„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Sokkal inkább – de legalább annyira – Putyin kínál kényelmes kiutat Trumpnak, aki a saját, előre láható módon hatástalan ultimátumával hozta nehéz helyzetbe magát”
Fotó:EUROPRESS/Brendan Smialowski/AFP
Sokan úgy gondolják, hogy a fordulópontot a Kreml megváltozott politikája, a tárgyalások iránti nagyobb nyitottsága jelentette. E gondolatmenet szerint Putyin Trump keménykedése, a szankciós fenyegetések és az orosz gazdaság növekvő problémáinak a hatására enyhítette az álláspontját. Aligha. Miért is tört volna meg Putyin, amikor az orosz erők egyre látványosabb sikereket érnek el a Donbasszban, az ukrán védelem pedig mind nagyobb gondok közepette képes csak tartani a frontot. Már amikor tartja.
„Sokkal inkább – de legalább annyira – Putyin kínál kényelmes kiutat Trumpnak, aki a saját, előre láható módon hatástalan ultimátumával hozta nehéz helyzetbe magát”
Maga Trump is elismerte, hogy Oroszország katonai fölényben van, a szankciók pedig valószínűleg nem fogják Putyint arra késztetni, hogy megváltoztassa a véleményét. Arról már nem is beszélve, hogy milyen hatása lenne a Kínára, Indiára, Brazíliára tartósan kivetett büntetővámoknak.
„Ő maga sem hitt tehát a zsarolásában, ráadásul attól tartott, hogy végül a háború nagyon messzire megy, Oroszország pedig túlnyeri magát, a <globális Dél> egyre inkább összekovácsolódik, és mindez a nyugati blokk veresége, de legalábbis komoly presztízs vesztesége”
Így aztán az orosz-amerikai egyeztetésekkel párhuzamosan Lukasenkától az orosz szakértőkig különböző csatornákon keresztül puhatolóztak a lehetséges megoldások megtalálása érdekében. Ennek eredményeként Trump elküldte Steve Witkoffot Moszkvába egy frissített javaslattal, amelyet a Kreml – valószínűleg csak a tárgyalások tovább lendítésének a kiindulópontjaként – már elfogadhatónak tekintett. Azért, mert Oroszország már készen áll arra, hogy ne csak egy végleges, a konfliktust megoldó és nem csupán befagyasztó megállapodásról, hanem a tűzszünetről tárgyaljon, De a lehetséges előrelépés kulcsa az is, hogy így Putyin már valamivel kevesebbet kér a tűzszünetért, mint egy évvel ezelőtt.
„A különbség az áprilisi sikertelen kísérlethez képest két pontban van. Először is, Washington komolyabban veszi a konfliktus kiváltó okainak a problémáját, és kész ezeket részletesen megvitatni, másodszor, Witkoff akkor még előbb az ukránokkal akart megegyezni, míg most ez fordítva történik”
Így aztán az alaszkai találkozó az első többé-kevésbé valódi kísérlet lehet a háború megállítására. Persze, a megállapodások végrehajtásával kapcsolatban ugyancsak sok a kétség még akkor is, ha sikerül megegyezni egy legalább időleges és részleges tűzszünetben. Már csak azért is, mert a feltételek rombolóak lehetnek Ukrajna, és frusztrálóak Európa számára. Így aztán a katonai műveletek későbbi újraindításának a kockázata nagyon magas.
„Ettől azonban az elkövetkező napok sok szempontból döntőek lesznek a konfliktus rövid távú dinamikája szempontjából”
Magát a találkozót a Párizsban élő az ismert orosz elemző, Tatyjana Sztanovaja szerint jó eséllyel Putyin kezdeményezte. A Kreml igyekszik kihasználni, hogy Trump végül visszarettent saját maga keménységétől. Az orosz-amerikai kapcsolatok ugyanis új konfrontációs szakaszba léphetnek, Washington pedig megörököli „Biden-háborúját”. Witkoff ezért egy lehetséges rendezés vízióját vázolta fel Moszkvában, amely a területek cseréjének gondolatára épült, de nem csak erre. Usakov kijelentése – miszerint „elfogadható ajánlatot” kaptak – arra utal, hogy ez egyértelműen túlmutat a területi kérdésen.
„Valahol talán megértve végre, hogy Putyin nemcsak és nem is annyira a földért, hanem egy <barátságos>, de legalább semleges Ukrajnáért harcol, amely magában foglalja a NATO-bővítés kérdéseit és sok más dolgot”
A Fehér Ház javaslatait a Kreml így egy komoly beszélgetés lehetőségének tekintette. Annak ellenére, hogy az amerikaiaknak nincs igazán „elfogadható” tervük, legfeljebb néhány ötletük a „háború befejezéséről” szóló megbeszélések megkezdésére. Mint Tatyjana Sztanovaja ugyanakkor rámutat, Putyin ezzel szemben már régóta kidolgozott egy rendezési tervet. A részleteit már felvázolták az isztambuli egyeztetéseken, a 2021. decemberi dokumentumokban és Putyin különféle nyilatkozataiban. A területek kérdése természetesen alapvető fontosságú, de a NATO keleti bővítésének a megállítása, Ukrajna demilitarizálása továbbra is ott van a listán még akkor is, ha jelenleg nem állnak a nyilvános viták középpontjában.
„Moszkva fő célja Ukrajna geopolitikai semlegesítése megfelelő garanciákkal”
A területekkel kapcsolatban Putyin jó eséllyel kész kivonni a csapatokat Harkiv, Dnyipropetrovszk és Szumi megyéből, követeli Ukrajna kivonulását Donyeck és Luhanszk régiókból, és az érintkezési vonal befagyasztását a Zaporizzsjai és a Herszoni területen. Ebben nincs semmi új, és Putyinnak nincs szüksége arra, hogy hatalmas áldozatok árán több földet kapjon. Kivéve persze, ha a rendezés patthelyzetbe kerül, ami nagyon is valószínű.
Trumppal találkozva Putyin ragaszkodni fog ahhoz, hogy valóban véget akar vetni a háborúnak. Meg akarja győzni Trumpot arról, hogy Európa és a jelenlegi ukrán vezetés ezt megakadályozza. Meg akarja értetni Trumppal, lehetséges az ellenségeskedés befejezése, ha vannak garanciák arra, hogy Ukrajna nem használja fel a szünetet újrafegyverkezésre. Putyin minden bizonnyal hangoztatni fogja, hogy az Egyesült Államok és Oroszország két nagyhatalom, amelyeknek a helyi konfliktusoktól függetlenül jó kapcsolatokat kell fenntartaniuk.
„Putyin legfőbb üzenete Trump felé, állítsunk le mindent most, ti pedig nyugtassátok meg az európaiakat, gyakoroljatok nyomást Kijevre, hagyjátok, hogy az ukrán vezetés leüljön megvitatni az orosz memorandumot, és a Nyugat ne próbálja meg kihasználni a pillanatot egy ellentámadás előkészítésére”
A nyugati fősodor média és az elemzők egy része mesteri manipulátorként ábrázolja Putyint, aki felkészülten érkezik a találkozókra, és tudja, hogyan használja ki beszélgetőpartnere felszínességét. Van ebben némi igazság, de azért ne feledjük el, hogy a Trumppal folytatott kommunikációja során, Putyin nem találta meg azt a nyelvezetet és érvelési stílust, amely meggyőzte volna az amerikai elnököt.
A legfőbb probléma az – ez talán az előrelépés igazi akadálya -, hogy a konfliktus „kiváltó okait” túl nehéz átadni egy olyan nyugati közönségnek, amely nincs hozzászokva az ilyen geopolitikai logika keretein belül gondolkodni. Még a kérdésben nagyon tájékozott szakértők is nehézen fogadják el azokat az érveket, amelyek azt a benyomást keltik, hogy Putyin nemcsak túl sokat akar, hanem őszintén hiszi is, hogy a Nyugatnak ezt meg is kell adni neki.
„A konfliktus kiváltó okait Nyugaton gyakran alábecsülik, vagy ezt a megközelítést teljesen elvetik a követelések hatalmas és a szemükben irreális jellege miatt, amelyek ugyanakkor Putyin számára egzisztenciálisak maradnak”
S nézzük akkor az alaszkai egyeztetés lehetséges forgatókönyveit az ukrán Strana.ua olvasatában.
„Ami pedig a háború végkifejletét, lezárását illeti, a cseh Mladá fronta dnes a következő forgatókönyvet tartja a leginkább elképzelhetőnek”
A háborút befagyasztják, de nem ér véget. Ukrajna elveszíti a megszállt területeket, mert nincs olyan erő, amely visszaszoríthatná az oroszokat. Nem veszíti azonban el őket ténylegesen. De facto az oroszok fogják ellenőrizni, de a Nyugat és Kijev nem fogja ezt elismerni, és inkább úgy fog tenni, mintha jogilag Ukrajnához tartoznának.
„Ez a háború végét jelentené, de nem a békét”
Nem lenne szükség hivatalos békeszerződésre, így a Moszkva által elfoglalt területeket jogilag nem ismernék el orosz területnek. A tulajdonjog kérdését hónapokra, évekre vagy évtizedekre el lehetne halasztani. Koreában több mint hetven éve így van.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Tuco says:
Stier úr, őszintén érdekelne a véleménye két kérdésben.
1. Miből gondolják az oroszok, hogy bármilyen szabadon, demokratikusan, a népakarat által megválasztott kormány “barátságos viszonyt” ápolna Oroszországgal mindazok után ami az elmúlt bő 11, de főleg az elmúlt 3,5 évben történt…?
2. Az ukrán NATO csatlakozás ellenzését orosz nézőpontból értem. De miért akarja demilitarizálni Putyin Ukrajnát, ezzel szinte teljesen megfosztani az országot az önvédelmi képességeitől? Egy vesztes háború utáni kivérzett, minden szempontból meggyengült Ukrajna milyen katonai fenyegetést jelentene a másfél milliós haderővel és 6000 atomtöltettel rendelkező Oroszországra, ami ezt racionálisan indokolná?
A válaszait előre is köszönöm!
Stier Gábor says:
Nem barátságos viszonyra, hanem az érdekek elismerésére vágynak, arra, hogy egyenrangú őartnerként kezeljék őket.
A demilitarizáció érthető, ha nem akarja, hogy ugyanaz legyen, mint a minszki megállapodások után, ám erről mintha már lemondana Putyin.
Tuco says:
Köszönöm.
brüsszelita says:
Nem lesz ukrán tűzszünet, mert Putyin nagy árat kérne érte a kétoldalú kérdéseket előtérbe tolva, például az északi-sarki olajmezők kiaknázását, habár ott az amerikai technológiára rá van szorulva, anélkül nem tudja, úgyhogy majd csiszolnak és finomítanak rajta, aminek Alaszka lesz a durva smirglipapírja.
Ráadásul a békeszándékot az USA-nak tettekkel kéne igazolnia, magyarán Ukrajna műholdas és fegyver támogatását meg kéne szüntetnie, ami nem érdeke, Trumpot otthon a fegyverlobbi kicsinálná érte.
Ezzel együtt Putyin Alaszkát komolyan veszi, amire az utal, hogy a delegációban a nagyágyúit felvonultatja kellő munícióval ellátva, úgy mint a külpolitikai tanácsadója, a külügy- és védelmi minisztere, valamint a Washingtonba tárgyalni küldött vagyon gazdálkodási tótumfaktuma. A pénzügyminiszterről nem is szólva, akinek nem tudom, hogy ott mi a keresnivalója, de ezek szerint a dollárt mégiscsak alá kell dúcolnia. Különösen, hogy ő a moszkvai liberális ötödik hadoszlop egyik fontos tartópillére, akinek a kitámasztásban van már gyakorlata, akár a kismacska, se oda, se vissza!