Több mint két évtizedig tartó tárgyalások után megállapodás született a Kaszpi-tenger státusáról

Több mint két évtizedig tartó tárgyalások után a Kaszpi-tengert övező öt állam – Oroszország, Kazahsztán, Türkmenisztán, Irán és Azerbajdzsán – megegyezett a világ legnagyobb felületű beltengerének nemzetközi jogi állapotáról. A kazahsztáni Aktauban aláírt, méltán történelminek nevezhető megállapodás megerősíti a bizonytalan, konfliktusokkal terhelt zónák szomszédságában fekvő régió stabilitását, s felgyorsíthatja a kaszpi térségben rejlő gazdasági lehetőségek kiaknázását. A feleket e két tényező mindenképpen a kompromisszumok felé terelte, ám ez a megegyezés is csak akkor hat stabilizálóan a térségre, ha az öt ország a továbbiakban is képes lesz korlátozni az ambícióit, s a mostanihoz hasonló visszafogottságot tanúsít az alapdokumentum részleteinek a kidolgozásakor, a még nyitott kérdések lezárásakor is.

A megállapodás alapján a Kaszpi-tenger se nem tó, se nem tenger.

„A dokumentum speciális nemzetközi jogi státussal bíró különleges tóként határozza meg, amelyet a körülötte lévő országok közösen használhatnak, míg a tengerfenéket az alatta lévő ásványkincsekkel együtt az öt ország egymás közt felosztotta”

A szuverén tengeri határt 15 tengeri mérföldben, kicsit kevesebb, mint 28 kilométerben határozták meg, ez államhatárnak is számít, míg a szuverén halászati határ 25 tengeri mérföld. A többi vízfelület közös, mind az öt ország hajói hajózhatnak, halászhatnak rajta, a dokumentum egyik fontos pontja azonban, hogy rajtuk kívül senki más nem telepíthet fegyveres erőket a tengerre. Így egyik parti állam sem engedheti át a kikötőit harmadik ország fegyveres erőinek. Ez egyben azt is jelenti, hogy a kazah kikötőkben sem lesz amerikai katonai bázis. Mint Asztana megerősítette, azokat csak tranzit célokra, a nem repülő harci járművek szállítására használhatják az amerikaiak az afganisztáni csapatmozgások esetén.  A megállapodás ugyanakkor az érintett államok engedélyével megengedi gázvezetékek áthúzását a fenéken. Ez mindenek előtt Asgabatnak kedvez, hiszen így a türkmén gáz elméletileg eljuthat Azerbajdzsánba, onnan pedig a TANAP vezetéken át Törökországig, majd innen tovább Nyugat-Európa felé.

A Kaszpi-tenger státusának megállapítása a Szovjetunió felbomlásával és a parti államok kettőről ötre növekedésével vált aktuálissá. A megállapodással a leginkább Irán lehet elégedetlen. Ez az érzés a történelmi perspektívába helyezve érthető is, hiszen az Orosz Birodalom megjelenéséig az egész vízfelület iráni beltengernek számított. De a jelenleginél kedvezőbb helyzetben volt Teherán a 20. század nagy részében is, hiszen a tengeren mindössze a Szovjetunióval kellett osztoznia. Irán most sokáig a vízfelület egyenlő megosztása mellett állt ki, s 20 százalékot követelt. Ha nehezen, de meg kellett azonban békélnie az egyenlő helyett az igazságos felosztással. Teheránt azonban a kompromisszum felé terelte a jelenlegi feszült nemzetközi helyzet. Ezen belül mindenek előtt az a tény, megromlott viszonya az Egyesült Államokkal. Iránnak ebben a helyzetben elemi érdeke, hogy jó viszonyt ápoljon a szomszédaival, s szövetségeseket találjon a térségben. Teherán döntését az is befolyásolhatta, hogy a szíriai rendezésben, pozíciói megtartásában Moszkva támogatására szorul. Oroszországgal egyetemben a megállapodás sikereként könyvelheti el azt a biztonságát erősítő pontot, amelynek értelmében a Kaszpi-tengeren az öt parti országon kívül senki sem állomásoztathat hadiflottát.

De a térség stabilitása a többi ország érdeke is volt, hiszen a kaszpi régió mintegy 70 milliárd hordós olaj- és 20 trillió köbméter gáz kiaknázása enélkül lehetetlen. De az sem elhanyagolható tényező, hogy a Kaszpi-tenger térségéből jut a világpiacra a legtöbb kaviár.