//Senki sem számított Kazahsztánra
„Szakértői szempontból is alapvető kérdésként merült fel utólag, hogy vajon milyen események együttes hatása vezethetett el a tüntetéshullámok január 2-i kirobbanásához” #moszkvater

Senki sem számított Kazahsztánra

MEGOSZTÁS

A kezdeti békés tüntetésekből hamar az egész országra kiterjedő zavargásokká formálódó kazahsztáni események mind a külső szemlélőt, mind a szakértői közösséget meglepetésként érték. A régió legstabilabb államának tartott ország politikai élete szinte órák alatt állt a feje tetejére. A posztszovjet térségben is meglepő hevességű események mögött megbúvó okokról, érdekekről és folyamatokról beszélgettek a minap a térséget jól ismerő szakértők.

„Szakértői szempontból is alapvető kérdésként merült fel utólag, hogy vajon milyen események együttes hatása vezethetett el a tüntetéshullámok január 2-i kirobbanásához” #moszkvater
„Szakértői szempontból is alapvető kérdésként merült fel utólag, hogy vajon milyen események együttes hatása vezethetett el a tüntetéshullámok január 2-i kirobbanásához”
Fotó:EUROPRESS/Alexandr BOGDANOV/AFP

A budapesti Scruton közösségi tér adott otthont egy összességében véve felettébb érdekes szakértői beszélgetésnek a kazahsztáni események tematikájában. A meghívott vendégek közül a Külügyi és Külgazdasági Intézet munkatársaként Ilyash György a posztszovjet térség, míg Vasa László Közép-Ázsia szakértőjeként volt jelen. Az események további megvilágítását az MCC Geopolitikai Műhelyének kutatója, Vigóczki Máté segítette. A beszélgetést Kohán Mátyás, a Mandiner újságírója vezette.

„Szakértői szempontból is alapvető kérdésként merült fel utólag, hogy vajon milyen események együttes hatása vezethetett el a tüntetéshullámok január 2-i kirobbanásához”

Ahogy abban a beszélgetés résztvevői teljes mértékben egyetértettek, az eseményeket még a térség hosszú évekre visszamenő ismeretével sem lehetett volna előre jelezni. Ahogy azt Vasa László is elmondta, bár közepes jövedelmű országként Kazahsztán nem kerülhette el a koronavírus járványból adódó társadalmi és gazdasági nehézségeket, mégis kedvező kilátásokkal indította az új évet.

„Az összképet figyelve a kazah makrogazdasági adatok optimista képet mutatnak, a járványkezelésben jóra vizsgázott a kormány, valamint 2022-vel politikai és gazdasági téren is átfogó reformok megkezdését ígérte Tokajev”

Viszont az alapvetően pozitív képet mutató mutatók mellett nem szabad elmenni bizonyos feszültségek mellett sem. Noha maga a járványkezelés összességében jól működött, ám hosszú távú hatásait pont a legszegényebb társadalmi rétegek érezték meg. A világszerte tapasztalható globális infláció a tenge leértékelődésével együtt az élelmiszerek árának emelkedését okozta, amely megélhetési problémákhoz vezetett. Noha a kazah középosztály aránya hasonló a hazaihoz, mégis a legszegényebbek közül sokan annak az úgynevezett nyugati, avagy fiatal zsuznak – törzs – a tagjai.

„A Kazahsztán olajkitermelő régiójának számító, alapvetően alulreprezentált Magisztau tartomány Vasa Lászlót idézve <történelmileg forrongó régió>, így nem csoda, hogy a tüntetések is innen indultak ki az autógáz árának emelkedése kapcsán”

Fontos hangsúlyozni, hogy áremelkedésről és nem áremelésről volt szó az autógáz esetében, ugyanis a kormányzat közvetlen az árképzésbe nem avatkozott be, csak a korábban megállapított hatósági ár felső korlátját törölte el. Ebből a pontból adódóan érkezünk meg a felelősség kérdéséhez, avagy vajon mi vezetett ilyen drasztikus dráguláshoz? Abban mind Vigóczki Máté, mind pedig Vasa László egyetértettek, hogy a hatósági ár következtében az autógáz előállítása a termelők számára veszteségként realizálódott, és kedvezőbb volt az olajat, illetve földgázt exportálni, mint belföldön értékesíteni.

„Ám pusztán a piaci folyamatokat figyelembe véve sem a lakosság, sem a kormányzat nem számított ilyen mértékű áremelkedésre”

Ez pedig felveti a kereskedelmi szektor felelősségét. Míg Ilyash György szerint vélhetően a kitermelői oldal gyors profitmaximalizálási kísérlete vezethetett el a 80-120 tengés literenkénti árakhoz, addig Vasa László inkább a kiskereskedők felelősségét emelte ki.

Ahogy azt portálunk is korábban bemutatta, Kazahsztán jelentős problémája az elégtelen feldolgozói kapacitás, amely nehezen előrejelezhető regionális árazást von maga után. Ezt kiegészítendő Vasa László kiemelte, hogy a kapacitáshiány okát jórészt a fix üzemanyag árakban kell keresni, miután az azok okozta piaci veszteséget a kormányzat dotációval ellensúlyozza. Utóbbi éves szinten több milliárd dollárt felemésztve viszont a lehetséges fejlesztési forrásoktól vont el tőkét, konzerválva a jelenlegi, mindössze öt nagyobb feldolgozóból álló elégtelen hálózatot.

„Bizonyos esetekben az is megesett, hogy Kazahsztánnak olaj- és gázexportőr létére importálnia kellett a feldolgozott szénhidrogéneket, miután azokból az országban egyszerűen nem volt elegendő mennyiség”

Természetesen a lehetséges szcenáriókat vizsgálva nem lehet elmenni az esetleges külső beavatkozás opciója mellett. Ám abban mindegyik szakértő egyetértett, hogy az események kirobbantása semelyik külső nagyhatalom – főképp nem Kína vagy Oroszország – érdekében nem állt, épp ellenkezőleg. Ez persze nem jelenti azt, hogy Vasa Lászlót, illetve Ilyash Györgyöt idézve taktikai szempontból a külső hatalmak esetleges helyi „munkatársai” az események folyamának lehetséges formálása érdekében nem aktivizálták volna magukat, ám érdemi ráhatást nem gyakoroltak.

Ami viszont szintén Vasa Lászlót idézve atipikusnak számított, az a lehetséges terrorista elemek beszivárgása a környező régiókból, de leginkább a Fergana-völgyből. Ugyanis például Almatiban a rendőrök lefejezése abszolút az iszlamista szélsőségesek sajátossága, és nem elképzelhetetlen, hogy ezen elemek meghatározott cél nélkül, puszta zavarkeltési céllal érkeztek Kazahsztánba.

„Bár a kormányzat terroristákra vonatkozó narratívája némileg felszínes, ezen elemek mindenképp megjelentek az események során”

Ilyash György felhívta a figyelmet a szervezett bűnözés szerepére is. Mint elmondta, a világban nem példa nélküli, hogy a szervezett bűnözés saját haszonmaximalizálása érdekében „trendszerűen rátelepszik a társadalmi elégedetlenségekre”. Bár a szervezett bűnözés pontos céljait még az elkövetkező időszak nyomozómunkájának kell kiderítenie, ám mindenképp érdekes, hogy egy magas rangú képviselőjét a hatóságok már a zavargások alatt elfogták. Vasa László mindezt azzal egészítette ki, hogy Kazahsztánban a klán struktúra és a szervezett bűnözés közt jelentős összefonódás figyelhető meg, miután többek közt utóbbi tud kvázi nem hivatalos módon a rivális klánokkal szemben fellépni.

„A portálunk által is több ízben vizsgált kettős hatalommegosztás bár okozott zavarokat a kormányzaton belül, de nem volt okozója jelen eseményeknek, vagy vezetett el egy lehetséges Tokajev/Nazarbajev elleni belső puccshoz”

Vasa László úgy vélte, hogy bár gyakorlatban Nazarbajev maradt továbbra is az irányító szereplő a reformfolyamatok Tokajevhez delegálásával, ám mégis közös megegyezéssel történt előbbi távozása a hatalomból. Vasa szerint ugyanis minden probléma ellenére – mint például a személyi kultusz megjelenése az elmúlt években, vagy a Nazarbajev családhoz köthető körök vagyonosodása – a nép továbbra is a nemzet atyjaként tekint az egykori elnökre. Nazarbajev hirtelen teljes háttérbe szorítása pedig akár nagyobb problémát – akár polgárháborút is – okozhatna, mint a januári zavargások.

Ilyash Görgy a fentebb elhangzottakkal egyetértve rámutatott, hogy

„a kettős hatalommegosztás a bejelentett reformok késlekedése mellett hozzájárulhatott a hatóságok kezdeti tétlenségéhez”

Ugyanis azok így nem tudták, kihez kell ilyen helyzetben fordulni. Ilyash szerint Nazarbajev távolmaradása, és mindössze hétfői videós bejelentkezése is üzenetjellegű volt. A hatalomátadás tekintetében Ilyash György egy Jelcin-Putyin átmenetet prognosztizál Nazarbajev és Tokajev között a politikai paletta vérfrissítésével, míg Vigóczki Máté szerint a kazah események Oroszország és Belarusz számára is például szolgálhatnak a jövőben.

Röviden érintve az ODKB békefenntartó misszióját, Ilyash György hangsúlyozta, amellett, hogy ez a szövetségi rendszer első éles, és egyben sikeres bevetésének tekinthető, teljesen legitim módon zajlott. Miután a többnemzetiségű, kifejezetten békefenntartó erők a kazah kormány felkérésére jelentek meg, puszta jelenlétükkel is segítették a kedélyek lecsillapodását. Vigóczki Máté hozzátette, hogy

„a legnagyobb eredménynek az ODKB esetében nem is a mozgósítás számított, hanem a csapatok immár lezárult kivonása”

Ezzel ugyanis nem állt elő egy akár potenciálisan Afganisztánhoz hasonló megoldhatatlan szcenárió. A békefenntartó erők esetében Vasa László hozzátette, ha nem az ODKB, akkor vélhetően vagy a Sanghaji Együttműködési Szervezet – SCO –, vagy legvégső esetben a Türk Tanács egységei jelentek volna meg stabilizációs jelleggel Kazahsztánban.

Zárszóként a kazahsztáni eseményekre adott magyar reakció került középpontba. Ugyanis bár a hazai médiapiac bizonyos szereplői már-már hangulatkeltő módon fals analógiaként 1956 leveréséhez hasonlították a kazah történéseket, a szakértők egyértelműen rámutattak arra, hogy

„nem számított kirívónak a kormányzat által adott válasz”

Ahogy azt Ilyash György is kiemelte, a belarusz eseményekkel szemben Kazahsztán esetében nem beszélhetünk egységes uniós álláspontról, „minden ország a saját szájíze szerint” reagált. A bizonyos szereplők által hangsúlyozott leegyszerűsítő narratívák nem segítik a helyzet megértését, és a magyar kormány válasza jórészt a nemzetközi mainstreambe illeszkedett. Továbbá a reakció összhangban állt a Kazahsztánt is magába foglaló Türk Tanács álláspontjával. Ilyash szavait kiegészítve Vasa László mindehhez még hozzátette, hogy az Európai Unió Közép-Ázsia stratégiája elégtelen, helyi kontaktok hiányában pedig nincsenek meg a megfelelő információk a helyes döntéshozatalhoz. Kormányzattól függetlenül Kazahsztán Magyarország stratégiai partnere marad, mélyen gyökerező gazdasági és kulturális kapcsolatokkal.

MEGOSZTÁS

1997-ben született, jelenleg is tanulmányait folytató nemzetközi kapcsolatok szakértő. Érdeklődési körének középpontjában Oroszország, az orosz fegyveres erők, az orosz és globális geopolitika, biztonságpolitika, valamint alapvetően a haditechnikával összefüggésben felmerülő témák állnak. Mindezeken túl aktívan figyelemmel kíséri a globális világrend fokozatos átalakulását. Diplomáját nemzetközi tanulmányok szakon szerezte, angolul, oroszul és németül beszél.