Bár egyre több az óvatos és kétkedő hang, az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen szerint Ukrajna szinte teljes mértékben megfelel az uniós csatlakozási tárgyalások feltételeinek. Egy május eleji konferencián – igaz, nem az ukrán résztvevők – Berlinben az ország felkészültségét sokkal árnyaltabban jellemezték. A jogi és gazdasági kérdések kerültek a középpontba. Míg az ukrán résztvevők többször hangsúlyozták a feltételezett nyugati értékeket, addig a német képviselők elsősorban a kézzelfogható anyagi érdekeket ismertették.
Péli Éva írása a #moszkvater.com számára
Fotó:EUROPRESS/Anatolii Stepanov/AFP
Ukrajna nagy területű és népességű ország, ez a potenciál pedig vonzóvá teszi a befektetések számára. Volodimir Jemeljanyenko harkivi jogászprofesszor ecsetelte eképpen Ukrajna lehetséges uniós tagságának előnyeit az Ostinstitut Wismar 12. gazdaságpolitikai beszélgetésén, amelynek témája „Ukrajna az Európai Unió felé vezető úton” volt.
Jemeljanyenko szavaiból kiderül, miről is szól valójában Ukrajna tervezett csatlakozása az Európai Unióhoz. Sok mindenről, de nem Ukrajna és az ukrán nép érdekeiről. Nem is a függetlenségről, és az ország sokat hangoztatott szabadságáról.
„Mint más ukrán érdekeket, ezt is feláldozzák a Nyugat anyagi érdekeiért”
Cserébe az embereket nemcsak az ország történelmétől szakítják el, hanem ez sokaknak az életébe kerül. Jemeljanyenkónak a fenti ajánláshoz hozzáfűzött mondata – „Ukrajna nem koldus” – ebben az összefüggésben szomorúan és keserűen hangzott.
Dirk Schübel, az Európai Külügyi Szolgálat Keleti Partnerségért felelős különmegbízottja úgy látta, hogy Ukrajna jól teljesít például az energiaszektorban, a vámunióban, a külkereskedelemben és a közös kül- és biztonságpolitikában. A megoldatlan problémák közé tartozott május elején a korrupció elleni küzdelem, az oligarcháknak az államra való befolyásának a csökkentése, valamint a hatalom decentralizációja, tehát a hatalom megosztása több kisebb központ létrehozásával.
Ukrajna önmagát „szabadítja fel”
Néhány hónappal korábban a Wismar Intézet egy projektet indított ukrán egyetemekkel közösen. Ennek az eredményét mutatták be az ukrán professzorok Berlinben. A rendezvényen parlamenti képviselők, valamint az ukrán politika és az Európai Unió képviselői is részt vettek. Egy másik kulcsfontosságú téma Közép-Ázsia volt, mint alternatív helyszín a korábban Oroszországban működő német vállalatok számára. Itt különös hangsúlyt fektettek Kazahsztánra és Üzbegisztánra.
A 2008-ban alapított wismari székhelyű intézet elsősorban az Oroszországgal való együttműködés lehetőségeire összpontosított 2022 februárjáig.
„Ezután azoknak a célkeresztjébe került, akik minden kapcsolatot meg akarnak szüntetni a keletre fekvő nagy országgal. Így most az Ostinstitut elsősorban Ukrajnára és Közép-Ázsiára összpontosít”
Az ukrajnai résztvevők többszörösen megköszönték a nyugati támogatást, beleértve a fegyverszállításokat is. Betekintést nyújtottak abba, hogyan „szabadítja fel magát” a mai Ukrajna, hogy teljes mértékben alávesse magát az EU követelményeinek. A professzorok, jogászok és kormányzati alkalmazottak azt állították, hogy Ukrajna annak ellenére mindent megtesz ennek érdekébe, hogy az ország háborúban áll. E célból minden gazdasági, történelmi, kulturális és szellemi kapcsolatot megszakítanak Oroszországgal.
Útban az Európai Unió felé
Európa második legnagyobb és legszegényebb országa 2022. június 24-én – részben válaszul az orosz invázióra – megkapta az EU-tagjelölti státuszt. A csatlakozási tárgyalások alapját az Európai Unió és Ukrajna között 2017-ben megkötött társulási megállapodás adta.
„Ez a megállapodás adta a lökést ahhoz, hogy 2013-ban nyíltan kirobbanjon a Nyugat és Oroszország közötti Ukrajna körüli konfliktus, amit azután a mostani háborúhoz vezetett”
Ukrajna 2022 nyarán megtörtént tagjelöltnek nyilvánítása Stefan Kägebein szavaival gazdasági és politikai szempontból „még inkább kitárta az ajtót a Nyugat előtt, és még inkább bezárta az ajtót Kelet felé”. A Német Gazdaság Keleti Bizottságának munkatársa az eseményen a világos stratégiai irányt értékelte:
„Maga a tényleges csatlakozás fontos politikai jelzés lenne. Ez azonban azt jelentené, hogy azok az ukrán vállalatok, amelyek korábban Oroszország felé orientálódtak, elveszítenék üzleti modelljüket”
A politikai jelentőség mellett a nyugati és német vállalatok számára fontos, hogy az uniós szabályokat betartva szabadon mozoghassanak az országban. Az Ukrajna és az EU közötti kereskedelem növekedése mutatja az ez irányba tett eddigi lépések eredményességét.
20 ezer uniós jogszabály
Ukrajnának ehhez teljes mértékben össze kell hangolnia jogi normáit és törvényeit az uniós előírásokkal „Még van bőven tennivaló“ – jelentette ki Schübel.
A politikai szférában ezek közé tartozik az intézményi stabilitás, a demokrácia és a jogállamiság, az emberi jogok, valamint a kisebbségek tiszteletben tartása és védelme. A gazdasági ágazatban a jelölteknek bizonyítaniuk kell, hogy működőképes piacgazdasággal rendelkeznek, és képesek ellenállni az EU belső piacán belüli verseny nyomásának. Ezen kívül el kell fogadniuk az uniós joganyag egészét, a „közösségi vívmányokat”. Schübel elmagyarázza, hogy eszerint
„Ukrajnának 33 fejezetnyi EU-követelménynek kell megfelelnie, 150 ezer oldalnyi 20 ezer uniós törvényt és rendeletet kell elfogadnia, és átültetnie a nemzeti jogba”
A konferencián nem fejtették ki, hogy ez hogyan érinti az ország függetlenségét és szuverenitását. Amiről Ivan Nagornyak a Kijevi Kormány Európai és Euroatlanti Integrációs Hivatalának (GOCEEI) főigazgató-helyettese Kijevből kapcsolva beszámolt, azok Kijev sikerei és erőfeszítései az uniós tagság felé vezető úton voltak.
„Az ukrán állami szektorban természetesen sok probléma van” – mondta a jogprofesszor Jemeljanyenko. Azokat az ukrán vállalatokat, amelyek még mindig a régi szovjet minta szerint vannak felszerelve vagy működtek, meg kell reformálni. A professzor szerint közel 20 évvel ezelőtt volt egy nagy privatizációs hullám. Ezt azonban nem folytatták, mert nagy volt a korrupció veszélye. Ukrajna csak az utóbbi években tért vissza a privatizációhoz, mivel mostanra szerinte nagyot lépett előre a korrupció elleni küzdelemben. Nemcsak törvények sorát fogadta el – véli a professzor –, hanem újraértelmezte a korrupció fogalmát is. Az viszont homályban maradt, honnan származik ez az új felfogás.
Új sínek a Nyugat profitjának
Jemeljanyenko az ország vasútjának példáján mutatta be, mi történik az ukrán állami tulajdonnal. Emlékeztetett arra, hogy Davosban 2020 januárjában megállapodást írtak alá a Deutsche Bahn (DB) és az ukrán állami vasút, a JSC Ukrzaliznyica (UZ) között. Ennek eredményeként az UZ-t feldarabolják, csak az infrastruktúra marad ukrán kézben. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök Davosban kijelentette, hogy 2020-ban 500 állami vállalatot kíván eladni jelentős adókedvezményekkel.
A DB mindent átvesz, ami a síneken fut, mind az utas-, mind pedig a teherközlekedést, mondta Jemeljanyenko: „Most tervezzük, hogy a vonatokat a Deutsche Bahn irányítása alá helyezzük.” A jogászprofesszor szerint a fő cél „a stabil demokráciával rendelkező fejlett országok európai tapasztalatainak átvétele”. Ez magában foglalja a mintegy 23 ezer kilométeres ukrán vasúthálózat 1520 milliméteres nyomtávjának – amely még a Szovjetunióból származik – a szűkebb, 1435 milliméteres uniós nyomtávra való átállítását. Ennek célja, hogy
„elválassza Ukrajnát az agresszortól, és megkönnyítse a Nyugat felé irányuló szállítást, amelytől mostanra különösen függővé vált”
Az egyik jelenlévő, nagy háttértudással rendelkező vendég a fejét rázta az uniós eufórián, és azt mondta, hogy ezt már sok rendezvényen hallotta az évek során. A meghirdetett célok azonban elérhetetlenek maradnak. Példaként a tulajdonjogi kérdést hozta fel. Az ukránok nem fogják eltűrni, hogy külföldi cégek és befektetők hosszú távon birtokba vegyék és felosszák egymás között a földjeiket.
A gabonaexport „hasznos problémái”
Egy tudósító a Redaktionsnetz Deutschland-tól (RND, Németország egyik legnagyobb szerkesztőségi hálózata) rámutatott az ukrán integrációs folyamat lehetséges ellentmondásaira, példaként megemlítve az Ukrajnából az uniós országokba irányuló gabonaexportot. Hosszas huzavona után április végén Brüsszelben kompromisszumos megállapodás született Romániával, Bulgáriával, Magyarországgal, Szlovákiával és Lengyelországgal, miután azok azzal fenyegetőztek, hogy az év végéig megtiltják az Ukrajnából származó mezőgazdasági termékek importját. Az RND tudósítója arra volt kíváncsi,
„hogyan lehet egy ilyen nagy mezőgazdasági országot integrálni az uniós piacba anélkül, hogy a tagok, különösen a keleti országok, ahol a mezőgazdaság hagyományosan nagy szerepet játszik, ne fenyegetve vagy hátrányos helyzetben éreznék magukat”
Az EU Keleti Partnerségért felelős különmegbízottja, Schübel válasza szerint elemezni kell a tényeket és a körülményeket, valamint azt, hogy milyen egyéb érdekek állnak emögött. Az ukrajnai mezőgazdasági termékek egy évre történő bevezetése az uniós piacra azonban már most is tesztpályának tekinthető, hogy lássuk, milyen hatással van ez az egyes szereplőkre, az árakra és a piacokra. Schübel szerint nem lesz könnyű integrálni egy ekkora országot, „Európa éléskamráját”. Úgy véli, nem is olyan rossz dolog, hogy már most felszínre kerülnek „apró problémák”, amelyeket meg lehet vitatni. „Ennek a kis konfliktusnak, ennek a kis vitának” köszönhetően az EU jobban felkészül a későbbi tárgyalásokra.
Üdvözöljük az atomenergiát
A korrupció kapcsán az oligarchia került a figyelem középpontjába. Vitalij Paskov, a harkivi Jaroszlav Mudrij Nemzeti Jogi Egyetem professzora két fő területet nevezett meg, ahol monopolisztikus struktúrák uralkodnak: az energia- és a gyógyszeripart. Mindkét ágazatban jelentős a korrupció. Az előadó rámutatott, hogy Ukrajna 2022 márciusában csatlakozott az európai villamosenergia-hálózathoz, és áramot szállít Európába, többek között Németországba. A Wirtschaftswoche című német gazdasági magazin szerint Ukrajna villamos energiájának több mint 50 százalékát atomerőművekben állítják elő. Ennek oka, hogy Ukrajna a dekarbonizációt illetően más logikát követ, mint Németország. Lengyelországgal, Belgiummal és más uniós országokkal közösen projekteket folytat erőművei korszerűsítésére.
„A megújuló energiák fejlesztése ellenére – a tervek szerint 2030-ra Ukrajnában ezek aránya el fogják érni a teljes mix 25 százalékát – az atomenergia a szénmentes energiatermelés központi eleme. A villamos energia több mint 50 százalékát adja”
Ez azt jelenti, hogy Ukrajna, amely 2022. március 16-tól szinkronizálta energiahálózatát az Európai Átviteli Rendszerüzemeltetők Szövetségével, Németország áramszolgáltatójává válhat. Emlékeztetőül, Németországban az utolsó három atomerőművet 2023. április közepén kapcsolták le a hálózatról.
A gyógyszeriparban Paskov a német gyógyszer törvényt tekinti modellnek, és reméli, hogy azt Ukrajnában is bevezetik. Rámutat a gyógyszerészeti ágazatban meglévő jogalkotási problémákra.
„Ukrajnában nem túl szigorúak a gyógyszerekre vonatkozó törvények”
Ez különösen a német Bayer vállalatot érinti, amely az ország tíz legnagyobb beszállítójának egyike. A Bayer nem gyógyszereket értékesít, hanem mindenféle gyógyszertári készítményt szállít, beleértve a biológiai hatóanyagokat tartalmazó étrend kiegészítőket is. Ez Németországban gyógyszernek minősül, és a német gyógyszertárakban nem árusítható. Paskov szerint ez jelentős terület Ukrajnában, amelyet nem szabályoznak ilyen szigorúan. „Mi történik akkor ezekkel a készletekkel?” – szerette volna megtudni.
Robert Habeck német gazdasági miniszter idén április elején tett kijevi látogatását követően kijelentette, hogy
„a háborús Ukrajna nemcsak vonzó, hanem biztonságos helyszín is a német vállalatok számára”
Erről többek között a Wirtschaftswoche számolt be április elején. Annak érdekében, hogy a német cégek számára vonzóvá, sőt lehetővé tegye, hogy ilyen körülmények között is Ukrajnában dolgozzanak, a német kormány megvédi a befektetéseiket. Ez Ukrajna esetében már évek óta így történik, és most a háború ellenére is folytatódik. „Általában nem szoktunk ilyet tenni“ – mondta Habeck kijevi látogatása után – „de itt megtesszük”.
Média távol a valóságtól
A média szektorban is nagy előrelépés történt az EU értékeihez való alkalmazkodásban, állította a rendezvényen Julija Zabuha, a harkivi Jaroszlav Mudrij Nemzeti Jogi Egyetem munkatársa. Mint fogalmazott, fontos lépések történtek a sajtószabadság, a média sokszínűsége és a média függetlensége érdekében. Azzal – magyarázta –, hogy csökkent az oligarchák száma, ők már nem avatkoznak bele a média munkájába.
Ami Kijev olvasatában „nagy lépés a médiareformot követelő EU felé”, az a közismert német lap szemében, mint a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) „inkább visszalépés”.
„Az Európai Újságíró Szövetség szerint az új kijevi médiatörvény számos olyan rendelkezést tartalmaz, amely ellentétes az európai értékekkel”
Ricardo Gutierrez, a szövetség főtitkára pedig „a legrosszabb önkényuralmi rendszerekhez méltó” törvénynek tartja. Szerhij Tomilenko, az Ukrán Újságíró Szakszervezet elnöke szerint a törvény a cenzúra eszközeit tartalmazza, és veszélyezteti a tájékoztatás szabadságát.
Ez azonban kevéssé érdekelte a berlini rendezvény ukrán résztvevőit, akik többször hangsúlyozták, hogy országuk az európai értékekért küzd, és továbbra is minden támogatásra szüksége van. „Valójában civilek áldozzák életüket ezekért az értékekért” – mondta Darina Kravcsuk jogász, a kijevi egyetem oktatója. Ez elsősorban Oroszország és minden orosz ellen irányul, amit Zabuha jogászprofesszor is megerősített. Elmondása szerint az „agresszor országból” származók már nem lehetnek médiák vagy engedélyek tulajdonosai Ukrajnában. A tartalmat is ellenőrzik. Senki sem nevezheti többé polgárháborúnak a kelet-ukrajnai eseményeket, vagy rossznak azt, amit az állam tesz. És természetesen nem adhatják vissza az „agresszor ország álláspontját” sem.
„A sokat kritizált és szigorú médiatörvény, amely főként tiltásokat és korlátozásokat tartalmaz, és az átfogó cenzúra minden követelményének megfelel, mintha csak arra született volna, hogy biztosítsa teljes elzárkózást az <agresszor országtól>”
Habeck ukrajnai látogatásán elhangzott mondata ezért meglehetősen hitelesen hangzik: „Olyan ukránokat látok, akik töretlen erővel küzdenek a szabadságukért”. Az Oroszországtól való szabadságért, természetesen. A szuverenitásról azonban nem lehet szó.
Törökország, mint példa
A szerkesztőség megkérdezte november 13-án az Ostinstiut Wismar szóvivőjét Ursula von der Leyen fent említett kijelentéséről. A válasz így hangzik: „Meg kell különböztetni a csatlakozási tárgyalások megkezdését, és a tényleges uniós csatlakozást. Ez politikai döntés, amelynek egyelőre nincsenek további következményei. A tárgyalások megkezdése nem feltétlenül vezet a tagsághoz” – mondta Törökország példájára hivatkozva a szóvivő.
Erről decemberben döntenek az uniós állam- és kormányfők, ami „izgalmas“ lesz, hiszen a döntésnek egyhangúnak kell lennie. Az intézet szerint inkább arról van szó, hogy erkölcsi támogatást kapjon Ukrajna, és reformok végrehajtására ösztönzik az országot. A végső döntést a tárgyalások lezárása után minden tagállam egyhangúlag hozza meg: „Jelenleg nem lehet megjósolni, hogy erre egyáltalán sor kerül-e, és ha igen, mikor” – közölte a wismari intézet.
(https://uacrisis.org/de/74622-davos-2020)
(https://www.leadersnet.de/news/62611,deutsche-bahn-hilftukrainischer-eisenbahn-bei-wiederaufbau.html)
https://www.zeit.de/wirtschaft/2023-09/atomausstieg-energiemix-importueberschuss
500 milliárd dollárnyi orosz vagyon? Legyen az inkább csak 300, jobb esetben! Nevezzük nevén a lefoglalást:
El lesz tulajdonítva. Magyarul lopva. Nos, biztos ez is civilizált, nyugati és demokratikus érték. Akkor az oroszok
fizetik a cehet? Akkor az övék is? Akkor hol is van a probléma. Oroszország megsegítette Ukrajnát az SMO-val.
Hmmm… az EU, élén a németekkel komolyan azt gondolják, hogy az USA mellett még csurran-cseppen annyi, hogy
az új „Lebensraum” megtelhessen EU-s/német élettel? Mire oda jutunk Ukrajna 25 miliós lesz, ez fog szemben állni a
lengyel-magyar-szlovák 52 millióval? Ezek a tagok majd önként és dalolva fogják fizetni az ukrán kibontakozást, hogy
utána egy ” de hiszen azok ott olcsóbbak” felkiáltással még az alulfizetett munkahelyeiknek is búcsút mondhassanak?
Most kezdjünk el ténylegesen az oroszoknak drukkolni?
Ukrajna olyan mértékű háborús pusztítást szenvedett el, mint a II. világháború idején az érintett Kelet Európa. Ráadásul a kisebb károkat elszenvedő nyugati országokkal ellentétben Sztálin megtiltotta -okkal- a Marshall segély elfogadását. Ezért már induláskor 10 éves késéssel állt talpra Európa keleti fele. Külön téma, hogy a szovjet modell másolásával gazdaságilag elhibázott pályára állították az egész régiót. (Ld. Sztálinváros, Nowa Huta, stb.)
Ebből kiindulva Ukrajna helyreállításának hatalmas költségei teljesen az Európa Unióra fognak hárulni. A beruházások részbeni megtérülésére is legkevesebb egy évtizedet kell várni, addig csak csak a pénzünket fogja elnyelni. Így is kérdés, hogy Ukrajna a szomszédos Oroszország erőforrásainak igénybevétele nélkül talpra tud-e állni?
Ukrajna számára az lenne a kiút, ha megszűnne az önállósága és Oroszországnak kellene helyreállítani azt amit lerombolt. Abszurd, de csak a teljes vereség vezethet a helyreállításhoz anélkül, hogy leterhelné az EU amúgy is halovány gazdaságát. Persze ez az ukránoknak teljesen elfogadhatatlan. Tudom rettentően önző dolog kijelenteni, hogy az oroszok viseljék a saját rombolásuk költségeit, de reálisan nézve ez lenne számunkra a legkedvezőbb.
Le van foglalva 500 milliárd dollárnyi orosz vagyon, az jól fog jönni az újjáépítésnél, nem az EU gazdaságát fogja terhelni, és így is van rendjén, a kártérítést a kár okozójának kell fizetni.
Ennél az 500 milliárdnál is többe került maga a háború és a pusztítás. Az elmaradt haszonról még nem is szóltunk. Az emberéletet nem lehet pénzben kifejezni. A háborúért azért Ukrajna is felelős, mert 2014 óta provokálták az oroszokat. Viszont tény, hogy a háborús károkat az orosz rakéták okozták, az épületeket pedig helyre kell állítani. Nem tudom a panelház hogyan javítható. Szerintem le kell a maradékot bontani és egy teljesen újat építeni.