„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Péli Éva írása a #moszkvater.com számára
Peter Krämer néhány fiatal orosznak, akik között bizonyára jövendő diplomaták is voltak, egy tanácsot adott.
– Ne bízzatok a németekben! Itt csak jó emberek vannak, akik jót akarnak nektek, körülbelül 20 ember. Ha 1000-et veszünk belőlük, akkor 200 ezer jó német van. De a németek 97 százaléka nem ilyen beállítottságú – magyarázta, látva a megdöbbent arcokat.
A hazai termékek ára nem emelkedett
Fotó:Péli Éva
Persze reménykedett abban, hogy valaki ellentmond neki. Az volt a benyomása, amit mások is megerősítettek, hogy a fiatal diákok közül sokan nyilvánvalóan nem tudják, és nem értik, hogy mi történik Európa nagy részén.
„Még mindig hisznek és reménykednek a Nyugatban, pedig Peter szerint semmi jót nem várhatnak a Nyugattól”
A Nagy Honvédő Háború története inkább egy lezárt, bár el nem felejtett fejezet az ottani emberek számára. Ezt egy orosz televíziós újságíró fejtette ki május 8-án egy beszélgetés alkalmával a szentpétervári Piszkarjovói temetőben, ahová Tilo Gräser újságíró és én látogattunk el. Itt a város 1941 és 1944 közötti német blokádjának több mint 600 ezer áldozata van tömegsírokban eltemetve. Az oroszok tisztelettel megemlékeznek róluk. Május 9. az élet és a fasizmus feletti győzelem ünnepe.
„Szvetlana Rumjanceva a szentpétervári KPRF-től nyomatékosan kérte a németeket arra, hogy számoljanak be otthon arról, hogy az oroszok/szovjetek, akárcsak az ő nagyapja, a második világháborúban nem a németek, hanem a fasiszták ellen harcoltak.“
Fotó:Tilo Graser
Ezen a napon szentpétervári szervezetek és intézmények, valamint más országok képviselőinek lenyűgözően hosszú sora koszorúkat és virágot helyezett el az „Haza anyácska” (Родина-мать) emlékművénél. A küldöttségek listáját hangosbemondón keresztül sorolták fel. A nyugati országok hiányoztak – rólunk pedig, mint a jelenlévő németekről, semmit sem tudtak a szervezők.
Egy példa a kevés közül a nyílt tiltakozásra a Nyevszkij sugárúton
Fotó:Tilo Graser
Az orosz újságíró nagyon barátságosan megköszönte, hogy jelenlétünkkel megtiszteljük az ünnepüket, s kíváncsiak kérdezgetett minket arról, milyennek találjuk az országot. Marija, egy piros, ünneplős kabátot és sapkát viselő szentpétervári lakos, szovjet sebésznőként mutatkozott be. Az idős hölgy megkért minket, hogy fényképezzük le őt okostelefonjával az „Anyácska” előtt. Örömmel reagált, amikor megtudta, honnan jöttünk, egy szemernyi negatív gondolat nem volt érzékelhető nála akkor sem, amikor Tilo Gräser neki is elmesélte nagyapja történetét, aki a blokád alatt a Wehrmacht katonájaként ott szolgált. Több közös fotót készítettünk vele, külön kérésére, és
„jó egészséget kívánt nekünk – mint sebész tudja, hogy az a legfontosabb –, és <békés eget> (мирного неба). Ez a kifejezés még a hidegháború korszakából származik, s úgy tapasztaltuk, hogy visszakerült a nyelvhasználatba”
A csoport többi tagja május 9-én ment ki a temetőbe. A németek számára ez volt az egyik legmeggyőzőbb élmény az utazás során. – Az emberek mindenféle hivatalos meghívás nélkül jöttek – csodálkozott Hermann Kopp, aki sok pétervári fiatalt látott a temetőben. Uwe Erler megfigyelte, hogy az emberek néha egy-egy darab kenyeret helyeztek a fasiszta blokád következtében éhen haltak tömegsírjára, vagy egy pár kekszet. Mint bevallotta, hideg borzongás futott végig a hátán.
Találkozás orosz egyetemistákkal
Fotó:Péli Éva
– Meghajlunk az áldozatok előtt, akik életüket nem kímélve, bátran védték városukat. Mi, a bűnös németek leszármazottjai szégyenkezünk, amikor az emlékművön olvashatjuk a szavakat: „Senki sincs elfelejtve, semmi sincs elfelejtve“, („Никто не забыт, ничто не забыто”) mert úgy tűnik, az újraegyesített Németországban mindent elfelejtettek – mondta Edmund Peltzer, az egykori lipcsei orosztanár. Mindenkinek kötelessége lenne küzdeni a nyugati politika és média által szított ruszofóbia ellen, a gyűlölet és a minden orosz elleni agitáció ellen.
Hasonlóan az emlékezetes a találkozások közé tartozott Tilo Gräser megismerkedése Vaszilijjal, egy 60 éves szentpétervári lakossal. A „Halhatatlan ezred” tagjaként két táblával és egy pólóval emlékezett meg a család négy nagyapjáról a biztonsági okokból lezárt győzelmi felvonulás szélén. A nagyapák 1942-ben és 1943-ban estek el a fasizmus elleni háborúban. Erre Tilo is elmesélte az akkori Leningrádhoz fűződő történetét: – Anyai nagyapám kelet-poroszországi német katona volt, aki 1941. június 22-én vonult be a Szovjetunióba, és később egységével részt vett Leningrád blokádjában. A háborúból soha nem tért haza, és 1944 elején a mai Ukrajna területén eltűntként nyilvánították – mesélte. Vaszilij láthatóan meghatódva, és szavakat keresve azzal a mondattal reagált, hogy a háborút mindig csak pénzért és nyersanyagért vívják. Az soha nem az egyszerű emberek érdekeiről szól, akik békében akarnak élni.
„A fasiszták elleni harc helyes, de amikor oroszok oroszokra – nem szlávokat mondott – lőnek, az nem jó”
– mondta, utalva az ukrajnai eseményekre. Arról is beszélt, hogy aggódik 35 éves fia miatt, aki tisztként szolgál az orosz Fekete-tengeri flottánál. Búcsúzáskor az orosz és a német férfi megölelte egymást, és jó egészséget és mindig „békés égboltot” kívántak egymásnak.
Piszkarjovszkoje temető május 8-án: Miután elvonult a hivatalos delegációk hosszú sora, jöttek az iskolások
Fotó:Péli Éva
A „Halhatatlan ezred” egy 2012-ben az oroszországi Tomszkban alapított nem kormányzati kezdeményezés, amely olyan emberekből áll, akik május 9-én elesett hozzátartozóikról készített fényképekkel a Vörös Hadsereg katonáira és a Nagy Honvédő Háborúra emlékeznek. Az utóbbi években azonban az eseményt csak virtuálisan rendezték meg, míg korábban állítólag akár egymillió ember is részt vett rajta. 2023 óta hivatalosan biztonsági okok miatt, korábban pedig a pandémia miatt. Egy ilyen összejövetel feltehetően ideális támadási célpont lenne, és nem csak Ukrajnából.
„Szentpétervárott fokozott biztonsági óvintézkedések voltak a vasútállomásokon, bevásárló központokban, sőt, még a Piszkarjovói temető bejáratánál is személy- és poggyász szkennereket helyeztek el”
Május 9-én a Nyevszkij sugárútra vezető mellékutcákat a szemétszállító teherautókkal torlaszolták el, hogy megakadályozzák az esetleges áttöréseket. A rendőrség mellett a Roszgvargyiját, a Nemzeti Gárdát is mindenütt látni lehetett. Ez valószínűleg a Moszkva melletti Krasznogorszkban idén március 22-én elkövetett támadás miatt történt. 2017. április 3-án Szentpéterváron egy öngyilkos merénylő sok embert megölt és megsebesített. A városban ezt követően is voltak támadások, többek között egy katonai blogger ellen 2023-ban. Ennek ellenére ezen a napon megint voltak olyan emberek, akik Vaszilijhoz hasonlóan elesett hozzátartozóik fényképét vitték magukkal.
Csoportunk programjához két város meglátogatásán, és a hasonlóan gondolkodó politikusokkal és diákokkal való találkozáson kívül szerepelt a Néva-parti város gazdag kulturális kínálata is: egy rövid körút az Ermitázsban, Spartacus est a moszkvai Bolsoj Balett előadásában és Szergej Prokofjev „Szerelem három narancsért“ című operájának előadása a Mariinszkij Színházban. De számos művészeti és történelmi múzeum is felkeltette az érdeklődésünket.
Megfigyeltük, hogy a kulturális eseményeken minden korosztály képviselte magát, örömmel láttunk sok fiatalt közöttük. Ugyanakkor egyértelmű volt, hogy egy Bolsoj előadást nem mindenki engedhet meg magának, ott a legjobb helyekért gyorsan 100 vagy 150 eurót is elkérnek. Bár nekünk szerencsénk volt, körülbelül egy héttel az előadás előtt még sikerült 45 eurós jegyeket kapni Nagyezsda egyetemi docens segítségével, aki önkéntes kulturális menedzserünk és túravezetőnk is volt néhány alkalommal. Nadezsda ugyanis ismeri a „kiskapukat”, így egy kis nosztalgiával állapítottam meg, hogy a ’90-es évek ezen a téren gyakran visszaköszönnek.
A legendás Aurora páncélos cirkáló meglátogatása is a program része volt. 1917. október 25-én (a régi orosz naptár szerint) a hajó orrában elhelyezett ágyú adta meg a kezdő jelet az októberi forradalom néven ismertté vált eseményekhez. A hajó 1948 óta horgonyoz a Bolsaja Nyevka és a Néva elágazásánál, és továbbra is a Szentpétervárra érkezők tömegeit vonzza, még olyan meglehetősen zord időben is, mint 2024. május 10-én.
A hajón szolgálatot teljesítő Balti Flotta egyik tengerésze megkérdezte a német csoport egy résztvevőjét, hogy honnan jöttek. Azt mondta, gyűjti azon országok nevét, amelyekből látogatók érkeznek, és egy hosszú listát sorolt fel, amelyet egyéves katonai szolgálata első felében állított össze. A vezető nyugati országok közül csak Nagy-Britannia szerepelt benne, és most először Németország került bele. Hermann Koppnak, mint történésznek feltűnt a szimbolikus jelentőségű páncélos cirkáló példáján, hogy
„az októberi forradalom és a Szovjetunió időszakát szervesen beleillesztik a nagy orosz történelem átfogó képébe. Az 1945. május 9-i győzelem kivételével ezt az 1917-től 1991-ig tartó időszakot nem emelik ki különösebben, de nem is tagadjak vagy bélyegzik meg”
Erről tanúskodik legalább három Lenin-szobor a szentpétervári Moszkovszkij sugárúton a Szmolnij, a Finn pályaudvar és egy másik egykori szovjet épület előtt. „Ez eltér például attól, ahogyan az NDK történelmét a mai szövetségi köztársaságban kezelik, amelyet teljesen negatív színben tüntetnek fel” – mondta Kopp.
Hogy még ma is mennyire élnek a fiatalok körében szovjet korszakból származó eszmék és felfogások, arra utazásunk utolsó napján Kalinyingrádban egy fiatalember az utcán emlékeztetett. Tilo Gräserrel mentünk a városból a szálloda felé, mikor elszáguldott mellettünk egy egykerekű járművel, majd visszafordult és egy kis történelmi leckét adott nekünk a Szent György-szalagról, amit kabátunkon viseltünk, s szerinte annak helyes megnevezése Gárda-szalag lenne. Beszélt a szalag történetéről, a szovjet hadsereg győzelméről a német fasiszták felett, ami a Szovjetunió minden népének győzelme volt, nem csak Oroszországé, a politikáról és a demokráciáról, valamint a rendőrség tényleges szerepéről, mint a társadalom, és nem a hatalmon lévők szolgái, és még sok minden másról. A második világháború a kapitalizmus háborúja volt a szocializmus ellen, magyarázta nekünk. A „komszomolként” bemutatkozó fiatal rávilágított arra is, hogy a koronavírus elleni harc idején is gyorsan felismerte a helyzetet.
„A korona-politika csak a gyógyszergyáraknak segített a profit biztosításában azáltal, hogy ismeretlen anyagok beadására kényszerítette az embereket”
Ő maga azt elutasította. Amikor pár perc múlva újra találkoztunk vele az utcán, Tilo Gräser elmondta neki, hogy Kelet-Németországból származik, és osztja a világnézetét, megörült. Egy kacsintás kíséretében mondta, hogy „Che Guevarának” hívja magát, majd visszafordult a barátaihoz, akikkel a kalinyingrádi Győzelem téren találkozott. Ez a találkozás is példa volt az oroszországi emberek nyitottságára, segítőkészségére, és nagy vendégszeretetére, amelyet utazótársaink és mi többször is megtapasztaltunk.
Günter Kleint, a stuttgarti nyugdíjast lenyűgözte a „kulturálisan nagyon gazdag lakosság, a fiataloktól az idősekig”, akiket nem érdekelt az a fajta konfrontáció, amelyet a Nyugat szít Oroszországgal szemben, és főleg nem a háború. És azt akarta továbbadni hazatérése után, „hogy amit a német kormány erről állít, az egyszerűen nem igaz, és harcolnunk kell ellene”.
„Amikor társa, Christa Hourani emlékeztetett Annalena Baerbock szövetségi külügyminiszter 2022-ben meghirdetett céljára, miszerint tönkre kell tenni Oroszországot, Günther Klein megállapította, hogy az itt látottak alapján ez határozottan nem sikerült”
– Az emberek egyszerűen nem akarnak háborút, sem az orosz nép, sem a francia, és tulajdonképpen a németek sem – foglalta össze tapasztalatait és megfigyeléseit Uwe Erler, az egykori NDK-ból származó és mintegy 30 éve Baden-Württembergben (Nyugat-Németország) élő 58 éves informatikus.
– Csodálatos emberekkel találkoztunk, akik neheztelés nélkül fogadtak minket, büszke, egyenes, segítőkész, humoros, nyitott emberekkel, akik megköszönték, hogy meglátogattuk őket. Ők mondtak köszönetet nekünk! Sokszor megszégyenültem a nagyszerű vendégszeretetüktől, amikor az otthon jelenleg uralkodó ruszofóbiára gondoltam – összegezte benyomásait Christa Weber színésznő. A csoport többi tagjához hasonlóan ő is azt emelte ki, hogy „mostantól még szenvedélyesebben szeretne azon dolgozni, hogy politikusoknak és a mögöttük álló ötletgazdáknak soha többé ne sikerüljön az oroszok ellen uszítani bennünket, a németek pedig soha többé ne akarjanak háborúzni e nagyszerű nép ellen”.
Az útibeszámoló első része itt olvasható:
/* <![CDATA[ *//*! This file is auto-generated */!function(d,l){"use strict";l.querySelector&&d.addEventListener&&"undefined"!=typeof URL&&(d.wp=d.wp||{},d.wp.receiveEmbedMessage||(d.wp.receiveEmbedMessage=function(e){var t=e.data;if((t||t.secret||t.message||t.value)&&!/[^a-zA-Z0-9]/.test(t.secret)){for(var s,r,n,a=l.querySelectorAll('iframe[data-secret="'+t.secret+'"]'),o=l.querySelectorAll('blockquote[data-secret="'+t.secret+'"]'),c=new RegExp("^https?:$","i"),i=0;i<o.length;i++)o[i].style.display="none";for(i=0;i<a.length;i++)s=a[i],e.source===s.contentWindow&&(s.removeAttribute("style"),"height"===t.message?(1e3<(r=parseInt(t.value,10))?r=1e3:~~r<200&&(r=200),s.height=r):"link"===t.message&&(r=new URL(s.getAttribute("src")),n=new URL(t.value),c.test(n.protocol))&&n.host===r.host&&l.activeElement===s&&(d.top.location.href=t.value))}},d.addEventListener("message",d.wp.receiveEmbedMessage,!1),l.addEventListener("DOMContentLoaded",function(){for(var e,t,s=l.querySelectorAll("iframe.wp-embedded-content"),r=0;r<s.length;r++)(t=(e=s[r]).getAttribute("data-secret"))||(t=Math.random().toString(36).substring(2,12),e.src+="#?secret="+t,e.setAttribute("data-secret",t)),e.contentWindow.postMessage({message:"ready",secret:t},"*")},!1)))}(window,document);/* ]]> */
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
Krötinger says:
Kedves Peli Eva, a napokban olvastam a “Nachdenkseiten”-en a rövidebb verziot es remeltem, hogy majd ezt is publikalja a Moszkvateren, ezert köszönet erte!
Nemetorszag minösithetetlen viselkedese Oroszorszaggal es az oroszokkal szemben egyszerüen … felfoghatatlan. Szegyenletes. Bar mindig is taszitott, hogy a nemet kormanyok szoban gyakran tultoltak a “törtenelmi felelösseg” gondolatat, csak sajnos 2022 februarjaban kiderült, hogy ezek csak szep es nemes szavak voltak es azt a bizonyos “törtenelmi felelösseget”, ha tettekröl van szo, egyaltalan nem erzik. Nemet fegyverek, oroszok ellen, 2024-ben? Anelkül, hogy Oroszorszag megtamadta volna Nemetorszagot? Az evtizedek alatt faradsagosan felepitett – es az oroszok altal igencsak megelölegezett! – bizalmat ezzel több evtizedre, generaciokra, talan örökre megsemmisitettek es ezt csakis es egyedül Nemetorszag tette tönkre. Most talalgathatjuk, hogy Scholz a napokban bele fog-e egyezni abba, hogy az Ukrajnaba szallitott nemet fegyverekkel orosz területeket is lehessen löni. Ha beleegyezik, akkor az a szep helyzet fog elöallni (ami mar most is fennall, csak joval kisebb a dimenzioja), hogy a 2. vilaghaboru 27 millio szovjet/orosz aldozatanak utodjaira megint nemet fegyverekkel tamadnak, megint nemet fegyverekkel ölik öket. Hol van tehat az a bizonyos nemet ” törtenelmi felelösseg”? ( amire hivatkozva amugy Nemetorszag relativ egyszerüen kimaradhatott volna az EU kollektiv haborus pszichozisabol, mert ezt az ervet szerintem moralisan keptelenseg lett volna nyilvanosan megingatni. De Nemetorszag szemmel lathatoan egyaltalan nem akart kimaradni). Tudatosan hasznalom a Nemetorszag kifejezest, pedig tudom, hogy a nemet atlagemberek tulnyomo resze egyaltalan nem tamogatja a politikai Nemetorszag haborus ambicioit Oroszorszag es az oroszok ellen. Nagyon örülök, hogy vannak meg ilyen kezdemenyezesek, amelyek a Nemetorszag altal elvagott civil szalakat erösitik.
Krötinger says:
Matol Nemetorszag hivatalosan engedelyezi nemet fegyverek hasznalatat oroszorszagi celpontokra.
Tehat a nemetek megint “visszalönek”, most az ukranok keze altal.
Attol tartok, hogy a ” nemzetközi jog” neveben folyo nyugati kereszteshadjarat meg rengeteg szenvedest es halalt fog hozni egesz Europara. Megeri a nemzetközi jog neveben megkockaztatni egy nuklearis konfrontaciot es minden europai eletet felaldozni – egy olyan antidemokratikus, ultranacionalista, korrupt oligarchaparadicsomert, mint Ukrajna?
csakafidesz says:
Senkinek sincs joga mások életének elvételére, mások feláldozására. Elvi különbség a diktatúra és a demokrácia között, hogy:
1./ A diktatúra az olyan államforma amelyben az állam a polgárát tulajdonának tekinti.
2./ A demokrácia az olyan államforma amelyben a polgár az államot a tulajdonának tekinti.
Ebből következik, hogy egy demokráciának csakis akkor szabad hadsereget felállítani és/vagy bevetni, ha a polgárok ezt kifejezetten akarják.
A demokráciát ne tessék keresni errefelé, mert az itt csak a cégtáblákra van kiírva. Az itteni demokrácia fő jellemzője, hogy a fejlett-haladó Európai Unió csak a magyarokon kéri számon.