„Az Önök sorsa a mi sorsunk! Az Önök jövője velünk van a mi közös Európai Uniónkban” – ilyen és hasonló kijelentések övezték az EU vezetésének minapi kijevi tárgyalásait. Volodimir Zelenszkij pedig ezután elégedetten nyugtázhatta, hogy az agresszív, követelőző politika, az áldozati szerep tudatos túljátszása meghozza a gyümölcsét. De alkalmas-e Ukrajna belátható időn belül a tagságra? Mintha a moralitás nyugat-európai burkában erre senki sem gondolna. Az Európa jövőjét féltők csak abban bízhatnak, hogy egyszer véget ér ez az őrület, a szörnyű háború, és ez meghozza a brüsszeli elit kijózanodását is.

Ukrajna ma az elhatalmasodott korrupció és a nagyzási mánia miatt siralmas állapotban van” – értékelte a manapság már magát az Európai Unióban látó Ukrajna állapotát a minap az ismert baloldali folyóiratnak, a Krytyka Politycznának Radoslaw Sikorski. A ma az Európai Parlamentben képviselőként politizáló egykori lengyel külügyminiszter szerint az ukrán elit mindent megtett azért, hogy húzza az időt, és az Egyesült Államok, Oroszország, az Európai Unió és Kína között folyó nagy játszma meséje mögé bújva leplezze saját korruptságát. Ezzel az ország rengeteg időt veszített, és egyre kilátástalanabb állapotba került.

„Mint Sikorski kiemelte, 1991-ben a függetlenné válásakor Ukrajna fejlettebb volt, mint Lengyelország, míg a háború kirobbanása előtt a GDP-je csupán a negyede volt a lengyelének”

A lengyel politikus emlékeztetett Ukrajna 1991-es örökségére. Arra, hogy nemcsak hatalmas területet kapott, hanem rajta felépített atomerőműveket, a kor színvonalán fejlett repülőgép ipart, termékeny földeket, és nem volt adóssága. Az eltékozolt évtizedekért, az egymást követő kormányok politikájáért pedig most drágán fizetnek az ukránok.

Mindehhez tegyük hozzá, hogy a háború végképp kivérezteti Ukrajnát. Az ország elveszítette területének mintegy ötödét, a megmaradt rész jelentős része romokban, a kritikus infrastruktúra állandó támadás alatt, a gazdaság legyengülve – csak 2022-ben mintegy 30 százalékkal zsugorodott –, és az állam csak a havi 5-7 milliárd eurós külföldi támogatás tartja lélegeztető gépen. S akkor még nem eszéltünk a demográfiai katasztrófáról, a már mintegy 150 ezer halottról, a több mint 10 millió menekültről. Az 1991-ben még 52 milliós országban a népesség már 30 millió alá esett. Igaz, hivatalosan még mindig 43 millióról beszélnek.

„A háború utáni helyreállítás teljes költsége szakértők 200 és 500 milliárd euró között lehet, Volodimir Zelenszkij pedig ennek majdnem a duplájáról beszél. A felső korlát több mint négyszerese Ukrajna háború előtti GDP-jének, míg az alsó nagyjából négyszerese az Európai Unió külső országoknak nyújtott segélyeinek”

Ha az utóbbi időben őszinteségi rohamairól – a nyáron előbb Amerikának köszönte meg az Északi Áramlat megrongálását, legutóbb pedig Ukrajna felosztására vonatkozó lengyel elképzelésekről beszélt – ismert Sikorski helyzetértékelésével nem ért egyet, akkor felidézzük neki a The Spectator kolumnistájának az elemzését. Matthew Parris arról értekezik, hogy Ukrajna a háború után is korrupt – a Transparency International szerint Ukrajna a 116. legkorruptabb ország a világon – és szegény ország marad. A brit publicista szerint a Nyugat túlságosan rózsaszín képet fest magának az ukrán elitről, ami köszönő viszonyban sincs a realitásokkal.

„Matthew Parris szerint Ukrajna egy szegény ország, fejlődésben, politikai berendezkedésében pedig nagyon messze van a nyugati liberális demokráciáktól”

Az elemző úgy látja, hogy Zelenszkij elnöksége sem hozza el a korrupció felszámolását. Perris az Ukrajna előtt álló egyik legkomolyabb kihívásnak tartja az ipar újraindítását, és nehezen tudja elképzelni, hogy óriási nyugati támogatás nélkül az ország gazdasága egyáltalán versenyképes legyen. Ami pedig a Krím visszaszerzését illeti, az Perris szerint nem csupán katonai erő kérdése, ebben a kérdésben ugyanis nem igazán egyezik Kijev és a Nyugat álláspontja.

„Ehhez képest a napokban az Európai Unió vezetőinek kijevi látogatása és ott tett kijelentéseik azt sugallják, hogy Ukrajna komoly előrelépést tett az uniós tagság felé. Az ukrán sajtó pedig ezt már egyenesen úgy értelmezi, hogy Ursula von der Leyen csatlakozást ígért”

„Európa az első naptól fogva Ukrajna mellett van, mert tudjuk, hogy kontinensünk jövőjét itt írják… ez a demokráciák harca a tekintélyelvű rezsimek ellen. Minden ha, és de nélkül Ukrajna mellett állunk. Ukrajna a közös értékeinkért, a nemzetközi jog tiszteletben tartásáért és a demokrácia elveiért harcol, és ezért kell Ukrajnának megnyernie ezt a háborút. A tény, hogy ma itt találkozunk Kijevben, erős jele a már elért óriási előrelépésnek, és közös elkötelezettségünknek” – mondta von Ursula von der Leyen a kijevi sajtótájékoztatón. Az Európai Bizottság elnöke megjegyezte, hogy alig egy éve még senki sem tudta elképzelni, hogy milyen gyorsan tud Ukrajna az EU felé elmozdulni. Most viszont Ukrajna az Európai Unió tagjelöltje. Charles Michel, az Európai Tanács elnöke még erre is rátromfolva azt hangsúlyozta, hogy az Európai Unió a Kreml fenyegetései ellenére sem hagyja abba Ukrajna támogatását, és Ukrajna az EU tagja lesz. Aztán ehhez lelkesülten még hozzátette, hogy a Kreml nem félemlítette meg Brüsszelt, mert az EU és Ukrajna egy család.

„Az ukránok egyértelműen a szabadság, a demokrácia és a jogállamiság mellett döntöttek. Az Önök jövője velünk van a mi közös Európai Uniónkban. Az Önök sorsa a mi sorsunk”

– hangoztatta az Európai Tanács elnöke. Volodimir Zelenszkij szerint Ukrajna megérdemli, hogy még az idén megkezdje a tárgyalásokat az európai uniós tagságról. Az ukrán elnök ezúttal is abban a szellemben és stílusban nyilatkozott meg, mint aki hozzászokott ahhoz, hogy szinte mindent megkap, amit a Nyugattól kér. Ezért aztán egyáltalán nem lepődhetünk meg azon, ha Zelenszkij gyorsított tagságot sürget.

Hallgatva az unió vezetőinek kijelentéseit, egyre inkább úgy tűnik, hogy nem tudják, mit beszélnek. Vagy nagyon is tudják, csak belesimulnak a jelenlegi nyugati közhangulatba, és maguk sem gondolják komolyan, amit mondanak, és csak ámítják Ukrajnát? Azt hiszem, inkább az előbbiről van szó, és őszintén úgy hiszik, hogy csak egyetlen kimenetele lehet a háborúnak, mégpedig Kijev totális győzelme. Ők el is hiszik, amit Zelenszkij állít, miszerint Ukrajna a szabad világ morális vezetője. Ebben a közegben megérthetjük azt is, hogy miért állítja például erősen mentegetőzve a francia külügyminisztérium, hogy Emmanuel Macron csak az ukrán elnök kérésére hívogatja Vlagyimir Putyint. Ezt Washingtonban nem igazán nézik jó szemmel. A minap például a két orosz telefonbetyár, Lexus és Vovan által csapdába csalt John Bolton egykori nemzetbiztonsági tanácsadó azt ecseteli, hogy minden lehetséges módon be kell avatkozni számos nyugati ország, így Németország és Franciaország azon próbálkozásaiba, hogy az Orosz Föderációval tárgyaljanak az ukrán konfliktus megoldásáról.

 „Azt ugyanis nem Európa dönti el, hogy mikor lesz béke Ukrajnában. És nem is Ukrajna!”

A már említett beszélgetésben Bolton azt is kifejti, hogy az ukránoknak magasabb érdekek miatt kell harcolniuk és meghalniuk. S nem a hazájuk megvédésére gondolt. Az európai vezetők nem ilyen cinikusak. Ahhoz ugyanis legalább egy kicsit reálpolitikusnak kellene lenniük. Ők azonban a moralitás burkában melegedve még mindig az értékekről beszélnek, és ehhez az álomvilághoz igazítják a valóságot is. Legalábbis a világképükben. Így magasztosul fel Ukrajna a demokrácia védőbástyájává. Jól látják ezt az amerikaiak és maguk az ukránok is. Előbbiek így a moralitás leple mögé bújva gond nélkül terelgethetik az európai vezetőket, míg Kijev magát az áldozati szerepbe beleélve követel, a szenvedést árucikké téve pedig zsarol.

„De azért még egyetlen ország sem lett az Európai Unió tagja, mert sokat szenvedett és áldozat. Nem tette meg ezt a gesztust Brüsszel a kommunizmus alól felszabadult közép-európai országokkal sem”

Ha most beleszédülve a jelentős részben maga által teremtett morális közhangulatba Brüsszel nem a teljesítményt, a felkészültséget nézi, hanem a szenvedést tekinti a tagság kritériumának, akkor ezzel az Európai Unió sírját ássa meg. Azt ugyanis aligha kell bizonygatni, hogy Ukrajna belátható ideig miért nem alkalmas arra, hogy az EU tagja legyen. Egy dolog Ukrajna megsegítése, támogatása, és más az uniós tagság! Aki e kettőt összekeveri, az egy idő után már segíteni sem tud majd. De már semmin sem lepődnénk meg. Valójában csak a politikusok cinizmusában bízhatunk. Azt ugyanis feltételezni sem merem, hogy olyan vezetői vannak az Európai Uniónak, akik nem látják, hogy milyen következményekkel járna az integrációra Ukrajna átgondolatlan közelítése.