„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Volodimir Zelenszkij és Donald Trump találkozója New Yorkban 2019. szeptember 25-én
Fotó:EUROPRESS/SAUL LOEB/AFP
„Jobb a televíziók kamerája előtt beszélni, mint telefonon! – jegyezte meg epésen Volodimir Zelenszkij, aki az ENSZ Közgyűlésére érkezve megválasztása óta először találkozott Donald Trumppal. A sajtó e megbeszélés után azon évődött, hogy az ukrán elnök nagy bátran angolul ment bele a tárgyalásba, miközben láthatóan nem is értette az amerikai elnök minden szavát. Emellett megilletődötten feszengett, és sokak szerint a kelleténél jobban megalázkodott Ukrajna első számú pártfogójának, az Egyesült Államoknak az elnöke előtt. Erre írták vitriolosan egyesek, hogy
„Zelenszkij nem is a nép, hanem Trump szolgája”
Ez az olyannyira várt szeptember 25-diki találkozó tehát – megmutatva Zelenszkij tapasztalatlanságát – ukrán szempontból kissé kínosra sikeredett, ám mindez semmi ahhoz a botrányhoz képest, ami a két elnök napra pontosan két hónappal korábbi telefonbeszélgetéséből kerekedett. A Russiagate után kirobbant Ukrgate már impeachmenttel fenyegeti Trumpot. A vád szerint az ominózus beszélgetés során Trump többször is arra kérte Zelenszkij elnököt, hogy beszéljen az ügyvédjével, Rudolph Giulianival, és vizsgálják ki a demokrata elnökjelölt, Joe Biden fiának érintettségét egy ukrán pénzmosási ügyben. A Hírszerző Közösség főfelügyelője szerint a vád sürgős aggodalomra ad okot, és vizsgálatai alapján a vád hitelesnek tűnik.
A demokraták szerint az államfő úgy igyekezett nyomást gyakorolni az ukrán politikusra, hogy 400 millió dollárnyi támogatás befagyasztására adott utasítást pár nappal azt megelőzően, hogy felhívta Volodimit Zelenszkijt. Az elnök szerint a két dolognak semmi köze egymáshoz.
„Már-már tragikomédiába illő, hogy ugyanezzel utasította vissza a nyomásgyakorlás vádját Joe Biden a fia ügyében”
Pedig Biden maga dicsekedett el azzal, hogy alelnökként egy egymillárd dolláros hitel visszavonásával zsarolta meg az akkori ukrán államfőt Petro Porosenkót, aki válaszul eltávolította a kényelmetlen ügyben nyomozó főügyészt. Hunter Biden havi 50 ezer dolláros tiszteletdíjért egy ukrán energetikai cég, a Burisma igazgatótanácsának tagja volt, amely korrupció és pénzmosás gyanújába keveredett. Miután a demokrata többségű képviselőház vizsgálatot indított, a Fehér Ház nyilvánosságra hozta azokat a feljegyzéseket, amelyek Donald Trump és Volodimir Zelenszkij júliusi telefonbeszélgetéséről készültek. Ezekből elég egyértelműen kiderül, hogy az amerikai elnök valóban arra biztatta az ukrán államfőt, hogy indítsa újra a vizsgálatot legfőbb demokrata kihívója, Joe Biden és fia ügyében. Egyúttal arra kérte Zelenszkijt, hogy működjön együtt az ügyben az amerikai legfőbb ügyésszel, William Garral, és személyes ügyvédjével, Rudolph Giulianival.
„Már a vádemelési (impeachment) eljárásnál tartanak, ami aligha megy át majd a szenátuson, az Ukrgate azonban meghatározza a következő hónapok amerikai belpolitikáját”
Ami egyúttal kettős nyomás alá helyezi Ukrajnát. Ugyanis mind a demokraták, mind pedig a republikánusok elvárják majd, hogy Zelenszkij a vizsgálat felújításával illetve elsüllyesztésével őket segítse. Kijev jól semmiképpen nem tud kijönni ebből a csapda helyzetből. Az egyik fél mindenképpen megharagszik majd Zelenszkijre. Ha az elnök szuverén módon cselekszik, akkor ráadásul mindkét felet maga ellen hergelheti. S ez különösen súlyos következményekkel járhat, hiszen Ukrajna teljes mértékben kiszolgáltatott eléső számú támogatójának, az Egyesült Államoknak. De ami a legfontosabb,
„Amerika immár nem csupán Oroszország „feltartóztatására” használja Ukrajnát, hanem ezt megfejelve még a belpolitikai harcok eszközévé is süllyeszti”
S azt már ebben a néhány napban is láthattuk, hogy ez esetben Ukrajna és az ukrán elnök érdekei számítanak a legkevésbé. Jól mutatja ezt, hogy Trump kizárólag saját érdekeit nézve, és a diplomáciában bevett szabályokat felrúgva hozta nyilvánosságra a beszélgetés leiratát. Ezzel pedig rendkívül kínos helyzetbe hozta Zelenszkijt. Belpolitikai értelemben például aligha tesz jót a régi uram-bátyám világgal szakítani kívánó új elnök imázsának, hogy Trumpnak szánt biztatásként megjegyezte, az új főügyész 100 százalékig az ő embere lesz. Berlint és Párizst pedig azzal haragította magára, hogy Trumpra kontrázva bírálta Merkelt és Macront, amiért azok nem tesznek eleget Ukrajnáért, és nem elég kemények a szankciók kérdésében.
„Kijev ezzel nemcsak európai támogatóit idegeníti el, de az Ukrgate adok-kapokjában végső soron még az amerikaiak is azt a következtetést vonhatják le, hogy Ukrajna kínos és veszélyes partner”
Ráadásul maguk az ukránok is csalódni kényszerülnek első számú szövetségesükben, amelyről kiderült, hogy saját kicsinyes belpolitikai céljaira használja az országot. Közben a világ vezető politikusainak is a fejébe vésődött, hogy az amerikai elnökkel nem szabad nyíltan beszélni. Az Amerikába vetett bizalom újabb megrendülését elégedetten figyelhetik ugyanakkor Pekingben és Moszkvában. Vlagyimir Putyin még azt a tréfát is megengedte magának, hogy kijelentse, megcsalatásként éli meg Trump Zelenszkijnek tett ajánlatát, hiszen az amerikai választásokba beavatkozni kettejük előjoga volt.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
