„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Az európai egység elvont ábrándjából a második világháború után vált politikai realitás. Az európai hatalmak ekkor értették meg, hogy az egymás ellen vívott háborúkban nemcsak a legyőzöttek, hanem a győztesek is vesztesek lettek a feltörekvő szuperhatalmakkal, az Egyesült Államokkal és a Szovjetunióval szemben. Az Európai Közösség a háborús pusztítás után a béke és a jólét reményével lelkesítette az akkori Nyugat-Európa nemzeteit. A jóléti állam álma a hetvenes-nyolcvanas években fakult ki, amikor a neoliberális ellenforradalom a privatizációval és a szociális rendszer megkurtításával meggyengítette a jóléti államot. A Szovjetunió összeomlása és a keleti blokk önállósodása új vízió lehetőségét hozta. A bővítés sikertörténetnek indult, de idővel lelassult, és a kelet-európai társadalmaknak azóta sem sikerült felzárkózniuk a nyugati szintre. A bővítési eufória kifakulásával az Európai Uniónak olyan új vízióra, egyesítő eszmére volt szüksége, amely a gazdasági érdeken túl is értelmet ad huszonhét ország együttműködésének és mélységi integrálódásának. Egy ideig az európai állampolgárság hangsúlyozása látszott ilyen gondolatnak. De a papíron elképzelt egységes európai politikai pártok nem jöttek létre, a szociális és egészségbiztosítási rendszereket sem sikerült harmonizálni, a tagállami bürokráciák is féltékenyen őrzik az állásaikat. Ezt felismerve az uniós agytröszt végül a klímaváltozás elleni küzdelmet és az úgynevezett zöldítést fogadta el az Európai Unió központi céljának, és a jövőt formáló víziójának. Új dimenziót ad a történetnek, hogy az orosz-ukrán háborúra adott válaszként az EU vezetése hirtelen váltással Európa felfegyverkezését sürgeti. Zöldítés és fegyverkezés együtt nem megy, a fegyvergyártáshoz vas, acél, beton, nehézipar kell, és a tankokat sem napelem hajtja, hanem a jó öreg dízelolaj.
Miként írható le az Európai Unió válsága? Mik a fő okai? Melyek lehetnek ennek a következményei? Változtathatnak-e ezen a helyzeten valamit az európai választások? Miért távolodott el Brüsszel az átlagembertől? Van-e európai identitás? Mennyire önálló Európa? mennyiben felelős a jelenlegi helyzetért az európai elit?
Egyebek mellett ezekről a kérdésekről beszélgetett Stier Gáborral, a #Moszkvatér alapító főszerkesztőjével és Hegyi Gyula újságíróval, az Európa Parlament volt képviselőjével a #Moszkvatér és az Ultrahang közös projektjének legújabb adásában Longauer András, az Ultrahang műsorvezetője.
A #moszkvatér a www.moszkvater.com és az Ultrahang közös műsora minden héten háromszor, általában hétfőn, csütörtökön és szombaton elérhető az Ultrahang csatornáján. De olvasóink megtalálják ezeket a műsorokat a portálunkon, és követhetnek bennünket a Facebookon, a Telegramon, és a Twitteren is.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
