„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

Szaúdi-orosz konszenzus az olajpiacon?

2020. márc. 09.
Torba Tamás

MEGOSZTÁS

Február utolsó hetében az olajárak jegyzései nagyjából 15 százalékot zuhantak, elsősorban a mind jobban terjedő koronavírus hatására. A márciusi OPEC+ csúcson Oroszország elfogadhatja a napi egymillió hordós kitermelés csökkentést indítványozó szaúdi ajánlatot, feltéve, ha Rijád vállalja, hogy ennek oroszlánrészét ő viseli.

Az orosz Lukoil olajkitermelő tornya a Kaszpi-tengeren, Asztrahántól 180 kilométerre #moszkvater

Az orosz Lukoil olajkitermelő tornya a Kaszpi-tengeren, Asztrahántól 180 kilométerre
Fotó:EUROPRESS/MIKHAIL MORDASOV/AFP

Oroszország exportjának 60-70 százalékát (a mindenkori százalék az aktuális áraktól függ) adják az energiahordozók, elsősorban a földgáz, és a kőolaj. Tanulva a korábbi évek heves áringadozásaiból, és az árak központi költségvetésre gyakorolt hatásából, 2017 óta minden egyes hordó exportált olaj árából a 42 dollár feletti rész egy központi tartalékalapba kerül. Ennek következtében

„a központi tartalékok mára elérték a 2008-as válság előtti szintet, és jelenleg 563 milliárd dollárra rúgnak. Nem véletlenül jelentette be a minap Anton Sziluanov pénzügyminiszter, hogy az alap önmaga évekig képes finanszírozni az ország importszükségleteit”

Putyin elnök pedig, az OPEC+ csúcstalálkozót megelőző, pénzügyi és energetikai kormányzati szakemberek, továbbá a nagy olajkitermelő vállalatok vezetőivel történt megbeszélésen kijelentette, Oroszország elégedett a jelenlegi olajárakkal.

A magabiztos kijelentés azonban nyugtalanságot takar. Az Urals típusú, orosz export kőolaj szabadpiaci ára február utolsó hetében hordónként 10 dollárt esve, február 28-án 46 dolláron állapodott meg. Ez mindössze négy dollárra van a központi költségvetésben alapul vett 42 dollártól. Orosz megfigyelők arra számítanak, hogy az OPEC+ országok márciusi csúcstalálkozóján Oroszország – korábbi álláspontját megváltoztatva – elfogadja azt a szaúdi javaslatot, mely szerint a tagországok a 2019. decemberig felhalmozott 1,7 millió hordó/napos kitermelés-csökkentést további 1 millió hordóval fejeljék meg. A Kommerszant üzleti lap által megszellőztetett információk szerint

„Oroszország ragaszkodik ahhoz, hogy a szaúdiak 700 ezer hordóval csökkentsék saját kitermelésüket, míg az orosz kvóta nagyjából 100 ezer hordóra rúgna”

Az OPEC+ tagjai bíznak abban, hogy a jelenlegi árszintek visszafogják a világ olajpiaci egyensúlyát néhány éve felbillentő amerikai palaolaj-kitermelést. A gondolatban van ráció, ugyanis az elmúlt fél évben a palaolaj mezőkön jellemzően csökkent a független kitermelők száma, a kereskedelmi bankok ugyanis egyre kevésbé hajlandóak finanszírozni a koncessziós területeken történő fúrásokat. A kitermelők likviditási helyzete botrányos, az iparág konszolidációs szakaszba (felvásárlások, összeolvadások) jutott, miközben a nagy társaságok korábban tervezett beruházásaikat, tervezett akvizícióikat elhalasztják, vagy az eddig kutatási költségeket leírják.

Ámde az OPEC+ országoknak azt is figyelembe kell venniük, hogy miközben 2017 óta igyekeznek a kitermelés visszafogásával egyensúlyba hozni a túlkínálattal küzdő piacot, a mértékadónak tekintett Platt’s elemzői – elsősorban a koronavírus hatása miatt – több mint 860 ezer hordó/nap keresletcsökkenésre számítanak 2020 második negyedévétől, még mindig emelkedő kereslet mellett.

„A kereslet ilyen ütemű növekedése viszont a túlkínálat felszívására nem elegendő. Vannak olyan elemzői vélemények is, amelyek szerint 2009 óta először, ebben az évben a világ olajfelhasználása nettó visszaesést fog mutatni”

Nem véletlen tehát, hogy az idézett Kommerszant szerint az iparág vállalati vezetői igencsak kényelmetlenül érzik magukat. Ehhez járul a földgázpiacon tapasztalható áresés, amely történelmi mélypontra lökte a földgáz árát, olyan kínálati helyzetet teremtve, aminek a vége nem látszik. A földgáz terén nincs az OPEC+-hoz hasonló szervezet, ami a kitermelés szabályozását akár csak meg tudná kísérelni. A jelenlegi árszint tartós fennállása esetén jó néhány, egyébként is hosszú távú, igen drága beruházás – csővezetékek, LNG-terminálok és a hozzájuk kapcsolódó infrastruktúra – megtérülési ideje a végtelenbe tolódik ki. Nem véletlen, hogy több ország is elhalasztja földgáztartalékai kitermelésének megkezdését, finanszírozási problémák miatt.

„Február utolsó hetében a kőolajárak lefelé törtek ki az 50-70 dollár/hordós sávból, beleértve a legdrágábban árazott Brent típusú olajat is”

A kitörés pánikszerű jellege és az a tény, hogy a nagyjából 15 százaléknyi zuhanás gyakorlatilag egy hét alatt zajlott le, a közeljövőben egy felfelé történő korrekciót eredményezhet. De ne legyenek illúzióink. A koronavírus terjedésével csökkenő üzleti aktivitás az olajkereslet csökkenését is jelenti. Csökkenő kereslet egyenlő kevesebb vevő. Ez a forgatókönyv pedig a 2017 előtti 40 dollár/hordó alatti árszintek újratesztelését fogja eredményezni 2020 második-harmadik negyedéve során. Ha a vírus terjedése megáll, esély van arra, hogy a kereslet és kínálat egyensúlya ismét 50 dollár/hordó felett kerül egyensúlyba.

MEGOSZTÁS

Torba Tamás

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    Bábuk, harangok és a hamisítatlan orosz lélek

    2026. okt. 9.
    Ha az embernek egyetlen este alatt kellene elmagyarázni, mitől olyan zseniális, kiszámíthatatlan és érzelmileg túlfűtött az orosz kultúra, n...

    Miért sietne Putyin Ukrajna térdre kényszerítésével?

    2026. okt. 6.
    Bármi is legyen az oka annak, hogy Putyin eddig várt ezzel, mostanra vélhetően legalább részben az a csábító lehetőség motiválja, hogy a kon...

    A „volgai mániákustól” az „angarszki rémig”

    2026. okt. 6.
    „Mi sorozatgyilkosok vagyunk a fiaitok, férjeitek, ott vagyunk mindenhol” Ez a hátborzongató mondat abból a Ted Bundyval készített interjúbó...

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK

    © 2018-2026 - #moszkvater