„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

Vigyázó szemetek Nigériára vessétek!

2023. aug. 27.
Vendegoldal

MEGOSZTÁS

Franciaország és az Egyesült Államok szeretné, ha az ECOWAS beavatkozna Nigerben. Igaz, a „szövetségesek” sem értenek teljesen egyet. Amerikát ugyanis kevésbé érdeklik Macron sirámai a La Francafrique felbomlásáról. A döntés jelentős mértékben függ a belpolitikai helyzettől mind Nigériában, mind a Nigeri Köztársaságban. Ráadásul a térségben nemcsak francia, amerikai, kínai vagy orosz érdekek vannak. Az „fekete kontinensre” felsőbbrendűséggel tekintőknek eszükbe sem jut, hogy vannak olyan afrikai országok, amelyek ténylegesen a saját utukat járják.

Vukics Ferenc írása a #moszkvater.com számára

Bola Ahmed Tinubu a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségének (ECOWAS) elnöke és Nigéria elnöke (balra) beszél az ECOWAS Bizottság elnökével, Omar Touray-val (jobbra) az ECOWAS állam- és kormányfői rendkívüli ülésén Abujában 2023. augusztus 10-én #moszkvater

Bola Ahmed Tinubu a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségének (ECOWAS) elnöke és Nigéria elnöke (balra) beszél az ECOWAS Bizottság elnökével, Omar Touray-val (jobbra) az ECOWAS állam- és kormányfői rendkívüli ülésén Abujában 2023. augusztus 10-én
Fotó:EUROPRESS/KOLA SULAIMON/AFP

A hatalmas népességgel rendelkező, feltörekvő afrikai hatalomnak, Nigériának alapvető, az Egyesült Államok és Franciaország geopolitikai manővereitől független nemzetbiztonsági érdekei vannak Nigerben. Nem véletlen, hogy három szervezetet is szorgalmasan finanszíroz és ellenőriz a regionális és nemzeti érdekeinek biztosítása érdekében. Az ECOWAS-ról, a Csád-tó medencei Bizottságról és a Multinacionális Közös Munkacsoportról (MNJTF) van szó. Az ECOWAS már 1990-ben megszűnt tisztán gazdasági szervezet lenni. Akkor, amikor létrehozta a nigériaiak által dominált katonai erőt, hogy beavatkozzon az első libériai polgárháborúba (1989-1997). Azóta ez a készenléti katonai erő Nyugat-Afrikában többször is beavatkozott különböző konfliktusokba.

„Az olyan nagy afrikai államok, mint Nigéria, Dél-Afrika és Egyiptom az évek során már többször is nemet mondtak az egymást követő amerikai kormányoknak”

A 2000-es évek elején Nigéria elutasította George W. Bush elnök azon kísérletét, hogy az Afrikai Katonai Parancsnokság (AFRICOM) főhadiszállását Nyugat-Afrikában helyezze el. Amikor Libéria hajlandónak mutatkozott a főhadiszállás elhelyezésére, Nigéria azonnali demarche-ot küldött a libériai kormánynak, amely akkoriban a rend fenntartásában a nigériai rendőrségre és hadseregre támaszkodott. Hasonlóképpen, Dél-Afrika megakadályozott minden olyan kísérletet, hogy az AFRICOM-ot a tágabb dél-afrikai alrégióban helyezzék el. Egyiptom, Algéria és Líbia szintén ellenezte, hogy az amerikai katonai alakulat főhadiszállását Észak-Afrikában helyezzék el.

„Ennek eredményeként az AFRICOM még mindig <ideiglenes helyén> a németországi Stuttgartban van”

A Nigeri Köztársaságban állomásozó amerikai csapatok a kormány úgynevezett terrorizmus elleni háborújának (GWOT) korszakából származnak, és előzetesen nem ott akarták elhelyezni őket. Csak egyszerűen kiszorultak Nigériából. Hivatali ideje alatt az ifjabb Bush elnök, majd később Barack Obama elnök többször is felajánlotta amerikai csapatait, hogy „segítsenek” Nigériának a határokon átnyúló dzsihadista terroristák elleni harcban, ám Nigéria minden alkalommal udvariasan visszautasította a „segítséget”. Inkább saját fegyveres erőit, és a Multinacionális Közös Munkacsoportot használta erre a célra. Így az amerikai csapatok a szomszédos Nigeri Köztársaságban kötöttek ki, formálisan azzal a feladattal, hogy nigeri katonákat képezzenek ki a terrorizmus elleni küzdelemre.

Nigéria pontosan tisztában volt azzal, hogy mit is jelent az amerikai csapatok jelenléte a térségben, és nem akart további feszültségeket generálni a saját országában. Nick Turse, a The Intercept újságírója nemrég részletesen beszámolt az amerikai terrorizmusellenes misszió általános kudarcáról a régióban. Turse kifejtette, hogy 2002-ben és 2003-ban a Nigernek nyújtott amerikai terrorelhárítási támogatás első éveiben a Külügyminisztérium mindössze kilenc terrortámadást számolt össze egész Afrikában. Tavaly azonban csupán Burkina Fasóban, Maliban és Niger nyugati részén az erőszakos események száma elérte a 2737-et, derül ki a Védelmi Minisztérium kutatóintézete, az Africa Center for Strategic Studies jelentéséből.

„Ez több mint 30 ezer százalékos ugrást jelent azóta, hogy az Egyesült Államok megkezdte terrorizmus elleni erőfeszítéseit”

Obama az elnöksége idején, még 2012-ben az Egyesült Államok keményen lobbizott azért, hogy Nigéria csapatokat küldjön Szomáliába az Al-Shabaab terroristái ellen. A nigériai kormány ezt elutasította, mivel Nigériának nincs biztonsági érdeke Szomáliában azon túl, hogy kereskedelmi hajóit ne rabolják el tengeri kalózok. Ugyanebben az évben azonban Nigéria megszervezte, hogy az ECOWAS csapatai beavatkozzanak Bissau-Guineában, ahol valódi regionális biztonsági érdekei vannak.

A franciák és az amerikaiak megdöbbenésére Nigéria szintén elutasította, hogy az ECOWAS a katonai puccsokat követően beavatkozzon Maliban és Burkina Fasóban. Mivel egyiküknek sincs szárazföldi határa Nigériával, Abujában úgy kalkuláltak, hogy destabilizálóbb lenne két rendkívül instabil országba bevonulni, amelyek már nagy területeket vesztettek el a dzsihadista felkelőkkel szemben.  A Burkina Fasót irányító, Ibrahim Traoré vezette katonai junta például az ország területének mindössze 60 százalékát tartja teljes mértékben ellenőrzése alatt. A fennmaradó részt a dzsihadista felkelők tették kormányozhatatlanná, akik átkeltek az alig őrzött nemzetközi határon, amelyen Burkina Faso Malival osztozik.

„Az Egyesült Államok most éppen azon töri a fejét, hogy hogyan tarthatja fenn a katonai jelenlétét Nigerben”

Niger ugyanis a Száhel-övezetben zajló amerikai műveletek bázisául szolgál, mivel mintegy 1100 katonának, és egy jelentős drón bázisnak ad otthont, amelynek megépítése több mint 100 millió dollárba került, és amely a 201-es légibázis néven ismert. Az egyik lehetőség, hogy Washington együttműködik a juntával. Ezzel magyarázható, hogy Washington hivatalosan nem nyilvánította puccsnak a nigeri helyzetet, mivel ez a hadseregnek nyújtott segélyek és más típusú támogatások leállításával járna. A CNN a minap már arról számolt be, hogy az amerikai katonai jelenlét fenntartásának egyik fontolóra vett lehetősége az, hogy olyan mentességet adnak ki, amely lehetővé teszi az amerikai műveletek folytatását Nigerben, ha puccsot állapítanak meg.

A The New York Times közben azt feszegeti, hogy a kormányzat másik lehetősége az lenne, ha nem nyilvánítaná puccsnak az elnök megdöntését, és a terrorizmus elleni támogatás folytatásáról szóló megállapodást dolgozna ki a juntával. A nigeri junta vezetői közül sokan az Egyesült Államoktól kaptak kiképzést, és régóta együttműködnek az amerikai hadsereggel. Köztük Moussa Barmou dandártábornok, aki Niger új védelmi főnökének kiáltotta ki magát. Barmou az évek során szorosan együttműködött az amerikai különleges műveleti erőkkel, és a CNN forrásai szerint több jelenlegi és volt amerikai katonai tisztségviselővel is kapcsolatot tart.

„A junta eddig még nem kérte az Egyesült Államokat, hogy hagyja el az országot, és amennyiben Washington úgy dönt, akkor várhatóan továbbra is együttműködhet a puccsistákkal”

Ugyanakkor Amerika követeli Bazoum visszahelyezését, és támogatta a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségének (ECOWAS) fenyegetését, miszerint erőszakot alkalmaz, ha a junta nem mond le a hatalomról.

Az ECOWAS katonai vezetői közben a napokban Ghánában kétnapos tárgyalásokat kezdtek egy esetleges katonai beavatkozásról. A Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS) közölte, hogy a legtöbb nyugat-afrikai ország kész csatlakozni egy készenléti erőhöz, amely beavatkozhat Nigerben a július 26-i puccsal megbuktatott Mohamed Bazoum elnök hatalmának visszaállítása érdekében. Az Al Jazeera szerint Abdel-Fatau Musah, az ECOWAS biztosa azt mondta, hogy a Zöld-foki szigetek és a katonai uralom alatt álló országok – Burkina Faso, Mali, Guinea és Niger – kivételével az összes ECOWAS-tag kész részt venni. Így marad 10 ECOWAS-ország, amelyek Niger inváziójára készülnek.

„Ha Bola Tinubu az egyedüli döntéshozó és csupán egy amerikai/francia bábu lenne, akkor a nigériai vezetésű ECOWAS beavatkozása Nigerben már megkezdődött volna”

Tinubu elnök azonban nem az egyedüli döntéshozó Nigérián belül. Ott van a nemzeti törvényhozás, a civil társadalmi csoportok, a helyi média, tekintélyes hagyományos törzsfőnökök, és számos befolyásos politikus, akiknek a katonai beavatkozással kapcsolatos véleményét Tinubunak figyelembe kell vennie.

Így az azonnali katonai beavatkozás helyett Tinubu hétnapos ultimátumot határozott meg, és rávette a kisebb ECOWAS-tagállamokat, hogy csatlakozzanak hozzá. Ezután tekintélyes észak-nigériai követeket küldött a válság békés megoldásának reményében a szomszédos országba. A puccsista vezetők a küldöttek minden javaslatát elutasították, a határidő eltelte után azonban nem történt semmi. Mivel Tinubu blöffölt, összehívott egy újabb ECOWAS-találkozót, ahol a kisebb tagállamok ragaszkodtak a katonai erő alkalmazásához az alkotmányos rend helyreállítása érdekében, és gondoskodtak arról, hogy keményvonalas véleményük bekerüljön a záróközleménybe. Mivel azonban a közben már óvatosabbá vált Tinubu nem akarta, hogy a kisebb tagállamok katonai konfrontációba sodorják, ehhez egy olyan mondatot fűzött hozzá, miszerint az ECOWAS továbbra is elkötelezett az alkotmányos rend békés eszközökkel történő helyreállítása mellett.

„Franciaország, az EU és az Egyesült Államok érezhetően frusztrált Tinubu határozatlansága miatt, de nem tehetnek semmit, mert a nigériai elnök azért nem az ő bábjuk”

Lehet, hogy Nuland vagy Macron fütyül a katonai beavatkozást követő esetleges menekültválságra, de Tinubu nem. No nem azért, mert ő egy humanitárius lélek, hanem mert ez ártana a politikai helyzetének Nigériában, különösen az észak-nigériaiak körében – az itt élő népcsoport ugyanis Nigerben is honos, így szoros szálak fűzik a szomszédos országhoz -, akiknek a pártja, az All Progressives Congress (Haladó Kongresszus) jelentős támogatói bázisát képezik. Amennyiben tehát Tinubu nem talál módot a hazai ellenzék semlegesítésére, aligha dönt a nigeri bevonulás mellett. Ennyire egyszerű a dolog. Franciaország, az EU és Amerika pedig jobb híján követi Nigéria sokszor kanyargó politikai elképzeléseit. Ilyen az, amikor az afrikaiak szépen lassan felnőnek a világpolitikához.

(A cikk eredetileg a szilajcsiko.hu portálon jelent meg, itt olvasható.)

MEGOSZTÁS

Vendegoldal
Más oldalaktól kapott tartalom.

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    Sencsen nem Jalta, de nem marad következmények nélkül

    2026. nov. 21.
    A sencseni hármas találkozónak szimbolikus jelentősége van. Egy olyan korszak végét jelzi, amikor a világnak csak egyetlen domináns hatalma ...

    Sencsenben visszatért a nagyhatalmi diplomácia

    2026. nov. 21.
    A világ újrafelosztása elmaradt, nagy egyezmények sem születtek, ettől azonban Hszi Csin-ping, Donald Trump és Vlagyimir Putyin első hármas ...

    A „sencseni trojka” megrémíti Európát

    2026. nov. 21.
    „Európa sántikál és fél Putyintól”, „Európa sehol sincs”, „A csúcstalálkozó figyelmeztetésül szolgál az európai diplomácia számára”. Így ért...

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK

    © 2018-2026 - #moszkvater