//Washington ismét növelné a nyomást Berlinre
„Nem bízik a vezeték gyors engedélyeztetésében a Bundestag energetikai bizottságát vezető Klaus Ernst sem” #moszkvater

Washington ismét növelné a nyomást Berlinre

MEGOSZTÁS

Mindenkinek más jut eszébe az Európát sújtó energia válságról. Van, akinek ismét csak a Nyugat hanyatlása, másoknak pedig a zöld forradalom felgyorsítása. Vannak, akik az államilag garantált árak igazolását látják benne, megint mások pedig ezt is arra próbálják kihasználni, hogy az orosz gázfegyverrel riogassanak. Nem véletlen tehát, hogy ismét a középpontba került az Északi Áramlat-II. engedélyezése. Míg Moszkva a válságra mutogatva ezt felgyorsítaná, addig az Egyesült Államok, Lengyelország, Ukrajna, és természetesen a zöldek megtorpedóznák.

„Nem bízik a vezeték gyors engedélyeztetésében a Bundestag energetikai bizottságát vezető Klaus Ernst sem” #moszkvater
„Nem bízik a vezeték gyors engedélyeztetésében a Bundestag energetikai bizottságát vezető Klaus Ernst sem”
Fotó:Nord Stream 2/Nikolai Ryutin

Mint az várható volt, az amerikai-német paktummal már nem zárultak le az Északi Áramlat bővítése körüli csaták. Az sem tartja vissza a projekt ellenfeleit, hogy Európának közben éppen több földgázra lenne szüksége. Még ebben a helyzetben is szeretnék megszabni Moszkvának, hogy milyen útvonalakon szállítson. A Gazprom kész az export növelésére, ám az Ukrajnán és Lengyelországon át vezető tranzitra nem kötött le plusz kapacitásokat, és arra vár, hogy az Északi Áramlat két új vezetékét használhassa, mégpedig teljes kapacitást.

„A játszmában – mint már annyiszor – ismét előkerült az Ukrajna körül megnövekedett feszültség is, és erre hivatkozva blokkolnák az Északi Áramlat-II. engedélyezését. Az a logikai bukfenc persze nem érdekli őket, hogy az általuk proponált ukrán tranzit fenntartása ellen éppen ez a helyzet kérdőjelezi meg”

Az Északi Áramlat körüli geopolitikai játszma tehát folytatódik, amelynek része az is, hogy az energetikai fegyver bevetése közepette kizárólag Moszkvát vádolják azzal, hogy politikai célokra használja a vezetéket. Pedig dehogy! Ezt csinálja mindenki. Tény azonban az is, hogy most éppen Berlint és Moszkvát vezetik a leginkább üzleti érdekek. Azt szeretnék, hogy a szeptember 10-én saját erőből elkészült csövön meginduljon végre a szállítás.

Az Egyesült Államok azonban a jelek szerint ismét akcióba lép. A Süddeutsche Zeitung diplomáciai forrásokból származó értesülése szerint Amerika azt szeretné, ha Németország nyomásgyakorlásra használná az Északi Áramlatot. A lap úgy értesült, hogy Washington az elmúlt napokban ennek érdekében titkos tárgyalásokon fokozta a nyomást az EU külügyi szolgálatára, Berlinre, Párizsra és Londonra.

„Washington mindenek előtt Berlint szeretné rászorítani arra, hogy a projekt segítségével gyakoroljon nyomást a Kremlre, és érveik között emlegetik az Ukrajna körüli konfliktus éleződését is”

Az amerikai diplomaták ezért igyekeznek megdolgozni Merkel ügyvezető kormányát, és a most alakuló úgynevezett közlekedési lámpa koalíciót is. Washington legfőbb németországi szövetségese e kérdésben az éppen a külügyi tárca megszerzésére készülő ökopárt. A Zöldek folyamatosan követelik a vezeték engedélyeztetési folyamatának a leállítását. Hatékonyan támogatja őket a környezetvédő civil szervezet, a Deutsche Umwelthilfe (DUH) is, amely legutóbb azzal érvelt, hogy a német kormány az építés során végig negligálta a lengyel álláspontot. Ebből is látszik, hogy a német érdek a legkevésbé sem érdekli a környezetvédőket. E kórust erősíti az ukrán nagykövet is, aki időről időre elismétli, hogy Berlin hátba szúrta Kijevet, és ezért minimum anyagi kárpótlás illeti, de jobb lenne, ha rászorítanák Moszkvát az ukrajnai tranzit fenntartására. Az ukrán diplomácia persze ezen kívül a nyomaték kedvéért még a Gazpromot hibáztatja az egész európai energia válságért is.

„Nem bízik a vezeték gyors engedélyeztetésében a Bundestag energetikai bizottságát vezető Klaus Ernst sem”

A német hatóságoknak januárig kell befejezniük az eljárást, ezután azonban még a Európai Bizottságnak is van négy hónapja a döntésre. Így aztán az engedélyeztetés jó eséllyel elhúzódhat május elejéig. S a jelenlegi szabályozás szerint a Gazprom ezután is csak a kapacitás felét használhatja. No, ennyit arról, hogy kell a gáz, de azért Európa diktálni is akar a szállítónak, amely a saját pénzén építette meg a vezetéket.

Az üzleti szféra közben már alig várja a szállítások megindulását. A projektben részt vevő düsseldorfi székhelyű energetikai cég, az Uniper pénzügyi igazgatója például úgy látja, hogy az Északi Áramlat-II. beindulása normális mederbe tereli az európai gázpiacot, hiszen ez a mennyiség a kemény tél esetén is helyreállíthatja a kereslet és kínálat jelenleg felborult egyensúlyát. Ezt erősíti, hogy Vlagyimir Putyin minapi, a szállítások fokozásáról szóló bejelentésére Hollandiában például azonnal 15 százalékkal csökkent a gáz ára. Mint arra Tiina Tuomela emlékeztetett rá,

„idáig a cseppfolyósított gáz (LNG) szokásos mennyiségének 75 százaléka érkezett meg Európába, és a fogyasztás növekedésével csak növekedhet Ázsia elszívó hatása. Ennyit arról, hogy az amerikai LNG majd megmenti Európát”

Persze, vannak, akik tökéletesen látják a helyzetet. Az új osztrák külügyminiszter Michael Linhart szerint az Északi Áramlat erősíti Európa energiabiztonságát, és Ausztria az ambiciózus klíma célkitűzései ellenére is tisztában van azzal, hogy a dekarbonizáció teljes lezárása még messze van, és addig a földgázra szükség lesz.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.