//Továbbra is feszült a Kaukázus
„Fontos megjegyezni, hogy a közel 450 kilométeres azeri-örmény határ pontos delimitációja a Szovjetunió széthullását követően a karabahi háború miatt a mai napig nem történt meg” #moszkvater

Továbbra is feszült a Kaukázus

MEGOSZTÁS

Bár a világ figyelmét ismét a Közel-Keleten újból – vagy épp újfent – kirobbant és egyre nagyobb méreteket öltő gázai konfliktus köti le, a Kaukázus térségében sem mondható békésnek a hangulat. Az elmúlt napokban ugyanis patthelyzet alakult ki az örmény-azeri határon, miután jereváni jelentések szerint a két ország közti határ pontos kijelölésének ürügyén 250 azeri katona hatolt be Örményország területére. Bár rögtön felmerülhet a külső szemlélőben a karabahihoz hasonló harcok eshetősége, jelen események dinamikája és politikai környezete jelentősen eltér attól. Miről is szól a jelenlegi határvita? Kik a szereplők? Mi várható a közeljövőben és mit jelent mindez Oroszországnak?

„Fontos megjegyezni, hogy a közel 450 kilométeres azeri-örmény határ pontos delimitációja a Szovjetunió széthullását követően a karabahi háború miatt a mai napig nem történt meg” #moszkvater
„Fontos megjegyezni, hogy a közel 450 kilométeres azeri-örmény határ pontos delimitációja a Szovjetunió széthullását követően a karabahi háború miatt a mai napig nem történt meg”
Fotó:EUROPRESS/Alexey Kudenko/Sputnik

Elsőként érdemes röviden áttekinteni, pontosan mi váltotta ki az említett határincidenst, és milyen lépéseket tettek a felek mindeddig. Az örmény védelmi minisztérium közlése szerint május 12-én egy 250 főt számláló azeri különítmény hatolt be a Szjunik tartományban található Szevlics/Szev-tó – azeriül Qaragöl – körzetébe 3,5 kilométeres mélységben, egy stratégiai magaslatot is elfoglalva. A Jereván által provokációként értékelt lépésre válaszul Örményország mozgósítva a térségben állomásozó haderejét, illetve határőrségét, körbevette az azeri katonákat, megakadályozandó további előrenyomulásukat.

Ennek ellenére másnap a szintén határ mentén fekvő Vardenisz és Sziszian települések közelében hasonló incidens alakult ki. Igaz, ekkor már az örmény hatóságok felkészültebben reagáltak az eseményekre, így Szevliccsel szemben nem alakult ki azeri tábor. Mindezen felül Nikol Pasinjan immár ügyvezető miniszterelnökként kérte a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének (ODKB) közreműködését, illetve hasonlóan felkérte Vlagyimir Putyinnak írt levelében Oroszországot a segítségnyújtásra.

„A felek közt az incidens kezdete óta orosz közvetítéssel intenzív tárgyalások folynak, egyelőre eredménytelenül”

Azerbajdzsán nem meglepő módon Jerevánnal ellentétben az események teljesen más olvasatát tálalta. Szerinte egységei kizárólagosan azeri területen tartózkodnak a pontos határvonal kijelölése céljából. Baku szemében Örményország túlreagálja az eseményeket, és szándékosan provokálva igyekszik az eseményeket külföldi szereplők bevonásával felnagyítani. Ahogy Lejla Abdullajeva külügyi szóvivő nyilatkozta, „Azerbajdzsán csupán visszaállítja az örmény megszállást követően nemzetközileg elismert határait, biztosítva az ország területi integritását”.

„Fontos megjegyezni, hogy a közel 450 kilométeres azeri-örmény határ pontos delimitációja a Szovjetunió széthullását követően a karabahi háború miatt a mai napig nem történt meg”

Noha nem ismerik el hivatalosan egymás pontosan rögzített államhatárát, mégis az irányadó nyomvonalat az Azeri és Örmény SzSzK-k közti egykori szovjet közigazgatási határok képzik. A függetlenedéskor a többi tagköztársaság közt etalonnak tartott, egykori szovjet vezérkar által alkalmazott térképek a vitatott Szevlics-tó környékét évtizedek óta többségében örmény, kisebb részt azeri területként jelölték.

Mivel a függetlenedést követően az elfogadott alapelv szerint az egykori tagköztársaságok közti közigazgatási határ vált államhatárrá, így jelen események Karabahhal ellentétben a nemzetközi jog szerint is örmény területen zajlanak, még ha 1991 óta a pontos nyomvonalban nem is állapodtak meg a felek. Ráadásul a határ részletes kijelölésének hiánya még egyáltalán nem jelenti azt, hogy az általa amúgy ismert régióban az adott állam hadereje átkeljen a másik területére hivatalosan határ megállapítási, de gyakorlatilag határmódosítási célzattal.

Mint látható Szevlics-tó döntő hányada az Örmény SzSzK területén helyezkedik el a Szovjet Vezérkar – Genstab – által használt 1984-es térképen #moszkvater
Mint látható Szevlics-tó döntő hányada az Örmény SzSzK területén helyezkedik el a Szovjet Vezérkar – Genstab – által használt 1984-es térképen
Forrás:satmaps.info

Kétséget kizáróan jelen helyzetben azeri provokációról beszélhetünk, ám nem tiszta igazán, ki áll ennek a hátterében. Amennyire harcias retorikát mutatott Baku az őszi háború alatt és azt követően, könnyen gondolhatnánk, hogy a győzelmen felbuzdulva további akciókkal üzen Örményországnak.

„Ám egyáltalán nem kizárt, hogy Baku helyett igazából ismét Törökország van az események mögött. Kihasználva a turbulens örmény belpolitikai helyzetet, Ankara Baku révén próbálja kitapasztalni Jereván és Moszkva ingerküszöbét. Avagy meddig mehet el hatalma kiterjesztése érdekében nagyobb probléma nélkül a pár éve még tisztán orosz érdekszférának tekintett Dél-Kaukázusban”

Azért ne feledjük Törökország jelentős tapasztalatot szerzett a szíriai beavatkozása során az ilyen irányú „kóstolgatások” terén, így nagyjából tudja, melyik az a lépés, ami még nem vált ki heves ellenreakciót. Ráadásul Szíriával szemben Örményországban nem áll fenn az a helyzet, hogy a polgárháború harcai közt az időnként át-átkacsintó török vagy vele szövetséges egységeket úgymond nevelő célzatú „véletlen” légitámadás érje.

A feszültség másik oldalát a szjuniki – azerieül zangrezuri – korridor néven elhíresült közlekedési folyosó kérdése adja. Az őszi karabahi harcokat lezáró fegyverszüneti megállapodás részeként a felek orosz közvetítéssel elfogadták, hogy az örmény Szjunik tartományon keresztül majd 30 év után ismét lehetségessé válik a szárazföldi összeköttetés Azerbajdzsán és nahicseváni exklávéja között.

„Maga a szjuniki korridor ötlete nem újkeletű, mivel a szovjet idők alatt már létezett az említett útvonal, ám az az 1990-es évek harcainak hatására lényegében megszűnt létezni. Az eltelt hónapok során viszont a felek nem voltak képesek a kérdésben megállapodásra jutni”

Noha az örmény kormányfő szerint semmilyen korridor nem szerepel a tavaly novemberben aláírt tűzszüneti megállapodásban, ám annak kilencedik pontja egyértelműen kimondja a határon átnyúló közlekedési kapcsolatok helyreállításának szükségességét a régióban, külön kiemelve Nahicsevánt. Örményország szerint a zangrezuri korridor létrehozása kizárólagos azeri narratíva, amely az útvonal használatából kizárná az örmény felet. Jereván értelmezésében a régió eddig lezárt összes szárazföldi összeköttetését meg kell nyitni, és ennek részeként Örményország is elérhesse az iráni határt Nahicsevánon keresztül. Avagy Jereván úgy használhassa az azeri közlekedési folyosókat, ahogy Baku az övéit.

„A nézeteltérések ellenére dél-kaukázusi közlekedési korridor megnyitása nemcsak azeri, de részben orosz és örmény érdek is”

Alapvetően Jereván és Moszkva közti szárazföldi összeköttetés a szovjet időkkel ellentétben csakis Grúzián keresztül lehetséges, amely nemcsak politikai szinten hordoz kockázatokat, de az infrastrukturális lehetőségek is korlátozottak. Az úgynevezett grúz hadiúton való közlekedést ráadásul télen az időjárás drasztikusan lekorlátozza, sőt egyes esetekben lehetetlenné teszi. Egy transzkaukázusi korridor megépülésével viszont létrejöhetne egy Moszkva-Baku-Jereván útvonal külön leágazásokkal Irán, illetve Törökország felé. Örményország kitörhetne részleges elszigeteltségéből, csökkentve a szállítási nehézségeket legfőbb piacának számító Oroszország irányába, míg Moszkva számára áttétesen megnyílhat egy újabb közel-keleti kapcsolat, és örményországi bázisait is könnyebben tudná ellátni.

A transzkaukázusi korridor terve #moszkvater
A transzkaukázusi korridor terve
A Kommerszant grafikája

Természetesen Karabah árnyékában az örmény társadalom részéről egyből Szjunik azeri elszakításának képe rémlik fel, hiszen száz évvel ezelőtt az orosz polgárháború árnyékában Baku és Jereván véres harcokat folytatott e terület feletti uralomért. A küzdelemben végül Jereván kerekedett felül, ám az azeri fél nem felejt könnyen. Nemrégiben Ilham Aliyev, mint „Azerbajdzsántól 100 éve elszakított” területként hivatkozik a tartományra, és többször hangsúlyozta, ha kell, a zangezuri korridort akár erővel is megépíti.

„Ha meg is épül az útvonal, Jereván stratégiai félelme, hogy azzal Baku elvágja őt az Iránnal közös határától, vagy akár egy Karabahhoz hasonló háború során annektálhatja az egész területet”

Ennek ellenére belátható időn belül semmilyen Karabahot idéző konfliktus nem várható Szjunikért, mivel az már a nemzetközi elismerés szerint is örmény terület, és egy ilyen háborúban Baku Oroszországgal, sőt a nemzetközi közösséggel találná szemben magát. A nemzetközi jog mellett ezen területre már vonatkoznak az említett ODKB külső féllel szembeni kollektív védelemről szóló fejezetei, illetve az 1997-ben Oroszország és Örményország közt megkötött kétoldalú védelmi megállapodás.

A helyzetet tovább bonyolítja a finoman szólva is turbulens örmény belpolitika. A háborús veszteséget követő tüntetések hatására, bár áprilisban végül lemondott miniszterelnöki tisztségéből Pasinjan, ám a június 20-i parlamenti választásokig biztosan hivatalban marad az ügyvivő kormány élén. Ha a vele szemben álló ellenzéki erők nem lesznek képesek egységfrontot létrehozni, akkor nem kizárt, hogy – bár kérdéses parlamenti többség mellett – akár ismét Pasinjan alakíthat kormányt.

A választások után lehet, hogy az Edmon Marukjan nevével fémjelzett „Felvilágosult Örményország” válhat jereváni királycsinálóvá, bizonyos engedményekért cserébe beállva egykori szövetségese mögé. A jelenleg harmadik legerősebb parlamenti párt viszont aktívan szorgalmazza Jereván kilépését az ODKB és Eurázsiai Gazdasági Unió szervezetéből, helyette Grúziához hasonlóan a nyugati integráció felé vezetné az országot. Az oroszellenes erők megerősödése hiányzik a legkevésbé jelen helyzetben Moszkvának, amely további káoszba süllyesztheti Örményországot.

„Viszont ennek fényében ismét értelmet nyer a jelenlegi határincidens, mivel a belpolitikai feszültségek miatt Örményország kisebb figyelmet tud csak a számára fenyegetést jelentő Azerbajdzsánra fordítani, amelyet az aktívan ki is használt”

Másrészt politikai téren a választások előtt politikai öngyilkosság lenne bármilyen engedményt tenni, vagy akár arra utalni, így a török támogatás mellett Baku magasabb fokozatba kapcsolva végezheti erődemonstrációját. Ennek részeként többek közt vasárnap 15 katona, 300 páncélozott jármű, 400 tüzérségi eszköz és 50 légi jármű részvételével kezdett állítása szerint terrorelhárító gyakorlatokba.

Az azeri védelmi minisztérium által a gyakorlat kapcsán közzétett videó.

A határincidens megoldása feltehetően ismét Moszkva aktív közreműködése révén valósulhat meg. A napokban Jerevánba érkezett Alekszandr Dvornyikov, a Déli Katonai Körzet főparancsnoka, aki az egyeztetéseket vezeti az azeri és örmény felek közt. Dvornyikov nemcsak az örményországi orosz bázisok révén számít illetékesnek, de egyben az orosz tárgyaló delegációk egyik ismert szereplője. Többek közt 2015-ben a szíriai orosz kontingens első parancsnokaként kellett az orosz lépéseket összehangolnia a térségben jelenlévő iráni, török és nyugati jelenléttel.

„Oroszországnak kompromisszumos megoldást kell találnia a kérdésben. Egyik oldalt ott állnak szövetségesi kötelezettségei Jereván felé, másrészt térségbeli nagyhatalomként nem engedheti meg magának, hogy Azerbajdzsán egy esetleges számára kedvezőtlen döntés hatására még jobban a neoottomán külpolitika kaukázusi bástyájává váljon”

Vélhetően egy kisebb orosz kontingens kitelepülése mellett az azeri fél végül elhagyja Szevlics környékét, majd a határ kijelölés folyamatát orosz szakemberek fogják végezni. Bár kérdés, hogy jelen körülmények között milyen tempóban haladhat mindez, mivel a folyamathoz mindkét fél egyetértése szükséges, és az említett belpolitikai korlátok miatt kétséges Jereván részvétele.

A karabahi háború hatására a térségben Törökországon túl más nagyhatalmak is egyre nagyobb aktivitást mutatnak. Főképp Örményország irányába. Elég csak ránézni Emmanuel Macron nyilatkozatára a témában, ahol Facebook oldalán örményül szólította fel Azerbajdzsánt csapatainak visszavonására. Sőt, későbbi nyilatkozata szerint Franciaország kész az ENSZ mandátum keretében katonai segítségnyújtást adni Örményországnak. Hasonlóan Bakut elítélő kijelentést tett az Egyesült Államok is. Washington hosszú történelmi adósságát törlesztve bár áprilisban végre elismerte az 1915-ös örmény népirtás tényét, ám inkább volt ez aktuálpolitikai üzenet Jerevánba és Ankarába, mint lelkiismerettől vezérelt késői beismerés.

„A jövőben egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy az ehhez hasonló határincidensek folytatódni fognak, miután az egykori örmény, illetve arcahi ellenőrzés alatt álló Karabahot Örményországgal összekötő területekre visszatért az addig csak de jure hatalmat gyakorló Baku”

Nem véletlenül fogadta el az örmény parlament a Robert Kocsarjan egykori államfő által benyújtott javaslatot a határmenti területeken elrendelendő krízishelyzet tekintetében, és egyes információk szerint az orosz-örmény tárgyalásokon szóba került 102. bázis bővítésének lehetősége önálló létesítményekkel az azeri határ mentén. Végső soron a nyilatkozatok ellenére, ha valamikor is közvetlenül Örményország területét érintő konfliktusra kerül sor, Jereván egyedüliként Oroszország segítségére számíthat. Viszont ahogy Dmitrij Trenyin, a moszkvai Carnegie Központ vezetője fogalmazott, Moszkva nyilvánvalóvá tette közel külföldi partnerei számára, hogy bár szövetségi kötelezettségeinek eleget tesz, ám nem fogja helyettük megoldani a belpolitikai problémáikat.

Akármi is történjen, a közeljövőben biztosan érdekes hónapok elé nézünk a Kaukázusban.

MEGOSZTÁS

1997-ben született, jelenleg is tanulmányait folytató nemzetközi kapcsolatok szakértő. Érdeklődési körének középpontjában Oroszország, az orosz fegyveres erők, az orosz és globális geopolitika, biztonságpolitika, valamint alapvetően a haditechnikával összefüggésben felmerülő témák állnak. Mindezeken túl aktívan figyelemmel kíséri a globális világrend fokozatos átalakulását. Diplomáját nemzetközi tanulmányok szakon szerezte, angolul, oroszul és németül beszél.