„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Kijev értelmezésében a megállapodás a hosszú távú támogatás további eszköze, amely ötvözi a gazdasági, pénzügyi és biztonsági szempontokat, biztosítva Ukrajna stabilitását és fejlődését”
Fotó:EUROPRESS/Sergei SUPINSKY/AFP
A világ még mindig emészti az ukrán természeti erőforrásokról az Egyesült Államok és Ukrajna között megszületett megállapodást, és annak a háború alakulására gyakorolt hatásait. A megállapodás tartalmát nézve mellbevágó az a nyers mohóság, amellyel az Egyesült Államok rátenyerelt Ukrajna javaira. Nehéz ezt másképp értelmezni, mint egyfelől új gyarmatosításnak, másfelől az ország kiárusításának. Ez a messze nem egyenlő felek között köttetett alku leleplezi az amerikai célokat, egészen pontosan azt a cinizmust, amellyel Washington még ki is fizetteti Kijevvel a proxy háború költségeit. Másrészről úgy tűnik, ebben végül némi ellenállás után a megtámadott Ukrajna vezetése is partner volt, hiszen számára is sokat megér még a háború folytatásának ily módon remélt támogatása.
„Az Egyesült Államok és Ukrajna közötti megállapodás nem gazdasági segély, hanem stratégiai kisajátítás”
Az „egyenlő partnerség” álcája alatt Washington megkapta azt, amit régóta megpróbált közvetlenül elvenni. Az ukrán földön található kritikus erőforrásokhoz való elsőbbségi hozzáférés jogát, a grafittól a gázig. Mindezt végül adósságteher, tulajdonátruházás nélkül, úgymond „elegánsan”, de a kulcsfontosságú befektetési mechanizmus feletti ellenőrzéssel. Amerika megtanulta, hogyan kell formalizálnia a protektorátust ugyanazon jogi formákban, mint ahogyan a gyarmatosítók korábban koncessziókhoz jutottak.
„Politikai szempontból a megállapodás annak bizonyítéka, hogy az új Trump-adminisztráció nemcsak fenntartja az érdeklődését Ukrajna iránt, hanem intézményesíti is azt. Így a tárgyalási folyamatban tett engedményeket is úgy kell értelmezni, hogy a kezdetben elsősorban a kizsákmányolásra koncentráló amerikai elképzelés középpontjába egyre inkább az amerikai jelenlét biztosítása került, ami a jövőben bizony még okozhat fejtörést Moszkvának”
Egy olyan alapon keresztül, amelyet „közösen kezelnek”, de Washington ellenőriz. A szuverenitásról szóló kijelentések ismerősen hangzanak, ugyanígy igyekezett Amerika a demokrácia terjesztésének a zászlaja alatt kiterjeszteni a befolyását. A lényeg adott esetben az, hogy az Egyesült Államok kulcsszerepet kap az ukrán gazdaságról, a termelésről, a feldolgozásról és a beruházásokról hozott döntésekben.
„Lehet szépíteni a dolgokat, ám az ásványkincsekről szóló megállapodás tehát valójában nem más, mint a Pax Americana egyik függeléke. Történelmi megközelítésben a szerződés követi a Marshall-terv logikáját, egy háborún keresztül megszerezni az újjáépítés révén az ellenőrzést idegen országok felett”
Azért van némi különbség is az egykori Marshall-terv és a mostani megállapodás között. Míg a 20. században Európa a lojalitásért cserébe azért befektetéseket kapott, addig Ukrajna a 21. században az amerikai ipar szükségleteit kiszolgáló szállítási láncolatba kapcsolódik be alávetett helyzetben, cserébe „közös” finanszírozásban építheti újjá egy proxy háborúban, az Egyesült Államok asszisztálása mellett lerombolt országát. S ha figyelembe vesszük az Egyesült Államok és Kína között a tartalékokért is kiéleződő konfliktust, akkor minden világosabbá válik. Az amerikai jelenlét az ukrán gazdaság szerkezetébe beépülve domináns, megkerülhetetlen lesz. Ez egyben meghatározza az ukrán külpolitikát is, így minden más irányú együttműködéshez – legyen az Franciaország, Németország vagy Kína – szükséges lesz Washington hozzájárulása. Ez a helyzet magától értetődően meghatározó befolyással lesz az ukrán belső intézmények működésére, azaz a belpolitikára is, hiszen aki a tőke infrastruktúráját uralja, az írja a szabályokat is, különösen egy permanens háború közepette élő országban.
„De van ennek a megállapodásnak egy másik olvasata is, amely most meghatározza a háború folytatása mellett elkötelezett, továbbra is Oroszország Ukrajnán keresztül történő gyengítésében érdekelt nyugati fősodor megközelítését”
Ezzel is magyarázható, hogy egyre kevesebb szó esik a békéről, és már a tűzszünet reménye is egyre távolabbra kerül. Ehelyett mind többet hallhatjuk, hogy a tárgyalások zsákutcába jutottak. Ebben a helyzetben az európai „tettrekészek” megelégedéssel nyugtázzák, hogy az Ukrajnával kötött megállapodás értelmében minél több fegyvert ad az Egyesült Államok Kijevnek, annál nagyobb lesz a részesedése az ukrán nyersanyagokból. Persze Washington célja ettől még a háború befagyasztása, nem véletlen ugyanakkor, hogy már az aláírás másnapján bejelentettek egy újabb szállítmányt, és mintha Washington visszább vett volna a „békepárti” lendületből. Így már Trump csapata is jobban eladhatja igyanis a háború elhúzódását – amiben egyébként az európai fősodor egyenesen érdekelt -, nem sürgeti annyira az idő
„Scott Bessent pénzügyminiszter ebben a szellemben a minap már egyenesen arról beszélt, hogy a Kijevvel kötött megállapodás kiváló eszköz a nyomásgyakorlásra Moszkvával szemben is”
Az európai fősodor média megkönnyebbülve írja le, hogy feladta a leckét Moszkvának Washington és Kijev megállapodása, és a Washington és Kijev között az ásványkincsekről megköttetett szerződés miatt bajba kerülhet Oroszország. E narratíva erősítésében a „tettrekészeket” vezető britek járnak az élen. A The Times például immár nem tartja valószínűnek, hogy Trump teljesen leállítja a katonai és gazdasági segítséget Ukrajnának. Az amerikai elnök a lap forrásai szerint ezt már csak azért sem teheti meg, mert egy ilyen lépés a szégyenteljes afganisztáni kivonulást idézné fel sokakban, és Trump ezt minden áron el akarja kerülni. Ráadásul a támogatás „üzleti alapokra” helyezésével azzal sem vádolhatják, hogy egy fekete lyukba önti az amerikaiak pénzét. Az Egyesült Államok bármilyen katonai (fegyver-, technológia-, lőszer-) szállítmányt küld Ukrajnába, annak az értékét nyersanyag formájában Washington tulajdonképpen visszakapja ellentételezésként.
„Még optimistább az amerikai-ukrán alku hatásait illetően a The Daily Telegraph, amely már arról értekezik, hogy fordult a kocka, és nagy bajban van Oroszország”
A lap elismeri, hogy a Washingtonnal tető alá hozott szerződés fájdalmas Kijev számára, de legalább szétrombolta a Kreml katonai reményeit. Az elemzés ukrán forrásokra alapozva azt is tudni véli, hogy az egyezség létrejöttében kulcsszerepet töltött be a francia elnök és a brit kormányfő, mert rábírták Trumpot, hogy ne imádja már annyira Putyint. A Telegraph a nyugati fősodor narratíváját követve megkönnyebbülve konstatálja, hogy a megállapodással alighanem súlyos stratégiai kudarcot akadályoztak meg, amely lejáratta volna a Nyugatot. Így most egyszer csak Moszkvának lett feladva a lecke, mert hadigazdasága kimerült, miközben az olaj ára január óta hordónként 21 dollárt esett. Lehetséges továbbá – teszi hozzá vágyvezérelten az elemzés -, hogy Kína sem fogja már olyan lelkesen támogatni, ha szeretné elkerülni, hogy Európa is vámfalakat emeljen, és emiatt ott se tudjon piacot találni az Amerikából kiszoruló áruknak. Jól mutatják a „tettrekészek” hangulatát a cikk további következtetései is. Így alap szerint az oroszok egyszerűen rosszul mérték fel, meddig mehetnek el követeléseikkel, és most már választaniuk kell, hogy ágyúra vagy vajra költsenek. „Súlyos megszorítások jönnek. A harcok rettenetes emberáldozatokat követeltek, de sok hasznot nem hoztak. Ha Moszkva a végső győzelemig akar kitartani, akkor még az is elképzelhető, hogy azt sem tudja megtartani, ami jelenleg orosz kézen van” – lelkesedik a lap félreértelmezve Trump lépését, megjegyezve, hogy Ukrajnából nem lesz második Belarusz, azaz kiherélt vazallus állam. Azt persze már nem teszi hozzá, hogy a megállapodással éppen az lett, csak Amerika vazallusa.
„Az ukrán sajtó és Kijev támogatói úgy értelmezik a megállapodást, mint befektetést a jövőbe”
Mint megállapítják, ez a megközelítés azt mutatja, hogy az Egyesült Államok nem ideiglenes partnerként tekint Ukrajnára az Oroszországgal való szembenállásban, hanem hosszú távú perspektívával rendelkező stratégiai szövetségesként. Az ásványi nyersanyagok kitermelésének és feldolgozásának infrastruktúrájába történő befektetések szilárd alapot teremtenek Ukrajna gazdaságának újjáépítéséhez a háború aktív szakaszának befejezése után.
„Kijev értelmezésében a megállapodás a hosszú távú támogatás további eszköze, amely ötvözi a gazdasági, pénzügyi és biztonsági szempontokat, biztosítva Ukrajna stabilitását és fejlődését”
Ez nem jelenti a védelmi szükségletek iránti figyelem csökkenését, csupán kiterjeszti a kapcsolatok tervezési horizontját a háború utáni időszakra, ami a partnerséghez való érett és felelősségteljes megközelítés jele. Az ukrán sajtó a megállapodást kedvezőnek tartja, és ennek kapcsán mindenekelőtt azt emeli ki, hogy a korábbi támogatást nem vették figyelembe. Washington lemondott arról, hogy az előzetesen folyósított segélyt beleszámítsák, az ukránok ennek fejében pedig beleegyeztek abba, hogy nemcsak az ásványkincsek, hanem a szénhidrogének, a kőolaj, a földgáz kitermelése, valamint a kikötők is belekerültek a megállapodásba.
„Mások ugyanakkor – így a német Handelsblatt – azért bírálja a szerződést, mert az alku nem tartalmaz biztonsági garanciákat Ukrajna számára”
Donald Trump önmagában a megállapodást is biztonsági garanciaként értelmezi, hiszen a jövőben az Egyesült Államoknak már érdekeltségei lesznek Ukrajnában. Ráadásul a megállapodásnak Washington szerint van egy fontos üzenetértéke, hiszen innentől kezdve – főleg a háború lezárását követően – az Egyesült Államok is érdekelt féllé válik. A Handelsblatt ugyanakkor tévhitnek nevezi, hogy az amerikai vállalatok és személyzetük jelenléte az országban önmagában képes megakadályozni az orosz támadásokat. Mint az elemzés rámutat, az amerikai vállalatok már ma is Ukrajnában vannak. Ráadásul ott vannak mindazok az emberek, akik az ukrán katonák mellett közvetlenül a frontvonalon szembe szállnak az orosz csapatokkal, Moszkvát azonban ez nem gátolja meg a háború folytatásában.
„Megint mások azt emelik ki, hogy Ukrajna kommunikációs stratégiát váltott, és Zelenszkij végre rájött, hogy még az európaiakkal a háta mögött sem mehet szembe Trumppal”
Ehelyett a késleltetés és a csendes módosítás stratégiáját követi, közben Moszkvára mutogat, és azt reméli, hogy elfogy Trump Oroszországgal szembeni türelme. Tény, hogy az orosz és ukrán fél egyaránt igyekszik elkerülni, hogy a békekezdeményezés esetleges összeomlásáért őt tegyék felelőssé. A megállapodással és az orosz támadások Trumpot is idegesítő erősödésével most éppen az ukránok vannak lépéselőnyben, ám Kijev Moszkva folyamatos támadásával szép lassan eljátssza ezt a kommunikációs előnyt. E tekintetben sorsdöntő lehet, hogy az ukránok megpróbálják-e május 9-én is támadni Moszkvát.
„Trump gondjait azonban az ásványkincsekről szóló megállapodás azonban még nem oldja meg. Ez csak egy lépés a cél felé, azt azonban egyértelműen igazolja, hogy az amerikai elnök eltökélten igyekszik érvényesíteni az érdekeit, és ebben nem igazán tesz különbséget a felek között. Amit a nyugati fősodor egyfajta oroszbarátságként láttat, az csupán az, hogy míg Trump a szövetségeseinél nyomásgyakorlással igyekstik célt érni, addig az ellenfeleinél, így Oroszországnál vagy Kínánál eszközként inkább a diplomáciát használja. Az persze látszik, hogy Zelenszkijt nem kedveli, míg Putyint sokkal inkább érti. Mint ahogy az is, hogy Moszkvával a most Ukrajnával kötött szerződésnél is nagyobb alkukban gondolkodik”
Közben még a csapatán belül is egyre jobban látszó vitákat is kezelnie kell. Koránt sem lenne például mindenkinek ellenére, hogy Trumpot az Ukrajnához viszonyulás kérdésében visszatérítse Joe Biden irányvonalához. Nem véletlen, hogy az ásványkincsekről szóló alkut látva sokaknak felcsillant a szeme.
„A belső harcokat jelzi a Steve Witkoffra egyre erőteljesebben nehezedő nyomás is”
Többen ennek is tulajdonítják, hogy megrekedtek a tárgyalások Iránnal is. Mint ahogy egyesek szerint neki is szól a külügyi szóvivőnek az a kiszólása, miszerint nem fogunk a jövőben azonnal repülőre ülni, hogy moderáljuk a tárgyalásokat. Minden esetre a CNN-től Marco Rubióig sokan dolgoznak azon, hogy Witkoffot kissé távolabb tereljék a Moszkvával és Teheránnal folyó tárgyalásoktól. Witkoff további sorsa jelzés értékű lehet abban a tekintetben is, hogy a Fehér Ház milyen stratégiát követ a jövőben az ukrajnai konfliktus rendezésében. Trumpnak egyrészt le kell győznie saját csalódottságát, és tudomásul venni, hogy nem volt reális az elképzelés a gyors rendezésről. Aztán ellen kell állni annak a törekvésnek is, hogy visszatérítsék Biden irányvonalához, ez ugyanis a háború folytatásával egyenlő. Egyelőre úgy néz ki, hogy a tűzszünetet nem sürgeti sem Kijev, sem Moszkva, sem az európai „tettrekészek”, ráadásul még Washington elszántsága is gyengülni látszik.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
csakafidesz says:
“Az ukrán sajtó a megállapodást kedvezőnek tartja, és ennek kapcsán mindenekelőtt azt emeli ki, hogy a korábbi támogatást nem vették figyelembe. Washington lemondott arról, hogy az előzetesen folyósított segélyt beleszámítsák”
—————————————————————————
Szépen, apránként bevasalják azt is kamatostól. Könyvelési trükkök ezrei vannak az ilyesmihez. A megállapodás kereteit nem ismerem, de a bevett gyakorlat az, hogy a nyersanyag mindig a tényleges értékénél olcsóbban jut el a Nagykutyához.
Tuco says:
Egy fontos dolgot elfelejtett megemlíteni az ásványkincs megállapodással kapcsolatban, Stier úr. Az egyezmény csak a jövőben feltárt és kitermelt ásványkincsekre vonatkozik, a jelenleg is kitermelés alatt állókra nem. Magyarul csak arra, ami jelenleg még a föld alatt van. Ezek feltárására és kitermelésére Ukrajna önállóan nem képes, mert se pénze, se technológiája nincs hozzá. Tehát jelentős külföldi (ez esetben amerikai) befektetés nélkül gyakorlatilag holt vagyon. Az egyezmény értelmében a kitermelt ásványkincsek értékén a két ország fele-fele arányban osztozik. Azaz Ukrajnának ebből néhány év múlva komoly bevétele lehet (a közösen kitermelt ásványkincseket piaci áron értékesítik, benne van a megállapodásban), enélkül viszont semmi, marad holt vagyonként a föld alatt. Ebben az olvasatban is olyan szörnyen fest az egyezmény…?
Természetesen az ásványkincs-megállapodás előnyös az amerikaiaknak is, de alapvetően ez egy win-win szituáció. Igazából vesztese csak egy van: Oroszország.
Ukrán szemszögből nézve mi lenne az amerikaiakkal aláírt megállapodás alternatívája? Ha Oroszország győzne, egyszerűen elvenné az ukrán ásványkincseket (mint ahogy tette a már megszállt ukrán területeken). Annektálással, jóvátételként, ahogy neki tetszik. Ugyan melyik “gyarmatosítás” lenne jobb ukrán szemszögből?
Még egy dolog. Ön ezt írta: “Ukrajna… „közös” finanszírozásban építheti újjá egy proxy háborúban, az Egyesült Államok asszisztálása mellett lerombolt országát.” Az valahogy elegánsan ezúttal is kimaradt, hogy ki rombolta le Ukrajnát… Nem, nem Zelenszkij. Nem is Biden. Még csak nem is a “háborúpárti” európaiak. Hanem Putyin parancsára az orosz hadsereg. Ezt pedig az ukránok jó néhány generáción át nem fogják elfelejteni. Ahogy a holodomort se felejtették el a mai napig.
csakafidesz says:
Tuco Úr! Már jóval a háború előtt Amerika és a Fejlett Nyugat felvásárolta fél Ukrajnát aprópénzért, és meggazdagodott ezen néhány közvetítő.. A háborút azért támogatja a Nyugat, mert a felvásárolt földek, bányák, gyárak miatt érdekeltek lettek. Senki nem ad szívjóságból dollármilliókat! A jelen megállapodás csak folytatása a régóta folyó tőkeinvesztálásnak, és ezt csakis a haszon érdekében teszik.
HandaBandy says:
Tuco úr!
Kérem, ne keverjük a szezont a fazonnal! Amit a “rendkívül előnyös” amerikai javaslat tartalmaz azt kölcsönökkel és értő gazdálkodásokkal az ukránok maguk is meg tudják csinálni. Nem kéne ezt a kótyavetyét heroizálni! A jelzett gondolkodásmód ugyanaz a mézes madzag mint a magyar rendszerváltáskor az agyoncsépelt szlogen, hogy majd bejön az idegen tőke és mindent felvirágoztat, “win-win” módon. Hogy aztán mi is lett belőle azt nagyon jól tudjuk. Az USA sem fog mást tenni Ukrajnában. Lehet itt gyönyörű rózsaszín álmokat dédelgetni meg vakítóakat ígérni de, hogy a jövő mit hoz arra én kevésbé elfogultan fogadnék. Mottó: olyan szegények még sohasem voltunk, hogy ne tudjunk szépeket ígérgetni.
Amit lehet tudni, hogy adott egy illegitim ukrán vezető, aki egy vesztes háborút vív, amire pedig a másik fél már idejekorán figyelmeztette, mással fizetteti meg az országa kilátástalan küzdelmét, a saját lakosságát pedig jószerivel megfelezte. Nem túl nagy teljesítmény. Nos, ez az illető üveggyöngy értékű plusz fegyverekért, meg ki tudja miért dobra veri a nemzeti vagyon egy részét, amire gyanítom, semmiféle felhatalmazása sincs. S mindezt csupán azért, hogy a piszkos kis status quo-ja még ideig-óráig fennmaradjon.
Az ukrán bevételeket meg nevezzük kevésbé szemérmesen az oligarchák zsíros üzletének, mert eddig is az volt. Hogy az oroszok lövik szét az országot? Fizikailag lehet. De visszakérdezném: mit tett ez a kicsi zöld emberke azért, hogy ne így legyen? Próbált valaha is megegyezni azzal a gonosz Putyinnal? Nem? Akkor kimondhatjuk, hogy őt is hatalmas felelősség terheli. Csak zárásként említeném meg, a pimaszul és jogellenesen zárolt orosz vagyont, az orosz emberek ellopott pénzét, ha már szabad demagóg módon fogalmazni. Az orosz kézen maradt területeken meg majd az oroszok fognak új világot teremteni. Ha valaki meg olyan buta, hogy nem mindegy neki milyen színű az útlevele miközben nyugodtan élhet az csak szenvedjen, mert megérdemli. Végül is a SzU-ban nem az volt a legnagyobb gondjuk, hogy határok vannak-e és ha igen hol. Akár példaképül is szolgálhatna.
Köszönöm a türelmet.
Rimely andras says:
Valoban felhaboritoi, hogy Trump az orszaga erdekeit tekinti a legfontosabbnak, es veget vet annak, hogy a US a vilag malacperselye legyen tovabbra is.
Nem kotelezo szerzodni a US-al, UKR-nak sem.
Witkoff miatt pedig ne aggodjanak, nagyon jol csinalja…
HandaBandy says:
Már elnézést, de mit is keres a csizma az asztalon? Nagyon olybá tűnik, hogy a kicsi zöld emberke a TELJES megmaradt országot eladta az USA-nak. Mit is keres ott az USA? Milyen alapon ő diszponál ott? Nem, hogy tovább fűti a konfliktust hanem most kreált igazán egy komolyabbat. Már csak ezért is egy kötözni való bolond az EU, hogy pénzt és belső viszályokat áldoz egy tökéletesen vesztett helyzetbe. Az USA termelést ui. behozza a csatlakozási őrülettel az EU-n belülre. Míg közben az USA agyoncsap mindent az import vámtételekkel. No, még mindig mindenkinek az a véleménye, hogy Trump egy kisstílű és ügyetlen politikus? Most csinált – elnézést – hülyét az amúgy is degenerált és alkalmatlan EU vezetésből és tört egyben borsot Putyin orra alá.