A harckocsi után most a „vadászgép koalíció” felállításán fáradozik az ukrán diplomácia. Kijev szerint az F-16-osok elengedhetetlenek egy sikeres ellentámadáshoz, ezért Volodimir Zelenszkij a hirosimai G7-es és a vilniusi NATO-csúcson is ezért lobbizik majd. A tapasztalat azt mutatja, hogy Ukrajna egyszer megkapja a hőn áhított vadászgépeket, ám nem most. Washington ugyanis egyelőre hallani sem akar az F-16-osok átadásáról. Félti a titkos technológiát, az amerikai légierő imázsát, és talán sokallja a költségeket is.

Olaszországot, Németországot, Franciaországot és Nagy-Britanniát érintő körútján további katonai segítségért, mindenek előtt korszerű F-16-os vadászgépekért lobbizott az ukrán elnök. Volodimir Zelenszkij 40-50 darab F-16-os átadásban reménykedik, amellyel három-négy századot állíthatnának fel. A rendkívüli diplomáciai aktivitást magyarázza az orosz légi fölény mellett az ellentámadás Kijevre egyre nyomasztóbban nehezedő kényszere is. Az ukrán vezetés ugyanis érezhetően tisztában van azzal, hogy a hadsereg jelenlegi technikai szintje, de az élőerő minősége és főképp mennyisége sem teszi lehetővé az oly várt áttörést a frontokon.

„Zelenszkij ezért most egy <vadászgép koalíció> gründolásán dolgozik. Ha sikerül elérni a célját, akkor növekednek az ellentámadás esélyei, ha pedig nem, akkor újabb hivatkozási alapja van a kudarcra”

Zelenszkij nem véletlenül időzítette az utat a hét végi hirosimai G7-es csúcs elé, hiszen reményei szerint a legfejlettebb ipari országok vezetői az Ukrajnának nyújtandó további katonai támogatásban állapodnak meg, és támogatják majd a korszerű harci gépek szállítását is. Ettől élen az az F-16-osokat gyártó Egyesült Államokkal eddig valamennyi nyugati ország elzárkózott. Joe Biden amerikai elnök szerint Kijev ezek kezelésére nem lenne képes. Zelenszkij azonban ennek ellenére a villám körúton szerzett támogatókat az ötletéhez. Párizstól Londonon át Berlinig támogatást ígértek a legkorszerűbb fegyverzetek, köztük a harci repülőgépek használatához szükséges képzéshez.

„A dolog szépséghibája, hogy az Egyesült Államokon kívül több NATO-tagállam is – Belgium, Hollandia, Dánia, Görögország, Lengyelország, Portugália, Törökország, Románia – rendelkezik ilyen típusú gépekkel, ám sem Németország, sem Nagy-Britannia, sem pedig Franciaország nem tartozik közéjük. Feltehetően ez magyarázza a lelkes támogatásukat is. Arról ugyanis cinikus módon hallani sem akarnak, hogy Tornado vagy Eurofighter gépek védjék az ukrán légteret”

Azt azonban az amerikai vezetésnek kell eldöntenie, hogy kaphat-e F-16-os vadászgépeket az orosz támadás ellen védekező Ukrajna. Mivel ugyanis az Egyesült Államok az F-16-osok „anyaországa”, amerikai beleegyezés nélkül nem szállíthatók Ukrajnának. Washington ezt mindeddig elutasította – ugyanígy nem hajlandó átadni ATACMS rakétákat sem -, és egyelőre tartja magát ehhez az álláspontjához. Sajtóértesülések szerint még azt is elutasítja, hogy ukrán pilótákat F-16-os gépeken képezzenek ki. Így ez a képzés jelenleg a taktikai gyakorlatokra és a szaknyelv tanulására korlátozódik. A Politico úgy értesült, hogy a Pentagon elvben azt nem akadályozná, hogy harmadik országok adjanak át Ukrajnának F-16-osokat, ám ez még nincs napirenden. A Biden-adminisztráció e források szerint magasnak tartja a vadászgépek átadásának a költségeit, de tart attól is, hogy az amerikai titkos technológia orosz kézbe kerülhet. Emellett félti a még az 1980-as évek közel-keleti háborúiban kivívott hírnevet is, hiszen akkor „MiG ölőknek is nevezték” az F-16-osokat. Azóta azonban már változott a helyzet, és az orosz légierő – Szu-30-asok és MiG-35-ösök -, valamint a légvédelem simán felveszi a versenyt – 2018-ban Szíriában Sz-200-as rendszer szedett le F-16-ost – az exportra szállított F-16-osokkal.

„Lelövésük pedig nem erősítené az amerikai hadiipar jó hírét, mint ahogy csorbát ejtett azon már a csodafegyverként beharangozott Patriot légvédelmi rakéta rendszert ért minapi találat is”

Az F-16-osok önmagukban egyébként nem tennének csodát, hiszen a hatékonyságukat igazából az dönti el, hogy milyen rakétát adnának hozzájuk. Az ukránok mindenek előtt a 250 kilométeres hatótávolságú francia-brit Storm Shadow rakétákkal és amerikai GBU-39-es precíziós légi bombákkal számolnának. Az 50 gép eleve nem kis mennyiség, még nagyobb probléma azonban a személyzet kiképzése, amely jó esetben legalább fél évet vesz igénybe. Így aztán repülő személyzetet is kellene hozzájuk adni – állítólag a jelenlegi gépek egy részét is zsoldosok repülik -, ezt azonban a NATO tagállamai határozottan elutasítják. De megfelelő kiszolgáló bázis is kellene hozzájuk, amely szintén nincs Ukrajnában. Elképzelhető lenne a gépeket Lengyelországból és Szlovákiából kiszolgálni, ám ez a távolság miatt érezhetően csökkenti a hatékonyságot. Arról nem is beszélve, hogy hosszabb kifutópálya kell hozzájuk, mint a jelenleg az ukrán hadsereg hadrendjében álló vadészgépekhez.

„Amennyiben Ukrajna megkapná a legkorszerűbb vadászgépeket, nagy lépést tehetne légi szuverenitásának érvényesítése felé”

Az orosz harci gépek ugyanis jelenleg viszonylag büntetlenül repülhetnek az ukrán légtérben, és lőhetnek el cirkálórakétákat, ha nem kerülnek túl közel az ukrán légvédelmi állásokhoz. Az ukrán légierő elavult, ebből fakadóan mindenképp korszerűsítésre szorul. Jelenleg a szovjet időkből származó MiG-család gépeivel harcol, ezek egy részét Lengyelország vagy Szlovákia adta át. Ha Ukrajna csak az F-16-osok korábbi típusaiból kapna, akkor is minőségi javulás következhetne be az ukrán légelhárításban. Szakértők szerint az F-16-os kiváló konstrukció, ám taktikai-technikai jellemzőkben felveszi vele a versenyt a Szu-35-ös.

Az F-16-osok ellensúlyozhatnák az orosz szárnyas rakétákat és drónokat, biztosíthatnák a távolsági kontrollt a Fekete-tenger felett, a tervezett ellentámadásnál támogathatnák a szárazföldi csapatokat, és le lehetne cserélni a jelenleg hadrendben lévő MiG-29-eseket és Szu-27-eseket, amelyekhez lassan már elfogy az alkatrész.