//Saját hadsereget állít fel Koszovó
A koszovói parlament ülése utáni állami ünnepségen felsorakozott katonák díszsorfala, miután a kormány döntött az állandó saját hadsereg felállításáról 2018. december 14-én Fotó:EUROPRESS/AFP/Erkin Keci/ANADOLU AGENCY #moszkvater

Saját hadsereget állít fel Koszovó

MEGOSZTÁS

Amerika lelkesen támogatja, a NATO ellenzi, Szerbia a régiói destabilizálódásától tart

A koszovói parlament ülése utáni állami ünnepségen felsorakozott katonák díszsorfala, miután a kormány döntött az állandó saját hadsereg felállításáról 2018. december 14-én Fotó:EUROPRESS/AFP/Erkin Keci/ANADOLU AGENCY #moszkvater
A koszovói parlament ülése utáni állami ünnepségen felsorakozott katonák díszsorfala, miután a kormány döntött az állandó saját hadsereg felállításáról 2018. december 14-én
Fotó:EUROPRESS/AFP/Erkin Keci/ANADOLU AGENCY

Állandó saját hadsereg felállításáról döntött a koszovói parlament. Az elképzelést támogatja az Egyesült Államok, elítélte viszont a NATO, az Európai Unió, Szerbia és a koszovói szerbek. A pénteken elfogadott három törvény értelmében a csupán részlegesen elismert köztársaságban létrehozzák a védelmi minisztériumot, kiszélesítik a jelenleg 2200 fős biztonsági erők jogköreit, és ebből a tervek szerint néhány év alatt kinő egy ötezres létszámú állandó hadsereg háromezer tartalékossal. Koszovóban úgy vélik, ez a döntés újabb lépés az államiság megerősítése felé, s azzal számolnak, hogy ez a folyamat nem kevesebb, mint tíz év alatt megy végbe. A koszovói biztonsági erők hadsereggé alakításához alkotmánymódosításra lett volna szükség, ezt azonban a kisebbségi szerb politikusok határozottan ellenezték, ezért a kormány azt kezdeményezte, hogy a létező biztonsági erők hatáskörét bővítsék ki, gyakorlatilag hadsereggé alakítva át a kontingenst.

„A döntés valójában nem meglepő, hiszen az albánok mindig is arról beszéltek, hogy az UCK, a Koszovói Felszabadítása Hadsereg gerillahadseregből igazi hadsereggé alakul át”

Most ezzel a lépéssel a hatalom újabb gesztust tett a nacionalistáknak, s a létrehozandó fegyveres erőt csak a szerb képviselők tiltakozása miatt nem lehet már most hadseregnek nevezni.

A pristinai amerikai nagykövetség lelkesen üdvözölte a határozatot, míg a NATO főtitkára azonnal tiltakozott ellene. Jens Stoltenberg sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy ezt a lépést Pristina előzetesen nem egyeztette az észak-atlanti szövetséggel, s most a NATO felülvizsgálhatja a 4000 fős békefenntartó alakulat, a KFOR státusát. A főtitkár arra szólította fel Pristinát és Belgrádot, hogy őrizzék meg a nyugalmat és tartózkodjanak minden olyan kijelentéstől vagy intézkedéstől, amely a helyzet elmérgesedéséhez vezethet.

A leghangosabban érthető módon Szerbia tiltakozik az új helyzet miatt. Aleksandar Vucsics a hadsereg főparancsnokaként a döntést követően meglátogatta a határ menti egységeket. A szerb államfő a nemzethez intézett televíziós beszédében Pristina a lépését annak jeleként értelmezte, hogy a koszovói vezetés nem akar párbeszédet folytatni Belgráddal és a Nyugat, mindenek előtt az Egyesült Államok, Németország és Nagy-Britannia kezét látta a döntésben. Vucsics azt is bejelentette, hogy Szerbia az 1244-es határozat megsértése miatt kéri az ügyben az ENSZ Biztonsági Tanácsának az összehívását. Ezt megelőzően az elnök találkozott Oroszország szerbiai nagykövetével, aki Moszkva támogatásáról biztosította Belgrádot.

A szerb kormány elítélte a koszovói katonaság megalakítását, mert az ellentétes a nemzetközi joggal, mindenekelőtt a világszervezeti Biztonsági Tanács 1244-es határozatával és a koszovói alkotmánnyal is. A pristinai intézkedések közül ez veszélyezteti legjobban a regionális békét, áll a közleményben. Belgrád egyúttal figyelmeztette a nemzetközi tényezőket arra, hogy a pristinai különleges egységek korábban behatoltak Észak-Koszovóba, és zaklatták a szerbeket, majd a hatóságok előbb 10, végül 100 százalékkal megemelték a szerbiai árura kivetett vámot, amivel nemcsak a CEFTA-megállapodást sértették meg, hanem az uniós társulási és stabilizációs szerződést is.

Ana Brbnabics miniszterelnök már arról beszélt, hogy válaszul a szerb erők bevonulhatnak Koszovó északi részébe, hogy megvédjék az ott többségben élő szerbeket. Ez a lépés nem lenne meglepő, hiszen már évek óta szó van arról, hogy a koszovói hadsereg bevonul a szerbek lakta anklávébe. Vucsics elnök tanácsadója Nikola Szelakovics közben már azt is felvetette, hogy Szerbia megszállt területnek nyilváníthatja Koszovót.  Ivica Dacsics külügyminiszter a békére leselkedő veszélyként és a térség stabilitását fenyegető lépésnek nevezte a pristinai döntést.

„A koszovói kormányfő Ramush Haradinaj a belgrádi kijelentésekre válaszolva rámutatott, hogy az Egyesült Államok ha kell, akár a nemzetközi jog ellenében is Pristina oldalán áll”

A volt gerillából lett, Hágát megjárt miniszterelnök szerint a szerb hadsereg már csak azért sem fog bevonulni Koszovóba, mert egyetlen amerikai katona képes feltartóztatni. „Amerika az ilyen helyzetekben mindig mögöttünk áll!” – üzente önteltséggel vegyes magabiztossággal Belgrádnak és a világnak Haradinaj.

Szerb részről erre azt vetették fel, hogy az olyan kétes alakok, mint Haradinaj támogatásában a Nyugat azért érdekelt, hogy nyomás alatt tarthassa Szerbiát és kiszorítsa a Balkánról Oroszországot. Dzsevad Giljasevics boszniai szerb elemző a Rosszijszkaja gazetának nyilatkozva azt fejtegette, hogy Szerbia nyomás alatt tartásával lehet a leghatékonyabban megőrizni  Koszovó államiságát és egyben korlátozni Oroszország befolyását a Balkánon.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.