„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Az azonban már most egyértelmű, hogy Ukrajna olyan békét nem tud kötni, mint azt tehette volna Isztambulban”
Fotó:EUROPRESS/Roman PILIPEY/AFP
A háború kirobbanása után egy hónappal, 2022 márciusának végén már-már úgy tűnt, hogy csak rossz álom volt ez az egész, győz a józan ész, és az érintettek megállapodnak a tűzszünetben. Oroszország eleve nem elhúzódó háborúval számolt, „kabuli forgatókönyv” azonban nem működött, a gyors hatalomváltás, ezzel a befolyás visszaszerzése kútba esett. A Kremlnek láthatóan nem volt B-terve, és el szerette volna kerülni azt, ami végül bekövetkezett, ezért kész volt aláírni az isztambuli békemegállapodást. Akkor még Ukrajna is reálisan mérte fel az erőviszonyokat, és a Kijev környékén mutatott váratlanul kemény ellenállást nem túlértékelve szintén a kompromisszumra törekedett.
„A felek szinte már mindenben megegyeztek, ám ekkor Kijev vérszemet kapott angolszász támogatói megakadályozták a megállapodást. Ezzel vált igazán véressé a háború, amelyben egy ideig akár még a Nyugat által támogatott ukránok is azt hihették, hogy lehet keresnivalójuk”
A Herszon visszafoglalása, valamint a látványos előretörés a harkivi fronton annyira meghozta az önbizalmat, hogy egy kedvező helyzetben megkezdett tárgyalások helyett Kijev és nyugati támogatói komoly terveket szőttek 2023-ra. A nagy média támogatással végül csak megindított ellentámadás a zaporizzsjai fronton kifulladt, és gyorsan kiderült, hogy Ukrajna lehetőségei erősen korlátozottak. Közben a Prigozsin-lázadás kudarcával a Putyin rendszerének megingatásához fűzött remények is hamar elillantak.
„Az orosz társadalom, a politikai elit, és a hadsereg ugyanis meglehetős hatékonysággal alkalmazkodott az új helyzethez”
Egyre világosabbá vált, hogy a szankciók sem hozzák meg a várt eredményt, és Európának talán jobban fájnak, mint magának Oroszországnak. A Kreml gyorsan megbirkózott ezzel a kihívással, a társadalom stabilitása nem ingott meg, a háborús üzemmódra átálló gazdaság pedig egyenesen növekedni kezdett. Szergej Szurovikinnak köszönhetően a kritikus pillanatokban a hadsereg is összeszedte magát, ráadásul az ukrán fél messze nem kapott olyan nyugati támogatást, amellyel megfordíthatta volna a háború menetét. Egyre inkább érvényesült az erőviszonyok közötti különbség, és a háború kirobbanása után másfél évvel az orosz hadsereg egyértelműen visszavette a stratégiai kezdeményezést. Mind hatékonyabban működik a felőrlő taktika, az ukrán tartalékok pedig kifulladóban vannak.
„Az elmúlt három év alatt a sérültekkel együtt a két közvetlenül szembenálló két hadsereg vesztesége összességében már meghaladta az egymilliót”
Ebből a halálos áldozatok száma mindegyik oldalon 120-140 ezer fő között lehet. Közben ukránok milliói menekültek el az országból. Csupán az Európai Unióban nagyjából 5 millióan tartózkodnak, és közel ennyien lehetnek Oroszországban is. Az infrastruktúra egy része romokban, a gazdaság finoman szólva is akadozva működik, az ország a nyugati segítség nélkül csődbe menne. S akkor azt még nem is említettük, hogy Ukrajna máig elvesztette területének 20 százalékát.
„Mára kijelenthetjük, hogy Ukrajna veszített. A háborúnak egyértelmű győztese nincs, a fronton azonban egyértelműen Oroszország áll nyerésre. Nem áll rosszul a háború gazdasági frontján sem, hiszen miközben az orosz gazdaság bírja a háborús nyomást, addig Európa versenyképessége drámaian gyengül”
Nem utolsó sorban azért, mert ez a helyzet az Egyesült Államoknak is nagyon megfelel. Washington és az amerikai gazdasági körök eddig inkább csak nyertek ezen a proxy háborún, ám a Fehér Ház inkább már kiszállna. Egyrészt eleget nyert, nem akar erre többet költeni, másrészt az átalakuló világrend többi frontján – Közel-Kelet, csendes-óceáni térség – is helyt kell állnia. Ráadásul az Ukrajna körüli konfliktus nemcsak nyilvánvalóvá tette a globális szembenállás frontjait, de fel is gyorsította az úgynevezett nem nyugati világ önszerveződését.
Ebben a helyzetben tért vissza a Fehér Házba a többek között az ukrajnai konfliktus gyors lezárásával kampányoló, ezzel a nyugati fősodor elképzeléseit keresztülhúzó Donald Trump, akinek a számára láthatóan nem a legfontosabb prioritás Ukrajna sorsa. Ehhez jön az orosz csapatok egyre gyorsabb ütemű területi hódítása, az ukrán erők néha már az összeomlás lehetőségét is felvillantó, érezhető gyengülése, az általános háborús elfáradás, amely nyugati társadalmak és politikai elitek kitartását is próbára teszi. E tényezők összessége komolyan megkérdőjelezi, hogy Ukrajna képes-e a csatatéren megállítani az oroszokat.
„Így aztán a realitásokkal szembesülve Ukrajna támogatói is egyre inkább a háború leállítása mellett vannak. Az európai fősodor még erőlködik, s ha a győzelemben már nem is bízik, azért megerősítené a béketárgyalásokig Ukrajnát. Erre azonban már nagyon ideje sincs, a képességekről, lehetőségeiről nem is beszélve”
A kérdés már inkább csak az, hogy meg lehet-e ezt úszni arcvesztés nélkül. Donald Trump sem szeretne például úgy járni, mint az afganisztáni kivonulással indító Joe Biden. Európa egyes „héjái” még át is vállalnák pénzügyi terheket magáról lerázó Amerikától a háború támogatását, ám ehhez egyre kevesebb az erejük. Így inkább ők is a veszteségek minimalizálására koncentrálnak. Valójában a pozíciók javítása a cél Kijev további támogatásával, és ezért tart ki, illetve indít a kurszkihoz hasonló kétségbeesett támadásokat a frontokon az ukrán hadsereg is.
„Az azonban már most egyértelmű, hogy Ukrajna olyan békét nem tud kötni, mint azt tehette volna Isztambulban”
De az is erősen kérdéses, hogy Oroszország teljes mértékben elérheti az eredeti céljait. Ukrajna ugyan meggyengült, de Moszkva a semlegesség és a demilitarizálás kérdésében nem nagyon engedhet. Ha ezek nem teljesülnének, akkor Oroszország kénytelen a kifulladásig folytatni fogja a harcot. Arra számítva, hogy Ukrajna úgysem bírja sokáig. Trump azonban ezt nem várná meg, és ezzel is igazolva, hogy ez tényleg egy az Egyesült Államok és Oroszország között folyó proxy háború, lényegében mindenkit kizárva alkut kötne Putyinnal.
„Ő már húsvétig tűzszünetet kötne, ezzel nem utolsó sorban megmentené Ukrajnát, de ami a számára még fontosabb, tehermentesítené az Egyesült Államokat a világ újrafelosztása körül zajló nagy játszmában”
A globalista liberális nyugati elit egy második Jalta formálódását látva ideges, árulást kiált, Ukrajna lassan rájön, hogy felvonulási terepként, eszközként használták egy geopolitikai játszmában, de Oroszország sem dőlhet hátra, mert Trumppal azért nem lesz egyszerű megegyezni. Ráadásul az amerikai elnöknek az alkut azért mégis csak el kell fogadtatni még a nyugat-európaiakkal és Ukrajnával is. Ez utóbbi nem lesz nehéz, de Trump visszatérésével megváltozott realitásokat tudomásul venni nem nagyon akaró, az eddigi politikába beleragadt európai fősodort az első lendülettel még nem sikerült maga mögé állítani, és ez lassíthatja a békefolyamatot.
Trump azonban nem lassít, és a sokkolt európaiakat és ukránokat látva ez a lendület akár még egy tavaszi tűzszünet is hozhat, 2025 folyamán azonban minden jel szerint lezárulhat háborúnak legalább az intenzív szakasza. Erre az esélyt igazából Trump unortodox, kiszámíthatatlan, tabukat döntő „őrülete” adja meg. Ebben a rohanásban benne van egy sértődésből adódó megtorpanás esélye is, az európai fősodor ellenállása is lassíthatja a folyamatot, de már azon sem lepődhetnénk meg, ha május 9-én Vlagyimir Putyin mellett nemcsak Hszi Csin-ping, de Donald Trump is ott feszítene az emelvényen.
♦
Növekvő háborús fáradtság. Az egyre kétségbeejtőbb ukrán katonai helyzet, a háború lezárását ígérő Donald Trump győzelme, az egyre érezhetőbb elfáradás mind jobban kihat az európai társadalmak hangulatára. A 2024 őszi felmérések alapján az ukránok többsége már támogatná a fegyvernyugvást, a területi engedményekre ugyanakkor közülük is csak 50 százalék nyitott. A katonák jelentős része egyáltalán nem szeretné elfogadni az orosz feltételeket. A Gallupnak válaszolók szerint a lakosság 52 százaléka támogatja a háború mielőbbi befejezéséről szóló tárgyalásokat, ami meredek emelkedés az egy évvel korábbi 27 százalékhoz képest. A „győzelemig” harcolni akarók aránya közben a 2023-as 63-ról 38 százalékra csökkent.
Bár Ukrajna háborús erőfeszítésének támogatása a harctéri kudarcok ellenére továbbra is erős, az európai társadalmakban is érezhető az elfáradás. Az Európai Külkapcsolatok Tanácsa (ECFR) nevű agytröszt 15 országra kiterjedő közvélemény-kutatása szerint egyre kevesebben hisznek az ukrán győzelemben, és a legtöbb országban az Oroszországgal folytatott tárgyalásos rendezést tartják a legvalószínűbbnek. A felmérésben szereplő országok felében már az a vélemény van relatív többségben a teljes támogatással szemben, Európa kényszerítse a tárgyalóasztalhoz Ukrajnát. A megkérdezettek többsége egyre inkább úgy véli, hogy Ukrajna fegyverzése azért szükséges, hogy megerősítsék a jövőbeli tárgyalásokon. Érdekesség, hogy már a lengyelek 55 százaléka is azt szeretné, ha véget érne a háború, még azon az áron is, ha az Ukrajna területeinek elvesztésével járna.
Ezzel szemben az oroszok társadalomban – főképp az idősebbek körében – a tárgyalásokat támogatók (50 százalék) rovására növekszik a katonai műveletek folytatása mellett kiálló (43 százalék) oroszok aránya. Olyannyira, hogy az állami VCIOM egy friss felmérése alapján a megkérdezettek 67 százaléka általánosságban támogatja a „különleges katonai műveleteket”, és 65 százalék szerint a fronton jól is alakulnak a dolgok.A független Levada Központ felmérése alapján az oroszok többsége (76 százalék) nem hajlandó engedményeket tenni Ukrajnával kapcsolatban, a tűzszünetet elfogadhatónak tartják, az új régiók visszaadását, és Ukrajna csatlakozását a NATO-hoz azonban teljességgel elutasítják.
(Az írás az Eurázsia magazinban megjelent írás aktualizált változata.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
csakafidesz says:
Ebben a témában érdemes meghallgatni Jeffey Sachs urat aki a világ 100 legbefolyásosabb embere között jegyeznek és a közgazdaságtan professzora.
https://www.youtube.com/watch?v=3pyNlGyKYw4
Szerinte ha Trump be akarja fejezni akkor befejezi. Tekintve, hogy Sachs Trump urat is jól ismeri biztosra vehető, hogy az erőszakosságnak az a foka megvan benne ami a háború lezárásához szükséges.
(Machiavelli óta tudjuk, hogy a politikában csak az erőszakos természetű emberek érvényesülnek. Még az oly bájos kinézetű hölgyek, és joviális urak sem állhatnak meg ezen a pályán, ha nem kellően akaratosak.)