„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„A Trumppal évtizedes barátságot ápoló, diplomáciai ügyekben őt első ciklusa alatt is hatékonyan segítő Witkoff érezhetően közelebb áll az elnök elképzeléseihez, a fent említett vita, valamint az elmúlt hetekben lelassult békefolyamat is mutatja, hogy az Egyesült Államoknak nincs kiérlelt, határozott elképzelése arról, miként kényszerítse ki az általános és stabil tűzszünetet”
Fotó:EUROPRESS/Patrick T. Fallon/AFP
Zavart és felháborodást keltett nyugat-európai és egyes amerikai körökben is, hogy Steve Witkoff március végén Tucker Carlsonnak nyilatkozva, majd a Reuters szerint a tárgyalásairól Donald Trumpot tájékoztatva felvetette, érdemes lenne fontolóra venni a négy Oroszország által alkotmányosan elcsatolt kelet- és dél-ukrán régió átadását. Trump különmegbízottja szerint Oroszország ragaszkodik hozzá, hogy e népszavazáson az Oroszországhoz tartozás mellett voksoló négy terület – Luhanszk, Donyeck, Zaporizzsja és Herszon – felett is megszerezze az irányítást, és ennek az orosz feltételnek az elfogadásával közelebb lehetne kerülni a békekötéshez.
„Határozottan elutasította e felvetést a másik, elsősorban Ukrajnával a kapcsolatot tartó különmegbízott, Keith Kellogg, aki azzal érvelt, hogy ezt Kijev nem fogadná el. Ez így is van, csakhogy Ukrajna valójában Trump elképzeléseiből semmit nem fogadna el, de nincs abban a helyzetben, hogy visszautasíthassa őket. Ebben a kontextusban kell hát kezelni azt is, hogy Kijev feltétel nélkül belemenne egy általános tűzszünetbe”
Kijev jelen pillanatban arra játszik, hogy mindenek előtt a britek és a „tettrekészek” segítségével megakadályozza, vagy legalábbis lassítsa a további orosz előrenyomulást, közben taktikai célokat követve folytassa az orosz mélységi területek támadást. Ebben új szövetségesre találhat akár Friedrich Merzben is. A lényeg az amerikai elképzelések szabotálása annak reményében, hogy Trump egyszer eltűnik a színről, de addig is meg lehet talán osztani a csapatát, és találni olyan embert, aki felkarolja a nyugat-európai/ukrán érdekeket. Erre a szerepre azonban nem igazán van jelölt, hiszen a korábban más nézeteket valló Marco Rubio külügyminiszter hallgat Trumpra – bár a WSJ értesülése szerint Kellogg mellett ő is visszafogottabb orosz vonalat vinne -, a szóba jöhető Michael Waltz nemzetbiztonsági főtanácsadó pedig nem tartozik az elnök legszűkebb köréhez, a Signal-ügy pedig meg is gyengítette a pozícióit.
„Adja magát a sokak által túlságosan oroszbarátnak tartott Witkofftól eltérően gondolkodó, persze ettől még Trumphoz lojális Keith Kellogg, ami magyarázza azt is, hogy ellenpólusként hangsúlyosan feltűnt a Reuters anyagában, majd a nyugati globalista narratívában”
A két tárgyaló elképzelései közötti különbség több kérdés kapcsán is kiütközött, így legutóbb a Szumit ért, civilek életét is követelő orosz rakéta támadást Kellogg keményen elítélte, míg Witkoff hallgatott. Persze, Kellog is előállt egy – bár ezt ilyen értelemben cáfolta – Ukrajna felosztását célzó tervvel. Ez a Berlint 1945-ben ellenőrzési zónákra osztó elképzelésbe van csomagolva, de lényegében Kellog és Witkoff is elfogadja az új realitásokat a világban és az ukrajnai frontokon egyaránt, az ötletelések célja pedig valahol az is, hogy felkészítsék a nyugati közvéleményt a szikár realitások elfogadására. Emellett a különböző tervek elővezetését, az ötletelést magyarázza a tárgyalókra a tűzszünetet sürgető Fehér Ház részéről nehezedő nyomás is.
„A Trumppal évtizedes barátságot ápoló, diplomáciai ügyekben őt első ciklusa alatt is hatékonyan segítő Witkoff érezhetően közelebb áll az elnök elképzeléseihez, a fent említett vita, valamint az elmúlt hetekben lelassult békefolyamat is mutatja, hogy az Egyesült Államoknak nincs kiérlelt, határozott elképzelése arról, miként kényszerítse ki az általános és stabil tűzszünetet”
Érzik ezt a folyamatban közvetlenül vagy közvetetten érintett felek is. Így a Trump elképzeléseit eleve ellenszenvvel fogadó, folyamatosan a Fehér Ház árulásától rettegő, Washington a gyors sikerében ellenérdekelt úgynevezett európai tettrekészeket felbátorítja a washingtoni tanácstalanság, és minden erővel megpróbálják érvényesíteni a saját, a Nyugat korábbi elképzeléseibe beleragadva Ukrajna megerősítését, Oroszország további gyengítését célzó akaratukat. Ebben persze a képességeik erősen akadályozzák őket, ám annyit már így is elértek, hogy bátorítják az ukrán vezetést, és Volodimir Zelenszkij továbbra is ellenáll Trumpnak, és nem írja alá a ritkaföldfém egyezség néven ismertté vált megállapodást.
„Közben Kijev azért taktikusan azt hangsúlyozza, hogy támogatja és elfogadja a tűzszünetet, ezzel párhuzamosan pedig Moszkvát igyekszik felelőssé tenni a folyamat elhúzódásáért. Mindent megtesz annak érdekében, hogy Trump csapatát szembe fordítsa Moszkvával”
De oda-odaszúr Washingtonnak is, legutóbb CBS 60 perc című, eleve Trumppal harcban álló műsorának nyilatkozva már odáig ment, hogy az orosz narratíva elfogadásával vádolja meg a Fehér Házat. Megkönnyíti a dolgát, hogy a nyugati információs teret alapvetően ez a London, Párizs és Kijev elképzeléseit tükröző narratíva uralja.
Moszkva szintén nem siet, és igyekszik a helyzetből a legtöbbet kihozni. Ügyel arra, hogy a tárgyalások ne szakadjanak meg, demonstrálja a konstruktivitását, ugyanakkor határozottan igyekszik érvényesíteni az érdekeit. A Fekete-tengert érintő részleges tűzszünet kapcsán például az orosz mezőgazdasági termékek világpiacra jutását akadályozó szankciók feloldását próbálja elérni. Ez érthető is, hiszen összességében a problémáival együtt is sokkal jobban áll, mint Ukrajna. Azt is egyértelműen Trump értésére adja, hogy egy stabil béke megteremtése esetén Moszkva sokkal több, a geopolitikát és a gazdaságot egyaránt érintő alkut tud felajánlani Amerikának, mint Ukrajna.
„Közös Putyin és Trump elképzeléseiben, hogy a jövőbeli együttműködésről szívesebben beszél, mint a béketeremtésig vezető útról, hiszen ott már sokkal több a közös érdek”
A fentiekből érthető, hogy a jelenlegi helyzetben Trump mellett Witkoff került a bírálatok középpontjába Londontól Párizson át az amerikai demokratákig és republikánus „héjákig”. Ezzel igyekeznek a háttérbe szorítani Witkoffot, de nem akarják figyelembe venni, hogy ő lényegében Trump elképzeléseit valósítja meg. Mint ahogy a különmegbízotti poszt kettéválasztása is inkább taktikai lépés volt a Fehér Ház részéről. Kelloggot a korábbi kijelentései alapján Moszkvában joggal tartották túlságosan oroszellenesnek, és Trump is felismerte, hogy a tartása csak lassította volna a tárgyalásokat. Így az eredetileg közel-keleti különmegbízott Witkoff kapta a tárgyalásokat Moszkvával, és amennyire szükséges Kijevvel, míg az e körökben elfogadottabb Kellogg viszi az ukrán és európai vonalat. Mindkettőjük feladata a másik oldal puhítása, és ez érthető módon más-más eszközöket kíván. A tárgyalások menetéből kifolyólag – mindenek előtt Moszkvával kell megegyezni – Kellogg egy időre eltűnt a radarról, hogy aztán most a Reuters anyagában tűnjön fel ismét.
„A Witkoff körül kibontakozott kampányt a fentiek mellett magyarázzák az amerikai eliten belüli hatalmi harcok is”
Trump körül jelenleg az ukrán-orosz konfliktus kezelésének a kérdésében három vélemény központ – a külügyminisztérium, Kellogg és Witkoff – rajzolódik ki. A State Department most alapvetően a technikai dolgokkal – diplomáciai kapcsolatok újjáépítése, ingatlanok, közvetlen repülőjárat stb. – foglalkozik, vagy éppen azzal, hogy Witkoff diplomáciai és biztonsági protokollt figyelmen kívül hagyva ne a saját házában, hanem a Fehér Házban lássa vendégül vacsorára Putyin beruházási és nemzetközi gazdasági ügyekért felelős különmegbízottját, Kirill Dmitrijevet. Ezért aztán jelenleg nem lehetet foganatja annak a republikánusok egyik, Oroszországgal szemben ellenséges szárnya felől érkező kérésnek, hogy Witkoff helyett jöjjön Rubio. Az építési vállalkozóként Trumpot évtizedek óta ismerő Witkoff ugyanis tökéletesen érti, mit akar az elnök, és a „trumpi Amerika” érdekeinek a prizmáján át tekint az Oroszországgal folyó tárgyalásokra is.
„Ez a Trump felől irányában érezhető feltétlen bizalom ad ugyanakkor támadási felületet Witkoffal szemben”
Az elnök rá bízta a közvetítést előbb Gáza, majd az orosz-ukrán konfliktusban, legutóbb pedig már ú vezette az amerikai küldöttséget az Iránnal folyó ománi tárgyalásokon is. Nem véletlenül nevezik már Washingtonban minden kérdésben különleges megbízottnak (envoy to everything). Ezzel kapcsolatban megemlítik, hogy akárcsak az Izrael és az arab országok kapcsolatait normalizáló Ábrahám-megállapodások tető alá hozása idején, most is rendkívül energikusan lép fel, ám túlterhelt. De felróják neki azt is, hogy az orosz és az iráni diplomaták tapasztalt és dörzsölt tárgyalók, így rákényszeríthetik az akaratukat Witkoffra és csapatára.
„A bírálatok mögött érződik az az ellenérzés is, hogy Witkoff lényegében <árnyék külügyminiszterként> működik, és sokan szeretnék, ha a diplomácia visszakerülne a külügyminisztériumba”
Azért ennek kapcsán emlékezzünk csaj arra, hogy így fúrták meg Trump első elnöki ciklusában egy év alatt a State Department régi motorosai az ExxonMobil vezérigazgatói székéből külügyminiszterré avanzsált Rex Tillersont is. De ezek mögül a támadások mögül az is kiviláglik, hogy az orosz-amerikai kapcsolatok normalizálásának még Washingtonban is sok ellenfele van. No, meg azért az irigység is, hiszen Wilkoffnak azért jó esélye van arra, ha nem is azonnal, de sikert érjen el az orosz és az iráni relációban is, és ez lenne az igazi válasz a kétkedőknek és az ellendrukkereknek.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater