Hosszú hónapok várakozását követően Moszkva május végén végrehajtotta első támadását egy ukrán döntéshozatali központ ellen. Persze, a Belgorod elleni folyamatos diverzáns akciók és a hátország elleni dróntámadások fényében mindez minimum várható volt. Hogyan történt a támadás és miért éppen a GUR vált célponttá? Hova tűnt Kirilo Budanov? Mi lehet a folytatás?

A Moszkvát, illetve a környező külvárosokat május 30-án ért ukrán dróntámadás információs káoszában a média figyelme elsikkadt egy sokkalta fontosabb esemény felett. Ugyanis míg az orosz hátország esetében minimális károk keletkeztek, addig az azt megelőző reggelen Moszkva végrehajtotta első támadását az egyik ukrán döntéshozatali központ, név szerint a katonai hírszerzés – GUR – kijevi létesítménye ellen. Úgy tűnik, Moszkva hónapok ígérgetését követően végül célkeresztbe vette az ukrán vezetést.

„Hogyan történt maga a támadás?”

Sajátságos módon az ukrán döntéshozatali központ elleni akciót először egy Kijevet, valamint az ukrajnai nagyvárosokat érintő átfogó drón- és rakétatámadás előzte meg. Utóbbiak szerepét nem csupán a régóta lebegtetett ellentámadás akadályoztatása jelenti a hátországi hadiüzemek, raktárak, valamint katonai objektumok kilövésével, de egyben a légvédelmi képességek felőrlésére is szolgálnak. Elég csak belegondolni abba, csupán Kijev esetében mekkora mennyiségű elfogó rakétát kell ahhoz felhasználni, hogy a beérkező drónok és cirkáló rakéták töredékét képes legyen az ukrán légvédelem megsemmisíteni.

Vélhetően egy ukrán légvédelmi üteg kilövését láthatjuk az alábbi felvételen 2023. június 2-án

„Ráadásul a beérkező drónok képesek a telepített ukrán légvédelem pozíciónak felfedésére”

Utóbbi információk birtokában lehetséges olyan pálya mellett célra vezeti az adott rakétákat, hogy azokat az ukrán légvédelem nem, vagy csak túlságosan későn észlelje. Egyesek a Kijevet május 27-28-án ért támadásokat a háború eddigi legnagyobb ilyen jellegű akciójának tekintik, amely mindenképp hozzájárult az ukrán légvédelmi kapacitások kimerüléséhez. Helyi jelentések szerint a GUR Ribalszkij-szigeten található központjának védelméért a helyi Patriot és Iris-T SLM légvédelmi ütegek voltak felelősek, amelyek viszont május 29-re ideiglenesen kifogytak a rendelkezésre álló elfogó rakétából.

„Kihasználva az elhasznált készletek feltöltéséhez szükséges idősávot, Moszkva vélhetően egy viszonylag szűk időablakban hajtotta végre a támadást”

A potenciálisan alkalmazott orosz fegyverzetről megoszlanak a vélemények, mivel egyes vélemények szerint Iszkander ballisztikus rakéták, míg mások alapján H-35U vagy P-800 Oniksz hajó elleni rakétákat használhatott fel Moszkva. Az ellenséges légvédelmen áttörés szempontjából logikusabb választásnak tűnik a ballisztikus Iszkander – vagy annak cirkáló változata, az Iszkander-K –, valamint a szuperszonikus Oniksz használata. Ám radar alapú talajkövető üzemmódjának köszönhetően a szubszonikus H-35U is végrehajthatta a csapást, a radarhorizont alatt megközelítve az ukrán fővárost.

Az incidens idején készült videófelvétel, amelyen egy rakéta becsapódása látható. A kormányfelületek alapján egyaránt beszélhetünk az említett H-35U hajó elleni, valamint az Ukrajna által már többször használt Patriot PAC-3 CRI elfogó rakétáról is. Utóbbit valószínűsíti az a tény, hogy közvetlenül a vízfelszínnel való érintkezéskor már elműködött a robbanófej

Pontos választ vélhetően csak a romok, illetve a rakéta maradványainak részletes vizsgálata alapján kaphatnánk, viszont ilyen érzékeny célpontot ért találat esetében aligha valószínű, hogy belátható időn belül ukrán oldalról közelebbi információkhoz juthatunk.

„Egyúttal Moszkva szinte biztosan legalább kettő, de vélhetően annál is több rakétát indított a GUR épületére”

Egyrészt mindez érthető a redundancia szempontjából, mivel még ha egy rakétát el is fog az ukrán légvédelem, a többinek nagyobb esélye van a kijelölt célpont megsemmisítésére. Másrészt miután a GUR központja, és a környező föld alatti/feletti épület komplexumok még a szovjet időszak termékei, így az orosz hadvezetés pontosan tisztában volt azok elhelyezkedésével, felépítésével, illetve műszaki tulajdonságaival. Egy bunker vagy egyéb megerősített beton objektum megsemmisítéséhez érdemes két becsapódó rakétát alkalmazni, ahol az első még csak átüti a födémet, míg a második robbanása az, amely a tényleges pusztítást végzi.

Hasonlóan az alkalmazott orosz fegyverzet típusához, megfelelő helyszíni felvételek hiányában a GUR központjában keletkezett károk pontos meghatározása is problémát jelent. Mindeddig csupán műhold képek, illetve távolról készült fényképek állnak rendelkezésre, amely alapján a főépület biztosan, valamint nagy valószínűséggel valamilyen földalatti létesítmény is találatot kapott.

„Miért éppen a GUR központját érte találat?”

Nos, a válasz a Belgorod, illetve összességében a nemzetközileg is Oroszország részeként elismert területek elleni diverzáns akciókban keresendő. Avagy hiába próbálja Ukrajna a felelősséget hárítani, az úgynevezett „Orosz Önkéntes Hadtest” – RDK – nem több a GUR kinyújtott kezénél. Az RDK fedőszervként szervesen integrálódott az ukrán haderőbe, mivel az abban rendszeresített eszközökkel, a GUR által felvázolt haditerv szerint támadja immár rendszeresen Oroszország területét.

A cél egyszerű, a határzóna folyamatos támadásával nyomást helyezni az orosz vezetésre, hogy mindez Moszkva figyelmét elterelje, és erőit elvonja a leendő ellentámadás valós irányaitól. Ráadásul viszonylag kis befektetéssel Kijev látszólag nagy média sikereket tud elérni. A támadási irányok kidolgozásában az Oroszország elleni dróntámadásokhoz hasonlóan jelentős szerep jut a brit szakszolgálatoknak, amelyek valós idejű információkkal segítik a GUR munkáját.

„Utóbbihoz kapcsolódóan megjelentek olyan elméletek, amelyek szerint a támadásnak nyugati áldozatai is voltak”

Mindez a hírszerzési központ jellegénél fogva nem lenne meglepő, hisz háborús időszakban ilyen objektumokban rendre előfordulnak összekötő tisztek. Utóbbiak feladatát a nyugati és ukrán szolgálatok közti kommunikáció, illetve az említett információ átadás jelenti. A nyugati sérültek/halottak teóriáját alátámasztja, hogy még a támadás napján az amerikai légierő 86. légi egészségügyi kiürítési – AIREVAC – repülő századának egyik C-21A típusú gépe érkezett meg Ramsteinből a kelet-lengyelországi Rzeszów légibázisra, ahonnan másfél órás tartózkodást követően vissza is repült Zweibrückenbe.

A sérültekre, valamint halottakra vonatkozóan csak becslések állnak rendelkezésünkre, az orosz Rybar Telegram ukrán oldalról legalább 30 sérültről, illetve ismeretlen számú halottról írt. Utóbbiak közt vélhetően a fentebb említett nyugati összekötő tisztek is szerepelhetnek.

„A támadásban potenciálisan a GUR vezetője, Kirilo Budanov is érintett lehet”

Az ukrán fegyveres erők főparancsnokához hasonlóan a katonai hírszerzés vezetője szintén meglepő hirtelenséggel tűnt el az elmúlt napokban a nyilvánosságból. Pedig a GUR központját ért támadást megelőzően Budanov naponta nyilatkozott a különböző ukrán és nyugati portáloknak, harmadik világháborúval felérő őrültebbnél őrültebb terveket, illetve szcenáriókat felvázolva Oroszország jövőjét illetően. Egyesek Budanov eltűnése kapcsánmár azt pedzegetik, hogy a hírszerzés vezetője is megsérült vagy esetleg életét vesztette a GUR központját ért támadásban.

Noha ez sem lenne lehetetlen, vélhetően az orosz akciót követően Budanov inkább jobbnak látta, ha bizonyos időre a „radar horizont alá bukik”. Avagy a szervezet és saját érdekében médiaszerepléseit hanyagolva biztonságos helyre távozik, ahol Moszkva kisebb eséllyel likvidálhatja. Ráadásul Budanovnak a Moszkva elleni dróntámadást bosszúként bejelentő videóját már a GUR-t ért orosz csapást követően kellett felvennie, amelyet súlyos sérülésekkel aligha tehetett meg volna.

Budanov nyilatkozata a Kijevet ért támadásokra adandó válaszcsapásokról. Mint látszik, Budanov a korábbi videóihoz képest felvétel közben jóval feszengőbb

„Belarusz források szerint nem kizárt, hogy a támadáshoz a <füles> az ukrán elnöki adminisztráció köreiből érkezett”

Avagy, ahogy Zaluzsnij, úgy a katonai hírszerzés vezetője esetében is felmerül a túlzottan népszerűvé válás problematikája, amellyel veszélyt jelentene Zelenszkij pozíciójára. Korábbi híresztelések szerint nem sokon múlt, hogy Budanov váltsa a védelmi miniszteri székben Olekszij Reznyikovot, miközben népszerűsége viszonylag stabilan emelkedett a háború ideje alatt.

Amennyiben tényleg igazak a fehérorosz információk, azok az ukrán vezetésen belüli felettébb erős pozícióharcokra utalnak, amelyek hosszú távon a háborús erőfeszítésekre is negatív kihatással lehetnek. Ám megerősítés hiányában érdemes ezeket az információkat egyelőre kellő szkepticizmussal fogadni.

„Ellenben a Moszkva elleni ukrán dróntámadás elhamarkodott válasz akart lenni a GUR-t ért csapásra”

Vélhetően az ukrán katonai hírszerzés és nyugati partnerei már hosszabb ideje készítették elő az akciót, ám annak kivitelezésére az említett orosz rakétatámadás következtében idő előtt került sor. Így nem véletlen, hogy mindössze pár darab ukrán pilótanélküli eszköz érte el az orosz főváros közigazgatási határait, amelyek becsapódásuk során minimális kárt okoztak.

„Követhetik-e újabb orosz akciók a GUR elleni támadást?”

Nos, az mindenképp elmondható, hogy a május végi akciójával Moszkva precedenst teremtett saját maga számára. Ugyanakkor hiba lenne ebből messzemenő következtetéseket levonni a jövőre vonatkozóan. Az orosz közbeszédben a döntéshozatali központok elleni támadások témája az érdemi válaszreakciók hiányának eltakarására az elcsépelt szájkarate szinonimájává vált. Amennyiben folytatódnak az orosz határvidék elleni ukrán támadások, mindenképp számolhatunk a hasonló akciók megismétlődésével, sőt Moszkva akár hajtóvadászatot is indíthat azok kitervelőinek likvidálására.

„Ám mindez csak egy korlátozott szeletét adja az ukrán politikai vezetés egészének, és szimbolikus jelentőségén túl a kijevi kormányépületek elleni támadások nem szolgálnak igazán stratégiai célokat”

Főképp, miután az érintett személyek vélhetően csak nagyon rövid időt tartózkodnak bennük. Orosz oldalról sokkalta eredményesebb taktikát jelent a katonai infrastruktúrát érintő folyamatos rakéta hadjárat, amellyel közvetlenül a fronton harcoló ukrán erők képességeit korlátozza Moszkva, potenciálisan egy elhamarkodott ellentámadásba belekényszerítve Kijevet.