//Virágzik a „kremlinológia”
Mihail Misusztyin kinevezett és Dmitrij Medvegyev leköszönő kormányfő a Kreml folyosóján 2020. január-17én #moszkvater

Virágzik a „kremlinológia”

Találgatások sorát nyitotta meg azzal Vlagyimir Putyin, hogy szokásához híven bejelentett egy nagyon fontos változást, ám nem terítette ki a kártyáit. Így aztán a történtek kapcsán teóriák halmaza kering.

Mihail Misusztyin kinevezett és Dmitrij Medvegyev leköszönő kormányfő a Kreml folyosóján 2020. január-17én #moszkvater
Mihail Misusztyin kinevezett és Dmitrij Medvegyev leköszönő kormányfő a Kreml folyosóján 2020. január 17-én
Fotó:EUROPRESS/Alexander ASTAFYEV/SPUTNIK/AFP

Az alkotmány reformját bejelentve nemcsak az idei évre, hanem legalább egy évtizedre kijelölte az orosz fejlődés irányait Vlagyimir Putyin. Az orosz elnök felvázolta a hatalmi átmenetet, az utódlást, és az ezt követő években az ország stabilitását biztosítani hivatott politikai berendezkedés kontúrjait, a kártyákat azonban szokásához híven nem terítette ki. Így a részleteket homály fedi. Ezért aztán csak az tűnik biztosnak, hogy a hatalmi ágak közötti jogkörök kiegyensúlyozásával átalakuló új rendszerben Putyin minden bizonnyal nem elnökként, hanem alkotmányos jogokkal felvértezve a nemzet atyjaként mozgatja majd a szálakat, de elképzelései szerint ennek a berendezkedésnek nélküle is működni kell. Már ennek az átalakításnak ágyaz meg a kormány lemondása, amely már eleve találgatásokra adott okot.

„Sokan tudni vélik, hogy Dmitrij Medvegyev nem előre megtervezetten távozott, hanem mindenki számára váratlanul nyújtotta be a lemondását”

A Kommerszant szerint például azért, mert nem értett egyet az alkotmányreform irányával. Ő a kormányt az amerikai modell alapján az elnöki adminisztrációvá alakította volna át, emellett bevezette volna az alelnöki posztot, amelyre állítólag szemet is vetett. Ám amikor nem ez a verzió futott be, hanem a parlament által kinevezett kabineté, amelyet az alsóház elnöke Vjacseszlav Vologyin egy ideje már fel-felvet, Medvegyev eme értesülések szerint elviharzott. A távozás lehetséges okai között felmerült az a verzió is, hogy a lemondott kormány gazdaság ügyeiért felelős vezetői ellenezhették a szociális kiadások általuk túlzott mértékűnek vélt emelését. A tiltakozás eme formája a mai Oroszországot ismerve nem tűnik életszerűnek.

„Megint mások úgy tudják, hogy Medvegyev maradt volna, ám megkérték a lemondás benyújtására”

E verzió mögött két indíték állhat. Az egyik az, hogy Putyin az utódjelöltek között számolva vele ki akarta vonni őt a kritikák kereszttüzéből. Mások szerint ugyanakkor azért kellett most lemondania a kormánynak, mert az elnök ezzel akarta elvonni a figyelmet az alkotmányreformról. Medvegyev tehát a politikai helyzet áldozata.

„Medvegyev lemondását koránt sem mindenki tartja bukásnak. Sőt, vannak, akik szerint kinevezése a Nemzetbiztonsági Tanács alelnökévé egyenesen emelkedés a ranglétrán”

Ennek a teóriának a hívei ugyanis úgy látják, hogy az elnöki székből felállva Putyin majd a Nemzetbiztonsági Tanács éléről irányítja az országot, Medvegyev álma pedig teljesül, és gyakorlatilag az ország alelnöke lesz. Vannak azonban olyan elemzők, akik szerint ez a kinevezés nem más, mint egy jól hangzó, fényes száműzetés. Ezen a poszton ugyanis az exkormányfőnek meg kell harcolni a befolyásért a tanács munkáját gyakorlatilag irányító titkárral, Nyikolaj Patrusevvel, ráadásul el kellene nyerni az őt liberálisnak tartó „szilovikok” bizalmát. S hogy tovább bővítsük a találgatások körét, egyesek szerint Putyin azért engedte össze Medvegyevet és Patrusevet, hogy mindkettőjüket gyengítse.

„Megint mást látnak a „liberális atlantista” Medvegyev lemondása mögött az orosz társadalom „patrióta” köreiben”

Az ő olvasatuk szerint Medvegyev lemondása után, és az új alkotmány kitételei miatt elhagyják az országot azok a csinovnyikok, akiknek vagyonuk van külföldön. Egyesek már azt is tudni vélik, hogy egyre több magán repülőgép hagyja el az országot az Európai Unió államainak irányába. Ez a radikális nemzeti kör azt is reméli, hogy Putyin váratlan bejelentései az elit megtisztítására, az elnök bizalmát elvesztő kétes elemek eltávolítására adta meg a jelet.

„Azzal egyetérthetünk, hogy Medvegyev nem kegyvesztett, hanem továbbra is Putyin bizalmi embere. Távozása azonban egy ideje már a levegőben lógott, miután a kormány nem volt képes fellendíteni a gazdaságot, és hatékonyan végrehajtani a Putyin által meghirdetett, több téren minőségi áttörést célzó 12 nemzeti projektet. Ráadásul egy új program végrehajtásához általában új csapat kell”

Az új kormányfő kinevezése szintén újabb találgatásokat indított el. Annak ellenére, hogy Mihail Misusztyin nevét már az ősszel emlegették, akkor azonban ezt senki nem vette komolyan. Misusztyint kinevezése ellenére most ugyanúgy nem tartják politikai figurának, mint elődei közül Mihail Fradkovot vagy Viktor Zubkovot. Az senkinek nem jut róla eszébe, hogy Putyin utódja lehet. Ennek kapcsán érdemes felidézni, hogy vannak olyan pletykák, miszerint szó sincs utódlásról, és az egész alkotmányreform csak dekoráció ahhoz, hogy Putyin elnök maradjon 2014 után is. Ezt a hét végén maga az elnök cáfolta azzal, hogy kijelentette, nagyon zavaró lenne visszatérni a nyolcvanas évekbe, amikor az állam vezetői sorban úgy haltak ki a hatalomból.

A sort még folytathatnánk, hiszen „biztos” értesülések sora kering az Államtanács jövendőbeli szerepével, a választások és Putyin távozásának idejével kapcsolatban, mint ahogy sokak szerint az úgynevezett belarusz szcenáriót is csak tudatosan altatja a Kreml, és Alekszandr Lukasenko nyári újraválasztása után ez a forgatókönyv is újra előkerül. Mindezek fényében megállapíthatjuk, hogy Oroszország hatalmas változásokon ment keresztül, a szovjet időkben virágzó, az időjárás változásától az elnök pillantásán át a politikusok szóhasználatáig jobb híján apró jelekből a jövőt látni vélő „kremlinológia” azonban ennek ellenére tovább él. Sőt, ezekben a napokban újra virágzik.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.