Február utolsó hetében az olajárak jegyzései nagyjából 15 százalékot zuhantak, elsősorban a mind jobban terjedő koronavírus hatására. A márciusi OPEC+ csúcson Oroszország elfogadhatja a napi egymillió hordós kitermelés csökkentést indítványozó szaúdi ajánlatot, feltéve, ha Rijád vállalja, hogy ennek oroszlánrészét ő viseli.

Oroszország exportjának 60-70 százalékát (a mindenkori százalék az aktuális áraktól függ) adják az energiahordozók, elsősorban a földgáz, és a kőolaj. Tanulva a korábbi évek heves áringadozásaiból, és az árak központi költségvetésre gyakorolt hatásából, 2017 óta minden egyes hordó exportált olaj árából a 42 dollár feletti rész egy központi tartalékalapba kerül. Ennek következtében

„a központi tartalékok mára elérték a 2008-as válság előtti szintet, és jelenleg 563 milliárd dollárra rúgnak. Nem véletlenül jelentette be a minap Anton Sziluanov pénzügyminiszter, hogy az alap önmaga évekig képes finanszírozni az ország importszükségleteit”

Putyin elnök pedig, az OPEC+ csúcstalálkozót megelőző, pénzügyi és energetikai kormányzati szakemberek, továbbá a nagy olajkitermelő vállalatok vezetőivel történt megbeszélésen kijelentette, Oroszország elégedett a jelenlegi olajárakkal.

A magabiztos kijelentés azonban nyugtalanságot takar. Az Urals típusú, orosz export kőolaj szabadpiaci ára február utolsó hetében hordónként 10 dollárt esve, február 28-án 46 dolláron állapodott meg. Ez mindössze négy dollárra van a központi költségvetésben alapul vett 42 dollártól. Orosz megfigyelők arra számítanak, hogy az OPEC+ országok márciusi csúcstalálkozóján Oroszország – korábbi álláspontját megváltoztatva – elfogadja azt a szaúdi javaslatot, mely szerint a tagországok a 2019. decemberig felhalmozott 1,7 millió hordó/napos kitermelés-csökkentést további 1 millió hordóval fejeljék meg. A Kommerszant üzleti lap által megszellőztetett információk szerint

„Oroszország ragaszkodik ahhoz, hogy a szaúdiak 700 ezer hordóval csökkentsék saját kitermelésüket, míg az orosz kvóta nagyjából 100 ezer hordóra rúgna”

Az OPEC+ tagjai bíznak abban, hogy a jelenlegi árszintek visszafogják a világ olajpiaci egyensúlyát néhány éve felbillentő amerikai palaolaj-kitermelést. A gondolatban van ráció, ugyanis az elmúlt fél évben a palaolaj mezőkön jellemzően csökkent a független kitermelők száma, a kereskedelmi bankok ugyanis egyre kevésbé hajlandóak finanszírozni a koncessziós területeken történő fúrásokat. A kitermelők likviditási helyzete botrányos, az iparág konszolidációs szakaszba (felvásárlások, összeolvadások) jutott, miközben a nagy társaságok korábban tervezett beruházásaikat, tervezett akvizícióikat elhalasztják, vagy az eddig kutatási költségeket leírják.

Ámde az OPEC+ országoknak azt is figyelembe kell venniük, hogy miközben 2017 óta igyekeznek a kitermelés visszafogásával egyensúlyba hozni a túlkínálattal küzdő piacot, a mértékadónak tekintett Platt’s elemzői – elsősorban a koronavírus hatása miatt – több mint 860 ezer hordó/nap keresletcsökkenésre számítanak 2020 második negyedévétől, még mindig emelkedő kereslet mellett.

„A kereslet ilyen ütemű növekedése viszont a túlkínálat felszívására nem elegendő. Vannak olyan elemzői vélemények is, amelyek szerint 2009 óta először, ebben az évben a világ olajfelhasználása nettó visszaesést fog mutatni”

Nem véletlen tehát, hogy az idézett Kommerszant szerint az iparág vállalati vezetői igencsak kényelmetlenül érzik magukat. Ehhez járul a földgázpiacon tapasztalható áresés, amely történelmi mélypontra lökte a földgáz árát, olyan kínálati helyzetet teremtve, aminek a vége nem látszik. A földgáz terén nincs az OPEC+-hoz hasonló szervezet, ami a kitermelés szabályozását akár csak meg tudná kísérelni. A jelenlegi árszint tartós fennállása esetén jó néhány, egyébként is hosszú távú, igen drága beruházás – csővezetékek, LNG-terminálok és a hozzájuk kapcsolódó infrastruktúra – megtérülési ideje a végtelenbe tolódik ki. Nem véletlen, hogy több ország is elhalasztja földgáztartalékai kitermelésének megkezdését, finanszírozási problémák miatt.

„Február utolsó hetében a kőolajárak lefelé törtek ki az 50-70 dollár/hordós sávból, beleértve a legdrágábban árazott Brent típusú olajat is”

A kitörés pánikszerű jellege és az a tény, hogy a nagyjából 15 százaléknyi zuhanás gyakorlatilag egy hét alatt zajlott le, a közeljövőben egy felfelé történő korrekciót eredményezhet. De ne legyenek illúzióink. A koronavírus terjedésével csökkenő üzleti aktivitás az olajkereslet csökkenését is jelenti. Csökkenő kereslet egyenlő kevesebb vevő. Ez a forgatókönyv pedig a 2017 előtti 40 dollár/hordó alatti árszintek újratesztelését fogja eredményezni 2020 második-harmadik negyedéve során. Ha a vírus terjedése megáll, esély van arra, hogy a kereslet és kínálat egyensúlya ismét 50 dollár/hordó felett kerül egyensúlyba.