//Nem szállt el az olajár
Trump olaj #moszkvater

Nem szállt el az olajár

Az olajpiac nem veszi komolyan az amerikai elnök handabandázását, és a geopolitikai konfliktus eszkalálódása kiváltott drasztikus áremelkedésben nem érdekeltek sem az exportőrök, sem pedig az importőrök

Trump olaj #moszkvater
Illusztráció: #moszkvater montázs/AFP

Az iráni törvényhozók határozatban szólították fel Kászim Szulejmáni tábornok minapi meggyilkolása után az országban tartózkodó valamennyi külföldi katonát Irak elhagyására. Az egyébként nem törvényerejű deklaráció (nem jogszabályi formában jelent meg, inkább nyilatkozatnak tekinthető) dühödt reakciót váltott ki a Fehér Házban. Trump elnök olyan szankciókkal fenyegette meg Irakot, amelyekhez képest – a Fehér Ház lakója szerint – az Irán elleni eddigi intézkedések szelíd gyerekjátéknak tűnnek.

Miután az Irak ellen bevezethető pénzügyi és kereskedelmi korlátozások leghatékonyabb formája az iraki kőolaj vásárlásának megtiltása, némileg érthetetlennek tűnt, hogy a kőolaj tőzsdei jegyzései egy kezdeti emelkedés után – amikor is a Brent típusú kőolaj hordónkénti ára rövid időre átlépte a 70 dolláros szintet – a nap végére lényegében visszatértek az előző napi záróárakhoz. Ez egyértelmű jelzés a tekintetben, hogy a piaci szereplők egyelőre nem veszik komolyan az amerikai elnök fenyegetőzését.

„A kereskedők inkább nyugalomra intő figyelmeztetésekre hallgatnak, melyekből egyet Kína is megfogalmazott”

A kőolaj piacokon az év elején már emelkedő trend dominált. Az áremelkedés elsődleges oka az OPEC országok és a velük egyeztetve cselekvő Oroszország 2019-ben folytatott, kitermelést visszafogó, ezáltal a kínálatot szűkítő politikája. Decemberig az OPEC-tagok nagyjából be is tartották az elfogadott kvótákat, ezeket csak néhányan és kismértékben lépték át. A fegyelem meghozta az eredményt, miután az árak éves szinten közel 30 százalékkal emelkedtek. Bár a korábban kialakult 50-70 dollár/hordós sávból kilépni nem tudtak, ám egyre inkább a sáv felső harmadában folyt a kereskedés.

„A kínálat csökkenéséhez hozzájárultak az amerikai palaolaj-lelőhelyeken tapasztalható gondok is”

Tudni kell, hogy a palaolaj piacán még mindig dominálnak a kis és közepes, független tulajdonú (nem multinacionális) vállalatok, amelyek viszonylag csekély saját tőkével rendelkezve elsősorban banki finanszírozási háttérrel tevékenykednek. 2019 második felében azonban ezek a társaságok egyre kevésbé jutottak friss hitelhez, miután az újonnan fúrt kutak hozama sok esetben elmaradt a várakozásoktól. A likviditás szűkülése, valamint az a tény, hogy a nagy multinacionális olajcégek újabban kevésbé lelkesednek a független, új lelőhelyeket beindító, vagy koncessziókkal rendelkező társaságok felvásárlásáért, működő kutak bezárását eredményezte. Az Oil Price Intelligence felmérése szerint

„az Egyesült Államokban működő kutak száma a tavaly év eleji, csúcsnak számító 1100-ról mára nagyjából 800-ra csökkent. Ennek ellenére az ország nettó olajexportőrnek számít, 2019 utolsó hónapjában a szaldó 80000 hordó/nap mennyiséget jelentett”

A kínálat jelzett beszűküléséhez adódó geopolitikai feszültség értelemszerűen további, akár pánikszerű áremelkedést generálhatott volna. Január 6-án a nap első felében ez is történt, de a 3 százalékot meghaladó áremelkedés az amerikai tőzsdék nyitása után megtört. Az okok között szerepel a bagdadi dróntámadás amerikai kormányzati várakozásokkal ellentétes nemzetközi visszhangja. Sem a brit, sem a francia reakció nem nevezhető támogatónak, hogy csak Amerika legnagyobb szövetségeseit említsük. Tekintélyes nemzetközi médiumok és elemzők (Bloomberg, London School of Economics) pedig egyenesen Amerika 2003 óta tartó közel keleti politikája eredményeinek lerombolásáról beszélnek. A washingtoni képviselőház pedig törvényjavaslatban kívánja korlátozni az elnök katonai akciók indításával kapcsolatos jogkörét.

Az olajpiacokon jelenlegi árszinteken fennálló, kiegyensúlyozottnak tekinthető kereslet/kínálati helyzet a lehető legoptimálisabb a termelők szempontjából. A világtermelésben mennyiségileg első Oroszország, vagy az OPEC „héjái” sem érdekeltek olyan drasztikus áremelkedésben, melyet valamilyen geopolitikai konfliktus eszkalálódása vált ki. A nagyon hirtelen kialakuló, magas olajár ugyanis – főleg akkor, ha ellátási zavarokkal jár együtt – kisebb mennyiségek kereskedelmét teszi lehetővé.

„Jobb eladni többet, olcsóbban, de még jó áron, mint keveset nagyon drágán. Úgy a nagy importőrök – köztük elsősorban Kína – mint a kitermelők gazdasági szempontból a feszültség enyhülésében érdekeltek”

Csak remélhető, hogy a józan ész felülírja a Trump elnök körül sürgölődő, sok esetben nem elszámoltatható, és semmilyen felelősséget nem viselő, ám az elnök bizalmát élvező „tanácsadók” vérszomjas rikoltozását. Egy esetleges árrobbanás, és az olajár 80-100 dollár körül beálló szintje ugyanis rövid úton vetne véget úgy az egyébként is törékeny nemzetközi növekedésnek, mint a magyar gazdaság eddigi sikertörténetének. Amíg az olajár benn marad a korábban kialakult, hordónkénti 50-70 dolláros sávban, addig erről az oldalról nincs fenyegetés. A 80 dolláros szint áttörése és az ár e feletti stabilizálódása viszont az infláció szignifikáns gyorsulásával együtt elhozza a sokak által jó ideje jövendölt visszaesést.