Egyszemélyes összeesküvés. Elemzők szerint az amerikai palaolaj ipar elgáncsolásának kísérlete mögött nem Oroszország és a Szaúd-Arábia közösen, hanem csak a szaúdi koronaherceg áll.
Fotó:EUROPRESS/FAYEZ NURELDINE/AFP
Az olajárak márciusi összeomlása után elemzők sokasága vádolta Szaúd-Arábiát és Oroszországot azzal, hogy közös erővel próbálták eltávolítani a piacról az Egyesült Államok palaolaj-iparát, amely az elmúlt évtizedben az országot – ingyen hitelből – nettó kőolaj-exportőrré változtatta. Mára elmondható, hogy az erőfeszítés egyelőre eredményesnek tűnik, amit néhány példával illusztrálnék.
„A működő amerikai olajkutak száma a 2019. januári, rekordnak számító nagyjából 1050-ről 400 alá csökkent”
A palaolaj kitermelés úttörőjének számító Chesapeake Oil az első negyedév 8,3 milliárd dolláros vesztesége és a ki nem termelt készletek értékének 8,5 milliárd dollár értékű leírása után közel áll a csődhöz. A szektor egyik fő finanszírozójának számító JP Morgan Chase bankház profitja az értékcsökkenési leírások és a minősített hitelek utáni tartalékképzés miatt 79 százalékkal esett. Járulékos veszteségként a teljes kanadai palaolaj ipar a megszűnés határára került.
„Az OilPrice.com elemzői portál szerzője, Simon Watkins szerint azonban az említett összeesküvés nem két, hanem egy résztvevős volt. Ráadásul az elkövető nem először próbálta eltenni az útból a kellemetlenkedő konkurenciát”
Egy 2014 októberében New Yorkban lezajlott találkozón a szaúdi olajminiszter, Ali al-Naimi elfogadhatónak tartott egy 80-90 USD/hordós Brent árat akkor, amikor az árak bőven 100 USD/hordó felett jártak. Közvetlenül ezt megelőzően ugyanő hallani sem akart 100 dollár alatti árszintekről. A 180 fokos fordulatnak Watkins szerint két oka volt. Az egyik, az akkoriban már komoly életjeleket mutató amerikai palaolaj ipar kiütése piacról. A másik pedig az OPEC tagjainak úgymond megfegyelmezése, ti. a kitermelési kvótákat túllépő országok felé egyfajta erődemonstráció, a kartellen belüli szaúdi vezető szerep megerősítése.
„Az amerikai palaolaj-kitermelő társaságok azonban nagyon rugalmasnak és innovatívnak bizonyultak”
A 70 dollár/hordós kitermelési költségeiket viharos gyorsasággal szorították le 50 dollár alá, egyes kutaknál megközelítve a 30 dollár/hordós önköltséget. A manőver kudarca komoly rést ütött a szaúdi állami költségvetésen, és nagyjából 450 milliárd dolláros bevétel kiesést okozott OPEC-szinten. Ebből 250 milliárd esett Szaúd-Arábiára. Rijád attól tartott, hogy az ország három-négy éven belül csődbe mehet a hangsúlyozottan 80 dolláros árak és rekord, 730 milliárd dollárt meghaladó tartalékok mellett. Simon Watkins szerint tehát
„a mostani támadás immáron a második, amit a szaúdi uralkodóház egyetlen valódi szövetségese, az Egyesült Államok stratégiai ágazata ellen intéz”
Közben nem számol a hazai gazdaság állapotával. A világ legnagyobb, egyben a legnagyobb profitot is termelő olajcége, a Saudi ARAMCO ugyanis 2020 első negyedévében – 50 dollár/hordós átlag olajár mellett – 25 százalékos eredmény csökkenésről adott számot. Az ország modernizációjára indított Saudi Vision 2030 projektjei gyakorlatilag leálltak, pénzhiány miatt.
A szaúdiak – megkétszerezve exportjukat – jelentős mértékben növelték piaci részesedésüket Kínában, ahová áprilisban napi 2,2 millió hordónyi fekete aranyat szállítottak, Indiába pedig átlagosan napi 1,3 millió hordónyi olaj jutott el. Az akció első fázisa tehát a klasszikus képet mutatja. Olcsó áruval szorítsd ki versenytársaidat a piacról. (Ismeretes, hogy ugyanebben az időszakban nagyjából 13 millió hordónyi olaj indult az ARAMCO-terminálokból amerikai finomítók felé).
„A kaotikusnak tűnő helyzetben – melynek létrehozásához a koronavíruson kívül a legtöbb köze a forrófejű trónörökösnek, Mohamed bin Szalmánnak lehet – meglepőnek tűnő módon stabilizálódtak az árak”
A cikk írásának pillanatában például – egyetlen nap alatt több mint 8 százalékot erősödve – az orosz Ural típusú olaj ára meghaladta a 30 USD/hordót. Rijád pedig bejelentette, hogy június 1-től mindössze naponta 7,5 millió hordót hozva felszínre további napi egymillió hordóval csökkenti kitermelését. Ez utóbbi lépés gyökeres változást jelent az eddigi szaúdi stratégiában. Az akció második fázisa tehát totális hátraarcba torkollott.
„Rijád komoly megrovást kaphatott Washingtonból, ahol Trump elnök jelezte, elképzelhetőnek tartja a stratégiai olajtartalékok hazai forrásból történő feltöltését”
Ennek legegyszerűbb módja, ha azért fizetnek a cégeknek, hogy a készleteket hagyják a földben. Ezáltal a (ki nem termelt) mezők kvázi állami tulajdonba kerülnek. És mit szól mindehhez Oroszország, aki a 2014-es hamvába holt szaúdi akciót a partvonalról szemlélte, és aki a mostani újabb kísérletben sem vett részt?
„Az orosz olajcégek és az állami költségvetés nyilvánvaló megkönnyebbüléssel fogadja úgy az említett árstabilizációt, mint a szaúdiak önkorlátozó lépéseit”
A kínai olaj- és földgázkereslet a kínai gazdaság újraindulásával növekszik, az árak a világjárvány okozta helyzethez képest elfogadhatóan alakulnak. Remélhetőleg a nehezén túl vagyunk – gondolhatják a Lukoil, a Rosznyefty, vagy a Gazprom vezetői. A kereslet és az árak jelenlegi szinten történő stabilizálódása komoly megkönnyebbülést jelent, és azt gondolom, nem sok olajipari elemző hitte volna, hogy ez bekövetkezik az elmúlt havi események után.
De a neheze még hátravan. A moszkvai értéktőzsde indexe, a MICEX január 13-i csúcsához képest értékének egyötödét elvesztette, a rubel folyamatosan gyengélkedik, a koronavírus pedig úgy a lakosságnak, mint a gazdaságnak súlyos nehézségeket okoz. Jelen állás szerint ugyanakkor kijelenthető, hogy az olaj- és energia-hordozók árainak alakulása tekintetében mérsékelt optimizmusra van ok.
„A piaci kilátások javulnak, az árakban mérsékelt emelkedés várható, visszatérhetünk a 30-40 USD/hordós ársávba, amit csak a járvány esetleges második hulláma törhet meg”
Az OPEC+ országok által vállalt kitermelés-csökkentés és a fent említett szaúdi (és kuvaiti, valamint az Emirátusok részéről szintén vállalt) további kitermelés-visszafogás eltolhatja az immár másfél éve túlkínálati piacot egyfajta egyensúly felé, valamivel magasabb árak mellett.
„Mindennek Oroszország komoly haszonélvezője lehet”
Egyfelől a magasabb árak miatt, másfelől, mert kimaradt a szaúdi koronaherceg (legújabb) kalandorakciójából. Pedig az OPEC+ kitermelés-csökkentésének eredményét az esetleg – némi állami segítséggel – újraéledő amerikai palaolaj ipar fogja élvezni. Bár az utóbbira sem érdemes nagy összegben fogadni.
Egyelőre.
