Kezdőlap » Sport » Tokióról is letiltatnák az orosz sportolókat
Danyil Liszenko #moszkvater

Tokióról is letiltatnák az orosz sportolókat

Három év után már visszaadta a WADA a moszkvai labor tesztelési engedélyét, a dopping kérdése azonban túl kényelmes eszköz ahhoz a politikai nyomásgyakorlásra, hogy a Kreml ellenfelei könnyen elengedjék

Danyil Liszenko #moszkvater
Danyil Liszenko
Fotó:EUROPRESS/AFP/Anton Denisov/Sputnik

A sport területére is kiterjed egy ideje már az Oroszország és a Nyugat közötti feszültség. Nem véletlenül, hiszen a versenysport mára már nemcsak a gazdasági, de a (geo)politikai érdekek szolgájává is vált. Az egekbe képes emelni, és a mélybe tudja rántani egy ország imázsát. Ezen belül is különleges terület a dopping, így aztán egyáltalán nem véletlen, hogy a kiéleződött geopolitikai versenyben az Oroszországra gyakorolt nyomás egyik fő eszközévé vált. Nem meglepő tehát, hogy a nemzetközi sajtó időről időre felmelegíti az ezzel kapcsolatos botrányokat. Eleve feltűnő, hogy az „orosz problémák” eleve a Moszkva és a Nyugat között megnövekedett feszültséggel kezdődtek. Addig minden rendben volt az orosz sportolókkal.

Azt maga Vlagyimir Putyin is elismerte néhány hónapja, hogy az orosz doppingellenes rendszerben vannak zavarok, ám mint hozzátette, az ilyesmi nem kizárólag Oroszország belső problémája. A zavarok ugyanis kimutatták az egész nemzetközi doppingellenes rendszer nyilvánvaló tökéletlenségét. Az orosz elnök úgy vélte, hogy érdemes nézni a dolgok jó oldalát, hiszen legalább kiderültek a problémák.

„S bár az Orosz Doppingellenes Ügynökség (RUSADA) hároméves eltiltást követően visszakapta az engedélyét, hogy elemzéseket végezhessen, a világsajtó nem engedi el a témát”

Így aztán úgy tűnhet, mintha a doppingolással és az ellenőrzéssel csakis Oroszországban lennének gondok. A napokban a The Sunday Times pendítette meg, hogy az orosz csapatot kizárhatják a 2020-as tokiói nyári olimpiáról. Mint ismert, a tavalyi phjongcshangi téli játékokról már kitiltották Oroszországot, és sportolóinak külön engedélyt kellett kérniük a szerepléshez. Aki ezt megkapta, csak semleges színekben vehetett részt a versenyeken.

Az ok a Times újságírója szerint az lehet, hogy az orosz atlétikai szövetség magas rangú tisztviselői hamis dokumentumokkal segítettek eltusolni a magasugró csillag Danyil Liszenko dopping vétségét. A Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) még tavaly nyáron vonta be a sportoló versenyzési engedélyét, mert az nem vezette megfelelően a holléti nyilvántartást, s elérhetetlen volt a doppingellenőrök számára.

Liszenko az elmúlt években egyike volt azon orosz sportolóknak, akik az ország szövetségének felfüggesztése ellenére – semleges színekben – versenyezhettek a nemzetközi viadalokon. A mindössze 22 éves atléta tavaly előtt robbant be a nemzetközi élmezőnybe. A londoni szabadtéri vb-n ezüstérmet nyert, majd tavaly fedett pályán a dobogó tetejére állhatott fel. A kiváló ugró bomba formában várta a berlini kontinensviadalt, a monacói Gyémánt Liga-versenyen már a 240-en is átjutott, ám a szabadtéri Eb-n már nem indulhatott.

„Az olimpiai aranyra is esélyes Liszenkót a nemzetközi szövetség négy évre készül eltiltani, s a Times szerint az orosz tisztviselők abban segítettek neki, hogy kibújhasson a felelősség alól”

Az orosz Matcs TV értesülése szerint most a sportoló úgy próbálja elérni a büntetés csökkentését, hogy együttműködik az IAAF-fel, és elárulta az ők segítő tisztviselők nevét. Az orosz szövetség elnöke a napokban találkozik a Nemzetközi Atlétikai Szövetség vezetőivel a RUSAF 2015 óta tartó eltiltásának feloldásáról, ám ezek után erre most aligha kerülhet sor. Pedig az orosz szövetség rehabilitációjával külön munkacsoport foglalkozik, s a RUSAF már befizette a tagság visszaállításának utolsó feltételéül szabott 3,2 millió dolláros adósságát is az IAAF-nek.

Az IAAF oroszországi munkacsoportja egyik legutóbbi jelentésében azt is feltételként szabta, hogy az Orosz Doppingellenes Ügynökségnek (RUSADA) elérhetővé kéne tennie az orosz sportolók vizeletmintájához való hozzáférést.  Közben az év elején ez is megtörtént, hiszen nagy áttörésnek minősítette Craig Reedie, a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) elnöke, hogy a szervezet küldöttségének sikerült hozzájutnia a moszkvai laboratórium adatbázisához. Az orosz doppingellenes szervezet ezt megelőzően, még tavaly szeptember 20-án visszakapta tesztelési engedélyét. A RUSADA-t és a moszkvai labor működését 2015 végén függesztették fel, miután a WADA az év novemberében nyilvánosságra hozta illetékes bizottságának vizsgálati jelentését, amely megállapította, hogy Oroszországban átfogó doppingolás zajlott. A jelentés szerint az orosz doppingellenőrző szervek 2011 és 2015 között harminc sportágban mintegy ezer sportoló vizsgálati mintáját manipulálták, illetve pozitív teszteredményeket titkoltak el.

A most sebtiben felmelegített Liszenko-ügy kapcsán megszólalt a doppingolásról több dokumentumfilmet is készítő német újságíró Hajo Seppelt is. Mint megjegyezte, Moszkva nem tanult a korábbi botrányokból. Van azonban a történteknek egy másik olvasata is. Oroszország a doppingolás terén nagyhatalom, ám messze nem a legnagyobb. Ráadásul meglehetősen furcsa, hogy

„az aktuális vétségekről szóló tudósítások éppen akkor kerülnek elsősorban az amerikai és brit lapok első oldalaira, amikor közeledik egymáshoz a WADA és Moszkva”

Úgy látszik, sokan nem akarják kiengedni a kezükből a nyomásgyakorlás e rendkívül hatékony eszközét. A sport ugyanis az úgynevezett puha erő egyik legkézenfekvőbb és egyben leghálásabb területe. Egy ország megítélésén sokat javíthatnak a sportsikerek. Vonatkozik ez magukra az eredményekre és a nagy világversenyek rendezésére egyaránt. Ezért aztán az új hidegháborúban Moszkvával szemben álló hatalmak már azzal is nehezen békéltek meg, hogy egy évvel ezelőtt Oroszország mindenki megelégedésére, a legszebb arcát mutatva rendezte meg a foci világbajnokságot. A dopping kérdése természetesen ekkor is felbukkant, de nem durrant elég nagyot. De az Oroszországot lejáratni akarók nem adják fel. Miközben a nyugati világban történt doppingvétségeket nem verik nagy dobra, addig az orosz, de a kínai sportolók botlásai bejárják a nemzetközi sajtót. Már csak azért is, mert a Nyugat nem akarja kiengedni a kezéből azt a monopóliumot, hogy megmondhassa, ki a jó, és ki a rossz. S hogy a sport tisztaságáért folyó valóban elkeseredett küzdelemnek egyáltalán nem tesz jót a kérdés átpolitizálása? Az már kit érdekel.

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.