„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Gyetvai Mária írása a #moszkvater.com számára
„Elgondolkodtató, hogy Vucsics elmondása szerint ezt a dokumentumot a Vajdasági Magyarok Szövetségének (VMSZ) képviselői is megszavazták a belgrádi parlamentben. Ahogyan az is, hogy mindössze néhány nap múlva a szerb elnök magas szintű állami kitüntetést vett át Budapesten”
Fotó:EUROPRESS/Attila KISBENEDEK/AFP
A dokumentumot egy a Szerémségben megtartott nagygyűlésen jelentették be, amelyet az Alekszandar Vucsics elnök állítása szerint kívülről ostromlott szerb hatalom támogatására szerveztek. Elöljáróban leszögezi, hogy Szerbia északi tartományában – amelyet egyébként egyre gyakrabban neveznek Észak-Szerbiának – az utóbbi időben felütötte a fejét a szeparatizmus. Vajdasági nemzetről, nyelvről és – horribile dictu – vajdasági pravoszláv egyházról beszélnek. Ezekre a kártékony ideákra az államnak reagálnia kell, fel kell lépnie ellenük úgy társadalmi, mint politikai színtéren, hogy megóvja a szerb állam területi épségét.
„Az ennek a védelemnek a szolgálatában keletkezett, és kellően emelkedett stílusban megfogalmazott dokumentum azon az áron teszi ezt, hogy elferdíti a történelmi tényeket. Csak remélni lehet, a szerb nép többsége, és nemcsak a Vajdaságban élők, jobban ismerik Szerbia történetét, semhogy mindent, amit ebben az állítólagos népakarat kinyilvánít, elhiggyenek”
A Vajdaság, vagy ahogy mi mondjuk, a Délvidék történetéről szólva helytálló a nyilatkozat állítása, miszerint a török hódítók ellen, a kereszténységért harcoló szerbek a XIV. századtól kezdve telepszenek meg jelentősebb számban „Pannónia területén”, és szereznek nagy birtokokat. Ahogyan azonban a török elleni harcok szerb résztvevőit értékeli, az már nem felel meg az igazságnak. A Magyar Királyság csakugyan megnyitotta a menekülők előtt a határait. A magyar uralkodók – a legbőkezűbben Luxemburgi Zsigmond – birtokokat adományoztak uraiknak, hogy cserébe segítsenek a török elleni védekezésben. Ennek a kötelezettségnek azonban nem mindig tettek eleget. Sőt, legalább olyan gyakran harcoltak a törökök oldalán ellenünk, vagyis – keresztény létükre – a keresztények ellen.
„A pozitív hősként értékelt Brankovics György egyenesen elárulta a török ellen harcra készülő Hunyadi Jánost”
Mielőtt odaért volna, a törökök kezére játszotta a stratégiailag fontos Galambóc várát, Hunyadit pedig foglyul ejtette. Csak nagy nehézségek árán sikerült elérni, hogy ki ne szolgáltassa a törököknek. Ha ezzel még nem szolgált volna rá eléggé a dicsőítésre, a kereszténység e bajnoka a tulajdon lányát II. Murad szultán háremébe juttatta.
„A Magyarországot elfoglaló törökök járultak hozzá a legnagyobb mértékben a szerb népesség létszámának megnövekedéséhez Magyarországon, elsősorban a Délvidéken”
A „mindössze” 150 évig tartó török hódoltság, és az azt megelőző harcok összehasonlíthatatlanul nagyobb változást idéztek elő Magyarország lakosságának összetételében, mint az 500 évig tartó török uralom Szerbiában. Egy Mátyás korában készült összeírás szerint 3 millió lakosa volt a Kárpát-medencének, ebből 80 százalék magyar, a török kiűzése után is 3 millióan éltek itt, de már csak 40 százalékuk volt magyar. A hódító török hadak után a megszálló csapatok a legnagyobb számban boszniai és szerbiai zsoldosokból álltak A várőrségek többsége a XVI. századi Magyarországon szerb volt. Egy ígéretesen induló, de később kudarcba fulladt törökellenes hadjárat folyományaként további több tízezer szerb költözött be Magyarországra a XVII. században. Csarnojevics Arzén pátriárka vezetésével. I. Lipót császár, arra hivatkozva, hogy magyar királyként a szerbeknek is parancsol, fegyverbe hívta őket a császári csapatok támogatására a török ellen, de a lakóhelyükön. Ezt azonban a megszólítottak magyarországi meghívásnak vették, s ide érkezve az ígértnél sokkal több kiváltságot követeltek maguknak, a vallási mellett politikai hatalomra is vágyó szerb pravoszláv egyház irányításával.
A büszkén emlegetett Jovan Nenad, vagy ahogy a magyar történelemben él, Jován, a fekete cár, az ominózus nyilatkozat megfogalmazói szerint Bácska, a Bánság és a Szerémség uralkodójaként tulajdonképpen a szerb nép álmát valósította meg Dusan cár középkori szerb birodalmának feltámasztásáról.
„A korabeli feljegyzések azonban másként értékelik a tevékenységét a Mohács után káoszba süllyedt országban. Először hűséget esküdött Szapolyai János magyar királynak, az ő nevében gyűjtött hadat, majd kardélre hányta a magyar urakat, függetlenül attól, hogy Szapolyai hívei voltak-e, vagy sem. Martalócai élén gátlástalanul rabolt és gyilkolt. Többek között a Temesközben és Bácskában, a főhadiszállását Szabadkán tartotta, és különálló a <szerb vajdaságot> akart létrehozni”
Ennek határai északon Szegedig, délen a Dunáig, az oszmán birodalom határáig, nyugaton a Száva vonaláig, keleten pedig Aradig és Lippáig (ma Lipova) terjedtek volna. Tulajdonképpen ezt követelték a Csarnojevics Arzén patriárka vezetésével áttelepült szerbek is. A Habsburg uralkodótól jelentős kedvezményeket kaptak. Bécs az „oszd meg és uralkodj” elve alapján a közvetlen fennhatósága alá tartozó határőrvidéken telepítette le őket, amelynek lakossága a törökök miatt amúgy is nagyon megfogyatkozott. A magyar hatóságoktól való függetlenségük garantálta a bécsi udvar számára, hogy felhasználhatók legyenek a magyarok ellen. Minden kedvezmény, és az itt elért viszonylagos jólét ellenére a magyarországi szerbek sohasem tekintették magukat a politikai nemzet részének. A magyar többségtől eltérő vallásuk, írásuk, valamint sajátos, bizánci típusú teokratikus berendezkedésük – a patriárka nemcsak egyházi, de világi ügyekben is elöljárójuk, politikai vezérük volt – révén mintegy zárványként éltek a magyar társadalomban, az abba való beépülés szándéka nélkül.
„Több alkalommal megkísérelték az általuk lakott területet kihasítani a Magyar Királyság területéből, és szerb vajdasággá nyilvánítani”
1790-ben Temesváron tartottak kongresszust, akkor még felmerült egy felszólaló részéről, hogy nem volna helyes az elszakadás, hiszen a magyarok befogadták a hazájukat vesztett szerbeket, és szóban forgó terület lakosságának nagy többsége magyar. A legtöbb vérontással járó kísérletük az 1848-49-es délvidéki szerb felkelés, amelyben komoly szerepet játszott az időközben függetlenné vált Szerbia is. A nyilatkozatban is emlegetett 1848 májusi karlócai (ma Sremski Karlovci) nagygyűlés kimondta az akkori magyar Délvidék (Szerémség, Bácska, Baranya, Bánság) egyesítését az úgynevezett szerb Vajdaságba.
„Nagyvonalúan elsiklott afelett az apróság felett, hogy elszakítani kívánt terület lakosságának kétharmada magyar volt”
Ezt a követelésüket Kossuthnak is előadták, aki kijelentette, „nem engedheti, hogy a haza bármely részéből más országot csináljanak”. Erre válaszul tört ki a szerb felkelés. Romantikus elképzelés volt tehát Kossuth részéről, hogy a polgári szabadságjogok megadásával a magyarországi nemzetiségek megelégednek. Legkivált a szerbek nem voltak elégedettek, az osztrák fennhatóság alóli megmenekülés után nem voltak hajlandók a magyarok szupremáciáját elfogadni, mert valójában a Szerbiával való egyesülést akarták. Az Udvarnak is kellett látnia, hogy nem az iránta való hűségből, amit lépten-nyomon hangoztattak, hanem „az ellenségem ellensége, a barátom” alapon működtek együtt vele a magyar forradalom és szabadságharc ellen.
„Helytálló az a megállapítás, hogy a Vajdaság a szerb kultúra zászlóvivője volt”
Az ott élő értelmiség az általa létrehozott szellemi értékekkel, a vajdasági szerb polgárság pedig anyagi javakkal, üzleti tapasztalatokkal és kapcsolatokkal folyamatosan gazdagította a frissen önállóvá vált Szerbiát. Sajnálatos módon azonban a nyilatkozat arról nem tesz említést, hogy a magyarországi szerbség szellemi és anyagi felemelkedéséhez a magyar társadalom, a Délvidéken alkotó írók, költők, mesteremberek, mérnökök, polgárok is hozzájárultak. Nem is beszélve a vasútról, a csatornákról és egyéb a közjót szolgáló javakról.
A XIX. századra Buda lett a szerbség egyik legfontosabb szellemi központja, hat vagyonos szerb kereskedő Pesten alapította meg a szerbek legpatinásabb kulturális intézményét, a „Matica szrpszkát”. Itt jelent meg az első szerb hetilap, és a Pesten tanuló szerb diákok számára megépült a Tökölianum nevű diákotthon.
„A XIX. században emelkedett szerb szellemi központtá, és kapta a <szerb Athén> elnevezést Újvidék”
A város erősen magyar- és németellenes polgármesterének Szvetozar Mileticsnek hősként való beállítása sértés mindkét népesség ellen. A legnagyobb vétséget a történelmi hitelesség ellen a nyilatkozat megszövegezői mégis azzal követték el, hogy legitimnek állították be az 1918 novemberi Nagy Szerb Népgyűlés döntését, miszerint Bácska, a Bánság és Baranya egyesülnek a Szerb Királysággal. Annak meghozatalára ugyanis a lakosság több mint 55 százalékát kitevő magyar és német lakosság teljes kizárásával, a francia és a szerb megszálló csapatok felügyelete alatt került sor.
„Elgondolkodtató, hogy Vucsics elmondása szerint ezt a dokumentumot a Vajdasági Magyarok Szövetségének (VMSZ) képviselői is megszavazták a belgrádi parlamentben. Ahogyan az is, hogy mindössze néhány nap múlva a szerb elnök magas szintű állami kitüntetést vett át Budapesten”
Ugyanakkor némi megelégedésre ad okot, hogy az ominózus nagygyűlésen, idén februárban Sremska Mitrovicában vajmi kevés vajdasági illetőségű személy vett részt. A bevett szerb gyakorlatnak megfelelően több felől utaztattak ide embereket „Észak-Szerbiába főként a boszniai Szerb Köztársaságból és Koszovóból.
„A Délvidék magyar történelmének kiirtása több területen folyik. Az 500 éves török uralom épített örökségének felszámolása Szerbiában alig pár év alatt sikerült. A magyaré kicsit lassabban halad, de a koszovói szerbek beköltözésével, és a magyarok kivándorlásával az utóbbi időben felgyorsult”
Újvidéken a Katolikus Portán kívül már alig valami emlékeztet a múltra. Tatarozás híján szép épületek lesznek az enyészeté, egyetlen cél érdekében, írmagja se maradjon nemcsak a magyar, de más népesség hozzájárulásának sem a Délvidék sajátos, többnemzetiségű kultúrájának alakításához.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
csakafidesz says:
“Ünnepi ajándék szerb barátainktól”
Eddig a cím, és a barátaink szó már eleve furcsa. Egy országnak érdekei vannak és nem barátai.
Persze még mindig jobb, mintha az öklünket ráznánk a láncos kutya, azaz Tito miatt, aki tűrhetően beszélt magyarul is. Állítólag el is olvasta amit a magyar újságokban írtak róla, és a magyar nemzetiséget eléggé a háttérbe szorította. Ő is tudta, hogy lopott föld a Vajdaság.
Minden esetre örüljünk, hogy készül a horribilis költségű Belgrád-Budapest vasút amelyik sehol nem csatlakozik hasonló kiépítettségű vonalhoz Belgrádtól délre. Egy kicsit rögös lesz így a “selyemút”.
A szerb államfő kitüntetését nem sajnálom, de valahogy nem is látom annyira indokoltnak.
Szerbiában már megjelentek a színes forradalmárok, figyeljünk rá, hogy ők ide ne jöjjenek!