„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Kovács Eleonóra írása a #moszkvater.com számára
„Szokolov csodagyermek volt, már ötévesen adott koncertet, karrierje azóta is töretlen, mára rajongótábora van”
Fotó:Wikipédia
Szokolov hihetetlen atmoszférát teremt a koncerttermekben, mintha egy bensőséges ünnepen ülne a hallgató, vagy mintha egy földöntúli eseményen venne részt. A 73 éves művész mozdulataiban semmi színpadias nincs, a hallgató figyelme egyetlen pillanatra sem kalandozik el, csak a zenei megvalósításra figyel.
„Szokolov csodagyermek volt, már ötévesen adott koncertet, karrierje azóta is töretlen, mára rajongótábora van”
Az MVM koncertek A Zongora sorozat 20., jubileumi évadjára különleges műsort állított össze a művész. A különleges szó jelen esetben bátorságot is jelent, hiszen a március 17-i koncert első felében Henry Purcell darabjaiból válogatott. Vajon hány zongorista szentelne egy egész félidőt az angol kora barokk szerző kevéssé – vagy egyáltalán nem ismert kompozícióira? Hányan váltanának jegyet, akik a zongorairodalom nagy alkotásaira kíváncsiak, nem egy szinte elfeledett szerző kompozícióira?
„Merész vállalkozás, de Szokolov koncertje felülírta ezt”
A koncert második felében Mozart két műve szólalt meg, a B-dúr szonáta (KV 333) és a h-moll Adagio (KV 540). Nagy a váltás Purcell rövid darabjai, benne a három szvit tételei után, a koncert látogató rácsodálkozhatott, hogy körülbelül 150 év alatt mennyit változott a zenei nyelvezet, a műfajok, a lehetséges előadásmód. Mozartnak ez a B-dúr, háromtételes szonátája szintén nem a leggyakrabban játszott darab.
Purcell darabjait Szokolov képes volt a közönség számára közel hozni, de ehhez az előadáshoz az az elmélyült tudás, hangulatteremtés is szükséges, amit a leningrádi születésű, jelenleg Spanyolországban élő művész sajátja. Fantasztikus, hol csak egy leheletnyi, hol szinte kitárulkozó hangsúlyokat hallottunk a darabokban, és a díszítések rendkívül szépen peregtek.
„A Purcell zenéjében kevésbé járatosak (és mindenki) számára felfedezés értékű volt a szerző műveinek műsorra tűzése, tolmácsolása”
Mozart B-dúr szonátája a 13. a zongoraszonáták sorában. A mozarti derű ebben a szonátában is nyilvánvaló, a könnyedség, a tökéletes formai tagolás, a szerkezet jellemző a műre. Szokolov előadásában könnyed nyitó tételt hallhattunk, az apróbb, tizenhatodos szakaszok remekül szólaltak meg, nem gyorsultak be. Szokolov időtartása egészen elképesztő, ahogy ezt a középső tételben is tapasztalhattuk. A záró tétel pergett, a rondótéma ezer színben szólalt meg a szonátarondó formájú tételben. Mozart h-moll Adagiója szintén olyan előadásban hangzott el, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne ilyen sallangmentesen, de mégis a maga tökélyében – valóban – „eljátszani” a művet.
„A koncertre tűzött darabokban a virtuozitás nem az elsődleges, Szokolovnál nem a fő hangsúly a legfontosabb a közönség lefegyverzésében”
Szokás szerint a művész 6 ráadást adott, zárásként Bach–Siloti: h-moll prelúdiumát, az estet a barokk jegyében zárta a művész. Az előző öt darab a romantika zeneszerzőinek alkotásaiből került ki: Brahms: Intermezzója (op 117 no. 2), két Rahmanyinov prelűd (op 23 no 2; no 3) és Szkrjabin op. 11-no 4-es Prelűdje. És aki hiányolta volna a virtuozitást, a ráadásdarabokban élvezhette Szokolov technikáját, a nagy, szélsőséges dinamikai ábrázolást.
Hogy Budapest milyen szerencsés város zenei szempontból, azt mutatja, hogy világsztárok fordulnak meg a hangversenytermekben. Köztük Szokolov, aki évente elbűvöli a magyar közönséget. Köszönet érte a művésznek, és a sorozatot szervező Jakobi Lászlónak.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
