„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Mindenki kapott valamit – a legkevesebbet Európa -, de a legfőbb eredmény, hogy a retorikai vagdalkozás közepette még mindig Amerika tartja a kezében a szálakat”
Fotó:EUROPRESS/INA FASSBENDER/AFP
Keményebb hangnemet ütött meg Oroszországgal szemben Donald Trump, aki állítólag csalódott a „szépen beszélő, aztán mindenkit lebombázó” Putyinban. Az amerikai elnök bejelentette, hogy Ukrajnát a NATO-n keresztül amerikai fegyverekkel fogják felszerelni, és amennyiben 50 napon belül nem születik megállapodás a háború befejezéséről, Washington akár 100 százalékos büntetővámokat is kivet Oroszországra és kereskedelmi partnereire. A terv lényege, hogy az Egyesült Államok immár nemcsak védelmi, hanem támadó fegyvereket is szállítana Kijevnek, méghozzá úgy, hogy azokat európai országok fizetnék ki, így Trump megtartaná azon ígéretét, hogy az Egyesült Államok nem költ Ukrajnára, sőt, most még keresne is rajta. Trump külön kiemelte a csomagban szereplő Patriot légvédelmi rendszereket, azóta azonban felmerült az Oroszország mélyén végrehajtott támadásokra alkalmas ATACMS és Tomahawk rakéták, valamint AGM–158 JASSM robotrepülőgépek szállításának a lehetősége is. Sőt, Trump négyszemközt arra bátorította Ukrajnát, hogy fokozza az orosz területekre mért mélységi csapásokat, Zelenszkijt pedig állítólag arról faggatta, le tudna-e csapni Moszkvára, ha az Egyesült Államok nagy hatótávolságú fegyvereket biztosítana.
„A nyugati blokk Kijev támogatása mellett elkötelezett része sikerként könyveli el, hogy – mint azt értelmezik – mindenek előtt az európai <tettrekészek> nyomására felismerte, hogy Vlagyimir Putyin valójában nem akar békét, ezért a korábbiaknál határozottabban lép fel Oroszországgal szemben”
Kijev természetesen lelkes, és úgy érzi, folytathatja a háborút, így újabb esélyt kapott legalább arra, hogy jobb feltételeket harcoljon ki magának a béketárgyalásokhoz. Trump retorikai irányváltása ugyanakkor heves ellenállásba ütközik néhány támogatója, különösen a „Make America Great Again” (MAGA) mozgalom részéről, akik a lépést a választóknak tett ígéretek megszegésének tartják. Ez ugyanis nem csupán Ukrajnáról szól, hanem általában minden külföldi konfliktusról és a külföldi segélyekről. A Kremlt nem rázta meg az amerikai bejelentés, és határozottan elutasította, hogy az ultimátumok nyelvén beszéljenek vele. Mint a megszólalók fogalmaztak, Moszkva nem tűzszünetet, hanem stabil békét akar, és továbbra is elkötelezett háborús céljai elérése mellett. Mint Szergej Rjabkov külügyminiszter-helyettes a TASZSZ-nak nyilatkozva fogalmazott, Oroszország álláspontja megingathatatlan.
„De mit is jelent Trump ultimátuma? S egyáltalán, a számos politikai kérdésben drámaian ingadozó, szeszélyes amerikai elnök tényleg tartósan megváltoztatta a véleményét Oroszországgal és Ukrajnával kapcsolatban?”
Kezdjük rögtön azzal, hogy Donald Trump lényegében 50 nappal elhalasztotta az Oroszországgal és kereskedelmi partnereivel szembeni vámok egyre inkább a levegőben lógó bevezetését. S nemcsak a rá nehezedő bel- és külpolitikai nyomást csökkentette a bejelentéssel, de gyakorlatilag félre is tette Lindsey Graham 500 százalékos büntető vámokat célzó törvényét. Elvette az élét az Egyesült Államok nemzetközi kapcsolataira nézve is veszélyes, és komoly kihívást jelentő szankciók kivetésének. Ne felejtsük el, hogy ezt leginkább Kijev és az európai „tettrekészek” szorgalmazták. Ezzel beigazolódtak azok a kétségek, amelyek e törvényjavaslat körül már a megjelenésétől fogva felmerültek.
„Emellett az sem világos, hogy milyen fegyvereket szállít Ukrajnának – a NATO-n keresztül és európai pénzből – Washington, és mennyit. Trump csak egyetlen fegyvertípust nevezett meg, a Patriot légvédelmi rendszereket”
Összesen 17 Patriotról beszélt, de világossá tette, hogy nem fog eljutni Ukrajnába. Az is homályos, hogy teljes rendszerekről, ütegekről, avagy csupán rakétákról van szó. Ha 17 üteget értett ezalatt, akkor ez a szám erősen eltúlzott. Összehasonlításképpen, nyílt források szerint a NATO-tag Németországnak jelenleg csak hat, Izraelnek, az Egyesült Államok legközelebbi szövetségesének pedig három ilyen rendszere van.
„Ukrajna eredetileg 8 rendszert kapott, ebből azonban jelenleg már csak 6 üteg működik”
Ezért aztán valószínű, hogy két vagy három üteg átadásáról van szó, amelyből Németország kettőt, Norvégia pedig egyet finanszíroz. A legújabb hírek szerint Ukrajna öt üteget kap Európából, amelyeket majd amerikai megrendelésekből pótolnak. Ezek leszállításához és rendszerbe állításához azonban hónapok kellenek.
Csak a miheztartás végett, a Patriot csúcstechnológiás légvédelmi rendszer, amelyhez egy üteg – ez a radarból, a vezérlőből, a generátorból és a rakétaindító egységekből áll, 4-6 szállító-indító állványán állványonként négy rakéta található – költsége 1,1-1,3 milliárd dollár, míg a PAC-3 MSE rakéta ára egységenként 4-6 millió dollár. A minimális, egyedi objektumokra kiterjedő frontvonal-lefedettséghez Ukrajnának 12-20 ütegre, hozzá rakétákra van szüksége.
„De e rendszerek átadásánál figyelembe kell venni a képességeket is. A Pentagon készletei ugyanis tényleg kritikus szintre apadtak. A The Guardian szerint Patriot rakétákból például a minimálisan előírt készleteknek mindössze 25 százaléka áll rendelkezésre, mert a közel-keleti akciókban kifogytak a tartalékok”
Az Egyesült Államok gyártókapacitása nem elégséges, ugyanis mindössze 5-600 rakétát tud gyártani évente. Közben csak Katarban 30 Patriotot – az éves gyártás 5 százalékát – lőttek el az amerikaiak három perc alatt. Ezért aztán fenntartásokkal kell kezelni Trumpnak azt a bejelentését is, miszerint ezek a rendszerek a következő napokban megérkeznek Ukrajnába. A La Repubblica szerint így lehetetlennek tűnik, hogy a Trump által ígért fegyverek ősz előtt megérkezzenek Ukrajnába.
„De problémák vannak az európai finanszírozással is”
A „tettrekészek” koalíciójának három tagja – Csehország, Franciaország, Olaszország – például rögtön bejelentette, hogy nem hajlandó fizetni Ukrajna amerikai fegyverekkel történő felfegyverzését. A csehek inkább lőszerek beszerzésével segítenék Kijevet, és érthető módon Prága a saját lőszergyárait akarja helyzetbe hozni. Hasonló okok állnak Párizs és Róma tartózkodása mögött is, hiszen kormány inkább az európai hadiipar támogatását részesíti előnyben, és a saját fejlesztésű, közös SAMP/T légvédelmi rendszerek szállítását javasolják az amerikai Patriot rendszerek helyett. De megszólaltak a lengyelek is, és Radoslaw Sikorski külügyminiszter szerint Ukrajna fegyverzetének finanszírozására az Európában befagyasztott orosz vagyon felhasználása lenne a legjobb megoldás.
„Trump javaslata egyébként is különösen érzékeny pillanatban érkezett, hiszen éppen most kezdődött meg a két évig tartó egyeztetési folyamat az EU következő, 2028-tól érvényes költségvetéséről”
Több tagállam szerint pedig „túl sok a prioritás és túl kevés a pénz. Egyes országok a hagyományos kiadások, például a mezőgazdaság és a regionális támogatások mellett kívánnak maradni, míg mások nagyobb hangsúlyt helyeznének a védelempolitikára és az Ukrajnának nyújtott támogatására. A Bloomberg közben azt is megemlíti, hogy az uniós szerződések jelenlegi szabályai alapján az EU közös költségvetéséből nem lehet közvetlenül amerikai fegyvereket vásárolni Ukrajnának. Ez pedig azt jelenti, hogy a tagállamoknak a saját nemzeti költségvetéseikből kellene finanszírozniuk az ilyen szállításokat, esetleg részben egy meglévő, 150 milliárd eurós közös hitelalap segítségével.
„Kérdéseket vethet fel az is, miért és mire is adott Trump 50 napot Putyinnak?”
Ne felejtsük el, egy július eleji telefonbeszélgetésben Putyin állítólag jelezte amerikai kollégájának, hogy a következő hatvan napban újabb területeken nyomulnak előre az orosz csapatok. Trump bejelentését így akár úgy is értelmezhetjük, hogy Putyinnak legalább két hónapja van a nyári offenzíva befejezésére. Ez azonban egyáltalán nem jelenti egyben azt is, hogy a frontokon addig egy Moszkva számára ideális helyzet állhat elő, amely már lehetővé teszi a tűzszüneti tárgyalások felpörgését. Mint ahogy mindezekből persze nem szabad arra sem következtetni, hogy Fehér Ház és a Kreml között lenne valamiféle megállapodás, tény azonban, hogy Trump hangneme azért nem volt olyan harcias, mint a bejelentés nyugati fogadtatása. Végső soron ugyanis a tényleges bejelentések közel sem tűnnek annyira keménynek, mint az előzetes várakozások. Olyannyira, hogy az orosz tőzsde még erősödött is. Egyrészt Trump zöld utat adott Ukrajna fegyveres támogatásának, de nem ingyen, hanem európai pénzből. S az sem világos, hogy milyen mennyiségben és milyen minőségben. Másrészt nem vezetett be azonnal szankciókat.
„Trump bejelentése tehát egyelőre nem tűnik döntő fordulatnak – Washingtonnak a közvetlen beavatkozáson kívül nem nagyon van hatékony eszköze a háború menetének a megfordításához – inkább csak egy a lehetőségek határait kínosan figyelembe vevő taktikai jellegű újragondolásnak”
A sikerorientált, gyors eredményekhez, mások ledominálásához szokott Trumpot valahol frusztrálja, hogy Putyin konok kitartása, a MAGA bázis, az európai szövetségesek és a hagyományos republikánusok nyomása között kell egyensúlyoznia. Közben azért eredeti célját követve időt nyer, miközben fenntartja az Amerika teljes ellenőrzését a nyugati politika felett. Washington pénzügyileg és műveletileg is visszalép, a katonai támogatás terhét Európára helyezi, miközben – ha már Kína úgysem hagyja Oroszországot veszíteni – pragmatikusan lehetővé teszi Oroszország számára, hogy a terepen egyértelműsítse a helyzetét, ám nem dobja neki oda Ukrajnát sem.
„Mindenki kapott valamit – a legkevesebbet Európa -, de a legfőbb eredmény, hogy a retorikai vagdalkozás közepette még mindig Amerika tartja a kezében a szálakat”
Az ukránok tovább vívják Amerika geopolitikai proxy háborúját, ráadásul Amerikának ez már pénzébe sem kerül, sőt még profitot is hoz a számára. Európa fizeti az egészet, ráadásul anélkül, hogy valamiféle stratégiai nyereséget elkönyvelhetne. Európa egy olyan háborúért fizet, amelyhez sem joga, sem eszköze nincs, és még csak azt sem tudja, meddig tart ez az egész. Eközben Oroszország már kilépne – el sem kezdte volna -, de nem tud, így hosszú távon gyengül, és jobb híján abban bízik, hogy a saját játékát játszó Trump azért figyelembe veszi az érdekeit a nagy geopolitikai osztozkodásban.
(A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg, itt olvasható.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
HandaBandy says:
Valahogy Trump elnök úr nem érti, hogy ebben a kelet-európai csetepatéban neki csak egy teendője lehet: Nem szállítani fegyvert Ukrajnába, teljesen mindegy kinek a pénzéből lett is az véve. Kibicnek semmi sem drága – szokták mondani. Igen, az USA itt a tökéletes kibicet testesíti meg és amit eddig csinált / csinál az teljességgel oroszellenes. Ez a megállapítás már nemcsak a Kreml falain belül hétköznapi tény. Miért is merül fel egyáltalán az USA neve ezzel a konfliktussal kapcsolatban? Ki hívta, ki küldte őket s miért is? Egy árkon kívüli gyepmester diszponál? Sőt! Megsértődhet és feltételeket szabhat? Nem ülünk kissé fordítva azon a lovon? A befőtt és a nagymama? Az ostobák meg csak nyugodtan higgyék azt, hogy Putyin a neokolonialista!
Az EU meg… A délszláv válság idején még csak vélelmezhető volt, hogy egy deklasszált politikai eunuch. Ukrajna kapcsán meg már be is bizonyosodott. A saját kertkapuja előtt verekednek olyan népek akikkel részben kokettál a tagsággal kapcsolatban, de képtelen rendet vágni a káoszban és még csak nem is érti mi történik s miért. Hogy egy régebbi filmből idézzek “Papírkutyák, azok vagytok!”. Ha egyszer egy képzeletbeli szobrot állítanak a inkompetenciának akkor csak az a monogram kerülhet alá, hogy vdL.
csakafidesz says:
Teljesen mindegy, hogy 17 Patriot rendszert szállítanak, vagy kétszázat, Moszkva nem fog meghátrálni. Koránt sem sebezhetetlenek, és az erőszakkal az oroszoknál semmire sem mennek az amerikaiak. Amúgy ideje belátni, hogy immár három nagyhatalom van, és ezek közül egyiket sem lehet presszionálni.
Tuco says:
“Donald Trump, aki állítólag csalódott a „szépen beszélő, aztán mindenkit lebombázó” Putyinban”
Mivel ezt ő maga mondta ki nyilvánosan, az “állítólag-ot nyugodtan ki lehet hagyni. Egyébként inkább saját magára kellene dühösnek lennie, mivel hagyta, hogy Putyin hónapokon keresztül vezesse az orránál fogva.
“Az is homályos, hogy teljes rendszerekről, ütegekről, avagy csupán rakétákról van szó. Ha 17 üteget értett ezalatt, akkor ez a szám erősen eltúlzott.”
Természetesen 17 üteget, ez nem is kérdés. Katonailag csak ennek van értelme. A 17 üreg valóban sok, de egyrészt nem egyszerre fogják átadni Ukrajnának, másrészt a Patriot jelenleg is gyártásban van, új eszközökkel fogják pótolni az átadott rendszereket.
“Az Egyesült Államok gyártókapacitása nem elégséges, ugyanis mindössze 5-600 rakétát tud gyártani évente.”
Ez a békeidős gyártókapacitás. Ha szükséges, felpörgetik a gyártást, akár újabb üzemek építésével is. Az amerikai hadiipari képességeket lebecsülni pont ugyanolyan hiba, mint az oroszt volt.
“Oroszország már kilépne – el sem kezdte volna -, de nem tud”
Ez a kedvencem. Putyin az egyetlen, aki bármikor leállíthatná a háborút. De nem akarja beérni Ukrajna területének ötödével. Neki az egész kell. Hogy annektálva, vagy bábállamként orosz függésben tartva, azt tulajdonképpen mindegy is.