Láthatóak eddig láthatatlan filmek. Díjnyertes filmalkotásokat tesz elérhetővé a Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál. Ezúttal Marta Prus lengyel rendező Túl minden határon filmjét ajánljuk a figyelmükbe, amely bemutatja, hogyan ér fel Rita Mamun, a kiváló ritmikus sportgimnasztika versenyző karrierje csúcsára, és koronázza meg pályafutását egy olimpiai arannyal. Rita színfalak mögött játszódó, lélegzetelállító drámája egy olyan sportágba fektetett kemény fizikai és mentális munkáról szól, amelyben a szépség sem mellékes.

Fotó:EUROPRESS/Grigoriy Sisoev/Sputnik
2015, Stuttgart. A ritmikus sportgimnasztika világbajnokságon egyéni összetettben – minimális különbséggel megelőzve honfitársnőjét, Margarita Mamunt – az első helyet és ezzel a világbajnoki aranyérmet az orosz Jana Kudrjavceva szerezte meg. Az eredményhirdetés után a következő beszélgetés zajlott le az oroszok szövetségi kapitánya, helyesebben mondva atyaúristene, Irina Viner-Uszmanova és Mamun között:
– Mitől remegtél?
– Nem remegtem.
– De. Remegtél és be voltál szarva. Menj a francba! Szar vagy! Egy nagy szar! A kötelezőt jól megcsináltad, de a többinél remegtél, mint a nyárfalevél. Csak a két szép szemedért kaptál pontot. Nekem harcosok kellenek!
– Harcos vagyok. (nagyon halkan)
Margarita Mamunról két évig forgatta dokumentumfilmjét Marta Prus lengyel rendező. Nincs új a nap alatt, hasonló témájú filmeket csináltak többet. Volt, amelyiknek sikere is volt.
„Hogy ez miben különbözik a többitől? Talán a naturalizmusában”
Az érzékenyebb lelkűek – ha megnézik ezt a filmet – talán még sírva is fakadnak. Könny, veríték, megaláztatás, néha egy aprócska dicséret. Ez a film, a Túl minden határon nélkülözi a romantikát, de a megdicsőülést is. A Rio de Janeiro-i olimpia előtti két évről szól.
Túl minden határon from BIDF on Vimeo.
Annak, aki nem ebben a világban él, akár kegyetlennek is tűnhet, amit lát. De sajnos (vagy nem sajnos) az élsport ilyen. Lemondás mindenről, ami jó, belső fegyelem, kitartás. Hogy a film Mamunról vagy Amina Zaripova edzőről szól nem lényeges. Talán mindkettejükről, hiszen együtt indultak harcba a közös célért.
„Szerintem inkább arról szól, hogy győzd le saját magad napról napra, edzésről edzésre. Száz százalékos teljesítményt nyújtani, figyelni az edző minden szavára és dolgozni keményen”
Ezeket a leírt közhelyeket sikerült a rendezőnek meglepő pontossággal bemutatni. Az edző és sportoló közti viszonyt, az egymásra utaltságot és az egymás iránti tiszteletet és szeretetet. Még akkor is, ha az edző, Zaripova mester időnként nyomdafestéket nehezen tűrő módon instruálja tanítványát. Valahogy így lehet elérni a kitűzött célt. A közös siker érdekében félretenni a vélt vagy valós sérelmeket. Aztán majd kiderül, mire lesz ez elég.
Nem szpojlerezek túl nagyot, ha elárulom
„Rió olimpiai bajnokát egyéni összetettben Margarita Mamunnak hívják”
Legnagyobb riválisa, Kudrjavceva hibázott és Ritáé lett az aranyérem. A félig bangladesi származású Mamun apjának már csak napjai voltak hátra, végstádiumú rákban szenvedett.
– Látni akarom a fájdalmat az arcodon! A bírók is látni akarják! Mutasd meg mindenkinek, hogy az apád haldoklik! – küldte a szőnyegre versenyzőjét Irina Viner-Uszmanova.
Margarita megfogadta a szövetségi kapitány szavait, mindent elsöprő gyakorlatával megérdemelten kapta meg az aranyérmet.
Apja megvárta. A lánya hazaérkezése után két nappal hunyt el.
♦