
„Az idő ebben az évben kiemelten fontos szempont lesz Ukrajna számára, így nem lehetünk meglepődve, ha Kijev sokszor területet fog időre cserélni annak reményében, hogy közben kihúzza a támogatások remélt felpörgéséig, emellett pedig rendezze a sorait”
Fotó:EUROPRESS/Oleksandr GIMANOV/AFP
Ukrajna azt tervezi, hogy idén átszervezi csapatait és új ellentámadást indít. Erről a szárazföldi erők újonnan kinevezett parancsnoka beszélt a minap, hozzátéve, hogy a legsürgetőbb feladat jelenleg az orosz előrenyomulás megállítása, és az ukrán egységek átcsoportosítása, a kimerült erők rotálása, pihentetése, majd az ellencsapásokra képes erők felállítása. Olekszandr Pavljuk altábornagy bízik benne, hogy Avgyijivka/Avgyejevka feladása után az ukrán hadsereg rövidesen stabilizálja a helyzetet a donyecki fronton, és a zaporizzsjai arcvonalon Robotinénál/Rabotyinónál is, majd újra megragadja a kezdeményezést.
„Egyelőre azonban az új parancsnok kincstári optimizmusával szemben ott tartunk, hogy a 2023 nyarán indított ellentámadás súlyos veszteségekkel járó, és számos, nyugati szállításokból származó harckocsi és más fegyver megsemmisülését hozó kifulladása után az ukrán hadsereg egyre inkább teret veszít”
Az orosz erők Avgyijivka bevétele után nem adtak lélegzetvételnyi időt sem az ukránoknak, és a Donbasszban csak lassan sikerül stabilizálni az ukránoknak a frontot a Berdicsi-Orlovka-Tonyenkoje vonal mentén. A donyecki területen Csasziv Jar lehet a következő trófea, amellyel az orosz erők megerősítenék Bahmut védelmét. Erősödik az orosz nyomás a Harkivi területen Kupjanszknál, a zaporizzsjai fronton megszerzett területeket pedig folyamatosan adja fel az ukrán hadsereg. Jelenleg a legfontosabb kihívás ukrán szempontból, hogy képesek lesznek-e, és milyen gyorsan előnyös védelmi pozíciókat felvenni.
A veszteség Kijev egyre súlyosbodó lőszerhiánya és a nyugati katonai segélyszállítmányok késedelmei közben következett be. Az ukrán háborús erőfeszítéseket tovább nehezítette az amerikai kongresszusban hónapok óta tartó belharc, amelynek következtében a republikánus törvényhozók 61 milliárd dollár értékű katonai segélyt blokkoltak.
„A háború dinamikája összességében lelassult”
Mindkét fél a másik kifárasztására, felőrlésére játszik. Oroszország mindenek előtt katonai értelemben igyekszik kimeríteni az ukrán hadsereget. Ugyanezzel próbálkozik Kijev is, ám jobb híján a mélységi csapásokkal és a diverzáns akciókkal inkább csak az orosz társadalom kifárasztását, elbizonytalanítását morális megtörését szeretné elérni. Az ilyen, orosz területeket érintő drón- és rakéta támadásokkal a háború menetét nem lehet megfordítani, ezért a cél inkább az, hogy az orosz lakosság számára láthatóbbá tegyék a háborút.
Az Egyesült Államok vezette Nyugat eközben a háború elhúzásával és a szankciókkal a hidegháborús tapasztalatokra apellálva az orosz gazdaság kimerítésére játszik, miután mára szembesült azzal, hogy katonai értelemben nem lehet Oroszországot legyőzni. Az orosz felőrlő taktika a frontokon azonban meglehetősen hatékony, a piac alapú gazdaság pedig jóval sikeresebben alkalmazkodik az új helyzethez, mint a végül összeomló szovjet. A szankciókkal ugyanis az állam hatékony támogatásával mindenek előtt a magán szektor harcol, s miután számára ez egzisztenciális kérdés, sokkal sikeresebben, mint tette ezt annak idején a Szovjetunió. Ráadásul ez a szankciós politika Európát legalább annyira, ha nem jobban sújtja, mint az ezzel megbüntetett Oroszországot.
„Az idő tehát rövid távon Oroszországnak dolgozik, Moszkva a jelenlegi intenzitás mellett akár 3-4 évig is bírja ezt a háborút, ennek túlságosan hosszúra nyúlása azonban már inkább az Oroszország gyengítését célzó amerikai forgatókönyvnek felelne meg”
Ukrajna közben a túlélésért küzd annak reményében, hogy ezen idő alatt az Egyesült Államokban és Európában megnyugszik, és számára kedvezően alakul a belpolitikai helyzet, és így felpörgő nyugati hadi ipar újra hathatós támogatásával majd valamikor 2025-2026-ban megfordíthatja a háború menetét.
Ennyire azonban ne szaladjunk előre, és maradjunk a 2024-ben várható forgatókönyveknél. Abban minden elemző egyetért, hogy az események alakulását a következő hónapokban alapvetően három tényező határozza meg. Az egyértelmű, hogy tavasszal Kijev várakozásait erősen mérsékelni kell, hiszen nem áll az ukrán erők rendelkezésére sem elég technika és lőszer, sem pedig katona egy ellentámadáshoz. A jelenleg is látható, sokszor komoly veszteségekkel járó visszalökések inkább csak az orosz előretörés lassítására lesznek elegendők. Ezekre azonban szükség van már csak azért is, mert egy-egy vonal feladása után – mint ez Avgyijivkánál/Avgyejevkánál is történik – ki kell építeni az új védelmi vonalakat.
„Az idő ebben az évben kiemelten fontos szempont lesz Ukrajna számára, így nem lehetünk meglepődve, ha Kijev sokszor területet fog időre cserélni annak reményében, hogy közben kihúzza a támogatások remélt felpörgéséig, emellett pedig rendezze a sorait”
Mindez nem lesz egyszerű, hiszen Oroszország a gazdaság hadi termelésre átállításával, és a szövetségesei támogatásával látványos tüzérségi- és légi fölényre tett szert, ez pedig hatékonyabbá teszi a szárazföldi erők támadásait. Jelenleg az orosz erők napi 10 ezer tüzérségi lőszert lőnek ki, míg az ukránok mindössze 2 ezret. Moszkva így évente akár 4,5 millió tüzérségi lőszert is képes előállítani, illetve megvenni, miközben az Ukrajnának idén márciusra az Európai Unió által ígért egymillió lőszerből csupán 300 ezret tudtak legyártani, a többit a világban próbálják összeszedni. Ehhez jön még, hogy Moszkva fölényben van a pilóta nélküli robotrepülőgépek terén is, hiszen a hazai gyártás mellett Oroszország bőven kap drónt Irántól is. Közben Kijev is igyekszik felpörgetni a drónok, és általában a hadianyagok hazai gyártását, ám ez időigényes folyamat.
„Az bizton állítható, hogy nyugati légvédelem, nagy hatótávolságú rakéták, és tüzérségi lőszerek nélkül az ukrán erők a jelenlegi frontvonalat sem nagyon tudják majd tartani”
Ha még sokáig tart a nyugati tétovaság, akkor Ukrajna legfeljebb újabb komoly veszteségekkel tudja kihúzni a 2024-es évet. Egyetérthetünk hát Tarasz Csmut ukrán katonai elemzővel, aki szerint nehéz év előtt áll Ukrajna, hiszen nem tudja, milyen irányba lendülnek előre az orosz erők, és egyáltalán nem biztos, hogy Kijev képes lesz bármiféle komolyabb ellencsapásra.
Alighanem, egyelőre nem is ez a cél. Az ukrán hadsereg védelemre rendezkedik be, és ez látszik a legutóbbi egyeztetésen az Egyesült Államoktól kért fegyverekből is. A legfontosabb most Ukrajna számára, hogy légvédelmi eszközöket kapjon. De a vadászgépek és harckocsik helyett is inkább drónokra, nagy hatótávolságú rakétákra, valamint a rádióelektronikai hadviseléshez, a pilóta nélküli robotrepülők és a rakéták bénításához szükséges rendszerekre van az ukránoknak a legnagyobb szüksége.
Közben persze pótolni kellene a kilőtt technikát is, ami bizony sokszor nagyon nem egyszerű. A napokban orosz Iszkander-M rakétákkal megsemmisített két amerikai MIM-104 Patriot indító egység pótlása hónapokba, de akár évekbe is telhet. Ez utóbbi akkor, ha Ukrajna beáll a sorba, de ez az idő lerövidíthető, ha egy másik megrendelő sorolódik hátrébb. De ott van még az ár is, ami rendkívül borsos. Egy 32 rakétát indító MIM-104 Patriot légvédelmi rendszer ára jóval az egymilliárd dollár felett van, négyszer annyiba került, mint a hasonló teljesítményű orosz Sz-400-as. Csupán egyetlen rakéta pedig 5,5 millió euróba kerül.
„S akkor még nem beszéltünk az élőerőről. Ukrajnának az állomány frissítéséhez és feltöltéséhez folyamatos mozgósításra van szüksége, amely egyre nehezebb a háborús fáradtság, a politikai stabilitás fenntartása és a gazdaságot sújtó munkaerő hiány miatt is”
Közben Vlagyimir Putyin újabb mozgósítás nélkül is tudja tartani az eddigi, a felőrléshez megfelelő, ám a komoly áttöréshez csak ukrán összeomlás esetén elegendő tempót. Még az év végén beszélt arról az orosz elnök, hogy az ukrajnai fronton 617 ezer orosz katona van – feltehetően a déli katonai körzetben lévő bevetésre kész állománnyal együtt -, és mintegy 480 ezer szerződésest sikerült a 2023-as év végéig toborozni. Ezzel az orosz hadseregben a katonai személyzet létszáma a tartalékosok nélkül közelít az 1,3 millióhoz, a teljes személyzete pedig átlépi a kétmilliós létszámot. Az ukrán hadsereg teljes létszáma jelenleg 800 ezer fő, és ehhez jön még egymillió tartalékos. Azzal, hogy a sorozás alsó életkori határát 27 évről leszállították 25-re, a fronton lévő állományt fel lehet tölteni 400 ezresre, ám a mozgósítással szemben egyre nagyobb a társadalmi ellenállás. A hadseregnek azonban ennél is több emberre van szüksége ahhoz, hogy rotálni lehessen a fronton régóta szolgáló, kimerült katonákat. Ráadásul egyre nagyobb gondot okoz a morál romlása, amelyen nem javít a sikerek várható további elmaradása.
„Az idei év tehát Ukrajnában és az euroatlanti közösségben a szándékok szerint a stratégiai építkezés, és a frontvonalak tartásának, a védekezésnek az éve lesz”
E logika szerint időt kell nyerni a katonai és hadi ipari bázis megerősítéséhez, hogy aztán 2025-ben a stratégiai kezdeményezés visszaszerzésének reményében Ukrajna új erővel indítson legalább még egy nagy ellentámadást. Az ukrán győzelemben egyes felmérések szerint még mindig hisz a lakosság mintegy 80 százaléka – más közvélemény-kutatások ezt az arányt ennek mintegy a felére teszik -, arra azonban egyre kevesebben tudnak választ adni, hogy hogyan és mikor lehet megfordítani a háború menetét. Közben egyre többen reménykednek a tűzszüneti tárgyalások megkezdésében, ám jelenleg kevés jel mutat arra, hogy erre még 2024-ben sor kerülhet. Ukrajna és a Nyugat ugyanis ott még nem tart, hogy megfogadva Ferenc pápa tanácsát elég bátorságot gyűjtsön a fehér zászló meglengetéséhez.
(A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg, itt olvasható.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Krötinger says:
A gyözelmeket mindig az jellemzi leginkabb, hogy közel – söt, nagyon közel – vannak.
Vagyis altalaban csak ez jellemzi öket. Es aztan ujra es ujra akad egy tarsadalom, aki ezt be is veszi es meg bedob erte par tizezer/szazezer/millio embert.
csakafidesz says:
“Most arról beszél az ukrán elnök, hogy 2024 a kitartás éve, hogy aztán 2025 már a győzelem éve lehessen.”
——————————————————————————————————————————————————————
Szálasi Ferenc is azt kiabálta 1944-ben, hogy “Kitartás!”. Ennek ellenére 1945-ben nem jött el a “győzelem éve”. Azaz eljött, de a másik oldalra..
Egyébként:
Az oroszoknak sem mindegy hány katonát kell feláldozni. A halat is akkor szokták kiemelni a vízből, ha már alig ficánkol. Tehát nem biztos, hogy Moszkva befejezi az idén a háborút.
Bérces Zsolt says:
Zelenszkij az ukrán társadalom felé február közepén azzal próbálta megindokolni Valerij Zaluzsnij február 8-i leváltását, hogy Zaluzsnij többszöri sürgetése ellenére sem tett le az asztalára 2024-re vonatkozó győzelmi tervet.
Most arról beszél az ukrán elnök, hogy 2024 a kitartás éve, hogy aztán 2025 már a győzelem éve lehessen.
Nagyot fordult egy hónap alatt a Bankova világnézete!