Donald Trump amerikai elnök 2025. január 20-án a Capital One Arénában, Washingtonban
Fotó:EUROPRESS/ANGELA WEISS/AFP
Mint az várható volt, a világ feszült figyelmétől kísérve iktatták be az Egyesült Államok 47. elnökét. Donald Trump ezzel nemcsak tisztában volt, de személyiségéből fakadóan láthatóan élvezte is ezt az irányában megnyilvánuló felfokozott érdeklődést. Mint ahogy az is imponál neki, hogy visszatérése erős érzelmeket váltott ki a világban. Ennek megfelelve a beiktatási beszédével is berúgta az ajtót, amelyet egy ideje már egyébként is ki-be csapkodnak. Üzent a szavazóinak, az ellenfeleinek és úgy általában a világnak. Nem hagyott kétséget afelől, hogy Amerikát mindenek fölé és elé helyezi, és az eszközök széles skáláját felhasználva érvényesíteni fogja az érdekeit. A választóinak nemcsak azt üzente, hogy naggyá teszi Amerikát, de azt is, hogy javulnak az életkörülmények is. Ideológiai ellenfeleinek eközben azt üzente meg, hogy kérlelhetetlenül leszámol a baloldali liberális uralommal, a woke ideológiával, és elutasítja a globalizmust. S hogy nem a levegőbe beszél, azt a Biden által hozott kulcsfontosságú intézkedéseket eltörlő törvények tucatjainak aláírásával nyomatékosította. Többek között rendelkezett arról, hogy a Mexikói-öbölt ezután Amerikai-öbölnek nevezik, szigorította a migrációval szembeni fellépést, de megszakította kapcsolatait az ENSZ közegészségügyi szervezetével (WHO), és kilépteti az Egyesült Államokat a Párizsi Klímaegyezményből is.
„A globalista rezsimek és a progresszivisták megremegtek Trump visszatérésétől, míg a szuverenista konzervatívok a revánsban bízva nagy reményeket fűznek globális értelemben is az amerikai elnökváltáshoz. Míg ideológiai értelemben csak üdvözölni lehet a normalitás forradalmát, Trump Amerikájának a hegemónia erősítését célzó geopolitikai elképzelései nem okvetlenül a stabilitás irányába hatnak. Trump érkezése jó eséllyel minden értelemben felforgatja a világot, igazodási ponttá igyekszik tenni az Egyesült Államokat, ám az egyelőre inkább erős túlzásnak tűnik, hogy ez a visszatérés hozza el a világrendszerváltást. Az ugyanis egy ideje már folyik”
Trump győzelme minden esetre találgatások sorát indította el. Így például sokan úgy látják, hogy a normalitás forradalma egyben szerethetővé is teszi majd Amerikát. Bizonyos értelemben igen, ám arra továbbra sem lehet számítani, hogy az Egyesült Államok ezután nem avatkozik be más országok belügyeibe. A Grönlanddal, Kanadával, Mexikóval vagy a Panama-csatornával kapcsolatos kijelentések nem ezt ígérik. De abban is biztosak lehetünk, hogy hangzatos, sokszor fenyegető kijelentéseivel Trump tapasztalt üzletemberként csak a tárgyalási pozícióit kezdi magasan, hogy aztán engedhessen. Ezen kívül látni kell a nagy szavak mögött az embert is. Trump igazi showman, aki alapvetően a közönségének játszik. A választóinak, a fehér amerikai munkásosztálynak és a középrétegeknek.
„Nem érdekli, mit gondol minderről az amerikai elit, vagy éppen a világ közvéleménye. Ezzel még meg lehetne békélni, az azonban már aggasztóbb, hogy Trump szótárából és világképéből hiányzik a szilárd jogrendre épülő nemzetközi kapcsolatok rendszere. A grönlandihoz hasonló fenyegetések belengetése még bizonytalanabbá teszi a világot, mert Kínától a Boszniai Szerb Köztársaságon át Oroszországig sokan gondolhatják úgy, hogy amennyiben Amerikának lehetnek nemzetbiztonsági érdekei és befolyási övezetei, akkor nekik is”
Nem alaptalanul írta a The Economist, hogy Trump 80 év amerikai külpolitikáját fogja felforgatni. Trump lerázza magáról az értékeket, mint kutya a vizet, és a hatalom felhalmozására és kihasználására összpontosít, az eredmény pedig akár globális méretű káosz is lehet. Ahogy egyébként egy kiszivárgott friss bizalmas jelentésében hasonló szellemben a washingtoni német nagykövet is fogalmaz, Trump a maximális felfordulás napirendjét követi. Ehhez a lap még hozzáteszi, Trump nem alkalmas arra, hogy elválassza saját érdekeit az ország érdekeitől, különösen, ha az ő és társai pénze forog kockán, mint Elon Muské Kínában. Az Economist ezt még azzal egészíti ki, hogy Trump feladja az egyetlen legnagyobb erőt, amellyel despotikus ellenfelei nem rendelkeznek. Azért ennek kapcsán jegyezzük meg, a háború utáni Amerikát létrehozó értékek, a demokrácia féltésében természetesen benne van, hogy a baloldali liberálisok valójában a saját hatalmukat féltik. Jellemző, hogy a reakciók többsége nem azzal foglalkozik, hogy milyen hatással lesz Trump országlása az európai gazdaságra és a versenyképességre, hanem a demokráciát, az értékeket, pontosabban a jelenlegi nyugati fősodor befolyásáért aggódik.
„Így nem véletlen, hogy amíg a nem nyugati világban alapvetően üdvözlik Trump visszatérését, addig a Nyugat ijedten elutasítja”
„Abban egyetérthetünk, hogy az erőpolitizálásra, zsarolásra, kereskedelmi háborúkra alapozó Trump négy évétől nem várhatunk nyugalmat. Eközben persze az is igaz, hogy Trump őrülete, szeszélyessége, személyes ambíciói és a nemzeti érdekek, így a befolyási övezetek elfogadása segíthet bizonyos éles helyzetek feloldásában”
Így például hozzájárulhatott a közel-keleti tűzszünethez is. Ahogy a The Telegraph rámutatott, Trump kétségkívül Izrael-párti, ugyanakkor Trump-párti is, ezért akarta, hogy a beiktatás előtt tűzszünetről állapodjanak meg. Ahogy a lap fogalmaz, Trump, a szabadelvű nárcisztikus, azt a benyomást kelti, hogy még a szövetségeseitől is elállhat. Lehetséges tehát, hogy ebben az esetben azért született alku, mert mindkét fél tudja, milyen a leendő elnök – milyen gonosz és önkényes tud lenni Trump.
„Trumptól a világ mindenek előtt az ukrán-orosz háború megállítását várja”
Annak ellenére, hogy az elnök környezetében már elismerik, hogy a háború még hónapokig elhúzódhat. Donald Trump korábban azt ígérte, hogy hivatalba lépése első napján békét kötnek a szemben álló felek, majd folyamatosan finomított a kijelentésén. Trump csapata jelenleg a konfliktus lezárásának több hónapos ütemtervét vizsgálják. Tisztában vannak azzal, hogy a Fehér Ház leendő főnöke az ukrajnai békét prioritásként harangozta be. A késedelmet a konfliktus megoldhatatlannak tűnő kérdéseivel magyarázzák, és azzal, hogy időigényes az új amerikai kormányzat felállása. Trump új különmegbízottja, Keith Kellogg nyugalmazott altábornagy is száz napon belül szeretne „megoldást” találni.
„Egyre több jel utal arra, hogy körvonalazódik egy Trump és Putyin közötti találkozó. Kremlhez közel álló források szerint ez március előtt nem reális, telefonon azonban már korábban egyeztethet a két elnök”
Putyin most is nyitottságát, tárgyalási készségét hangsúlyozta, Trumpék eddigi rendezési elképzelései azonban aligha felelnek meg a Kremlé elképzeléseinek. Mint Vlagyimir Putyin és Szergej Lavrov is fogalmazott, Oroszországnak tartós békére, nem pedig átmeneti tűzszünetre van szüksége, ez pedig csak akkor érhető el, ha a Nyugat kielégíti a jogos orosz biztonsági követeléseket, melyeket 2021. decembere óta következetesen elutasított, és helyette szankciókat léptetett életbe, amikor Moszkva katonai lépés mellett döntött biztonságának szavatolásáért. Putyin egyre biztosabb abban, hogy előnyben van az ukrajnai hadszíntéren, így eltökélt célja, hogy Ukrajna drasztikusan csökkentse katonai együttműködését a NATO-val, és váljon semleges állammá, korlátozott hadsereggel.
„Trump eltökéltnek tűnik abban, hogy befagyasztja az Ukrajna körüli konfliktust, a lehetséges kompromisszum azonban várhatóan Kijevnek fog jobban fájni”
Elemzők felhívják a figyelmet arra, hogy az erőre és zsarolásra alapozó tárgyalási stratégia ez esetben aligha fog működni, így ezen változtatni kell. Arról nem is beszélve, hogy a kompromisszum egyáltalán nem kizárt, ám az álláspontok egyelőre még több kérdésben is meglehetősen távol vannak egymástól. De Trumpnak otthon és a szövetségeseivel is meg kell vívnia maga csatáit. Erre utalt egykori nemzetbiztonsági tanácsadója, mikor a Politicónak nyilatkozva arról beszélt, hogy az amerikai hadiipar, Elon Musk and Co. és Európa eltéríthetik az elnököt attól, hogy radikálisan szakítson a Biden-kormányzat politikájával. Steve Bannon szerint Trump beleeshet a Vietnám-csapdába, és úgy járhat, mint Richard Nixon.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
csakafidesz says:
“Trump igazi showman, aki alapvetően a közönségének játszik. A választóinak, a fehér amerikai munkásosztálynak és a középrétegeknek.”
—————————————————————————-
Yes! Show must go on .. Érdemes megnézni Hiradóban látott képsort mégegyszer. Trump mindegyik rendelet aláíráshoz más-más, de azonos tollat használt, majd a tollakat bedobálta a nézők közé. (Akárcsak a régi királyok akik aranypénzek szórásával kápráztatták el az alattvalókat.)
Ezeket az európai szemmel nézve bornírt show elemeket figyelmen kívül hagyva komolyan kell venni Trump lépéseit. Azokat a dolgokat ő takarította el az útból amelyek a társadalom józan többségének értékítéletébe ütközött. Nyilván nem ok nélkül. Ha ismét naggyá akarja tenni Amerikát, ahhoz széleskörű társadalmi konszenzus szükséges.
Ami a külpolitikát illeti komoly és mélyreható elemzés nélkül nem lehet reálisan tervezni. Ebből fakad, hogy a kezdeti nyilatkozatok nagyon messze vannak a realitástól, és valóban színes lufik lesznek belőlük..