„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Ukrajna sorsa elrendeltetett. Szép lassan bekövetkezik az, ami a háború kezdetétől látszik. Az idő előrehaladtával egyre rosszabb feltételek mellett kell leülnie a tárgyalóasztalhoz”
Fotó:EUROPRESS/AFP/HANDOUT/UKRAINIAN PRESIDENTIAL PRESS SERVICE
Nehéz napokat él meg mostanság Ukrajna. Egyre rosszabbul állnak a csapatai a fronton, a tél közeledtével a lakosság is mind jobban szenved az energetikai infrastruktúrát ért támadások következményeitől, az elit pedig egymásnak feszül a korrupciós botrány nyomán mélyülő belpolitikai válságban. Ha mindez nem lenne elég, a keleti szomszédunkkal egyre kérlelhetetlenebbül szembe jövő valóságot hűen tükrözi a háború lezárását célzó, ultimátumként is felfogható, eredetileg 28 pontos amerikai tervezet. Ukrajna kapott egy a helyzetének megfelelő, ám Kijev szempontjából kétségtelenül rossz ajánlatot, amelyet nehéz lesz visszautasítani. Nem meglepő, hogy minden eddiginél sötétebben festette le a kilátásokat Volodimir Zelenszkij is. Egyik legutóbbi videó üzenetében úgy fogalmazott, hogy
„Ukrajna nagyon nehéz választás előtt áll, hiszen a méltóság és a kulcsfontosságú partner elvesztése között kell döntenie”
Ráadásul az elnök egyre jobban aggódhat a saját jövője miatt is. Zelenszkij elnök mögött ugyan még ott állnak az európai „tettrekészek”, ám a háború lezárása jó eséllyel az ő politikai jövőjének a végét is jelenti. Az elmúlt két hét történései ugyanis egy korszak lezárásának előkészületeiről szólnak. Ebben a projektben már nincs pénz, az új műsorhoz pedig feltehetően új vezető is kell majd.
„Ukrajna sorsa elrendeltetett. Szép lassan bekövetkezik az, ami a háború kezdetétől látszik. Az idő előrehaladtával egyre rosszabb feltételek mellett kell leülnie a tárgyalóasztalhoz”
A mostani tervezet a katonai helyzetből kiindulva nagyjából 70 százalékban az orosz pozíciókat tükrözi, és Kijev most az európaiakkal azon dolgozik, ezen az arányon valamelyest javítsanak. Zelenszkijen azonban már ez sem nagyon segíthet, hiszen ha elfogadja Donald Trump feltételeit, akkor politikai értelemben megbukik. Az ukrán társadalom ugyanis ezt vereségként éli meg. Ezzel szemben a kompromisszumok ellenére Oroszország jól jöhet ki a történetből, és történelmi győzelemként adhatja el a megállapodást. Annak ellenére, hogy egyelőre azért szó sincs elsöprő sikerről. Az Egyesült Államok gazdasági értelemben mindent kihoz a helyzetből, amit lehet, a konfliktus befagyasztásával nagyobb lendülettel fordulhat az ennél számára fontosabb kihívások felé, ugyanakkor a megállapodás mélyíti a nyugati blokkon belüli törésvonalakat, megkérdőjelezi a Washingtonba, mint megbízható szövetségesbe vetett bizalmat. Európa megkapja azt, amit rosszul felfogott érdekből a fősodor szeretne, a konfliktust nem oldják meg, csak befagyasztják, így ezen keresztül nyomás alatt tarthatja Moszkvát. Ám ezzel az európai biztonság is gyengül, és Ukrajna túszává válva a legfontosabb kihívások is a háttérbe szorulnak.
„De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen mint kiderült, az alapvetően az amerikai és az orosz elnöki megbízottak, Steve Witkoff és Kirill Dmitrijev által nagyjából szeptembertől összerakott keretmegállapodási tervezetről mind az ukrán, mind pedig az európai vezetők már október végén tudtak, ez pedig Pokrovszktól a <Mindicsgate>-ig sok tekintetben új megvilágításba helyezi az elmúlt hetek történéseit”
Így például a Pokrovszk (Krasznoarmejszk) térségében bekerített ukrán erők egy idő után már értelmetlennek tűnő kitartását. Október végén és november elején az ukrán csapatok helyzete a Pokrovszk-Mirnohrad agglomerációban meredeken romlott, és ezzel párhuzamosan egyre élesebben merült fel a teljes bekerítés megakadályozására az egységek kivonása. A katonai és politikai vezetés azonban ehelyett ellentámadásba küldte a csapatait, ezek a kitörési kísérletek azonban kudarcot vallottak. Hasonló taktikát alkalmaztak más területeken is, ez azonban visszaütött, a front egyre lyukacsosabbá vált, ami az orosz előrenyomulás felgyorsulásához és egyéb problémákhoz, így például a zaporizzsjei fronton a helyzet ukrán szempont egyre kritikusabbá válásához vezetett. Zelenszkij szeme előtt azonban az lebegett, hogy Pokrovszk elfoglalása ne erősíthesse azt a narratívát, miszerint Oroszország előbb-utóbb úgyis elfoglalja az egész Donbasszt, ezért a nyugati partnereknek a donyecki régió feladása érdekében nyomást kell gyakorolniuk Kijevre. Ha Zelenszkij tudott Trump készülő tervéről, akkor feltételezhetjük, hogy a pokrovszki ukrán állások mindenáron történő megtartásának elrendelésével az ukrán elnök Trumpra akart nyomást gyakorolni. Megpróbálta meggyőzni a Fehér Házat arról, hogy az ukrán fegyveres erők nincsenek olyan súlyos helyzetben a csatatéren, és még mindig vannak „ütőkártyáik”.
„Látva Trump Kijevnek benyújtott ultimátumát, Zelenszkijnek nem sikerült meggyőznie az amerikai elnököt. De a készülő béketerv új perspektívába helyezi a korrupciós botrányt is”
Trump új lendületet vett rendezési elképzeléseinek és a botránynak a kapcsolatáról két elmélet létezik. Az első szerint kihasználva a NABU és a SAPO feletti, immár e verzió szerint egyre kevésbé a demokratákhoz kötődő amerikai befolyást, Trump kezdeményezte a botrány kirobbantását, hogy rákényszerítse ezzel Zelenszkijt a terv elfogadására. A második ennek pont az ellenkezője, eszerint a botrányt a nyugati „háborús párt” kezdeményezték annak megakadályozására, hogy Zelenszkij Washington nyomására elfogadja Trump béketervét. Közben egy harmadik elmélet is felmerült, amely azt sugallja, hogy a korrupciós botrány kitörése után maga Zelenszkij és környezete jelezte Trumpnak, személyes biztonsági garanciákért cserébe hajlandóak elfogadni a béketervet. Ez a verzió azokra a sajtóértesülésekre alapoz, hogy Kijev kérésére eltávolították a tervből az Ukrajnának nyújtott nemzetközi segélyek ellenőrzéséről szóló záradékot, míg egy olyat hozzáadtak, amely amnesztiát ír elő a háború alatt elkövetett összes cselekményre. De azt a lehetőséget se zárjuk ki, hogy a NABU az életéért küzd, és a legjobb védekezés a támadás alapon csapott le Zelenszkij leszámolásra készülő körére.
„Azonban bármi is legyen a korrupciós botrány indítéka, a következmény egyértelműen Zelenszkij belpolitikai pozíciójának jelentős gyengülése, amelynek következtében az elnök és belső köre számára előtérbe kerül a személyes biztonsági garanciák kérdése”
Ami pedig a 28-ról előbb 19-re, majd 22 pontra változott rendezési tervezetet illeti, a korábbiaknál mindenképpen kiérleltebb. Messze van még a tökéletestől, ám kétségkívül közelít a konfliktus gyökereinek kezeléséhez. A legfőbb előnye, hogy a korábbi elképzeléseknél közelebb áll a realitásokhoz, próbálkozik a háborút kirobbantó okok megoildásával – nem is értem azokat a bírálatokat, amelyek ultimátumként értelmezik az orosz nyelv és az egyház kérdésével kapcsolatos pontokat -, és nagyjából a valóságnak megfelelően tükrözi az erőviszonyokat. Egy háborút ugyanis általában ez alapján szoktak lezárni, az igazságos békéről szóló elképzelések inkább a vágyak kategóriájába tartoznak. De arról se feledkezzünk meg, hogy olyan megoldásokat keres, amely az előbb említett keretek között mindkét közvetlenül érintett fél számára eladhatóvá próbálja tenni a tervezet elfogadását.
„Bár a tervezet a katonai helyzethez igazodva inkább tükrözi Oroszország álláspontját, azért úgy van megfogalmazva, hogy az ukrán fél is aláírhassa”
Látszik, hogy dolgoztak rajta, és jobban figyeltek a részletekre is. Így például az eddigieknél konkrétabb megfogalmazásban jelenik meg Ukrajna státusának, a területek hovatartozásának és státusának, vagy éppen a demilitarizációnak a kérdése. De megelőző jelleggel igyekszik kiküszöbölni azokat a problémákat is, amelyek a konfliktus folytatódásához vezethetnek. Például a Dnyeperen való hajózás, a Zaporizzsjei Atomerőmű használata, valamint a Szlovjanszk-Kramatorszk agglomeráció demilitarizálása, amelynek kapcsán jobban figyelembe vették az ukrán aggályokat is. Ugyanígy az ukrán hadsereg jövőbeli mérete kapcsán sem mondható, hogy az orosz biztonsági követelések túlzóak lennének. Egy 600, majd immár 800 ezres hadsereg Európában nagyon nagynak számít, és inkább azt a kérdést veti fel, hogy Ukrajna miként tudná azt fenntartani békeidőben. Arról már nem is beszélve, hogy ez a létszám aligha nevezhető demilitarizációnak, hiszen jelenleg az ukrán hadsereg alig nagyobb ennél. Nincsenek eszközök az ukrán katonai-ipari komplexum korlátozására sem, amely lényegében az európai komplexum részévé válik. Ami pedig a száz napon belül megtartandó választásokat illeti, tényleg itt lenne az ideje megtartani őket. Főképp úgy, hogy a jelenlegi vezetés támogatottsága már kritikusan alacsony, a hatalma kizárólag a háborúra épül.
„Természetesen ez a rendezési terv sem tökéletes, ám minden eddiginél körültekintőbb, és jelenleg az egyetlen reális kiindulópont, lehetőség a háború leállítására”
Megfelel a jelenlegi helyzetnek, nem elégíti ki az orosz birodalmi gondolkodás híveinek őrült ambicióit, és nem ösztönzi Ukrajnát hisztérikus, öngyilkos döntések végrehajtására. Mindazonáltal lehetőséget ad mind a Kremlnek, mind Kijevnek a győzelem kinyilvánítására. Oroszország felszabadította Donbasszt, Ukrajna nem lesz a NATO tagja, és elkerülte a nagyobb háború csapdáját. Ukrajna megőrizte az államiságát, elszakadt Oroszországtól, és nyitva áll az európai integráció útja is. Ráadásul az ország újjáépülhet. A terv sokakat emlékeztet a téli háború után a Szovjetunió és Finnország közötti békeszerződésre, amely nem utolsó sorban Finnország felemelkedését hozta, miután Helsinki megtanult profitálni a Szovjetunióval való kapcsolataiból. Az amerikaiak önmagukhoz képest eddig meglepően jó munkát végeztek. De ez el is várható, hiszen azért ne felejtsük el, hogy a háborút ugyan Oroszország indította el, ám az ahhoz vezető utat alapvetően az Egyesült Államok kövezte ki. Így aztán most elvárható, hogy Amerika az öldöklés leállításában is ilyen hatékony legyen.
„Ukrajnának aligha lesz jobb lehetősége arra, hogy lezárja ezt a pusztító háborút”
S bármennyire fájdalmas is, ezt a döntést Zelenszkijéknek még meg kell hozniuk. Persze, el is utasíthatják, ez az út azonban a teljes katonai vereség felé visz. Mert az ukrán hadsereg ugyan nem omlott össze, de kétségtelenül kimerült, és az idő nem Kijevnek dolgozik. S akkor még nem beszéltünk az ukránok előtt álló, minden korábbinál kegyetlenebbnek ígérkező télről, a mélyülő belpolitikai válságról, és arról, hogy érezhetően egyre jobban fogy Donald Trump türelme. A „tettrekészek” közben a már megszokott módon megint megpróbálják zátonyra futtatni a rendezési elképzeléseket. Kijevnek azonban ezúttal nem az európai fősodorra kellene hallgatni, hanem kihasználni az amerikai érdekek változásából adódó lehetőséget a háború befejezésére. A „hajlandók” sem akarnak ugyanis mást tenni, mint amit korábban az amerikaiak. Proxyként használni és háborúban tartani Ukrajnát, ezzel fenntartani a nyomást Oroszországon. Ahogy fogalmaznak, így védeni Európát. Az utolsó ukránig. Ráadásul Európának a pénze is egyre fogy, így pedig Ukrajna végképp magára maradhat.
(A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg, itt olvasható.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Tuco says:
“a megállapodás mélyíti a nyugati blokkon belüli törésvonalakat, megkérdőjelezi a Washingtonba, mint megbízható szövetségesbe vetett bizalmat“
Ez már röviddel Trump beiktatását követően megkérdőjeleződött.
“Zelenszkijen azonban már ez sem nagyon segíthet, hiszen ha elfogadja Donald Trump feltételeit, akkor politikai értelemben megbukik. Az ukrán társadalom ugyanis ezt vereségként éli meg.”
Pontosan. Éppen ezért nem fogadhatja el Zelenszkij. A népét képviseli, nem mehet annak akaratával szemben.
“Oroszország felszabadította Donbasszt”
A Donbasz sohasem volt az Oroszországi Föderáció része, és korábban Oroszország is elismerte ukrán területként. Legközelebb mit “szabadítanak fel”? A balti államokat?
“A terv sokakat emlékeztet a téli háború után a Szovjetunió és Finnország közötti békeszerződésre, amely nem utolsó sorban Finnország felemelkedését hozta”
Igen, biztosan segítette Finnország felemelkedését, hogy Sztálin elvette a területük 10%-át, köztük a gazdaságilag legértékesebb részt (Karéliát).
“Ráadásul Európának a pénze is egyre fogy”
Nem csak Európáé, az oroszoké is. Hogy is áll az orosz Nemzeti Jóléti Alap egyenlege…?
HandaBandy says:
Remek csúsztatások tömkelege, ismételten.
” ukrán társadalom ugyanis ezt vereségként éli meg. –vs– népét képviseli, nem mehet annak akaratával szemben.”
Nem következik ez egyikből a másik, két teljesen független állítás. Ráadásul a mandátuma már réges régen lejárt.
“Donbasz sohasem volt az Oroszországi Föderáció része”
De a cári Oroszországnak igen. Sőt, egészen Vlagyimir Iljucs Uljanovig. Most meg visszakérik az ajándékot. Ilyen egyszerű. A népszavazásról meg nem is beszélve. Avagy nem azé a madárka aki elengedi hanem azé, aki megfogja.
“Finnország … Sztálin elvette a területük 10%-át,”
Ami helyett sokkal értékesebb területeket ajánlott fel az elején. Sőt, azt is értették a finnek miért kéri a pernahajder Sztálin a cserét. Amúgy meg az üzletelés a Szovjetúnióval köztudottan a javára vált az amúgy sunyi finneknek.
“Nem csak Európáé, az oroszoké is.”
Csakhogy az EU-ról volt szó, de mindegy. Az oroszoknak nem jőn zenélő Maybach, a németek meg nem kapnak olajat, nickkelt és kobaltot és wolframot. Nos, kinek fog mi jobban hiányozni?
Tuco says:
Olyan magas labdákat ad fel, hogy élvezet leütni. :)
Lejárt mandátum: Tanulmányozza az ukrán alkotmányt. Háborús helyzetben nincs választás. Ahogy egyébként Magyarországon sem lenne, az Alaptörvény szerint.
A Donbasz a Cári Birodalom része volt: Az volt, valóban. Sőt, a teljes Ukrajna is. Ahogy Lengyelország legnagyobb része, Finnország, a balti államok, a mai Belarusz, Besszarábia (a mai Moldova), a Kaukázus és Közép-Ázsia is. Ezt mind “visszakérik”? A Krím se volt mindig orosz, ezzel a logikával “kérjék vissza” a törökök? Esetleg nyújtsunk be mi is területi igényt az egykori Etelközre hivatkozva…?
Sztálin értékes területeket ajánlott fel a finneknek: Gazdaságilag értéktelen, lakatlan tajgát ajánlott fel Finnország gazdaságilag legértékesebb területéért cserébe, ahol a teljes finn ipar jó ötöde volt, plusz Viipuri, Finnország második legnagyobb városa és egyik fő gazdasági központja. Amúgy Sztálint én személy szerint a “cinikus tömeggyilkos” jelzővel illetném “pernahajder” helyett, de hát kinek mi.
A németek nem kapnak olajat, nikkelt, kobaltot és wolframot Oroszországból: A felsorolt ásványkincseket köztudomásúlag kizárólag Oroszországtól lehet beszerezni. Illetve, várjunk csak…
HandaBandy says:
Haj, de kérem én azt a magas labdáit! Kinek a jogköre a háborús helyzet életbe léptetése? Mikori is az alkotmánymódosítás? Egyértelmű ebben az ukrán alkotmány?
Orosz területek Ukrajnában: azt ajándékként kapták és azt vissza is lehet kérni. Ez történik most.
Krim, nem törökök, hanem tatárok, de mindegy. No, és mikor is jelentették be az igényüket, bármilyen formában is? Amúgy megint öngólt lő ezzel az álmoralizálással. Pont most mondja, hogy a határok változtak. Na, ez történik ma is.
Wolfram… már javában dübörgött a Barbarossa amikor még mindig szállított a SZU érceket a III. birodalomnak, de ez csak példa. Persze, lehet pl. Dél-Amerikából is venni dolgokat. Kérdés csak az, hogy ugyanolyan optimális-e.
Finnek. Sztálin támaszpontokat akart bérelni az amúgy a cári Oroszországból kiszakadt finnektől, persze ezt a maga keresetlen módján tette. A finnek kikiáltották anno a függetlenségüket, amit ma, mások esetében mintha nem vennének ennyire komolyan, de ez offtopic. Hogy a csere területek mennyire értéktelenek ez gusztus dolga esetleg.
Tuco says:
“Hogy a csere területek mennyire értéktelenek ez gusztus dolga esetleg.”
Persze, mi más is lehetne. Átmegy magához a szomszéd és felajánlja, hogy a lerobbant, lakhatatlan romhalmazát elcseréli az ön szép, frissen felújított, igényesen berendezett otthonára. Ha nem, akkor küldi a verőembereit és erővel veszi el. Gondolom, Ön biztosan belemenne a cserébe, hiszen ez végül is csak “gusztus dolga”, nem igaz..?
Sztálin ugyanazt a receptet akarta alkalmazni a finneknél mint a balti államoknál. Először katonai támaszpontok létesítése, aztán jött volna többi “visszautasíthatatlan ajánlat”, mint később a baltiaknál is. Csakhogy az (ön szerint “sunyi”) finnek nem engedtek Sztálin zsarolásának, inkább felvették a harcot. Hősies ellenállásukkal elérték, hogy Finnország nem jutott a balti országok sorsára. 26 ezer finn hazafi adta az életét ezért. Az én szememben ők hősök voltak, hogy az ön szemében mik, azt nem tudom, de igazából nem is érdekel.
Stier Gábor says:
Jó érvelés, de értelmetlen. A buborékot csak a kegyetlen valóság tudja szétrobbantani. De azt mi is megszenvedjük. Sajnos.
HandaBandy says:
Tényleg semmi, gond, csupán én is igyekezem a buborékpukkasztásban, de van akinél ez sohasem fog menni. Különböző okokból.
HandaBandy says:
Stier Úr! Kellenek az ujjgyakorlatok, hogy formában maradjon az ember. Ne rontsa, kérem a mikuláscsomagomat! 😊
Stier Gábor says:
Nem értem. Mi a gond?
Garas István says:
Mint én a kibic,nekem semmi nem drága.Nekem csak a háborúzó katonák élete,testi épsége az aggasztó.No meg a civilek szenvedései, éhezés szomjazás fagyoskodás,Ezekre tekintettel én csak azért drukkolok,hogy minél hamarabb jöjjön végre el a béke,Hogy ne sérüljön-haljon meg több katona a fronton,és ne fagyjanak meg a fedél-fűtés nélkül maradt civilek. Hogy a vitatott területek hova fognak tartozni,ezekhez képest mellékes.