„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Ez a képernyőkép a Rapid Response 47 X fiókjából, a Fehér Ház hivatalos gyorsreagálású fiókjából származik, és Nicolas Maduro venezuelai elnököt (középen) DEA-ügynökök kíséretében mutatja az Egyesült Államok Kábítószer-ellenes Hivatalának (DEA) székházában, Manhattan alsó részén, New York államban, 2026. január 3-án
Fotó:EUROPRESS/AFP/X account of Rapid Response 47
Washington a 19. századi Monroe-doktrína nevében cselekszik, egyúttal demostrálva az amerikai műveletek elképesztő hatékonyságát. Ezért aztán nehéz nem összehasonlítani az egyórás amerikai különleges katonai akciót a már több mint 1400 napja tartó orosz „különleges katonai művelettel”. Amikor a Kijev melletti gostomeli repülőtér felé tartva orosz helikopterek lépték át az ukrán határt, az ukránok lelőttek négy gépet, részben pedig megsemmisítettek egy légideszant elit egységet. Az oroszok egy hónap múlva kivonultak az ország északi részéről. Az amerikaiak a mostani hadművelet során egyetlen Chinook, Black Hawk vagy Apache vadászgépet sem vesztettek, szabadon behatoltak a venezuelai főváros légterébe, amelyet az egyik legerősebb, részben orosz és kínai technológián alapuló légvédelmi rendszer védett. Ez egyrészt mutatja az amerikai hírszerző ügynökségek által végzett hatalmas munkát, másrészt jogos gyanút kelt az egész hadművelet teatralizálásával kapcsolatban.
„A venezuelai rezsimváltási kísérlet a kimenetelétől függetlenül Donald Trump és az Egyesült Államok világossá tette a riválisai számára, hogy a katonai erő alkalmazása nem csupán retorika, hanem valós külpolitikai eszköz. Ennek messzemenő következményei vannak a globális biztonsági struktúrára nézve, amely egyre inkább a rendszerszintű instabilitás felé halad”
Hogy az iráni vagy a kubai rezsim kerül-e fel ezután az amerikai radarra, az akár már a következő hetekben kiderülhet. Az azonban egyértelmű, hogy a globális gondolkodás egyre gyorsabb ütemben változik, a teljes körű fegyveres konfliktusok tekintetében a második világháború óta a legaktívabb éveket hagytuk magunk mögött. Ez azt jelenti, hogy a világ a nemzetközi kapcsolatokban a káosz szakaszába lép. A régi rend végleg összeomlott, és egy új még nem alakult ki.
„Ez a helyzet azoknak a rendszereknek kedvez, amelyek a katonai erőt a machiavellizmus szellemében természetes politikai eszköznek tekintik”
Az Ukrajna elleni „művelete” után Oroszországra kényszerített tabu a történtek után megtörik, egyúttal a venezuelai precedens elméletben lehetőséget nyit Kína számára a tajvani kérdés rendezésére. De az amerikai agresszió ugyanakkor jó eséllyel szűkíti a nyugati féltekén Moszkva és Peking mozgásterét is. E két ország egy szövetségest veszít, ráadásul a venezuelai olajmezők feletti amerikai ellenőrzés megszerzése tovább nehezítheti a „fekete arany” orosz exportját, de nem örülhet e fejleménynek az arab világ sem. Az energiahordozók tekintetében egyre inkább Amerikától függő Európa szempontjából sem túl jó hír, hogy a Fehér Ház ilyen eszközhöz jut.
„Európa azzal is kénytelen szembesülni, hogy a formálódó világrend a befolyási övezetek logikáján alapul”
A Nyugat nem képes befolyásolni a kialakulóban lévő paradigma megváltozását – Trump Amerikája nem is akarja -, így a válságok sorától sújtott Európának el kell kezdenie felkészülni az új realitásokra, amelyben – mint látjuk – az ellenség lefejezése is elfogadott eszköz lehet.
„Az amerikai művelet üzenete egyértelmű. A nagyhatalmaknak joguk van saját érdekeiket a jogállamiság maradványainak rovására érvényesíteni. Nem mellesleg egy olyan rend végéről beszélünk, amely az elmúlt évtizedekben maga is eszköz volt a hegemón kezében”
A venezuelai csapással, Maduro elfogásával a Trump-adminisztráció tehát bebizonyította, hogy számos nyilatkozata az „új Monroe-doktrínáról” nem üres szavak, és az amerikaiak készek erőszakkal végrehajtani azt. Ennek megfelelően, ha Washingtonnak sikerül hatalomváltást kikényszerítenie Venezuelában – ez még nem történt meg -, akkor a nyugati félteke más országai következhetnek a „különleges katonai műveletek” sorában. S nemcsak a nyíltan Amerika-ellenes országok, mint Kuba vagy Nicaragua, hanem azok is, amelyeket Trumppal ideológiailag szemben álló baloldaliak irányítanak. Például Brazília, Kolumbia és Mexikó, amelyet Trump már közvetlenül megfenyegetett azzal, hogy „meghódítja”. Továbbá kérdései voltak Kanadával kapcsolatban, nem is beszélve Grönlandról.
„Ez azt jelenti, hogy számos amerikai ország nagyon is valós veszéllyel néz szembe, ha bármilyen módon sértik Washington érdekeit”
Aligha meglepő ezek után, hogy hat ország közös nyilatkozatban ítélte el az Egyesült Államok venezuelai katonai fellépését. A kormányok szerint Washington lépései veszélyes precedenst teremtenek, aláássák a regionális biztonságot, és közvetlen kockázatot jelentenek a civil lakosság számára. Spanyolország, Brazília, Chile, Kolumbia, Mexikó és Uruguay kormánya közös, határozott hangvételű nyilatkozatban reagált a Venezuelában zajló eseményekre. A hat ország szerint az Egyesült Államok lépései súlyosan veszélyeztetik a békét és a regionális biztonságot, miközben közvetlen kockázatot jelentenek a civil lakosság számára is. Aggodalmukat fejezték ki minden olyan törekvéssel szemben is, amely külső kormányzati ellenőrzéshez, igazgatáshoz vagy természeti és stratégiai erőforrások kisajátításához vezethet.
De Trump venezuelai diadala veszélyes az amerikai Demokrata Párt, valamint a vele szövetséges európai elit számára is. Mint ahogy üzenet ez Kínának is. Ezért aztán számos erő próbálja majd megakadályozni Trumpot abban, hogy teljes mértékben megvalósítsa terveit Venezuelában.
„A történések természetesen hatással lehetnek az ukrajnai háborúra is”
Kijevben sokan lelkesen fogadták a caracasi eseményeket, mivel Madurót Moszkva szövetségesének tekintették. Zelenszkij elnök és Szibiha külügyminiszter is lelkesen támogatta az Egyesült Államok intézkedéseit. Ukrajna számára azonban a lehetséges következmények nagyon is kétértelműek. Először is, ez az akció újabb komoly csapás arra a szabályokon alapuló világrendre, amelynek védelmén Kijev nemzetközi pozíciója az orosz invázió után alapul. Ráadásul Trump nemcsak indoklás és ENSZ-szankció nélkül támadja Venezuelát, hanem anélkül is, hogy bármilyen „magasztos indítékot” felhozna indokként. Washington gyakorlatilag nyíltan kijelenti, hogy célja a venezuelai olaj feletti ellenőrzés. S hogy általánosságban a nyugati félteke Amerika létfontosságú érdekszférája, ezért Amerika azt tehet ott, amit szükségesnek tart.
„Azzal a ténnyel, hogy az Egyesült Államok most ENSZ-mandátum nélkül avatkozott be Venezuelában, elveszíti politikai és nemzetközi jogi értékét az az érv is, hogy Oroszország semmilyen módon nem avatkozhatott be Ukrajna belügyeibe az ENSZ Biztonsági Tanácsának felhatalmazása nélkül?”
– teszi fel a kérdést Wolfgang Ischinger, a müncheni Biztonsági Konferencia korábbi vezetője. S persze nem csak ő. De ezen kívül a venezuelai események bonyolítják az ukrajnai háború lezárásáról szóló, már így is nehéz tárgyalási folyamatot is. Méghozzá kétféleképpen. Egyrészt megerősítik Trump környezetében a héják (Graham szenátor, Radcliffe, a CIA igazgatója) pozícióját, akik nagyobb nyomást gyakorolnának a Kremlre, és több engedményt tennének Ukrajnának. A Maduro elfogása feletti eufória közepette felszólíthatják Trumpot, hogy építsen erre a sikerre, és hagyja abba Putyin „kényeztetését”, és alkalmazza ellene a lehető legszigorúbb kényszerítő intézkedéseket, szankciókat, rakéta szállítást Ukrajnának, segítséget Oroszország bombázásának fokozásában stb. Sőt, egyesek akár odáig is elmehetnek – Zelenszkij ezt már ötletként fel is dobta -, hogy felvetik Putyin meggyilkolását, vagy Maduróhoz hasonlóan az elfogását. Ebben azonban Trump aligha lenne partner.
Moszkvában közben már felmerültek olyan felvetések, hogy minden, ami Venezuelában történt, egy Oroszország és Washington közötti „megállapodás” része, és ezért a „venezuelai módszert” alkalmazva az amerikaiak most nem a Kremlre, hanem Zelenszkijre fognak nyomást gyakorolni. Erre az elméletre azonban nincs bizonyíték. Sőt, az iráni júniusi háború tapasztalatai azt mutatják, a katonai sikerek arra késztetik Trumpot, hogy inkább szigorítsa az Oroszországgal szembeni álláspontját, mintsem enyhítse azt.
„Másrészt a venezuelai események a Kremlt is drasztikus intézkedésekre késztethetik”
Oroszországban a „háborús párt” már most azt kérdezi: „Miért nem tehetjük mi is ugyanezt?”, „Miért nem hajtották még végre a döntéshozatali központok elleni ígért csapásokat?”, „Miért él még Zelenszkij?”, és „Miért várunk ilyen sokáig?” Ez egybeesik Oroszország újév előtti kijelentéseivel, amikor a Putyin rezidenciája elleni támadásra válaszul Moszkva már megtorló csapást ígért. A helyzet alakulása minden esetre növeli annak a valószínűségét, hogy Moszkva olyan lépést tesz, amely túlmutat a hagyományos nagyszabású rakéta csapásokon.
„A venezuelai események tehát az ukrajnai háború eszkalációjához vezethetnek, és bonyolíthatják a befejezésére irányuló erőfeszítéseket”
Ezzel szembe megy Trump vonakodása attól, hogy kockáztassa a közvetlen konfrontációt Oroszországgal, valamint az a vágya, hogy a következő hónapokban véget vessen a háborúnak, ezzel is lendületet adva a republikánusoknak a félidős választások előtt.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
M.I. says:
Zárva volt a szelence? Putyin akciója még nem nyitotta ki, csak a Trumpé?
Ki is az elvtelen kettős mérce úr?
Stier Gábor says:
Állítottam én, hogy Putyin nem sértette meg a nemzetközi jogot? De Zelenszkijt azért tudtommal nem rabolták el! Így bizony kinyílt az a szelence.
Tuco says:
Valóban nem rabolták el, hanem a háború első óráiban megpróbálták meggyilkolni a Kijevbe beszivárgott orosz különleges egység tagjai. Nem sokon múlt, de végül nem sikerült.
Stier Gábor says:
Ezt honnan veszi? Ja, az elfogultsága mondatja. Mi értelme lett volna hőst kreálni Zelenszkijből? De itt tényleg befejeztem a vitát az elfogultsággal. Értelmetlen.
Tuco says:
Zelenszkij mondta, de jó pár ezer kijevi lakos is tanúsíthatja, hogy tűzharc volt a kormányzati negyedben az első 1-2 nap, amíg fel nem számolták az orosz egységet. Nem mártírt akartak csinálni belőle, hanem a ’79-es kabuli forgatókönyv mintájára le akarták fejezni a kijevi vezetést, vagy legalább menekülésre késztetni. Egyik se jött be. Zelenszkij maradt és az ellenállás élére állt, bár az amerikaiak felajánlották, hogy kimentik. Így lett belőle hős és ebben bizony része volt az oroszoknak is. Nyílván az oroszok sosem dicsekedtek ezzel a besült akcióval. Persze mindenki azt hisz el, amit akar, elfogultságától függően. Ön is.
Stier Gábor says:
Egyetértünk. Unalomig leírtam, elmondtam, hogy az oroszok kabuli forgatókönyvben gondolkodtak, és nem háborúban. Örülök, hogy megismétli az álláspontomat. A hatalomváltás azonban nem egyenlő a rendszer szó szerinti lefejezésével. Zelenszkijt nem megölni akarták, hanem elmozdítani, elüldözni stb. Megölni hiba lett volna, és nem is volt rá szándék (lásd az akkori izraeli miniszterelnök és Putyin beszélgetése). Az utolsó, propagandisztikus mondatával persze tönkreteszi ezt az egyetértést. Persze értem, az Fb szereti, ha mindenki okosabb akar lenni a másiknál. Az admin az ilyen személyeskedő vörös farkakat már kevésbé. Legközelebb ettől kímélje meg! Még akkor is, ha az Fb világa ilyen. Nem muszáj mindenkinek ide süllyednie. Maradjunk a tényszerű vitáknál!
HandaBandy says:
Maradjunk annyiban, hogy tényleg a Zs. vakszerencséjén múlt a sikertelenség. Mivel ez az egész egy előre megtervezett akció volt az oroszok is tudták, hogy egy ilyen “berohanást” nem lehet sokáig fenntartani, no meg volt ott, hogy is mondjam, pár, Ukrajnát segítő alakulat is. Ha annyira profik lettek volna az ukrán fegyveres erők akkor az oroszok nemhogy 100+ km-t tudtak volna megtenni Kijev felé hanem 30-at se, maradjunk ennyiben. Bennem az a kép maradt meg, hogy az ukrán lakosságnak fogalma se nagyon volt mi történik. Igen, az oroszok terveztek egy gyors megoldást. Nem volt sikeres, mint ahogy a történelemben párszor már megtörtént az ilyesmi. Summa summarum, a helyzet megint a lüke amerikai maffiafilmekhez lett hasonlatos: Csinálhatjuk gyorsan és fájdalommentesen vagy csinálhatjuk lassan és fájdalmasan. Your choice!
Putyin előre szólt, hogy lépni fog és nem ilyen meglehetősen nevetséges okokkal hozakodott elő mint az állítólagos drogcsónakok. Preventive strike. Volt ilyen is már. A fél világ tudta, hogy ott vannak az amerikai vízi rinocérosz hajók, mégis kimerészkedtek? Ember nincs ennyire hülye. Stb. stb. stb.
Szóval akármennyire is fáj a szabadelvue közönségnek, igencsak két dobozkáról beszélünk.
M.I. says:
Próbálták. Nem sikerült. Biztosan tudja, csak úgy tesz mintha nem. Vagy úgy tesz mintha csak a sikeres kísérlettel lenne baj, a sikertelennel nem. Kettős szelence.
Stier Gábor says:
Hát persze. Ön csak tudja.
Mária says:
Itt amúgy is kavar van, mert aki Putyingyűlölő, az Trumpot se szereti. Tehát az Atlantista, balliberális, Demokrata (vagy hogy is nevezik magukat) körök mindkettőt megvetik, bármit csinálnak az rossz. Tehát akkor most mi is a nem mindegy neked?
Másrészt, nem tudom meddig pörgessünk vissza, talán a 2. világháború vége az, ami jó kiindulási alap lehet a mai világrend origójának. A nyugati világ számtalanszor kinyitotta már azt a szelencét, bőven nem Putyin volt az első 2022-ben. (ha kényszeresen el is tekintünk a 2014 óta tartott Donbaszi háborútól, ahol nyugati segítséggel orosz civileket öltek etnikai alapon az ukránok, mint anno Hitler a zsidókat – amire Putyin támadása csak egy elvárható válasz volt). És igen, az Amerikaiak rendre ott voltak. Hol Republikánus hol Demokrata elnökkel, itt sincs nagy különbség. Korea, Vietnam, Kuvait, Afganisztán, Irak, Szíria, Líbia, stb.!
HandaBandy says:
“…mint anno Hitler a zsidókat …”
Tegyük hozzá alkalmanként azovista segítséggel. Továbbélő történelem. De szigorúan köldöknézegető, moralista alapokon. Hmmmm…. Hogy is vagyunk azzal a kettős mércével?
Gabor Nadler says:
Köszönjük az elegáns analízist. Helyszűke miatt persze minden aspektus ablakát nem nyithattad ki. Fene tudja, tán nem is annyira az olaj piaca mint inkább az a rengeteg beruházás az olajiparba, bányászatba – no meg a precedens figyelmeztető mutatóujja: “Amerika az amerikaiaké”. Mindezen olaj-és bányaipari infrastruktúrák boldogan államosítva lettek persze, majd minden hanyattlásnak indult – ismerős a folyamat, déja vu. Ugye a szocializmus első jele a sorbanállás…
Ez a sokat szenvedett nép sem nem sirathatja nagyon az elnököt és rendszerét – a magyarok sem ejtettek volna könnyet, ha Ràkosit kipiszkálta volna valaki annak idejèn. De az sajnos egy más geopolitikai helyzet, egyezmény eredménye volt :(
csakafidesz says:
Rákosi et. külön géppel repült Moszkvába és nem saját elhatározásából, hanem elvitték.
csakafidesz says:
Eddig még nem volt ennyire aktuális Faludy György verse, a Német zsoldosdal. Ebből idézek:
” azt szolgáljuk ki megfizet,
annyit se mondunk: jónapot,
s kinyitjuk a hordó-csapot,
széthordjuk ingóságodat,
kurvának visszük lányodat,
ha nem mondod, hogy: köszönöm
lebunkózunk a küszöbön,
mert mink vagyunk a foltozott
irhájú német zsoldosok.”
Ide vezet, ha a világot a nyers eröszak uralja.
Hát igen. Lebunkóznak a küszöbön. (Előtte berúgják az ajtót..)
Én nem akarok olyan világban élni ahol a nyers erőszak dönti el kinek van igaza.
HandaBandy says:
Igen. A brit, a francia, a holland, a belga, német és az osztrák szabálykövető nemzetek, akik pár évszázadon keresztül u.ezt csinálták most fintorognak a később érkezetteken. Főleg azért mert időközben kihullottak a nagymacskák fogai. De hát csináljunk a szükségből erényt! Nem az a fontos, hogy mit is mondanak azok a bizonyos szabályok, hanem hogy okvetlen én hozzam őket.
No, ez a meta szabály… hogy is mondjam… kiállta az idő próbáját.
HandaBandy says:
“…venezuelai olajmezők feletti amerikai ellenőrzés megszerzése tovább nehezítheti …”
Talán most már jobban értik a népek, hogy a Barátságról való letiltás kinek az érdekeit szolgálja és kinek a mozgásterét szűkíti ill. bővíti. A többi, kártékony önkéntes vagy fizetett idealista pedig számot vethetne, hogy milyen ügyet is szolgál. Izgalmas lesz a közös, kínai és/vagy orosz válaszlépés ill. Irán sorsa.
A Brazil BRICS vétó is a jelen események tükrében új értelmet nyer.
“Ki is az elvtelen kettős mérce úr?”
Ha és amennyiben lehet a körtét az almával… Már elnézést, de nem az a baj a kérdéssel, hogy cinikus, hanem hogy teljességgel értékelhetetlen.
csakafidesz says:
Elvileg Kuba jöhet még, de ott nincs olaj..
Álmos Andor says:
Azt hiszem, ez pont az a helyzet, amikor a világrend felpuhulásának csendes konstatálása mellett a magyar kormánynak nem érdemes túl sokat moralizálgatnia (eddig is túlzásba vitte párszor az ukrán-orosz konfliktusban, csinált is ellenségeket mindenütt, hiába a történelmi léptékű támogatása Ukrajnának, az oroszok meg csak ellenséges blokk részének tekintenek minket a nagy nőtt moráljaink erdejében is), és ki kell kőkeményen használnunk, hogy először a történelemben az USA mögöttünk áll. Rá kell venni őket, hogy állítsák falhoz a románokat és a bolgárokat, és kerüljön magyar kézbe Burgasz valamint Ploiesti.