„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

Tévhit az ukrán győzelem gondolata

2024. márc. 06.
Vendegoldal

MEGOSZTÁS

Pszichológiai szempontból vizsgálja A teljes ukrán győzelem gondolata tévhit című írásában az orosz-ukrán háborút elemzők, mindenek előtt az ukrán győzelemben a realitásokat figyelmen kívül hagyók magatartását Andrew Latham. A nemzetközi kapcsolatok professzora arra a következtetésre jut, hogy a nyugati eliteknél a mániás elköteleződés, mint pszichológiai diszfunkció jelensége tapasztalható. Ezzel szemben úgy véli, az egyszerűbb magyarázatok általában jobbak, mint a bonyolultabbak. Vukics Ferenc ismerteti a cikket.

Vukics Ferenc írása a moszkvater.com-on

Az Ukrán Fegyveres Erők Sajtószolgálata által 2024. február 14-én kiadott képen Olekszandr Szirszkij (balról a második) és Ukrajna védelmi minisztere, az ukrán fegyveres erők főparancsnoka, Rusztem Umerov (balra) látható, amint az ukrán fegyveres erők főparancsnoka látogatást tesz a fronton egy ismeretlen hely Kelet-Ukrajnában #moszkvater

Az Ukrán Fegyveres Erők Sajtószolgálata által 2024. február 14-én kiadott képen Olekszandr Szirszkij (balról a második) és Ukrajna védelmi minisztere, az ukrán fegyveres erők főparancsnoka, Rusztem Umerov (balra) látható, amint az ukrán fegyveres erők főparancsnoka látogatást tesz a fronton egy ismeretlen hely Kelet-Ukrajnában
Fotó:EUROPRESS/Handout/Armed Forces of Ukraine/AFP

Andrew Latham, a Saint Paul-i (Minnesota) Macalester College nemzetközi kapcsolatok professzora, az Institute for Peace and Diplomacy vezető munkatársa. A The Hillben megjelenő írásának nemcsak a hangvétele, de a megjelenés helye is szokatlan. Andrew Latham A teljes ukrán győzelem gondolata tévhit című írása azért is fontos, mert megnyugtatja a racionálisan gondolkodó embereket, hogy

„az elmúlt két évben megfogalmazott kritikájuk elsősorban a szellemi egészség jele volt, miközben az őket támadó hívők pszichológiai diszfunkció jeleit mutatják”

Latham szerint Oroszország nyeri a háborút, és kevés jel utal arra, hogy bármilyen előrelátható politikai, gazdasági, taktikai vagy technológiai fejlemény megváltoztatná ezt az alapvető valóságot.

A professzor ezért felteszi a kérdést, hogy a lesújtóan ellentmondó bizonyítékok ellenére miért is hallhatunk további érveket a végső ukrán harctéri győzelem mellett. A professzor Occam borotvájának elvét alkalmazza – amely szerint az egyszerűbb magyarázatok általában jobbak, mint a bonyolultabbak. Szerinte az Ukrajna végső győzelmébe vetett tévhitet egy egyszerű pszichológiai dinamikával lehet magyarázni, amelyet a lehető legpontosabban a „kötelezettségvállalás eszkalációjának” (az elköteleződés fokozódásának) lehet nevezni. E koncepció szerint az egyének vagy csoportok néha hajlamosak kitartani egy sikertelen érv mellett, még akkor is, ha ez az érv a tények fényében egyre inkább tarthatatlanná válik. Ezt a viselkedést mindenekelőtt a fokozódó elköteleződés, vagyis az eredeti állásponthoz való fokozott ragaszkodás jellemzi, függetlenül a jelenlegi hihetőségétől, elfogadhatóságától vagy racionalitásától. Ez pedig valójában egy pszichológiai diszfunkció.

 „Ahogyan a kutya visszatér okádására, úgy ismétli meg bolondságát az ostoba. Láttál olyan embert, aki bölcsnek tartja magát? Több reményt fűzhetsz az ostobához, mint hozzá”

Andrew Latham írásában a Példabeszédek könyve 26. fejezetéből idézi e felbecsülhetetlen értékű felismerést. Felbecsülhetetlen értékű, mert az orosz-ukrán háború kapcsán ez a szakasz erőteljesen megvilágítja az Ukrajna jövőbeli stratégiai kilátásairól folyó jelenlegi vitát.

Az elmúlt hónapokban a kutya visszatért a hányásához, mégpedig számos olyan törekvés formájában, amelyek ismét azt próbálják bizonygatni, hogy Ukrajnának még mindig van útja a teljes győzelemhez az Oroszország elleni háborúban. A szakmai folyóiratokban, a befolyásos weboldalakon és a média teljes spektrumában a megfigyelők, elemzők és szakértők továbbra is arról tájékoztatnak, hogy van mód Ukrajna győzelmére Oroszország felett, és az ukránok kiűzhetik az orszá egész területéről, beleértve a Krímet is.

Azt gondolhatnánk, hogy ezeket az érveket azért hangoztatják, mert a tények indokolják őket; mert a változó geopolitikai és harctéri realitások egyértelműen azt mutatják, hogy a katonai egyensúly Ukrajna javára billen. E logika szerint ahogy Ukrajna egyre több fegyverre (és egyre kifinomultabb fegyverekre) tesz szert, elkerülhetetlenül olyan taktikai előnyt szerez, amelyek előbb operatív, majd stratégiai áttörésekhez vezetnek, és végül a teljes győzelemben csúcsosodnak ki. Mindössze az ukrán fiatalok újabb mozgósítására, a nyugati pénzügyi támogatás újabb részletére, az amerikai, francia vagy brit csodafegyverek újabb szállítására van szükség.

„A háború stratégiai, műveleti és taktikai realitásai azonban egyszerűen nem támasztják alá ezt az érvelést”

Ukrajna taktikai szinten nem győzedelmeskedik – ha valami, akkor Oroszország előnye e téren inkább nő, mint csökken. Mindenek előtt azért, mert Oroszország megelőzi Ukrajnát a harctér változó realitásaihoz való alkalmazkodásban. A végeredmény? Oroszország nem csupán képes fenntartani azt a fajta mélységi védekezést, amely teljesen meghiúsított minden ukrán támadási erőfeszítést, hanem egyre inkább képes sikeres offenzívákat is indítani olyan helyeken, mint Avgyijivka/Avgyejevka.

„Összefoglalva, Oroszország nyeri a háborút, és kevés jel utal arra, hogy bármilyen előrelátható politikai, gazdasági, taktikai vagy technológiai fejlemény megváltoztatná ezt a valóságot. Miért látunk tehát érveket a végső ukrán harctéri győzelemről, a lesújtóan ellentmondó bizonyítékok ellenére?”

Nos, Occam borotváját alkalmazva – amely szerint ha minden más dolog egyenlő, az egyszerűbb magyarázatok általában jobbak, mint a bonyolultabbak – Latham azt javasolja, az a tévhit, hogy Ukrajna számára létezik út a teljes győzelemhez, kevésbé a fejlődő katonai vagy geopolitikai realitásokon alapul, mint inkább egy egyszerű pszichológiai dinamikán, amelyet az „elkötelezettség fokozódása” fogalmában lehet a legjobban összefoglalni.

E koncepció szerint az egyének vagy csoportok néha hajlamosak kitartani egy sikertelen érv mellett, még akkor is, ha ez az érv a tények fényében egyre inkább tarthatatlanná válik. Ezt a viselkedést mindenekelőtt a korábbi kötelezettségvállalásokhoz (elköteleződéshez, állásponthoz) való ragaszkodás jellemzi – elsüllyedt költségek hatása, ahogy a közgazdászok mondanák –, függetlenül azok jelenlegi érvényességétől vagy racionalitásától. Ez egy pszichológiai diszfunkció.

„Ezt a koncepciót Ukrajnára alkalmazva magyarázatot kapunk arra a tévhitre, hogy Ukrajna minden pusztító veresége, és stratégiai kudarca ellenére a győzelem már csak egy saroknyira van”

Azok, akik nyilvánosan elkötelezték magukat amellett, hogy Ukrajna végzetesen döntő vereséget fog mérni Oroszországra a 2023-as, sokat hangoztatott, de végül kudarcba fulladt tavaszi/nyári ellentámadás során, irracionálisan megduplázták ezt a nyilvános elkötelezettségüket. Más szóval, fokozták elkötelezettségüket, még akkor is, amikor a tények azt diktálják, hogy az Ukrajna végső, teljes győzelmébe vetett hit egyszerűen alaptalan, és hogy egy racionális ember e tények fényében módosítaná nézeteit.

„Kissé másképp fogalmazva, minél borzalmasabbá váltak Ukrajna stratégiai kilátásai, annál inkább úgy érezték, hogy ezek az igaz hívők kénytelenek kitalálni a teljes ukrán győzelemhez vezető utakat. Annak ellenére, hogy egyre inkább megdönthetetlen bizonyítékok támasztják alá, ilyen út nem létezik”

És így, mint a közmondásos kutya, amely visszatér a hányásához, azok a megfigyelők, akik eredetileg az „Ukrajna győzni fog” tézis mellett kötelezték el magukat, továbbra is visszatérnek ahhoz a tévhitükhöz – amelyet egyre mániákusabban fejeznek ki –, hogy létezik út a teljes győzelemhez Kijev számára. De nincs ilyen. És minél hamarabb felfogják ezt a politikai döntéshozók és befolyásos személyek az Atlanti-óceán mindkét oldalán – állítja a professzor -, annál hamarabb juthatunk el az ellenségeskedések tárgyalásos úton történő beszüntetéséhez, amely legalább egyelőre megállítja azt az obszcén vérengzést, amely meghatározta ezt a háborút. És ahogyan a Rómaiakhoz írt levél 4:18-ban olvasható, reménykednünk kell, hogy ez a megvilágosodás inkább előbb, mint utóbb bekövetkezik.

(A cikk eredetileg a szilajcsiko.hu portálon jelent meg, itt olvasható.)

MEGOSZTÁS

Vendegoldal
Más oldalaktól kapott tartalom.

Hozzászólások kikapcsolva

  1. Andrew Latham A teljes ukrán győzelem gondolata tévhit című írása azért is fontos, mert megnyugtatja a racionálisan gondolkodó embereket, hogy
    „az elmúlt két évben megfogalmazott kritikájuk elsősorban a szellemi egészség jele volt, miközben az őket támadó hívők pszichológiai diszfunkció jeleit mutatják”
    Helyesen értelmezve: Az emberiség nagyobbik fele, (= nagy többség) amelyik eddig is úgy vélte, hogy Dávid csak a mesében győzheti le Góliátot normális, a másik fele (=törpe kisebbség) aki hisz az ukrán győzelemben, az hülye.
    Idáig rendben is van, mert szerintem is képtelenség, hogy egy bármennyire támogatott, de egyre fogyó ukrán sereg nyerő helyzetbe kerüljön. Ukrajna pedig fogy. Jelenleg -becslések szerint- területének 20%-át, lakosságának 30%-át elveszítette.
    DE
    ami sokkal fájóbb, hogy a nyugati “politikusok” lázálmai többszázezer ukrán katona életébe kerültek. A 360 fokos fordulatokban gondolkodó, átlagosnál kisebb IQ-val rendelkező “politikusok” szerint még mindig lehetséges, hogy az ukránok győzni fognak. Nos akik még hinni akarnak az ukrán győzelemben azoknak ajánlom, hogy nézzék meg a youtube csatornán Scott Ritter volt tengerészgyalogos kifakadásait: https://www.youtube.com/@n.affka10
    Scott Ritter elkeseredett dühe azok ellen, akik további emberéleteket áldoznának egy eleve reménytelen ügyért, teljesen jogos.

KAPCSOLODÓ CIKKEK

Sencsen nem Jalta, de nem marad következmények nélkül

2026. nov. 21.
A sencseni hármas találkozónak szimbolikus jelentősége van. Egy olyan korszak végét jelzi, amikor a világnak csak egyetlen domináns hatalma ...

Sencsenben visszatért a nagyhatalmi diplomácia

2026. nov. 21.
A világ újrafelosztása elmaradt, nagy egyezmények sem születtek, ettől azonban Hszi Csin-ping, Donald Trump és Vlagyimir Putyin első hármas ...

„A bűn ismétli önmagát…”

Ez az Erzsébet nap 82 év után talán más is lehetne, mint az eddigiek, hiszen néhány hónapja az Ukrajnai Legfelsőbb Tanács nyilatkozatban eli...

LEGUTÓBBI CIKKEK

CÍMKÉK

© 2018-2026 - #moszkvater