legritkább, fehér holló fecske helyett az elnöki szabadság érdemrend. Azért érdemlem, mert mindezt szóvá tettem az ottaniak biztonsága érdekében, habár ott szabadság van bőven, sokan halált megvető bátorsággal alszanak a hidak alatt.
Mi is a téma? Ja persze, Zelenográd – főúr, ott milyen híd van? De inkább a sörömet hozná már, mert kiszáradt a tollam!
csakafidesz says:
“… én New Yorkban is voltam, és most büszkén kihúzom magam, igaz hogy csak egyszer, és az is csak fél napra, hogy a szabadságszobrot stikában lefotózzam azt várva, mikor kobozzák el a mobilomból a filmet.”
—————————————————————————-
Érdekes mobilja lehet ennek a brüsszelita nevű, kicsit furcsa egyénnek, ha film van benne.
csakafidesz says:
„Apropó chipek. Mosógépekben nincs hiány Zelenogradban..”
—————————————————————————-
Mosógép-chip.. a hozzá nem értés csimborasszója volt amikor azt írták, hogy az orosz rakéták mosógépekből kiszerelt chippel készülnek. Ez egyszerű, feladatorientált chip, csakis mosógépben használható. Rakétát üzemeltetni ilyennel nem lehet.