//Viszockij, barátság, szerelem

Viszockij, barátság, szerelem

MEGOSZTÁS

Viszockij számára a barátság szent és sérthetetlen. A legendás művész a barátokat, különösen az igazi férfiúi barátságot köztudottan mindennél többre becsülte, amit a szebbik nem képviselői nemegyszer sérelmeztek nála. Tették mindezt annak ellenére, hogy Viszockijnak számos lírai költeménye, szerelmes dala ismert. Többet közülük feleségének, a híres francia színésznőnek, Marina Vladynak írt.

Viczai Péter írása a #moszkvater.com számára

Vlagyimir Viszockij és Marina Vlady 1979-ben #moszkvater
Vlagyimir Viszockij és Marina Vlady 1979-ben
Fotó:EUROPRESS/Sputnik

Vlagyimir Viszockij dalait eleinte szűk baráti körben énekelte, nem feltétlen számolva azzal, hogy azok esetleg eljuthatnak a nagyobb közönséghez is. Rendszerint egyik barátja lakásán a Bolsoj Karetnij (Nagykocsis) utcában hangzottak el a frissen elkészült zenei művek, többnyire az éjszakába nyúló vodkagőzös maratoni esték alkalmával. A barátok az újabb és újabb balladákat magnókazettára vették, és az ismerőseik körében terjeszteni kezdték. E szűk baráti körben kezdett el formálódni az ifjú Viszockij költői-előadói énje, és innen indult útjára fokozatosan kibontakozó karrierje is.

Valószínűleg ezért is alakulhatott úgy, hogy Viszockijnál az emberi kapcsolatok rendjében az első helyen a barátság állt, és csak ezután jöhetett a szerelem, ami a szebbik nem képviselőit gyakorta igencsak érzékenyen érintette.

„Viszockijnál a barátság ugyanis szent és sérthetetlen”

A legismertebb barátságról szóló dala a Dal a barátról című költemény. Viszonylag fiatalon, 1966-ban írta, de már elég tudással és tapasztalattal rendelkezve ahhoz, hogy e nehéz kérdésben tanácsokat adjon. Ha netán kételyek merülnének fel bennünk barátunk iránt, akkor ne habozzunk, inkább tegyük őt próbára: csaljuk fel a hegyekbe, és közös kötélen mászva, egymást biztosítva induljunk fel a csúcsra. Ha a srác félni kezd, és a szembejövő gleccser miatt, vagy a nehézségek láttán inába száll a bátorság, akkor sajnos nem állta ki a próbát. Viszockij pedig ezt a fajta embert sajátos módon bünteti meg. Az ilyenekről még énekelni is méltatlan, mondja. Ha viszont a srác kiállta a próbát, az már egy egészen más történet…

 

Dal a barátról 

Ha magát 

Fogja egy barát, 

Se veled 

Nincs, se ellened. 

Ha nem azonnal tudható: 

Jó vagy tűzrevaló, 

Magas hegyekbe 

Menj vele! 

Legyen próbaképp 

Ott a tét: 

Mit is ér 

A közös kötél? 

Kivel áld meg a cél? 

Ha csak reszketeg 

Ténfereg, 

Feje már tele, 

S menne le; 

Alig érte még jég, 

De kék, 

Botlik… Jaj segítség! 

Akkor neked 

Nem embered, 

Ne szidd le, 

Hajtsd el messzire; 

Hegyre nem való, 

Szó, mi szó, 

Meg se dalolható. 

De ha nem köpött, 

Nem nyögött, 

Téged zordan ott 

Nem hagyott, 

S midőn hasadt 

A sziklapad, 

Bírta ő súlyodat. 

Habár ütközet, 

Ment veled, 

Állt a csúcson, mint 

Vascövek, 

Azt jelenti ez, légy nyugodt, 

Magad – rábízhatod! 

1966

(Szöllősi Dávid fordítása)

Ezt a dalt egyébként Viszockij a Függőleges (Vertyikal) című, nálunk is ismert és hazájában igen népszerűvé vált filmhez írta, amelyben ő maga is szerepet kapott. Talán éppen a film miatt, vagy tán a tartalom és a dallam kívánta úgy, hogy a felvételen az énekest szimfonikus zenekar kíséri, miközben a versszakok között Viszockij a zenei főmotívumot fütyüli. Marosi Lajos műfordító szerint

„ez a körülmény még inkább alkalmassá teszi a dalt arra, hogy aki még nem ismeri a szerzőt, vagy éppenséggel nem ért jól oroszul, akkor először ezt a művet hallgassa meg, és ezen keresztül próbáljon meg közelíteni Viszockijhoz”

 

A változatosság kedvéért egy rövidke részletet Bereményi Gézától is idézünk e filmbéli dalból, az utolsó versszak erejéig.

(…) 

Hogyha nem vár vigaszt – igaz, 

Bár arca nem derűs, de – küzd, 

Hogyha zuhansz, akármi vár, 

Megtart, habár zihál. 

Veled, ki harcba megy – az egy, 

Alatta bár inog a hegy – 

Számíthatsz rá, hát el ne hadd: 

Olyan, mint tenmagad. 

(Bereményi Géza fordítása)

A következő költeményt a szerző háborús dalaihoz szokás sorolni, de ugyanúgy helye lehetne a barátságról szóló dalciklusban is. A történet két katonáról szól, akik együtt harcoltak, de egyikük nem tért vissza a csatából. A két katona sokban különbözött egymástól, és éjszakákat vitatkoztak végig, ami nagyon fárasztó volt az életben maradt fiúnak, aki mindezt döbbenten meséli el.

„Az életben maradt katona érzéseiről szól a dal…”

Csak utólag visszagondolva a történtekre jött számára a felismerés, hogy a barátja volt az, aki odaveszett a csatában. Marosi Lajos szerint úgy is elnevezhetnénk ezt a költeményt, hogy Dal az utólag felfedezett barátságról.

Ő elesett a csatában 

Idegen ma a táj, noha semmi se más, 

Ugyanaz van a kék kupolában, 

Az a lomb, az a rét, az a vízcsobogás, 

Hanem ő elesett a csatában. 

Igazát sose hallhatom én ezután 

A mi nyugtalan éji vitánkban. 

Kusza nélküle, most veszem észre csupán, 

Mikor ő elesett a csatában. 

Sose tudta a csend meg a vers ütemét, 

Esze járt, de a szembe irányban, 

Pihenőt nem adott, le se húnyta szemét, 

De ma nincs: elesett a csatában. 

Keserű a hiány – de nem ez csak a rossz, 

Tudatomba bevág: hisz a társam! 

Ahogy tűzzel a szél, velem úgy tesz a sors, 

Mivel ő elesett a csatában. 

(…) 

Vele volt ez a földfedezék az enyém, 

Vele voltam időnk tudatában, 

Most meg így, egyedül. Lehet, az vagyok én, 

Aki ott elesett a csatában. 

1969

(Marosi Lajos fordítása)

Marina Vlady annak ellenére játszott nagy szerepet a költő életének utolsó tizenkét évében, hogy nem éltek mindvégig együtt. A híres francia színésznő, amennyire erejéből telhetett, segítette Viszockij karrierjét. Elénekelte franciául jónéhány dalát, intézte lemez kiadásait, segítette abban, hogy a művész külföldre utazhasson, vagyis, kijuthasson a Birodalomból, az akkoriban igencsak zárt és bezárkózott Szovjetunióból.

„Mindezért még a francia kommunista pártba is belépett, és Leonyid Brezsnyevvel is hajlandó volt találkozni”

Ez a viszony több volt, mint barátság. Marina Vlady Szerelmem, Viszockij című könyve, amely nálunk először 1989-ben jelent meg, hűen tükrözi kettőjük szerelmi viszonyát, és összetartozásuk történetéről szól. Nem akármilyen kapcsolat volt ez, amiről Viszockij feleségéhez írt szerelmes dalai is tanúskodnak. A gitáros költő talán legszebb Marinához íródott szerelmes költeménye a Lírai dal címet viseli.

 

Lírai dal 

                               Marinának 

                Itt megreszket a fenyőág, itt félve 

                Csicsereg a nyugtalan madár. 

                Elátkozott vadon erdőben élsz te, 

                Ahonnan nem jutsz ki soha már. 

               

                Száradjon csak a vadmeggy a szélben, 

                Esőzzék az orgona virága. 

                Mindenáron elviszlek én innen 

                Egy pánsípoktól hangos palotába. 

               

                Ezer éve fog rajtad a rontás, 

                Tőlem s a világtól rejteget, 

                S azt gondolod, hogy nincs szebb, hogy nincs más, 

                Csak ez a vad, bűvös rengeteg. 

               

                Leveleit harmat meg ne lepje, 

                Borús éjjel hadd vívjon a hold. 

                Elviszlek egy fényes, nagy terembe, 

                Ahonnan a tengert láthatod. 

               

                Melyik órán, mely napján a hétnek 

                Jössz ki hozzám, mond, mikor osonsz ki? 

                Két karomban viszlek akkor téged 

                Oda, ahol nem talál ránk senki. 

               

                Elloplak, ha nincsen ellenedre. 

                Átvészeltem érted sok telet. 

                S ha más költözne abba a terembe, 

                A kunyhó is éden lesz veled. 

                1969

                (Ratkó József fordítása)

 

Ami a lírai művek keletkezését illeti, természetesen Marina Vlady áll a középpontban, hiszen a Lírai dalon túlmenően több szerelmes költemény is a francia művésznő személyének, jelenlétének köszönhetően fogant és születhetett meg. Ugyanakkor érdemes kissé tágabb értelemben is megvizsgálni Viszockij szerelmes dalainak ciklusát, hogy olyan, talán kevésbé ismert alkotásokhoz is eljuthassunk, mint például a Szerelem balladája vagy másképpen a Ballada a szerelemről című szívszorító költemény, amelyet Erdélyi Z. János az elsők között ültetett át magyarra.

                Ballada a szerelemről 

               

                Amint a vízözön háborgó árja 

                Partok közé tért engedelmesen, 

                Tajték közül felszálló néma pára: 

                Fövenyre libbent ki a Szerelem – 

                S a levegő oldotta át magába… 

                És lett az idő immár végtelen. 

                S a földön járó sok csodabogár 

                E léget két pofára szívja bár, 

                Nem várva büntetést, díjat sem áhít, 

                Gondolja, épp csak levegőt veszen, 

                De kapkodóvá sűrül hirtelen, 

                S már oly ütemre sóhajt, mint a Másik. 

                Nászi ágynak vetek réteket – 

                Dúdoljanak alva, éberen! 

                Lélegzem – ez nem más, mint: szeretek! 

                Szeretek – ez annyi: létezem! 

                (…) 

                De sokakat, kik szerelembe fúltak, 

                Nem állíthatsz meg hars szóval te se, 

                Csak pelyva szó őriz róluk ma múltat, 

                De ezt a múltat vér futotta be. 

                E szenvedélytől szánandón kimúltak 

                Fejénél égjen gyászunk mécsese. 

                Lelkük bolyonghat virágok között, 

                Hangjuk közös ütemre hömpölyög, 

                S együtt lélegzik be az öröklétet, 

                S találkozás – sóhajtó örömök – 

                Szűk átkelőn, törékeny híd fölött, 

                Hol az Egész útjai összeérnek. 

                Részegítőn friss szél járta át 

                Őket, s rájuk új éltet lehelt, 

                Mert szerelem nélkül nincs világ: 

                Csak az élő vesz lélegzetet. 

               1975

                (Erdélyi Z. János fordítása)

Még hosszasan lehetne foglalkozni Viszockij szerelmi költészetével és számos barátságról szóló dalát is fel lehetne vonultatni. Aki többet szeretne e témáról megtudni, annak Marina Vlady Szerelmem, Viszockij című könyvét, valamint a Tilalmakat szegve, a Farkasösvényen és a Végzet dalai című fordításköteteket, avagy Viszockij-trilógiát tudnám ajánlani.

MEGOSZTÁS