„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
A 35 éves Anna Kapustina háziasszony egy atomerőmű építését támogató szórólapot nézeget a Balkhash-tó partján, Almatitól mintegy 400 kilométerre északra fekvő Ulken faluban 2024. szeptember 21-én, ahol az ország első atomerőművét tervezik építeni
Fotó:EUROPRESS/Ruslan PRYANIKOV/AFP
Kitörölhetetlen nyomot hagytak nemcsak a kazahok gondolkodásában, de a DNS-ében is a szovjet időkben végzett atomkísérletek. Az egykori Szovjetunió ugyanis a mai Kazahsztán területén jelölte ki egyik nukleáris teszt zónáját. Szemej (korábbi nevén Szemipalatyinszk) városának közelében 456 kísérleti atomrobbantást végeztek 1949 és 1989 között. Kazahsztán orosz határhoz közel eső részén fekvő, Szemipalatyinszki Kísérleti Telep elnevezésű 18 500 négyzetkilométeres területen 1949 és 1963 között 118 földfelszíni és légköri kísérleti atomrobbantást hajtottak végre. Noha 1963-ban a nemzetközi atomcsend egyezmény betiltotta a nem földalatti atomrobbantásokat, a kísérleteket egészen 1989-ig a föld alatt folytatták. A kísérletek következtében az ATOM nevű antinukleáris csoport szerint másfélmillió kazah szenvedett a sugár szennyezéssel összefüggő rák vagy születési rendellenességek miatt, és mélyreható sérüléseket okoztak a helyiek örökítő anyagában is.
„Nem meglepő, hogy a függetlenség 1991-es kikiáltása után Kazahsztán az elsők között mondott le az atomfegyverek bevetéséről, és a nukleáris technológiával kapcsolatos ellenérzések máig megmaradtak. Jelentős mértékben ennek is köszönhető, hogy Kazahsztán sokáig hallani sem akart arról, hogy atomerőművet építsen”
Egy atomerőmű építése azonban egyre megkerülhetetlenebbé vált. Ennek a megépítése már több éve fontos része a politika és társadalmi közbeszédnek. Az elmúlt évek során azonban a villamosenergia fogyasztás gyorsuló növekedése miatt a korábbiaknál is jobban felerősödtek azok a viták, melyek az atomerőművek kazahsztáni építése kapcsán felmerültek. Kazahsztán jelenleg nagymértékben támaszkodik a fosszilis tüzelőanyagokra. A jórészt a szovjet időkben épült szén- és gázalapú erőművek elavultak, a műszaki meghibásodások miatt mind sűrűbben maradnak áram nélkül egész térségek még a téli hónapokban is. A hőerőműveiben bekövetkezett balesetek és leállások sorozata élesen rávilágított az elhasználódott kazah energetikai infrastruktúrával összefüggő, hosszú évek óta felhalmozódó problémákra. Az ország folyamatosan villamosenergia importra szorul. Az ország történelmében 2022-ben fordult elő első alkalommal, hogy az év 12 hónapjából tíz hónapban villamosenergia importra szorultak, melyet kénytelenek voltak Oroszországból, a hazai áraknál körülbelül másfélszer magasabb áron beszerezni. Ezzel párhuzamosan pedig 2023-ban az ország villamosenergia hiánya már meghaladta a 10-12 százalékot.
„A megújuló energiaforrások az ellátás biztonságát nem tudják garantálni. Még úgy sem, hogy Asztana annak ellenére fordult az atomerőművek irányába, hogy az ország földrajzi fekvésének köszönhetően jelentős potenciállal rendelkezik a vízenergia, a szélenergia és a napenergia területén”
A kazah energiaügyi minisztérium adatai szerint jelenleg 2022-ben 130 megújulóenergia-létesítmény működik 2400 MW beépített teljesítménnyel. Így egyértelművé vált, hogy a villamosenergia rendszer stabilitásához alaperőművekre van szükség. Ez a helyzet már nemcsak polgárok életminőségére, de az ország iparosítására is negatívan hat. Tokajev ezért szorgalmazta, hogy az energiabiztonság területén a lehető legnagyobb mértékben fel kell használni az ország saját forrásait. S mivel a gazdasági életben kulcsszerepet játszik a villamosenergia szektor, a következő öt évben legalább 14 GW új energiakapacitás üzembe helyezését tervezik. Végül a szakemberek választása a megbízható és környezetbarát energiaforrások közül a nukleáris energia fejlesztésére esett.
„Az elképzelés abban a tekintetben is logikus, hogy Kazahsztán a világ második legnagyobb urán kitermelője, és ennek ellenére idáig nem volt saját atomerőműve. Asztana a globális készletek 13 százalékával, azaz mintegy 815 ezer tonnával rendelkezik. A legnagyobb problémát a térségben a megfelelő mennyiségű hűtővíz hiánya jelenti, amelyen segíthet a tórium alapú, hűtésként a forró homokot használó technológia”
Megszületett hát a politikai döntés, és augusztus 27-én a kazah kormány határozatot fogadott el arról, hogy az atomerőművek építésének kérdését országos népszavazásra bocsátja. A kőolajban és ritka fémekben gazdag Kazahsztán, amely a világ uránium termelésének csaknem felét adja, azt reméli, hogy az atomenergiával pótolhatja krónikus energiahiányát, különösen délen, ahol az ország mintegy 20 millió lakosának fele él. A kőolajban és ritka fémekben gazdag Kazahsztán, amely a világ uránium termelésének csaknem felét adja, azt reméli, hogy az atomenergiával pótolhatja krónikus energiahiányát, különösen délen, ahol az ország mintegy 20 millió lakosának fele él.
„Ezt követően széleskörű tájékoztatási kampány indult, és a közvéleményt igyekeztek meggyőzni a már működő és jelenleg a nukleáris piacon kínált reaktortípusok biztonságáról, az atomerőmű építésének szükségességéről, az atomenergia használatának előnyeiről, vagy éppen a keletkező hulladék ártalmatlanításáról. Ez a kampány a nemzetközi média szerint finoman szólva elnyomta az építkezés ellenzőinek a hangját”
Ezek után a vasárnapi népszavazáson az eredmény nem volt kétséges. A testület szerint a 63,66 százalékos részvételi arány mellett – a referendum érvényességéhez 50 százalék kellett – a kazahok 71,12 százaléka, több mint 12,2 millió ember az atomerőmű építésére szavazott. Ezzel újabb ország csatlakozik az atomerőművet használók klubjához. Ráadásul a kis moduláris reaktorok építéséről idén a Roszatommal már megállapodott Üzbegisztánnal és egy hasonló erőmű építését fontolgató Kirgizisztánnal együtt már három közép-ázsiai országban van kibontakozóban az atom reneszánsz. Ráadásul ez a népszavazás valójában nem egy erőműről, hanem az egész nukleáris szektor fejlesztéséről szólt, hiszen szakértők szerint Kazahsztánnak hosszú távon két-három erőműre lenne szüksége az energia problémáinak a megoldásához.
„Kaszim-Zsomart Tokajev kazah elnök azt is elmondta, hogy szerinte egy nemzetközi konzorciumnak kellene atomerőművet megépítenie”
A kazahsztáni hatóságok több lehetséges nukleáris technológia-beszállítót is mérlegelnek, köztük a Kínai Nemzeti Atomenergetikai Társaságot (CNNC), a dél-koreai Korea Hydro and Nuclear Powert (KHNP), az orosz Roszatom állami vállalatot, valamint az Électricité de France (EdF) francia energiaipari céget. E kérdés eldöntéséig bizonyára komoly nyomás nehezedik majd a kazah kormányra, amelyet előre jelez, hogy az amerikai USAID által finanszírozott aktivisták a mostani kampányban is komoly aktivitást fejtettek ki az internetes platformokon. Aligha meglepő módon azzal a jelszóval kampányoltak, hogy nem kérnek az orosz atomerőműből. A nagy tapasztalatokkal bíró Roszatomot azonban nehéz lesz kiszorítani ebből a projektből, mint ahogy a térség másik nagy geopolitikai befolyással bíró országát, Kínának képviselő CNNC-t sem. De a kazah külpolitika egyensúlyozását figyelve azon sem lepődhetnénk meg, ha a nyugati blokk valamelyik cége is kapna egy szeletet e tortából.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
