//Vezetékek útvesztőjében
A TANAP vezeték, amelynek első szakaszát 2018-ban helyezték üzembe, azeri gázlelőhelyeket köt össze Dél-Európával, s a majdan csatlakozó TAP vezeték révén Görögországtól, Albánián át Olaszországig is elér, szintén török földön halad át #moszkvater

Vezetékek útvesztőjében

MEGOSZTÁS

Olaj és gáz van, de lesz-e kereslet? A Balti-tengertől a Balkánig folyik az orosz-amerikai energetikai csata, az Európai Unió pedig e két hatalom között őrlődik. Törökországra viszont rámosolyoghat a szerencse.

Gyetvai Mária írása a #moszkvater.com számára

A TANAP vezeték, amelynek első szakaszát 2018-ban helyezték üzembe, azeri gázlelőhelyeket köt össze Dél-Európával, s a majdan csatlakozó TAP vezeték révén Görögországtól, Albánián át Olaszországig is elér, szintén török földön halad át #moszkvater
A TANAP vezeték, amelynek első szakaszát 2018-ban helyezték üzembe, azeri gázlelőhelyeket köt össze Dél-Európával, s a majdan csatlakozó TAP vezeték révén Görögországtól, Albánián át Olaszországig is elér, szintén török földön halad át
Fotó:tanap.com

Ember legyen a talpán, aki el tud igazodni az utóbbi akárcsak két évtized nagy ívű vezetéképítési terveiben. Ezeket nagy stratégák dolgozták ki, és adták el különböző nagyhatalmak kormányainak, mint stratégiailag legmegfelelőbbet a szénhidrogén termelők és felhasználók legcélszerűbb összekapcsolására.

„ A stratégián – már legalábbis a kormányok vonatkozásában – nem elsősorban a gazdaságit, hanem a politikait kell érteni, mert az energiahordozók a politikai nyomásgyakorlás leplezetlen eszközeivé váltak”

Az ezzel kapcsolatos szempontok többet nyomnak a latban, mint a sokszor gigászi építési költségek és a megtérülés kilátásai. Hatások és ellenhatások következtében többségük eltűnt a süllyesztőben, de maradt néhány, amelyik csak átalakult. Amellett, hogy nagy léptekkel elindult a megvalósulás útján, egyben új hatalmi viszonyok kialakulását is sejteti, ami nem kecsegtet jó kilátásokkal az egymást is gáncsoló régiek számára. S akkor még a COVID-19 világjárvány következményeivel – a kereslet és az árak csökkenése – nem is számoltunk.

Némileg leegyszerűsítve három tábor áll egymással szemben. Az Egyesült Államok és arab szövetségesei, valamennyien nagy szénhidrogénkészletekkel rendelkeznek, de nem egyforma áron hozzák felszínre. Ellenlábasuk Oroszország, amely szintén nagy olaj- és gázkitermelő, az előzőktől azonban azt különbözteti meg, hogy – legalábbis ebben a vonatkozásban – mondhatni nincsenek állandó szövetségesei, csak állandó érdekei. Főként a gazdaságiak alapján von magához energiahordozókra utalt államokat, végső célja azonban, csakúgy, mint az előbbi tábornak, a politikai befolyás megszerzése.

„A kettő között őrlődik az EU, amelyet politikai katonai-biztonsági érdekei az Egyesült Államokhoz, az energetikaiak pedig Oroszországhoz kötik”Ezt a „róka fogta csuka” helyzetet jól példázza az „Északi Áramlat-2” gázvezeték”

Az építése leállt, miután Amerika szankciókat helyezett kilátásba az építésben részt vevő cégek ellen. A vezeték elsősorban Nyugat-Európa energiaellátását szolgálta volna, orosz forrásból. Főként Németországnak volna rá szüksége, miután elfordult az atomenergiától, és azt a vitatható döntést is meghozta, hogy lemond a hazai forrásból nagy mennyiségben rendelkezésre álló szén hasznosításáról. Az Északi Áramlat-2 megvalósulása azonban nemcsak – a szintén nagy gázexportőr Amerikának volt ellenére -, hanem a Lengyelországnak és a balti államoknak is, amelyeken keresztül jutott el eddig a gáz a nyugat-európai, de főként német felhasználókhoz. A vezeték üzembe helyezése után tisztes jövedelemtől estek volna el.

„Ezek az országok Lengyelországgal az élen fontos tagjai annak a cordon sanitaire-nek, amellyel Washington igyekszik Oroszországot elszigetelni”

A pillanatnyi sikeren felbuzdulva Varsó arról kezdett ábrándozni, hogy Lengyelország valamiféle energia elosztó központ lehet egész Közép-Európa számára. Húsz évre szóló szerződést kötött az Egyesült Államokkal cseppfolyósított gáz szállítására. Az állami olaj és gázipari vállalat (PGNiG) elnökének elmondása szerint a jövőben nem az orosz importra, hanem az Amerikából, arab országokból behozott cseppfolyósított gázra és a norvég importra kívánja alapozni energiaszükségletének kielégítését. Ezeknek az ára azonban aligha versenyképes az orosszal.  Már csak azért is, mert Oroszország az árképzésben elég rugalmasan szokott alkalmazkodni a piaci viszonyokhoz. Ez nagy előnye lesz már a közeli jövőben Norvégiával szemben, amelynek készletei ugyan még elég nagyok, de egyre nehezebben és drágábban kitermelhetők.

„Lengyelországéhoz hasonló reményeket táplál Törökország is, s egyelőre úgy tűnik, rámosolyog a szerencse”

Az Északi Áramlat pandanja, a Déli Áramlat hasonló gazdasági-politikai nyomás miatt nem valósult meg. Szintén orosz gázt vitt volna Bulgárián keresztül az EU-ba. Ennek célja, orosz és európai részről is Ukrajna megkerülése lett volna. Mert az orosz-ukrán konfliktus, illetve gázár-vita miatt zavarok álltak be az európai gázellátásban. Miután azonban Oroszország annektálta a Krím-félszigetet, Bulgária Brüsszel és Washington nyomására leállította területén a vezeték építését. Az most némileg megváltozott formában és Török Áramlat néven, de elindult a megvalósulás útján. Idén január 8-án adták át az első szakaszát. A nyomásgyakorlás persze most sem maradt el, támadt is némi zavar emiatt, de a bolgár kormány suttyomban megígérte Putyinnak, hogy ezúttal megépíti a vezetéket a szerb határig.

A TANAP vezeték, amelynek első szakaszát 2018-ban helyezték üzembe, azeri gázlelőhelyeket köt össze Dél-Európával, s a majdan csatlakozó TAP vezeték révén Görögországtól, Albánián át Olaszországig is elér, szintén török földön halad át.

„Törökországnak tehát jó esélye van rá, hogy valóban energia elosztó központtá váljon, s abból anyagi és politikai haszna legyen”

Szakértők szerint Oroszország inkább az utóbbit kívánja elérni, hiszen számára a vezeték gazdasági jelentősége csekély. Az EU gázszükségletének is csak töredékét fedezi (2018-ban 458 milliárd köbméter fogyott, a Török Áramlat az EU-ba 15,75 milliárd köbmétert fog szállítani). A vezeték azonban tovább halad majd Szerbia, Magyarország és Ausztria felé, illetve egy leágazással Bosznia-Hercegovinába is.

Így, ha egyelőre másként nem is, de energetikai téren összeköti a volt jugoszláv tagköztársaságokat. Szerbia, szintén több milliós jövedelemre számít belőle, nem is beszélve a politikai célokról. Az uniós kívánalmaktól merészen eltérő vezetékszakaszt jelentős kölcsönfelvétel árán valósítja meg. Mégpedig a már amúgy is éppen eléggé eladósodott Srbijagas vállalat terhére. Szerbia területén a vezeték várhatóan idén májusban vagy szeptemberben lép működésbe.

„Horvátország, érezve a veszélyt, ami a Szerbiától való függés miatt fenyegetné – egyelőre – nemet mondott az orosz gázra. Ugyanakkor – amerikai nyomásra – megépíti a régóta tervezett LNG-terminált Krk szigetén”

Ez talán már az idén tud cseppfolyósított gázszállítmányokat fogadni arab országokból, s természetesen drágábban. Zágráb Magyarországra számított, mint nagy vevőre, de a kormány bejelentette, hogy inkább 25 százalékos tulajdoni hányadot vásárolna a projektcégben, amire azonban a horvát fél csak abban az esetben hajlandó, ha Magyarország cserébe a kapacitás legalább egynegyedét ((650 millió köbmétert) lekötné. A járulékos költségek miatt azonban kétséges, hogy így megérné-e nekünk  a befektetés. Az LNG-terminál a környezet- és klímavédők nagy ellenállásába ütközik, mondván Európában túlkapacitás van, semmi szükség újabb terminálra.

Egyébként is kérdés, kinek a javát szolgálná. Magyarországét, Oroszországét vagy az Egyesült Államokét? De biztosan nem a horvátokét. Ebben a horvátok valószínűleg nem olyan biztosak, többségük nem szeretne energetikai szempontból (sem) visszakerülni a Balkánra. Érdekes, hogy senki sem bírálja a Török Áramlatot, pedig arra sincs igazán szükségük a balkáni országoknak, iparuk nagymértékben leépült, a lakossági felhasználás miatt pedig ekkora beruházás indokolatlan.

„Törökország heves vitába keveredett a Földközi-tenger keleti térségében feltételezett több milliárd köbméternyi igazolt gázkészlet kiaknázására szövetkezett Ciprussal, Görögországgal és Izraellel”

Ankara a csak általa elismert úgynevezett Észak-Ciprusi Török Köztársaság révén maga is részt akar. A vitatott térségben demonstratívan kutató hajóit a török hadiflotta kíséri. Erdoğan a „bombaüzletből” szintén kimaradt Líbiával állt össze, s katonai támogatást ígért a hivatalos, de az országnak csak kis részét ellenőrző kormánynak, szemben az oroszok által pártfogolt Haftar tábornokkal. Előtte azonban kötött vele egy megállapodást a közös tengeri határról, ami Ankarának kedvez, Görögországnak nem. Ezért érdekelt a tripoli kormány életben tartásában, mert addig ez a megállapodás is él, hiába bírálja az EU és az Egyesült Államok is.

Az oroszokkal már többször kipróbálta a kapcsolat „szakító szilárdságát”. Az orosz katonai repülőgép egy évvel ezelőtti lelövése a szír-török határtérségben már szakítással fenyegetett. A közös érdekek alapján – mint amilyen a gáz, vagy a befolyás visszaszerzése a Balkánon – azonban sikerült alkalmilag helyreállítani. Törökország azonban alárendelt helyzetben van Oroszországgal szemben, aminek ékes bizonyítéka, hogy orosz nyomásra kénytelen volt kevesebb, mint a felére zsugorítani a hőn óhajtott biztonsági zónát a szír határ mentén. A Boszporusz-csatorna tervével megint az oroszok orra alá tör borsot, mert lehetőséget adhat az Egyesült államoknak, hogy a megengedettnél hosszabb ideig állomásoztasson hadihajókat a Fekete-tengeren.

„Amerika se jár sokkal jobban a „barátaival”

Szaúd-Arábia döntése, hogy a csökkent kereslet és zuhanó olajár ellenére fokozza termelését, nemcsak, Oroszországot hozza nehéz helyzetbe, hanem talán még inkább az Egyesült Államokat, amely drágán és súlyos környezeti károk árán hozza felszínre olaját. Washington a fenti gesztus ellenére Törökországra is egyre kevésbé számíthat, mint szövetségesre. A fegyverüzlet és a közös hadgyakorlat az oroszokkal megingatta a bizalmát, ezért aztán nem tetszése jeléül kizárta F-35-ös vadászgép programjából. Azon sem lepődhetnénk meg, ha ezek után a Török Áramlat is vonna amerikai szankciókat maga után.

MEGOSZTÁS