Sakkjátszma a Karib-térségben

Miért volt valójában szüksége Trumpnak Venezuelára? Martin Armstrong amerikai pénzügyi elemző saját fejlesztésű előrejelző programja, a Socrates egyik felhasználójának kérdésére válaszolva elemezte blogján, az Armstrong Economics-on a Venezuela elleni amerikai fellépés hátterét. Az elemző rámutat, hogy az események mögött sokkal mélyebb geopolitikai összefüggések húzódnak meg, mint a puszta olaj érdekek vagy a kábítószer elleni küzdelem. Az alábbiakban közöljük e figyelemre méltó válasz magyar fordítását, amely rávilágít a Washington, Moszkva és Peking közötti stratégiai játszma rejtett részleteire.

Egy tüntető egy módosított „Tegyük Amerikát újra naggyá” (MAGA) sapkát visel, amelyre az eredeti szövegre „Venezuela” felirat ragasztották rá, egy a venezuelai népet támogató tüntetésen, amelyet az Egyesült Államok venezuelai elnök elfogására irányuló katonai műveletét követően tartottak Barcelonában, 2026. január 4-én
Fotó:EUROPRESS/Manaure Quintero/AFP

KOMMENTÁR: Ön korábban azt mondta a podcastjaiban, hogy Venezuelának ott van az olaj, de a nagy kérdés Kína. Kifejtené ezt bővebben? A Socrates-modell azt mutatta, hogy a dollár 2024 októberében szárnyalásnak indul, és a negyedik negyedév fordulópont volt. Most viszont azt jelzi, hogy februártól nő a volatilitás. Úgy tűnik, ahogy Ön is mondja, még nincs vége a játéknak, amíg el nem hangzik az utolsó szó.

VÁLASZ: Rendben. Azt hiszem, most már felvázolhatom a nagyobb képet, amely elkerüli a szalagcímek figyelmét. Trump megjegyzései az energiát csak másodlagos tényezőként említik, a kábítószerről pedig nem is beszél. A drogok többsége Mexikón keresztül érkezik. Ahogy korábban is mondtam, Kína Venezuela első számú ügyfele. Ez az egész azon múlik, hogy az amerikai olajtársaságok átveszik-e azokat az olajvagyon elemeket, és lekapcsolják-e Kínát a forrásokról.

„Ez talán még nincs napirenden, mert Venezuela rengeteg pénzzel tartozik Pekingnek. Van azonban egy figyelmen kívül hagyott tényező, mégpedig az orosz kapcsolat. Ez a valódi kérdés, amiről senki nem beszél, és ami Marco Rubio számára már nagyon régóta kitűzött cél”

Alekszej Zsuravljov orosz parlamenti képviselő 2025. november 1-jén a Gazeta.ru portálnak azt nyilatkozta, hogy Oroszország az új Oresnyik és Kalibr rakétákkal láthatja el Venezuelát. Úgy fogalmazott: „Nem látom akadályát annak, hogy baráti nemzetünket olyan új rendszerekkel lássuk el, mint az Oresnyik, vagy a már bizonyított Kalibr rakéták.” Ez nem puszta hipotetikus kardcsörtetés volt, hanem közvetlen válasz az Egyesült Államok Karib-térségben tapasztalható katonai felvonulására. Ezt a fenyegetést komolyan vették. Az Oresnyik, amelynek hatótávolsága a jelentések szerint eléri a 3400 mérföldet, elméletileg az Egyesült Államok kontinentális területének nagy részét, valamint Puerto Ricót is veszélyeztethetné. A Kalibr hatótávolsága 930 és 1550 mérföld közé tehető, ami fenyegetést jelenthet az Egyesült Államok déli részére és a Karib-térség létesítményeire.

„Tekintettel az amerikai és a Maduro-rezsim közötti feszült viszonyra, venezuelai területről indítva ezek a rakéták célba vehetnék Dél-Amerika nagy részét, a Karib-térséget, Mexikót és Washingtonnal az elsődleges célpontok között az Egyesült Államok jelentős hányadát. Még Kanada egyes részei is a hatótávolságon belülre kerülnének”

A kapcsolat Kína és Venezuela között 2006-ban Hugo Chávez idején öltött formát. Caracas több kereskedelmi megállapodást írt alá Pekinggel, Kínát pedig az amerikai befolyás elleni „Nagy Falként” jellemezte. Chávez, aki diverzifikálni akarta az olajexportot az Egyesült Államoktól való függőség csökkentése érdekében, Pekingben lelkes partnerre talált, amelynek gyorsan növekvő energia igényei voltak.

A pénzügyi dimenziók megdöbbentőek voltak. Kína hatalmas hiteleket nyújtott Venezuelának, amelyeket jövőbeli olajszállításokkal fedeztek. Abból a 150 milliárd dollárból, amelyet a Kínai Fejlesztési Bank (CDB) az elmúlt 12 évben Latin-Amerikának kölcsönzött, az összeg harmada Venezuelába került. Ezek olajfedezetű megállapodások voltak, ahol Venezuela kínai állami vállalatoknak küldött kőolaj szállítmányokkal törlesztett.

„Ahogy azonban Maduro rossz vezetése tönkretette az olajipart, a kínai lelkesedés is alábbhagyott. Az új finanszírozás 2016-ra lényegében megszűnt. Kína ehelyett a meglévő adósságok (legalább 20 milliárd dollár) átütemezésére összpontosított”

Most azonban nézzük meg az orosz megjegyzést, és Marco Rubio szerepét. Rubio az orosz jelenlét miatt évek óta sürgeti a venezuelai rezsimváltást. Oroszország szerepvállalása a katonai együttműködésre helyezte a hangsúlyt. 2005 óta Venezuela több mint 4 milliárd dollár értékben vásárolt fegyvereket Oroszországtól, ezzel a venezuelai haderőt amerikai felszerelésűről orosz ellátásúra állították át.

Oroszország és Venezuela stratégiai partnersége lehetővé tette olyan hadgyakorlatok és bombázó repülések végrehajtását, amelyek Moszkva befolyását jelezték Amerika közvetlen közelében.

„Oroszország egyszerre tekintett Venezuelára gazdasági lehetőségként és stratégiai geopolitikai eszközként”

Ez a lépés nem egyszerűen az olaj megszerzéséről szól, és nem is csak a drogokról. Meglátjuk, hogy a Trump/Rubio páros elvágja-e az energiahordozók áramlását Kína felé. Úgy vélem, ez olyan kártya, amelyet a játék későbbi szakaszában fognak kijátszani. Meggyőződésem, hogy az első számú ok annak megakadályozása, hogy Oroszország hídfőállásként használja Venezuelát, ahogy azt Kuba tette 1962-ben. Ez egy komplex stratégiai geopolitikai lépéssorozat, amely messze túlmutat a jelenlegi szalagcímeken.

(A cikk itt jelent meg: https://www.armstrongeconomics.com/international-news/china/why-did-trump-really-take-venezuela-it-wasnt-just-oil/?awt_a=1JPVU&awt_l=59ocG&awt_m=8n_mJL0B5H4vxrVU )

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com