Hiába a járvány, június 24-én Moszkvában megrendezik a katonai parádét, és az alkotmány módosításairól szóló „félreferendum” sem marad el. Persze, COVID Úr azért még beleszólhat a hatalmi átmenetbe.

A járvány Moszkvában még bőven szedi az áldozatait, ám a figyelem Oroszországban is egyre inkább a politika felé fordul. Az átlagembert leginkább az érdekli, hogy mit tesz a kormány a gazdaság újraindítása érdekében, munka nélkül marad-e, és ha igen, akkor az állam mennyire fogja segíteni, és persze az, mi lesz a bérekkel. No és a moszkvaiak nagyon unják már a június 14-ig meghosszabbított szigorú karantént is.

„A hatalom azonban már a COVID-19-en is túllépve, az alkotmány módosításairól szóló összoroszországi véleménynyilvánító szavazásra és a szeptemberben esedékes helyi választásokra összpontosít”

Azt már a Kreml bejelentette, hogy a második világháború európai befejezésének 75. évfordulója tiszteletére a május 9-én elhalasztott katonai parádét június 24-én, a győztesek 1945-ös felvonulásának a napján tartják meg. A „népszavazás” időpontjáról azonban még csak értesülések keringenek. Előbb azt röppent fel a Kremlhez közeli forrásokból, hogy a népi véleménynyilvánítást összekapcsolják a parádéval, és az is június 24-én lesz. Azóta már egyre erőteljesebben felmerül dátumként a július 1. és a július 8. is.

„Az eléggé biztosnak tűnik, hogy a Kreml ennél tovább már nem halasztja az alkotmány módosításának lezárását, az elképzelések alapján népi legitimálálását”

Az alkotmány módosításának, ezzel a politikai rendszer finomhangolásának januári elindításakor a forgatókönyv előkészítői úgy gondolták, hogy nyárra ezt az egészet már el is felejthetik. A sors azonban a koronavírus-járvány képében közbeszólt. Az alaptörvény módosításait a parlament már elfogadta, a posztindusztriális világban Oroszország kontúrjait kijelölő „putyini alkotmány” azonban addig nem léphet életbe, amíg a nép ezt meg nem erősíti. A Kremlt erre az alaptörvény ugyan nem kényszeríti, ám Putyin ehhez kötötte az elfogadását, így ez belekerült a módosításról szóló, az alkotmánybíróság által is elfogadott törvénybe. Még akkor is, ha valamiféle hibrid véleménynyilvánító szavazásról, „félreferendumról” van szó.

„Így aztán sem politikai, sem pedig jogi megfontolásokból nem lenne szerencsés lefújni a véleménynyilvánító népszavazást”

A Kreml is tisztán látja, hogy ez arcvesztéssel, a reputáció sérülésével járna. Még akkor is, ha a járvány igazi vis majorként értelmezhető. A szavazást nagyon helyesen április 22-ről elhalasztották, törölni azonban jogi értelemben bonyolult, politikailag káros lenne. A választók ugyanis szeretik a következetességet, ráadásul mi sem hiányzik jobban most, mint az új alkotmány legitimációjának a gyengülése. Elég baj az a módosításokat gyorsan lezavarni szándékozó hatalom számára, hogy a folyamat – értsd ezalatt az utódlás előkészítését is – a járvány miatt megakadt.

„A „népszavazás” elsősorban Putyin rendszerének, örökségének legitimációja miatt fontos, de ha már így alakult, az elnök a járvány kezelése mellett ezen is lemérheti a hatalom kulcsszereplőinek hatékonyságát”

Nagyon halasztani a voksolást már csak azért sem lehet, mert a járvány csitulásával le kell nyelni még egy adag „fekete levest”. A gazdaság lelassulásával jelentkező szociális gondok, az akár 10 százalékosra is ugró munkanélküliség, a jövedelmeknek a várakozások szerint legalább hasonló arányú csökkenése nem javítja a társadalom hangulatát. Ilyen helyzetben pedig nem kedvez a hatalomnak semmilyen szavazás. A Kreml sem alapozhat most másra, mint az érzelmek felszítására. Ilyen volt anno a Krím „hazatérése”, ez azonban már a múlté.

„Magán a „népszavazáson” a hazafias hangulat felkorbácsolásával segíthetne a június 24-diki dátum – így normális részvétel mellett hozható lesz a magas támogatottság -, a hatalom közép- és hosszútávú problémáit azonban ez még nem oldja meg”

A Kreml azonban eltökéltnek látszik a széles értelemben vett, és nemcsak a hatalomra koncentráló politikai átmenet folytatására. Mutatja ezt, hogy a „zavaró tényezőket” igyekszik kiiktatni. Így a duma a járvány közepette gyorsan elfogadta nemcsak a távszavazás lehetőségét, de azt a politikai okokból elítélteket is a választásokból kizáró – nem lehet jelölt – törvényt is. Ez azonban mind kevés lesz a hatalom, a politikai berendezkedés stabilitásának fenntartásához, amennyiben a Kreml tudja megoldani a szociális biztonság fenntartását. Csak ez adhat ugyanis stabil hátteret az ennél is nagyobb, Oroszország jövőjét hosszú évekre eldöntő politikai, gazdasági kihívások leküzdéséhez. És természetesen ahhoz, hogy az ország minél gyorsabban és hatékonyabban alkalmazkodni tudjon a poszindusztriális világ jelentette kihívásokhoz.