Viszockij, barátság, szerelem

Kultúra

2021. ápr. 25.

Vendegoldal

MEGOSZTÁS

Viszockij számára a barátság szent és sérthetetlen. A legendás művész a barátokat, különösen az igazi férfiúi barátságot köztudottan mindennél többre becsülte, amit a szebbik nem képviselői nemegyszer sérelmeztek nála. Tették mindezt annak ellenére, hogy Viszockijnak számos lírai költeménye, szerelmes dala ismert. Többet közülük feleségének, a híres francia színésznőnek, Marina Vladynak írt.

Viczai Péter írása a #moszkvater.com számára

Vlagyimir Viszockij és Marina Vlady 1979-ben #moszkvater

Vlagyimir Viszockij és Marina Vlady 1979-ben
Fotó:EUROPRESS/Sputnik

Vlagyimir Viszockij dalait eleinte szűk baráti körben énekelte, nem feltétlen számolva azzal, hogy azok esetleg eljuthatnak a nagyobb közönséghez is. Rendszerint egyik barátja lakásán a Bolsoj Karetnij (Nagykocsis) utcában hangzottak el a frissen elkészült zenei művek, többnyire az éjszakába nyúló vodkagőzös maratoni esték alkalmával. A barátok az újabb és újabb balladákat magnókazettára vették, és az ismerőseik körében terjeszteni kezdték. E szűk baráti körben kezdett el formálódni az ifjú Viszockij költői-előadói énje, és innen indult útjára fokozatosan kibontakozó karrierje is.

Valószínűleg ezért is alakulhatott úgy, hogy Viszockijnál az emberi kapcsolatok rendjében az első helyen a barátság állt, és csak ezután jöhetett a szerelem, ami a szebbik nem képviselőit gyakorta igencsak érzékenyen érintette.

„Viszockijnál a barátság ugyanis szent és sérthetetlen”

A legismertebb barátságról szóló dala a Dal a barátról című költemény. Viszonylag fiatalon, 1966-ban írta, de már elég tudással és tapasztalattal rendelkezve ahhoz, hogy e nehéz kérdésben tanácsokat adjon. Ha netán kételyek merülnének fel bennünk barátunk iránt, akkor ne habozzunk, inkább tegyük őt próbára: csaljuk fel a hegyekbe, és közös kötélen mászva, egymást biztosítva induljunk fel a csúcsra. Ha a srác félni kezd, és a szembejövő gleccser miatt, vagy a nehézségek láttán inába száll a bátorság, akkor sajnos nem állta ki a próbát. Viszockij pedig ezt a fajta embert sajátos módon bünteti meg. Az ilyenekről még énekelni is méltatlan, mondja. Ha viszont a srác kiállta a próbát, az már egy egészen más történet…

.embed-container { position: relative; padding-bottom: 56.25%; height: 0; overflow: hidden; max-width: 100%; } .embed-container iframe, .embed-container object, .embed-container embed { position: absolute; top: 0; left: 0; width: 100%; height: 100%; }

Dal a barátról

Ha magát

Fogja egy barát,

Se veled

Nincs, se ellened.

Ha nem azonnal tudható:

Jó vagy tűzrevaló,

Magas hegyekbe

Menj vele!

Legyen próbaképp

Ott a tét:

Mit is ér

A közös kötél?

Kivel áld meg a cél?

Ha csak reszketeg

Ténfereg,

Feje már tele,

S menne le;

Alig érte még jég,

De kék,

Botlik… Jaj segítség!

Akkor neked

Nem embered,

Ne szidd le,

Hajtsd el messzire;

Hegyre nem való,

Szó, mi szó,

Meg se dalolható.

De ha nem köpött,

Nem nyögött,

Téged zordan ott

Nem hagyott,

S midőn hasadt

A sziklapad,

Bírta ő súlyodat.

Habár ütközet,

Ment veled,

Állt a csúcson, mint

Vascövek,

Azt jelenti ez, légy nyugodt,

Magad – rábízhatod!

1966

(Szöllősi Dávid fordítása)

Ezt a dalt egyébként Viszockij a Függőleges (Vertyikal) című, nálunk is ismert és hazájában igen népszerűvé vált filmhez írta, amelyben ő maga is szerepet kapott. Talán éppen a film miatt, vagy tán a tartalom és a dallam kívánta úgy, hogy a felvételen az énekest szimfonikus zenekar kíséri, miközben a versszakok között Viszockij a zenei főmotívumot fütyüli. Marosi Lajos műfordító szerint

„ez a körülmény még inkább alkalmassá teszi a dalt arra, hogy aki még nem ismeri a szerzőt, vagy éppenséggel nem ért jól oroszul, akkor először ezt a művet hallgassa meg, és ezen keresztül próbáljon meg közelíteni Viszockijhoz”

A változatosság kedvéért egy rövidke részletet Bereményi Gézától is idézünk e filmbéli dalból, az utolsó versszak erejéig.

(…)

Hogyha nem vár vigaszt – igaz,

Bár arca nem derűs, de – küzd,

Hogyha zuhansz, akármi vár,

Megtart, habár zihál.

Veled, ki harcba megy – az egy,

Alatta bár inog a hegy –

Számíthatsz rá, hát el ne hadd:

Olyan, mint tenmagad.

(Bereményi Géza fordítása)

A következő költeményt a szerző háborús dalaihoz szokás sorolni, de ugyanúgy helye lehetne a barátságról szóló dalciklusban is. A történet két katonáról szól, akik együtt harcoltak, de egyikük nem tért vissza a csatából. A két katona sokban különbözött egymástól, és éjszakákat vitatkoztak végig, ami nagyon fárasztó volt az életben maradt fiúnak, aki mindezt döbbenten meséli el.

„Az életben maradt katona érzéseiről szól a dal…”

Csak utólag visszagondolva a történtekre jött számára a felismerés, hogy a barátja volt az, aki odaveszett a csatában. Marosi Lajos szerint úgy is elnevezhetnénk ezt a költeményt, hogy Dal az utólag felfedezett barátságról.

Ő elesett a csatában

Idegen ma a táj, noha semmi se más,

Ugyanaz van a kék kupolában,

Az a lomb, az a rét, az a vízcsobogás,

Hanem ő elesett a csatában.

Igazát sose hallhatom én ezután

A mi nyugtalan éji vitánkban.

Kusza nélküle, most veszem észre csupán,

Mikor ő elesett a csatában.

Sose tudta a csend meg a vers ütemét,

Esze járt, de a szembe irányban,

Pihenőt nem adott, le se húnyta szemét,

De ma nincs: elesett a csatában.

Keserű a hiány – de nem ez csak a rossz,

Tudatomba bevág: hisz a társam!

Ahogy tűzzel a szél, velem úgy tesz a sors,

Mivel ő elesett a csatában.

(…)

Vele volt ez a földfedezék az enyém,

Vele voltam időnk tudatában,

Most meg így, egyedül. Lehet, az vagyok én,

Aki ott elesett a csatában.

1969

(Marosi Lajos fordítása)

Marina Vlady annak ellenére játszott nagy szerepet a költő életének utolsó tizenkét évében, hogy nem éltek mindvégig együtt. A híres francia színésznő, amennyire erejéből telhetett, segítette Viszockij karrierjét. Elénekelte franciául jónéhány dalát, intézte lemez kiadásait, segítette abban, hogy a művész külföldre utazhasson, vagyis, kijuthasson a Birodalomból, az akkoriban igencsak zárt és bezárkózott Szovjetunióból.

„Mindezért még a francia kommunista pártba is belépett, és Leonyid Brezsnyevvel is hajlandó volt találkozni”

Ez a viszony több volt, mint barátság. Marina Vlady Szerelmem, Viszockij című könyve, amely nálunk először 1989-ben jelent meg, hűen tükrözi kettőjük szerelmi viszonyát, és összetartozásuk történetéről szól. Nem akármilyen kapcsolat volt ez, amiről Viszockij feleségéhez írt szerelmes dalai is tanúskodnak. A gitáros költő talán legszebb Marinához íródott szerelmes költeménye a Lírai dal címet viseli.

Lírai dal

Marinának

Itt megreszket a fenyőág, itt félve

Csicsereg a nyugtalan madár.

Elátkozott vadon erdőben élsz te,

Ahonnan nem jutsz ki soha már.

Száradjon csak a vadmeggy a szélben,

Esőzzék az orgona virága.

Mindenáron elviszlek én innen

Egy pánsípoktól hangos palotába.

Ezer éve fog rajtad a rontás,

Tőlem s a világtól rejteget,

S azt gondolod, hogy nincs szebb, hogy nincs más,

Csak ez a vad, bűvös rengeteg.

Leveleit harmat meg ne lepje,

Borús éjjel hadd vívjon a hold.

Elviszlek egy fényes, nagy terembe,

Ahonnan a tengert láthatod.

Melyik órán, mely napján a hétnek

Jössz ki hozzám, mond, mikor osonsz ki?

Két karomban viszlek akkor téged

Oda, ahol nem talál ránk senki.

Elloplak, ha nincsen ellenedre.

Átvészeltem érted sok telet.

S ha más költözne abba a terembe,

A kunyhó is éden lesz veled.

1969

(Ratkó József fordítása)

Ami a lírai művek keletkezését illeti, természetesen Marina Vlady áll a középpontban, hiszen a Lírai dalon túlmenően több szerelmes költemény is a francia művésznő személyének, jelenlétének köszönhetően fogant és születhetett meg. Ugyanakkor érdemes kissé tágabb értelemben is megvizsgálni Viszockij szerelmes dalainak ciklusát, hogy olyan, talán kevésbé ismert alkotásokhoz is eljuthassunk, mint például a Szerelem balladája vagy másképpen a Ballada a szerelemről című szívszorító költemény, amelyet Erdélyi Z. János az elsők között ültetett át magyarra.

Ballada a szerelemről

Amint a vízözön háborgó árja

Partok közé tért engedelmesen,

Tajték közül felszálló néma pára:

Fövenyre libbent ki a Szerelem –

S a levegő oldotta át magába…

És lett az idő immár végtelen.

S a földön járó sok csodabogár

E léget két pofára szívja bár,

Nem várva büntetést, díjat sem áhít,

Gondolja, épp csak levegőt veszen,

De kapkodóvá sűrül hirtelen,

S már oly ütemre sóhajt, mint a Másik.

Nászi ágynak vetek réteket –

Dúdoljanak alva, éberen!

Lélegzem – ez nem más, mint: szeretek!

Szeretek – ez annyi: létezem!

(…)

De sokakat, kik szerelembe fúltak,

Nem állíthatsz meg hars szóval te se,

Csak pelyva szó őriz róluk ma múltat,

De ezt a múltat vér futotta be.

E szenvedélytől szánandón kimúltak

Fejénél égjen gyászunk mécsese.

Lelkük bolyonghat virágok között,

Hangjuk közös ütemre hömpölyög,

S együtt lélegzik be az öröklétet,

S találkozás – sóhajtó örömök –

Szűk átkelőn, törékeny híd fölött,

Hol az Egész útjai összeérnek.

Részegítőn friss szél járta át

Őket, s rájuk új éltet lehelt,

Mert szerelem nélkül nincs világ:

Csak az élő vesz lélegzetet.

1975

(Erdélyi Z. János fordítása)

Még hosszasan lehetne foglalkozni Viszockij szerelmi költészetével és számos barátságról szóló dalát is fel lehetne vonultatni. Aki többet szeretne e témáról megtudni, annak Marina Vlady Szerelmem, Viszockij című könyvét, valamint a Tilalmakat szegve, a Farkasösvényen és a Végzet dalai című fordításköteteket, avagy Viszockij-trilógiát tudnám ajánlani.