„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Várkonyi Zsolt írása a #moszkvater.com számára
„A Putyin-Trump kötelék tehát nem mésalliance, hanem érdekházasság. Már csak az elhálása várat magára”
Fotó:EUROPRESS/Alexey NIKOLSKY/Sputnik/AFP„A Vlagyimir Putyin és Donald Trump közötti viszony nem egyéjszakás kaland lesz”
A vagyonát a szállodaiparban és ingatlanszektorban megalapozó amerikai elnök január végi beiktatásához sokan már-már vallásos áhítattal – és az ezt tükröző reményekkel – viszonyultak. Az elmúlt több mint fél év azonban ezeket a várakozásokat meglehetősen lehűteni látszik. Trump választás előtti ígéreteinek java része megtörőben van még magában az Egyesült Államokban is. Az a sejtésünk, amelyet már a demens Joe Biden elnöksége alatt is véltünk, hogy még az amerikai elnöknek is vannak főnökei, továbbá nem ő irányítja a világot, de még az Egyesült Államokat sem, mind egyértelműbben tűnik igazolódni.
A láthatatlan globalista háttérhatalom – bárkik legyenek is ők a maguk fizikai, vagyis emberi valóságukban – bár az Egyesült Államokban egyelőre visszaszorulóban, de még messze le nem győzetett, és csak visszavágásra vár, amely el is jöhet Trump elnökségének a végével. Vagy akár időelőtti bukásával. A Deep State csak – a leghangosabb ostorpattogtatás közepette – tulajdonképpen csak lovat váltott, hiszen mind szembeötlőbb, hogy az Európai Unió vezető tisztviselőit mintha Xerox géppel sokszorozták volna. Macron, von der Leyen, Merz – és nyugodtan ebbe a kategóriába sorolhatjuk a Brexittel távozó Egyesült Királyság egy éve regnáló miniszterelnökét, Keir Starmert is -, mi az a titokzatos mechanizmus, amellyel ők, és csakis ők kiválasztódást nyernek?
„Egymillió dolláros kérdés, amennyiben a Trump vezette Egyesült Államok magára hagyja az Európai Uniót Ukrajna politikai, katonai és első sorban pénzügyi támogatásában, amely azt ennek ellenére folytatja, akkor felvetődik a kérdés – amelyre azért sejtjük a választ -, kik és milyen érdekek mentén kormányozzák valójában az Európai Uniót?”
A nyílt orosz-ukrán háborút a NATO Kelet-Európában – orosz szemszögből – fenyegető térnyerése váltotta ki, amely egyfajta „chicken game” játékra kényszerítette Oroszországot. Ez a kiszorítósdi arról szólt, hogy melyik résztvevőnek fogynak el először – a nagyközönség számára sokszor láthatatlan – hibridháborús eszközei, és így az mikor lesz kénytelen a fegyverek nyers arzenáljához folyamodni? Amely természetesen együtt jár az arcvesztéssel, a nemzetközi közvélemény szimpátiájának az elillanásával. Márpedig a 21. században ez semmilyen politikai berendezkedésben sem elhanyagolható tényező. Ebben a leosztásban teljesen nyilvánvalóan az Amerika vezette Nyugat rendelkezett az aduk túlnyomó részével, elsősorban kereskedelmi és pénzügyi téren, a BIS-től az IMF-en és a WTO-n keresztül a SWIFT-ig. Így az oroszok kényszerültek lehívni a blöfföt.
A Nyugat részéről ezt követte a nemzetközi szabályrendszerek intézményesített, immár kendőzetlen, sőt obszcén felrúgása, és így került sor az orosz állam nyugati pénzintézeteknél tartott vagyonának az egész egyszerű einstandolására. Nehéz volt erre jogszabályi kereteket találni, máig sem sikerült. Ahogy Putyin szarkasztikusan megjegyezte, ez a lefoglalt, mintegy ötszáz milliárd dollárt kitevő orosz vagyon tulajdonképpen kis ár a Nyugat által az elmúlt négyszáz évben kialakított világuralmi, hatalmi rendszer exponálásáért és lebontásáért. Csoda lenne, hogy a világ azóta menekül a dollárból?
Ebbe a sorba illeszkedik Trump vámháborúja is az egész világ ellen. Ennél mezítelenebbül nem lehet szemléltetni az (amerikai) nemzetállam és a globalista világrend közötti érdekellentétet. A nyitott, vámokkal nem védett szabadkereskedelem a globalizmus térnyerését és érdekeit szolgálja, a nemzetállam érdeke a szükségletek helybeni megtermelése, és így a termelés védelme. Akár védővámokkal is. Ugyanis illúzió azt hinni, hogy a globalizmus majd megszünteti az egyes országok közötti jövedelmi különbségeket, mert ez egyrészt hosszantartó, akár nemzedékeken is átívelő folyamat lenne, másrészről pedig újratermeli az egyenlőtlenséget, csak éppen globális szinten, és személyekre lebontva. Egy moszkvai nincstelen ugyanannyi vagyonnal rendelkezik, mint egy párizsi, londoni, vagy New York-i hajléktalan. Ezzel szemben minél nagyobb egy gazdaság, annál gazdagabb annak vezető 0,1 százaléka. Ez a mozgató rugója a globalista nagytőke internacionalizmusának.
Tulajdonképpen arra jött rá Trump, hogy a globalista háttérhatalom és az amerikai nemzetállam között feszülő ellentét antagonisztikus.
„Adott tehát a két szereplő, Putyin és Trump, és látjuk, hogy mindkettőjüknek ugyanaz az ellenfele, mégpedig a globalista háttérhatalom. Mi sem lenne természetesebb tehát, mint kettejük szövetsége a Deep State ellen? Amelynek akár Hszi Csin-pingnek sem lenne ellenére, elvégre Trump mégis csak üzletember, mi sem lenne egyszerűbb, mint három (üzleti) érdekszférára osztani az egész világot? Hiszen mindig a legegyszerűbb megoldások állják ki legjobban az idők próbáját. És mikor, ha nem most?”
Ebben az üzletben Európának nem osztottak részt. Azonban, ha a hírek igazak, a megállapodás egyik eleme lenne az szankciók feloldása és az orosz energiahordozók visszaengedése a világpiacra. Így az európai piacra is.
„Mégis létrejönne az, amitől Kissinger és Brzezinski is óvta Amerikát és a kollektív Nyugatot, a (német) európai technológia és tőke házassága az orosz nyersanyagbázissal és energiahordozókkal?”
Putyin amerikai szempontból makacsnak tűnő következetessége és állhatatossága mögött egyszerű faék logika húzódik, annak a minden áron történő megakadályozása, hogy Ukrajna NATO tag, vagy akár bázis legyen. Tulajdonképpen nincs más választási lehetősége. Nem úgy, mint Trumpnak, akinek több opciója is van, és előbb-utóbb választania kell a nemzetállami Amerika és a globalista háttérhatalom között.
„A Putyin-Trump kötelék tehát nem mésalliance, hanem érdekházasság. Már csak az elhálása várat magára”
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Tuco says:
Deep State. Egy titokzatos, láthatatlan, globális háttérhatalom, amely bábuként irányítja a világ politikusait a sötét céljai elérése érdekében. Egy rejtélyes szervezet, amely óriási befolyással rendelkezik, mindenhol ott van, mégsem ismerjük egyetlen tagját sem, a vezetőiről nem is beszélve.
Tökéletes bűnbak a világ összes bajáért. Már annak, aki hisz a létezésében.
brüsszelita says:
Hinni a templomban kell, a deep state menedzsereit viszont név szerint meg lehet határozni, csak olyan hosszú a lista, hogy nem férne bele a komment szekcióba. A vezetői viszont háttérben maradnak, az általuk irányított médiában nem villognak, de a politikában sem, inkább alapítványok és offshore-ok mögé bújnak, ezért hozták létre azokat.
Meg keresztbe kasul tulajdonolják egymást, hogy a hierarchiába még véletlenül se pillanthassunk bele, te tudod például, hogy kik az amerikai jegybank, a FED tulajdonosai? Senki se tudja, mert a cégbejegyzés szerint bankok tulajdonolják, azokat meg újabb bankok, multicégek és dúsgazdag családi alapítványok, de azért sejteni lehet, hogy milyen körök és családok rángatják a gyeplőjüket, amit hívhatunk akár világkormánynak is, amivel nem állnánk messze az igazságtól.
brüsszelita says:
“A láthatatlan globalista háttérhatalom … bár az Egyesült Államokban egyelőre visszaszorulóban, de még messze le nem győzetett, és csak visszavágásra vár, amely el is jöhet Trump elnökségének a végével. Vagy akár idő előtti bukásával.”
A globalista háttérhatalom nincs visszaszorulóban csak taktikát váltott, mert a hitelezésen, kamaton és dolláron alapuló globális pénzügyi rendszer a belső logikájából fakadóan megrendült, és rövidesen szétesik.
A továbbiakban nem lesz alkalmas a hatalma fenntartására ezért új modellt és módszert kellett kitalálnia, aminek bevezetése nem megy egyik napról a másikra. Le kell győznie az általa korábban létrehozott rendszer politikusait és haszonélvezőit, akik kézzel-lábbal tiltakoznak az ellen, hogy a befolyásukat és vagyonukat elveszítsék, félnek hogy kihúzzák a lábuk alól a talajt és seggre essenek, ezért mindenre képesek.
A bankárok és multicégek azon csoportja támogatja őket, akik szintén érdekeltek a mostani rendszer fenntartásában és újraélesztésében, mert tudják, hogy az új világban nem osztanak nekik lapot, ily módon a háttérhatalom menedzsmentje is megosztott.
Ezért nem igaz, hogy Trumpnak “előbb-utóbb választania kell a nemzetállami Amerika és a globalista háttérhatalom között”, mert ezt a választást helyette már megtették azok, akik őt hatalomra segítették. Viszont nem a nemzetállami Amerika, hanem az új világrend megteremtése érdekében, ahol már nincs szükség az USA vezető szerepére, pénzére és hadseregére ahhoz, hogy a világot irányítani lehessen, mert a technológia és digitalizáció lesz az új ostor a pénz helyett.
Trump feladata azoknak az erőknek a legyőzése, akikkel a háttérhatalomnak már tele van a töke, amihez kellett egy feltörő kos, egy elefánt a porcelánboltban, aki felgyorsítja a folyamatot. A látszólag kapkodva, eszetlenül bevezetett vámok is erre szolgálnak, szétverik a világgazdaságot.
Trumpot az újonnan alakult nagy technológiai cégek pénze és befolyása segítette az elnöki székbe, Peter Thiel, a Palantir és a többiek, az ún. PayPal maffia, aminek többek közt Musk is a tagja, akiknek kellő időben hóna alá nyúlt a háttérhatalom és kitömte őket pénzzel, majd ellátta megrendelésekkel és pozícióba helyezte a képviselőiket.
Hisz gondoljunk bele, Musk se magától ilyen okos, mást már rég eltapostak volna, ha ennyit ugrál. És megrendelést se kap a NASA-tól a két perc alatt semmiből kifejlesztett rakétáihoz, illetve a Twitter megvásárlásoz se húz elő negyvenmilliárd dollárt a csikkzsebéből, hogy utána nagyot bukjon rajta, de a Tesla részvényeit se az ő zsenialitása tolta az egekbe, miközben a cég hatalmas veszteséget termelt.
Az alelnök J. D. Vance is egyértelműen Peter Thiel kreálmány, a háttérhatalom parancsára ő emelte Trump mellé szó szerint a semmiből, Trump nem ismerte korábban, de senki sem republikánus körökben. Ő lehet a politikája folytatásának záloga, csak neki már nem a rombolás, hanem az építés lesz a feladata, ha addig kitart persze.
Hogy Musk miért veszett össze Trumppal abba most ne menjünk bele, nyilván mert a rábízott feladatot nem teljesítette, mármint nem Musk, hanem az USA elnöke, aki kesztyűs kézzel bánt a tech guruval, amikor kipenderítette, mert tudta, mekkora erők állnak mögötte.
A kripto témát továbbra is tolja mindenesetre, meg a stable coinokat, hogy a dollárkibocsátást a FED kezéből kivegye a globális pénzügyi rendszert ezzel is gyengítve, és az USA egekig érő államadósságát egy darabig még finanszírozni tudja anélkül, hogy a FED-nek a kamatok leengedésért pitizne. Ugyanis a háttérhatalomnak se érdeke hogy a pénzügyi piramis összeomlása őt is betemesse, a gyeplőt végig a kezében kell tartania, ezt hívják irányított káosznak.
Ennek megfelel Trump, aki egy elszabadult hajóágyú, de akit a megfelelő irányba terelnek, viszont ha közben átszakítja a korlátot akkor belebukik a tengerbe és menthetetlenül elmerül a politikai süllyesztőben.
Várkonyi Zsolt says:
Érdekes feltevések, bár jelentősen bővíti a témakört, amely kizárólag Trump és Putyin viszonyáról kívánt szólni. Ennek lényege, ha esetleg nem jött volna át a cikkben, az, hogy Trumpnak szüksége van Putyinra hatalma megőrzéséhez, mint a nemzetállam USA elnöke, és Oroszországra – de nem feltétlenül Putyin személyére – a Deep State legyőzéséhez, mert ez utóbbi a feltétele a nemzetállami USA reneszánszának, amely birodalmi formájában egyre inkább versenyképtelen a globális piacon. Ezzel szemben Putyinnak nincs szüksége sem az USÁ-ra, sem Trumpra a hatalomban való megmaradásra, de személyesen Trumpra van szüksége ukrajnai céljai elérésére. Egy birodalmi USA ezeknek a törekvéseknek a megvalósítását jelentősen megnehezítené. Persze ha a nemzetállami Trump sávot vált, vagy megbuktatják, vagy az utódja visszasorol a Deep State-be, ez a feltételezés storno. Hogy J.D. Vance-t a Deep State tolta volna Trump arcába? Nekem ilyen infóim nincsenek, én csupán a tömegtájékoztatás információból építkezem, kizárólag mezei logikát, következtetéseket alkalmazván. Ugyanis ennek a meghökkentő feltételezésnek ellentmond az a tény, hogy hivatalba kerülése után a Trump-Vance páros első hete semmi mással nem teltek, mint a Deep State-hez kötődő intézményrendszernek – USAID, 1700 Soros-szervezet, NGO-k -, exponálásával, kiürítésével, finanszírozásuk megszüntetésével és pályán kívülre helyezésével.
brüsszelita says:
Még egyszer írom, ha nem jött volna le, hogy Trumpot a deep state segítette hatalomba és támogatja, hogy a korábban általa kreált bábokat és rendszert szétverje. Úgyhogy Trump nem a deep state ellen harcol, hanem az addigi világrend haszonélvezőinek makacs ellenállását töri meg, ami a mélyállam új bábjainak sem egyszerű feladat.
Hasonló zajlott le a nyolcvanas évek végén Kelet-Európában, amikor a pártállam vezetői egymás ellen harcoltak, viszont az okosabbja már akkor is tudta, hogy a bankárok a kezükből kicsúszott, ámde leszerepelt kommunista projektjüket bezárják, és liberális címszó alatt újat nyitnak helyette a jelentkezőket átvéve. Lett is belőle anyázás, meg olyan propaganda, amit a tömegtájékoztatásban még mindig tolnak, a komment szekciókról nem is szólva.
Na ez az, amit most Alaszkában csináltak, viszont anyázás helyett szépen mosolyogtak, hogy a gazdáik tudtára adják az elkötelezettségüket és együttműködésüket a korábbi rendszer szétverésében. A liberalizmusnak leáldozott, és vele az azt kitaláló és nyomató azon bankároknak, akik a kommunista esetből nem tanulva még mindig nem kaptak észbe – ez a világ rendje.
Cickányvadász says:
Egyetértek.