Ilja Jefimovics Repin talán a legismertebb orosz festő, a 19. századi realista festészet egyik legjelentősebb képviselője. Művei mély lelki átélésről és szociális érzékenységről tanúskodnak. Késői képeivel új stílust teremtett, ami miatt halála után a Szovjetunióban különösen nagy tisztelet övezte a szocialista realizmus művészei között. Szociális érzékenysége és realizmusa miatt tökéletesen beleillett a szocialista oktatási rendszerbe. Ennek köszönhető, hogy az egyébként a számára a hírnevet annak idején meghozó remekét, a Hajóvontatók a Volgán című alkotást sokan ismerhetik.
„Történeti tárgyú képei közül a legismertebb a Rettenetes Iván és fia 1581. november 16-án, vagy A zaporozsjei kozákok levelet írnak a török szultánnak című művén. De sokan ismerhetik Muszorgszkijról vagy Lev Tolsztojról készült portréit is”
A Hajóvontatók a Volgán a mesterien megfestett szegény, kisemmizett, félig rabszolga sorba kényszerített, hajó vontatók látványával a Szovjetunió egyik meghatározó szimbólumává vált. Annak ellenére, hogy egyes művészettörténészek szerint ez a festmény jóval több ennél, valójában egy szent kép, hiszen a hajó vontatók lényegében az emberiség bárkáját a Vízöntő-paradoxon időcsapdáján átvezető apostolokat személyesítik meg.
„De egyéb jelek is arra következtethetünk, hogy a szovjet rendszer nem ismerte vagy nem akarta ismerni Repin gondolkodását”
Kezdjük azzal, hogy életének utolsó harminc évét Kuokkalában töltötte. Műteremházát Penatesnek nevezte el a rómaiak családi tűzhelyet védelmező isteneiről. A település 1917-1940 között Finnországhoz tartozott, Repin soha nem tért vissza Oroszországba, illetve a Szovjetunióba. A Penates-tanyán halt meg 1930. szeptember 29-én, és itt is temették el.
„Penatesben festette 1918-ban Repin a nem igazán ismert Bolsevikok című képét, amelyen egy vöröskatona kenyeret vesz egy gyerektől”
A kép elég egyértelműen mutatja, mit gondolt Repin a bolsevikokról. Az ecsetkezelése durva, az arcok, a mozdulatok groteszkek. Repin ezt a kis festményt korszakalkotónak tartotta. Gyakran megismételte az ilyen jeleneteket, tekintettel a szovjetellenes témájú festmények iránti keresletre mind a finnek, mind az emigránsok körében. Ez az érdeklődés – tegyük hozzá – Repint stabil bevételhez juttatta.
„Ezt az alkotást azonban egészen a közelmúltig sehol nem állították ki, sőt még katalógusokban sem szerepelt”
A festő halála után a festményt egy ideig rokonai őrizték, majd az Egyesült Államokba került, és hamarosan a Rosztropovics-Visnyevszkaja házaspár gyűjteményébe. Aztán 2007-ben az ismert oligarcha Aliser Uszmanov megvásárolta a festményeket, és Franciaországból Oroszországba szállította őket. A nagyközönség először 2008-ban, 90 évvel az elkészítése után láthatta a Bolsevikokat.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Csiki Attila says:
“leider nicht von mir” (Brahms) :)