Kezdőlap » Politika » Szabad-e orosznak focizni?

Szabad-e orosznak focizni?

A Nyugat Nagy-Britanniával az élen megakadályozná, hogy a sport ünnepe a megújuló Oroszország ünnepévé is váljon

Egy hónapon át Oroszországra figyel a világ. Ahogy egykor Misa mackó, most Zabivaka, a farkas lophatja be magát a sportszeretők millióinak a szívébe, és szurkolók százezrei szembesülhetnek a helyszínen azzal, hogy a nyugati sajtóban olvasottakkal ellentétben egyáltalán nem kell rettegni Oroszországtól. Sőt.

Sokaknak nem érdeke, hogy a futball ünnepe Oroszország ünnepévé is váljon. Így a sportba ismét beszűrődik a politika: az angolszász hatalmak és szövetségeseik az információs háború felpörgetésével és provokációkkal növelik a nyomást Vla­gyi­mir Putyin Oroszországára. Az alaphangot egy amerikai ellen-világbajnokság megszervezésének hamar dugába dőlt kísérlete után az egykori kettős ügynök Szergej Szkripal talányos megmérgezése adta meg. A délnyugat-angliai Salisburyben lányával, Julijával együtt kerültek kórházba még március elején. A britek azonnal Moszkvára mutogattak, és azt is tudni vélték, hogy a novicsok nevű katonai méreggel próbálták a két oroszt megölni. London vezérletével orosz diplomaták sorát utasították ki a nyugati országokból, szigorították a szankciókat. Mindezt megfejelve a brit vezetés még a foci-világbajnokság bojkottjára is felszólította szövetségeseit. Néhányan, így Andrzej Duda lengyel államfő, valamint japán és ausztrál politikusok sietve ki is jelentették, hogy nem látogatnak el a vb-re, a legtöbben azonban bölcsen hallgattak. Nem így Boris Johnson brit külügyminiszter, aki annyira beleélte magát a nagyobb fokozatba kapcsolt információs háborúba, hogy a Hitler Németországában rendezett 1936-os olimpiához hasonlította az oroszországi labdarúgó-világbajnokságot.

Felsorakozott London mellé a nyugati média is. Cikkek sorában elemezték „Putyin diktatúrájának” sajátosságait, krokodilkönnyeket hullattak a szexuális kisebbségek sanyarú sorsa miatt, és egyszerre nevezték rendőrállamnak Oroszországot, illetve féltették a rend, a biztonság hiányára hivatkozva a szurkolóikat. Ám mivel az ultrák ebből sem értettek, és csak megvettek mintegy 30 ezer jegyet, a parlament külügyi bizottsága kiadott a napokban egy jelentést, amelyben figyelmeztetik az Oroszországba utazókat arra, hogy szexuális irányultságtól függetlenül rasszista és homofób támadásoknak lesznek kitéve. Ehhez a honatyák még hozzátették, hogy a szurkolók ne is számítsanak az orosz rendőrök segítségére, majd a következő fejezetben már arról értekeznek, hogy ne készüljenek a marseille-i verés visszavágójára, mert a rend őrei nagy eséllyel túlbuzgóan igyekeznek majd megvédeni őket az atrocitásoktól. Mindennek tetejébe Moszkva szemére hányták, hogy a válaszlépésként kiutasított brit diplomaták hiánya miatt a nagykövetség képtelen megvédeni saját polgárait. Nem maradtak ki az aggódók sorából a titkosszolgálatok sem, melyek arra figyelmeztettek, hogy a futballszurkolók könnyen válhatnak orosz szépségek, azaz álcázott titkos ügynökök áldozataivá.

A Szkripal-ügy közben elült, az azonnal ölő méreg valahogy nem hatott, a két áldozat vidáman hazatért, a Bond-filmeket idéző szürreális felkészítés azonban folytatódott. Egymásnak adják a labdát ebben a brit politikusok és a sajtó. Az angolszászokhoz riogatásban a lengyelek és baltiak zárkóztak fel, de készül a vb-re az Európai Parlament is, amely véletlenül éppen a megnyitó napján tűzi napirendre az emberi jogok oroszországi helyzetének és a Moszkvában elítélt ukrán rendező, Oleg Szencov ügyének megvitatását

A nyugati sajtó és egyes politikusok a világbajnokság ideje alatt is biztosan találnak majd fogást Oroszországon, mint ahogy ráugrottak Putyin egyik legutóbbi mondatára is. Az orosz elnök figyelmeztette Kijevet arra, hogy a labdarúgó-világbajnokság idején bekövetkező ukrán katonai provokációknak súlyos következményük lehet Ukrajna államiságára. Putyin ehhez hozzáfűzte, reméli, hogy eddig nem fajul el a dolog, a liberális média azonban reflexből Moszkva újabb területszerző akciójának előkészületeként, agresszív fenyegetéseként tálalta a kijelentést. A kiegyensúlyozott tájékoztatásra ritkán ügyelő tudósításokban azt elmulasztották megemlíteni, hogy az orosz elnök a Donbasz körül hetek óta fokozódó ukrán katonai aktivitásra reagált.

Putyin figyelmeztetése nem véletlen, hiszen a leginkább egy Kelet-Ukrajnában kiéleződő konfliktus zavarhatná meg a futball ünnepét. A félelem nem alaptalan, hiszen 2008-ban Mihail Szaakasvili „ravasz módon” a pekingi olimpiát és az ott tartózkodó Putyin távollétét próbálta kihasználni egy Dél-Oszétia ellen indított átfogó katonai akcióra. Rosszul számított, és hatalmas pofonba szaladt bele, a provokációra adott válasz azonban elszigeteltségbe sodorta Oroszországot.

Szakértők már jó ideje találgatják, vajon tanult-e Szaakasvili esetéből Porosenko, Kijev bele mer-e vágni egy ilyen akcióba? Egyelőre úgy tűnik, hogy az ukrán vezetés inkább a provokáció egyéb formáit választja. Az UEFA Bajnokok Ligája kijevi döntője előtt azzal hergelték a rendezvénysorozatot már 2012 óta szponzoráló és e szerződést 2021-ig meghosszabbító Gazpromot, hogy levetették az orosz gázóriás logójával megjelenő beharangozó plakátokat. Nemcsak az UEFA, de az európai politikai elit tehetetlenségét is mutatja, hogy inkább engedtek az agresszív nyomásnak, és kártérítést fizetnek a Gazpromnak, mint hogy kiálltak volna a jogszerűség mellett.

Talán nem véletlen a paródiába fulladt Babcsenko-ügy időzítése sem. Kijev az ukrán fővárosban élő ellenzéki orosz újságíró halálának bejelentésével, majd hirtelen feltámadásával próbálta provokálni Moszkvát. A titkosszolgálati akció ugyanis azt volt hivatott igazolni, hogy orosz kollégáik Arkagyij Babcsenko és mások megölésére készültek. A történteken azonban az álhírekre mostanában vevő nyugati sajtó is megbotránkozott, ráadásul az eset ráirányította a figyelmet arra is, hogy az ukrán hatalommal szemben kritikus újságírók, Olesz Buzina vagy Pavel Seremet meggyilkolásának ügyében évek óta jottányi előrelépés nem történt.

Mindezek fényében az sem lenne meglepő, ha Kijev belobbantaná az utóbbi hetekben amúgy is egyre feszültebbé vált kelet-ukrajnai konfliktust.

Ez az írás a Demokrata című hetilapban jelent meg, a teljes cikk itt olvasható

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.