//Washington keveri a lapokat Szudánban?
Az Admiral Grigorovics Port Szudán kikötőjében 2021. március 1-jén #moszkvater

Washington keveri a lapokat Szudánban?

MEGOSZTÁS

A tavaly decemberi megállapodást követően megkondultak a vészharangok a Szudán területén létesítendő orosz haditengerészeti létesítmény kapcsán. Bár a sajtó már áprilisban megszellőztette Kartúm szándékát a Moszkvával kötött szerződés felülvizsgálatára vonatkozóan, átmeneti tagadást követően a szudáni kormányzat mindezt végül csak június első napjaiban erősítette meg hivatalosan. Mi állhat a szudáni kormányzat döntésének hátterében, hogyan érinti ez Oroszországot és mi köze van mindehhez Washingtonnak?

Az Admiral Grigorovics Port Szudán kikötőjében 2021. március 1-jén #moszkvater
Az Admiral Grigorovics Port Szudán kikötőjében 2021. március 1-jén
Fotó:EUROPRESS/AFP

A szudáni Blue Nile televízió társaságnak adott interjújában Mohamed Oszmán al-Husszein szudáni vezérkari főnök megerősítette az arab nyelvű sajtóban korábban már felemlegett hírt, amely szerint az afrikai ország felülvizsgálja az Oroszországgal kötött megállapodását egy anyagi-technikai ellátó pont (пункт материально-технического обеспечения-PMTO) létesítéséről Port Szudán kikötőjében. A vezérkari főnök által elmondottak szerint a még Omar al-Basír kormányzata által kötött, de csak tavaly decemberben nyilvánosságra hozott szerződés „több olyan pontot is tartalmaz, amely negatívan befolyásolja, sőt károsítja Szudán érdekeit”. Továbbá azért sem léphet életbe az egyezmény, mivel azt nem ratifikálta a szudáni törvényhozás, így nemzetközi jogi értelemben ennek hiányában nem is tekinthető hivatalosnak és érvényesnek a megállapodás.

„Vajon mik lehetnek azok a bizonyos Szudán számára kedvezőtlen szerződési pontok, és tényleg csupán csak ennyi, illetve a parlamenti jóváhagyás hiánya áll a kérdés hátterében? Hisz az egyezmény bejelentésére majd másfél évvel al-Basír rezsimjének 2019. áprilisi megbuktatását követően került sor”

Ráadásul Moszkva, bár tény, hogy a kikötő használatáért direkt módon nem fizet, ám a két ország közötti gazdasági, technológiai illetve legfőképp katonai együttműködés felfuttatásával sokkalta nagyobb mértékben kompenzálja Kartúmot, mint amit egy egyszerű „bérleti díj” adna. A szerződés részeként Moszkva forrásokat biztosítana a szudáni külkereskedelem számára kritikus fontosságú – értve itt például a szudáni és dél-szudáni olajexportot – Port Szudán fejlesztésére, de kompenzációként többek közt ingyen bocsát haditechnikát Kartúm rendelkezésére. Mindezeken túl érdemes a megállapodás geopolitikai vonzatait is figyelembe venni, ugyanis Oroszország a támogatásával, illetve aktív jelenlétével növelné a térség stabilitását, legyen szó a terrorizmus és kalózkodás elleni harcról vagy éppen a szudáni kormányzatra veszélyes egyéb külső elemektől.

A Szudán számára 2020. októberében átadott UK-7 osztályú kiképző hajó még Szentpétervár kikötőjében. A Gdanskban 1989-ben gyártott UK-307 350 tonnás vízkiszorítása ellenére a Szudáni Haditengerészet egyik legnagyobb tagját jelenti #moszkvater
A Szudán számára 2020. októberében átadott UK-7 osztályú kiképző hajó még Szentpétervár kikötőjében. A Gdanskban 1989-ben gyártott UK-307 350 tonnás vízkiszorítása ellenére a Szudáni Haditengerészet egyik legnagyobb tagját jelenti
Fotó:Fleetphoto.ru

A fentiekben felsorolt pontok bár mind igazak és jelentős aduászt adnak Moszkva kezébe, ám a politikai környezet nem sokkal a megállapodás bejelentése után drasztikusan megváltozott. Az Egyesült Államok ugyanis 27 év után, december 14-én levette Szudánt a terrorizmust támogató országok listájáról, ezáltal végképp megszüntetve a vele szemben bevezetett büntetőintézkedések maradékát. Már másnap nyilvánosságra került, hogy a szankciók feloldása mellett Washington egymilliárd dollár értékben folyósít hitelt Kartúm számára – amely idén márciusban végül 1,15 milliárdra nőtt –, törlesztendő a Világbank felé fennálló lejáró tartozását.

„Ezzel összefüggésben márciusban az orosz Admiral Grigirovics fregatt látogatása után pár nappal a USS Winston S. Churchill romboló is befutott Port Szudánba. Ez egyértelmű üzenetet hordoz mind a szudáni kormány, mind Washington részéről”

A végső bizonyítékot mégis al-Husszein maga szolgáltatta interjújában, amelyben külön kiemelte, hogy Szudán hosszú kihagyás után kész újra elmélyíteni katonai téren az együttműködését az Egyesült Államokkal és a nyugati országokkal. Husszein szerint a szankciók következtében Szudán az elmúlt évtizedekben kénytelen volt a Kínával és Oroszországgal folytatott együttműködésre, ám mára Kartúm lehetőségei gyökeresen megváltoztak.

„Noha al-Husszein tagadta, hogy a javuló amerikai kapcsolatrendszernek bármilyen köze is lenne az orosz létesítményről szóló szerződés felülvizsgálatához, nehezen képzelhető el más verzió”

Szudánnak pénzre van szüksége, ráadásul minél hamarabb. Részben az 1993 óta érvényes amerikai szankciók hatására a 30 milliárd dollárra zsugorodó GDP-vel szemben az áprilisi adatok szerint közel 60 milliárd dolláros, rohamtempóban növekvő államadósság áll. Utóbbit főképp a rendre deficites külkereskedelmi mérleg hajtja éves szinten milliárd dolláros összegekkel. Míg 2020-ban az export mindössze 3,8 milliárd dollárt tett ki, addig ugyanezen időszak alatt az import meghaladta a 9,2 milliárd dollárt. Példának okáért, míg Oroszország a legutóbbi adatok szerint 374 millió dollárban exportált árut az afrikai országba, addig Szudánból mindössze 182 ezer dollárnyi import érkezett orosz földre. Szudán államadósságának közel 38 százaléka az úgynevezett Párizsi Klubbal szemben áll fenn, amelynek tagjai közt található Oroszország mellett az Egyesült Államok, Franciaország, Németország vagy épp Olaszország. Az említettek fényében vélhetően nem véletlenül jelentette be idén májusban Franciaország, hogy kész 5, illetve a jövőben további 1,5 milliárd dollár adósság elengedésre Szudánnal szemben.

„Végül a parlamenti elfogadás hiánya is inkább tűnik időhúzási taktikának, mint tényleges problémának. Al-Basír megbuktatását követően ugyanis Szudán egy 2023-ban lejáró átmeneti időszakba lépett, amely során az országot egy átmeneti civil kormányzat irányítja a hadsereggel együttműködésben. Legkorábban 2024-ben tarthatnak az országban parlamenti választásokat és csak ezután állhat fel a törvényhozó testület”

Elég csak belegondolni, 2018 óta mennyiben változott meg a világpolitika, szinte biztos, hogy a Moszkvával kötött egyezség a kútba hullana, ha tényleg további minimum három évet kéne a ratifikációra várni. Nyikolaj Jevercov, az orosz Kereskedelmi és Iparkamara hivatalos kartúmi képviselője szerint az időhúzással az Egyesült Államok célja, hogy fokozatosan kiszorítsa az Oroszországgal és Kínával szoros kapcsolatot ápoló régi katonai elitet a civil kormányzat felhasználásával.

Az sem kizárt, hogy a szudáni hatóságok követve a közel-keleti kereskedő hagyományokat, egyfajta alkudozást akarnak rendezni az Egyesült Államok és Oroszország közt. Egyes elemzők szerint ez a jelenlegi szudáni multivektoros külpolitikából adódik, amely szerint Kartúm részben partnerei közt egyfajta versenyt kialakítva próbálja meg a számára legkedvezőbb feltételeket kialkudni. Washington a gazdaságot, de főképp az államadósság állapotát javító segítséget nyújthat Szudánnak, amiért cserébe utóbbi eláll a Port Szudánban az orosz létesítmény építésének támogatásától. Mindeközben Kartúm diplomáciai csatornákon keresztül felajánlja Moszkvának, hogy ha a már meglévő megállapodáson túl akár pénzbeli – értve itt akár a bázis helyének használatáért fizetendő, vélhetően millió dolláros éves bérleti díjat –, akár más formában megnyilvánuló segítséget nyújt neki, akkor változtathat jelenlegi hozzáállásán.

„Ha tényleg az alkudozás esete állna fenn az afrikai ország hirtelen megváltozott álláspontja mögött, akkor szinte bizonyos, hogy Moszkva inkább lemond a haditengerészeti létesítmény építéséről, minthogy egy elhúzódó és bizonytalan „aukción” vegyen részt”

Nemcsak azért, mert az Egyesült Államokkal szemben Moszkva lehetőségei korlátozottabbak, de egyszerűen nem is illene az orosz diplomáciai viselkedésbe és hagyományokba egy ilyen lépés. Képletesen élve Oroszország nem az az ország, aki egy bazári kofa standja előtt saját magával szembemenve minden követ megmozgat, csak azért, hogy bizonytalan alkupozíciói esetleg javulhassanak.

De lehet, hogy mindez csupán azt a célt szolgálja, hogy Szudán, látva elhelyezkedésének stratégiai jelentőségét, egyszerűen jobb kondíciókat akar kicsikarni Oroszországtól. Függetlenül attól, mit mond az Egyesült Államok. Kérdés, mégis mi lehetne az, amibe egyáltalán a jelenlegi megállapodáson felül Moszkva is beleegyezne. Minden esetre, ha Oroszország engedne, az negatív precedensként szolgálhat Moszkva többi partnere számára, mivel így Szudánra hivatkozva immár más is előállhat hasonló követeléssel.

A megállapodás felmondása, bár elsőre úgy tűnhet, Moszkva számára jelenthet vereséget, hosszabb távon ez egyáltalán nem biztos. Minden bizonnyal nehezen pótolható veszteséget jelent az Orosz Haditengerészet képessége és indiai-óceáni jelenlétének számára a szíriai után egy lehetséges szudáni létesítmény elvesztése, ám a térségnek ugyanúgy szüksége lesz egy kvázi stabilizáló nagyhatalom jelenlétére. Elég csak ránézni a Jemenben évek óta zajló polgárháborúra, Líbiára, az etiópiai eseményekre vagy legfőképp Törökország Katar által szponzorált egyre drasztikusabb terjeszkedésére, amelybe Szudán ugyanúgy beletartozik.

„Nem véletlen sodorta Ankara terjeszkedése egy oldalra Egyiptomot és az Egyesült Arab Emirátusokat, akik vélhetően nem bánnák, ha Moszkva is stabilan megjelenne a Vörös-tenger térségében”

Még ha Moszkva el is esik a szudáni bázis lehetőségétől, könnyen elképzelhető, hogy a környező országok valamelyikével idővel sikerül megállapodni egy hasonló létesítmény létrehozásáról. Elemzők szerint a Szomáliában található egykori szovjet Berbera, a szovjet részről szinten nem ismeretlen eritreai Massawa, vagy éppenséggel a Dahlak-szigetek eséllyel pályázhatnak Szudán pótlására. Ahogy Alekszej Kuprijanov, a térség szakértője fogalmazott az Izvesztyijának, Washington lehetőségei sem végtelenek, és bár pár alkalommal sikerülhet lekenyereznie egy orosz bázis ellenében pénzügyi és katonai segítségnyújtással az adott kormányzatot, ez nem tud a végtelenségig folytatódni. Előbb-utóbb elérhet egy olyan pontot, mikor egyszerűen az egyre inkább Kínára fókuszáló Egyesült Államoknak nem fogja megérni tetszőleges kelet-afrikai kormányokkal egyezkedni Moszkva ellenében. Bár tény, hogy Port Szudán infrastrukturális szempontból jobb lehetőségeket nyújt az alternatívákkal szemben, ám stratégiai szemmel nézve mind Eritrea, mind Szomália ugyanúgy a világ egyik legfontosabb hajózási útvonalának közvetlen közelében helyezkedik el.

T-55AM harckocsi partraszállása a Projekt 1171 osztályhoz tartozó Alekszandr Torcev partraszálló hajóból az akkor még Etiópiához tartozó Nokra – Dahlak szigetek tagja – szigetén található anyagi-technikai ellátó ponton 1987-ben #moszkvater
T-55AM harckocsi partraszállása a Projekt 1171 osztályhoz tartozó Alekszandr Torcev partraszálló hajóból az akkor még Etiópiához tartozó Nokra – Dahlak szigetek tagja – szigetén található anyagi-technikai ellátó ponton 1987-ben
Fotó:forums.airbase.ru

A diplomáciai tárgyalásokon túl vélhetően a kérdés megvitatásra kerül a Minszkben június 23-26 közt megrendezésre kerülő MILEX-2021 haditechnikai kiállításon, ahol a házigazda Belarusz mellett Oroszország és Szudán is jelezte részvételét. Gyaníthatóan szudáni részről még nincsen végleges döntés az orosz létesítmény sorsáról, ám az események eddigi alakulása alapján jelentős esély van a meghiúsulásra.

„Illetve mi van akkor, ha Washington rövidtávú célját elérve mégsem lesz annyira bőkezű, és idővel egyre jobban elfordul Szudántól?”

Megromlott orosz – és részben kínai – kapcsolatrendszerével Kartúm, bár fordulhat a keleti nagyhatalmakhoz segítségért, azok nem feltétlen fognak önzetlenül, csupán a jelenleginél szigorúbb feltételek mellett Szudán segítségére sietni. Nem kizárt tehát, hogy végül Kartúm két szék között a padlóra esik.

MEGOSZTÁS

1997-ben született, jelenleg is tanulmányait folytató nemzetközi kapcsolatok szakértő. Érdeklődési körének középpontjában Oroszország, az orosz fegyveres erők, az orosz és globális geopolitika, biztonságpolitika, valamint alapvetően a haditechnikával összefüggésben felmerülő témák állnak. Mindezeken túl aktívan figyelemmel kíséri a globális világrend fokozatos átalakulását. Diplomáját nemzetközi tanulmányok szakon szerezte, angolul, oroszul és németül beszél.