Kezdőlap » x-demokrata » Végleg szakít Belgrád és Podgorica?
Hívők táplálják a tüzet Podgoricában az ortodox karácsony ünnepén 2019. január 6-án #moszkvater

Végleg szakít Belgrád és Podgorica?

Az ukrán példát követve Milo Djukanovics leválna a Szerb Ortodox Egyházról és így erősítené a nyugati irányt

Hívők táplálják a tüzet Podgoricában az ortodox karácsony ünnepén 2019. január 6-án #moszkvater
Hívők táplálják a tüzet Podgoricában az ortodox karácsony ünnepén 2019. január 6-án
Fotó:EUROPRESS/Savo PRELEVIC/AFP

Montenegróban megkezdődött a szerb identitásnak az eltávolítása a montenegrói kulturális-etnikai közegből. Erről Elérkezett Podgorica és Belgrád végső szakításának pillanata címmel nemrégiben a Jutarnji list írt. Mint a horvát lap megjegyzi, az erőteljes „szerbtelenítés” miatt az utóbbi időben egyre feszültebb a viszony Belgrád és Podgorica között. A leválás egyik eszköze az egyházszakadás forszírozása, a leválás a Szerb Ortodox Egyházról és az ukrán recept alapján önálló autokefál egyház megalapítása.

„Az ukrán ortodoxok függetlenségén felbátorodva a Nyugat felé közeledő, a társadalom többségének akarata ellenére már a NATO-ba is belépett Montenegró kormánya komolyan elkezdett foglalkozni a régióban régi hagyományokkal rendelkező Szerb Ortodox Egyház kiszorításával. Podgorica ezzel tisztítaná meg a terepet a saját nemzeti egyház megteremtése és elismertetése előtt”

Irinej pátriárka már tavaly októberben figyelmeztetett arra, hogy a konstantinápolyi patriarkátus döntése nemcsak Ukrajnában, hanem máshol is egyházszakadáshoz vezethet. A szerb ortodox egyház feje a Večernje Novosti című belgrádi napilapnak nyilatkozva aláhúzta, hogy az egyházi rend alapvetően nem változtatható meg, gondok csak akkor adódnak, amikor az emberek – bármilyen cél vezérelje is őket – ezt a rendet felborítják. A pátriárka kiemelte, a szerb ortodox egyház kiáll az egyház egységéért, az egyetértésért, a felelősségért, a kánonjogi rend hitelességéért, és ellenez mindent, ami megosztáshoz és szakadáshoz vezet. Irinej pátriárka felhívta a figyelmet arra, a szerb ortodox egyház nevében mindent megtett, hogy elkerülhetővé tegye a szakadást.

Milo Djukanovics már jó ideje veszélyes ellenfélként kezeli a szerb ortodoxokat és az egyház fejét. A többségében pravoszláv országban ugyanis az egyház következetes Djukanovics antiglobalista, finoman szólva sem nyugatos irányvonala szembe megy az állam vezetésének törekvéseivel. Az államfő többször vádolta az ortodox egyházat a feszültség keltésével, a montenegrói függetlenség aláásásával, a „nagyszerb sovinizmus” támogatásával és a „birodalmi orosz érdekek” védelmével. Djukanovics a szerb és az orosz befolyást saját nemzeti egyház megteremtésével semlegesítené.

 Az ukrán szakadárokkal ellentétben azonban montenegrói követőik sok jóra nem számíthatnak. A még 2000 elején létrehozott szakadár egyházat nem kormányzati szervezetként regisztrálták és a pravoszláv világban nem ismerik el. A kizárólag a kormányra támaszkodó egyház így aligha kaphat bullát a függetlenségről. Hívei közt ráadásul alig van montenegrói, a metropolita bosnyák, a papok között pedig van cigány, ukrán, bolgár, szerb és volt még olasz is. E mesterséges egyháznak alig vannak követői, de temploma is tíznél kevesebb. A kormány úgy próbálja számukra megtisztítani a terepet, hogy kiszorítja a szerb és orosz szerzeteseket. Eme atrocitások fölött a nyugati jogvédők szemet hunynak, így szerb és orosz egyházi körökben úgy vélik, hogy a szakadárok aktivitása elválaszthatatlan egyrészt a Balkánt is elérő geopolitikai szembenállástól és az ezzel párhuzamos, de vele összefüggésben a pravoszláv világon belül felerősödött, az Egyesült Államok és a konstantinápolyi pátriárka által kirobbantott vitáktól.

„Ez az önállósodási törekvés természetesen összefügg Montenegrónak a 2006-os függetlenné válás óta gyakorlatilag állandósult identitásválságával is”

Mint a már idézett és a Vajdaság Ma portál által ismertetett horvát cikk szerzője ennek kapcsán megjegyzi, az időközben egyúttal oroszbaráttá vált szerbbarát erők állandóan tagadják a montenegrói államiságot és a külön nemzetiséget is. Ezeknek a pártoknak a vezetői –teszi hozzá – a Szerbiával való újraegyesülés, a NATO-ból való kilépés és Koszovó elismerésének visszavonása mellett kardoskodnak. Az írás Andrej Nikolaidis montenegrói irodalmárt idézve megjegyzi, Montenegróban annyira megosztott a társadalom, hogy még annak sem örülne mindenki, ha az ország megnyerné a labdarúgó-világbajnokságot.

A szerző a függetlenségi népszavazás eredményeire rámutatva emlékeztet arra is, hogy a Montenegró mellett voksolók állandó aránya 55-57 százalék, míg 40-44 százalék azoknak az aránya, akik inkább tartoznának Szerbiához, illetve Oroszországhoz. Megemlíti, ezek az erőviszonyok kitartottak az évek során. Ezzel összefüggésben kell értelmezni a Montenegrói Pravoszláv Egyház önállóvá (autokefállá) válásának Podgorica részéről történő szorgalmazását. Ez ugyanis a Szerb Pravoszláv Egyház aktivitásának gyengülését jelentené, ezzel együtt pedig a szerb politikai befolyásét is.

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.