„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„A rendre ismétlődő bejelentések után akkor kapta fel a fejét a szerb lakosság, amikor tavasszal Vucsics először beszélt az új kezdeményezéséről, amelynek a Népi Mozgalom az Államért (NPZD) nevet szánta”
Fotó:EUROPRESS/Amir Hamzagic/ANADOLU AGENCY/AFP
Vucsics bejelentése most aligha lepte meg a szerb közvéleményt, ugyanis a politikus már múlt év áprilisában (amikor szintén előrehozott választást tartottak), még a választási eredmények kihirdetésekor elmondta, hogy két évvel később újra választásokra lehet számítani. A szerb államfő aztán folyamatosan gondoskodott arról, hogy választási készültségben tartsa az országot. Így a Szerb Haladó Párt (SNS) újabb és újabb dátumokat dobott be a köztudatba, amelyeket egy idő után aztán már senki nem vett komolyan. Különösen azután, hogy az ellenzék pontosan ugyanezt követelte a május elején elkövetett belgrádi, illetve mladenováci tömeggyilkosságok után.
„A rendre ismétlődő bejelentések után akkor kapta fel a fejét a szerb lakosság, amikor tavasszal Vucsics először beszélt az új kezdeményezéséről, amelynek a Népi Mozgalom az Államért (NPZD) nevet szánta”
A tervek szerint a mozgalom zászlóbontása a szerb történelemben oly fontos Szent Vitus napján, vagyis június 28-án történt volna meg, azonban a szervezésbe valószínűleg hiba csúszott, így az új szervezet a mai napig nem alakult meg. Tegyük azonban hozzá, hogy a haladók sosem beszéltek arról, hogy az NPZD az SNS helyére lépne – igaz, Vucsics időközben még a pártelnökségről is lemondott -, inkább egyfajta esernyőszervezetet képzeltek el, amely alá bevonták volna a kisebb pártokat.
A haladók az elmúlt években a választási listájukra számos párt vezetőjét felvették, akik – honorálva a gesztust – aztán arra hívták fel a választóikat, hogy szavazzanak az SNS listájára. Egyes szakértők szerint az NPZD egyedül azt a célt szolgálta volna, hogy ezt a gyakorlatot intézményesítse, azonban mások egészen más okokat láttak a szervezkedés mögött. Szerintük Vucsicsnak ezzel az esernyőszervezettel nem lehetett más célja, mint a szocialisták bekebelezése, akik annak ellenére továbbra is fenn tudták tartani az autonómiájukat, hogy hosszú évek óta együtt kormányoznak a haladókkal. Sőt, ezzel a húzással Vucsics valószínűleg megpróbálta azokat a szélsőjobboldali pártokat is bekebelezni, amelyek a 2022. áprilisi választások után kerültek be a parlamentbe.
„A kezdeményezésből mindenesetre Szent Vitus napjára nem lett semmi, így aztán a választási spekulációk tovább folytatódtak”
Júliusban Vucsics így már arról beszélt, hogy szeptemberben vagy decemberben tartanak választást, de kilátásba helyezte azt is, hogy csak jövő év áprilisában vagy májusában tartanak parlamenti választásokat, amikor amúgy is sort kell keríteni a helyi és vajdasági tartományi választásokra.
Időközben azonban megmozdult a szerb társadalom is. A kormánypárti politikát ellenzők utcai tiltakozásai azután kezdődtek Szerbiában, hogy május 3-án egy 13 éves fiú a belgrádi, vracsári Vladiszlav Ribnikar Általános Iskolában lelőtte kilenc társát és az iskolaőrt. Másnap aztán egy 20 éves férfi gépkarabéllyal lelőtt kilenc embert, és további tizennégyet megsebesített a Belgrád melletti Mladenovacon és környékén. A hétről hétre utcára vonulók az erőszak ellen léptek fel, de a kormány, a köztársasági elnök és más, magas beosztású tisztségviselők menesztését is követelték. Habár a tragédia után az oktatási miniszter lemondott, a belügyminiszter a helyén maradt, Vucsics pedig határozottan elutasította, hogy engedjen a tüntetők követeléseinek.
„Habár úgy látszik, hogy a márciusra kiírt választásokkal a haladók engedtek az ellenzéknek, a valóság azért ennél jóval összetettebb”
Noha azt már a politikai marketing tankönyvek bevezetőjéből tudjuk, hogy a tavaszi választási időpontok általában a kormánynak kedveznek – ilyenkor derűsebbek és optimistábbak az emberek, mint télen, amikor nagy kiadásaik vannak -, Vucsicsnak az is kapóra jöhet, hogy addigra még jobban kifulladhatnak a „Szerbia az erőszak ellen” nevet viselő tüntetések. A májusban kezdődött tiltakozási hullám az elején tízezreket mozgatott meg, mostanra azonban egyre kevesebb embert vonzanak ezek a demonstrációk.
Az ellenzéki lelkesedés csökkenése természetesen már előre látható volt, hiszen az „1 az 5 millióból” névre keresztelt tüntetéshullám néhány éve ugyanerre a sorsra jutott. Pedig akkor 50-60 ezres tömegek meneteltek Belgrád utcáin hóban és fagyban, a mostani felbuzdulás így a nyomában sincs az akkorinak. S hogy az ellenzék helyzete még ennél is kellemetlenebb legyen, az utóbbi időszakban ezeknek a pártoknak a háza tájáról nem érkezett túl sok jó hír. Annál többet beszéltek ugyanakkor a különböző vitákról és szakadásokról, ami nyilvánvalóan nem hozta meg a választási kedvet a szavazók körében.
„Mindeközben az ellenzéki pártok mit sem tettek annak érdekében, hogy legalább szervezetileg felkészüljenek a választásokra, ha Vucsics beadná a derekát”
Így ma azt sem lehet tudni, hogy a polgári (Szerbia esetében nem szélsőjobboldali) ellenzék milyen formában indulna a választáson. Egy, két, vagy három lista lesz, és mely pártok lesznek ezek mögött? Ilyen szempontból az ellenzéknek még kellemetlenebb lett volna egy decemberi választási időpont, hiszen addig még kevesebb idejük lenne megszerveződni. A haladóknak és a szocialistáknak természetesen ilyen problémáik nincsenek, hiszen ezek jól szervezett tömegpártok, amelyek villámgyorsan hadrendbe állíthatják az aktivistáikat. Az ellenzéki oldalon azonban a kis pártoknak alacsony a taglétszámuk, a tagokban pedig ennyi év haladó uralom után egyre kevesebb a motiváció.
És akkor arról még nem is volt szó, hogy Vucsics tavaszra számos infrastrukturális projekt átadását tervezi. A Belgrád-Budapest vasútvonal Szabadkáig tartó szakaszának átadása mellett ekkorra készülhet el az A5-ös autópálya (közkeletűbb nevén a moroavai folyosó) is, de ekkora időzítették a Ruma-Szabács autóút befejezését is. Miközben Vucsics ezekkel kitűnően tud majd kampányolni, az ellenzék egyetlen nagyobb városban sem tudott vezető pozícióba kerülni, hogy legalább annak a településnek az eredményeivel kampányolhassanak.
„Végül pedig nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy az ellenzék az utóbbi években egyetlen olyan személyt sem volt képes kitermelni, aki a húzóemberük lehetne a választásokon”
Ennek a legfontosabb oka az, hogy magából az ellenzékből sem tudott kiemelkedni egyetlen párt – pontosan ugyanúgy, ahogy Magyarországon is képtelen felülkerekedni egy párt az ellenzéken belül. Húzóember persze nem csak egy ellenzéki párt élőről érkezhet – jól láthattuk ezt Montenegróban, ahol 2020-ban egy egyetemi tanár, Zdravko Krivokapics lett az ellenzék miniszterelnök jelöltje –, Szerbiában azonban jelenleg nem látni olyan közéleti személyt, aki képes lenne a személyében mozgósítani az ellenzéki szavazótábort úgy, hogy plusz szavazókat is szerezzen. Ez utóbbira ugyanis feltétlenül szükség lenne, hiszen abban valamennyi közvélemény-kutatási cég egyetért, hogy bármikor is tartsák a választásokat, a haladóknak a szocialistákkal mindenképpen meglesz a közös kormányzáshoz szükséges többsége. Így aztán a külső szemlélőnek úgy tűnhet, hogy Vucsics engedett a tüntetőknek és az ellenzéknek, valójában rendkívül kellemetlen helyzetbe hozta őket a tavaszi választási időponttal.
„Az persze más dolog, hogy milyen eredményt érnek majd el a szocialisták, akik okozhatnak még kellemetlen perceket Vucsicséknak”
Ugyanúgy, ahogy az múlt év áprilisában is történt. Akkor a szocialisták olyannyira jól szerepeltek, hogy a haladóknak egyedül még a parlamenti többségük sem lett volna, most pedig nem látni semmi okot arra, hogy Ivica Dacsics pártja ne ismételje meg a múlt évi eredményeit. Ezért aztán könnyen előfordulhat, hogy tavasszal Vucsics ismét azok felett diadalmaskodhat, akiket könnyűszerrel legyőzött már többször is, azonban fő riválisával – ami kormányon a szövetségese – továbbra sem tud majd kezdeni semmit.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
